gyerekelhelyezés

gyerekeimről csak apasági elismerő nyilatkozat van.

halálom esetén hova kerülnének?
automatikusan az apához? vagy perelnie kellene?
akkor is az apáé a jog, ha születése óta nem látta?
akkor is az apáé a jog, ha máscsaládban él?
a nagyszülőnek hogy lehet joga a gyerekhez?

én mit léphetek ezügyben?

kérem, szeretném ezeket tudni,
köszönöm!

Szerintem az lenne a legegyszerűbb - és számodra valószínűleg a legmegnyugtatóbb -, ha bemennél a gyámhivatalba és ott tennél egy jognyílatkozatot, hogy esetleges halálod esetén a gyerekek a továbbiakban a nagyszülőknél - megnevezett nagyszülőknél - lennének elhelyezve, az ők kizárólagos gondnokságuk alá.

Mivel jelenleg te vagy az egyedüli gondviselőjük, az általuk soha nem látott apjuk egy tök idegen ember számukra., biológiai apjuk és nem az igazi édesapjuk...

Vélelmezem, hogy a problémával más hasonló is fordult már a gyámhivatalhoz, tehát nem egyedi esetről van szó.

Ennek megfelelő jogi útját ott ismerniük kell.

Prívát kérdezem: az igaz, hogy a férfi anno apasági elismerő nyilatkozatott tett, de ezzel együtt "a gyerekeiről" lemondó nyilatkozatot is?! (Bár azt nem tudom, hogy erre egyáltalán szükség lett volna-e.)

Tartásdíjat fizetett-e valaha is?

egyik gyerek apja nem fizet, most járt le a 6 hónap és megyek a bíróságra, hogy hivatalból le legyen tiltva. ő néha fizetett, néha nem. a ygereket nem látta csak 1x, egyhetesen. a kislány már 5éves. nála semmiképp se hagynám agyerekem.

a másik fizet is, látogat is, a kissrác imádja is. csak ott még nem volt meg a válás. nála jó helyen lenne a kisfiú. ő 2éves.

csak nem tudom, a két gyereknek jó lenne-e külön, mert imádják egymást.

jó kis zavaros ügy... így alakult...

csakhogy ha a ct-n nekem vmit találnak, akkor jobb lenne még mostlépni.

Valóban az lenne a jó, hogy ha valami esetlegesen bekövetkezne (...), a két gyermek továbbra is együtt maradhatna.

A kislány anyupáka az idegen (...) kisfiut is nem tudná bevállani?

A gyámhatóságnál akár ideiglenes intézkedést is tehetsz a vizsgálatok stb., stb. végső lezártáig illetően.

Ha - Isten ne adja - mégis történik veled valami, a gyerekekről legalább így jogilag gondoskodtál -, ha pedig minden rendben - és remélve így is lesz - minden jelen félelmed alaptalan, tehát a felettük való szülői felügyelet továbbra is a tiéd.

Legyél bizalommal!

A tartásdíj elmaradása ebből a szempontból nem lényeges. Ebben az esetben jelen állás szerint a gyermek az apánál lenne elhelyezve. A gyámnevezés csak akkor járna joghatással, ha az apa szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntetné. Erre perben van lehetőség, amit az anya megindíthat, és hivatkozhat arra, hogy az apa nem tartja a kapcsolatot a gyermekkel, kötelezettségeit semmiben sem teljesíti, és ezzel a gyermek érdekeit sérti.

Annak a kislánynak sokkal inkább joga és szüksége van/ lenne az édesapjához mint a féltestvéréhez, még ha most per pillanat az utóbbihoz jobban is kötődik.
Ahelyett, hogy bíróságra meg végrehajtóhoz akarnál rohangálni, inkább azt javaslom, hogy kezdeményezz egy normális hangvételű beszélgetést a kislány apukájával. Szemrehányások, és amúlt felhánytorgatása nélkül mondd el neki, hogy mi a helyzet, és hogy esetlegesen milyen fejlemények is várhatók. Mondd el neki, hogy ha neadjisten úgy hozza a sors, akkor az rá is kihatással lesz, vagyis gondolkozzon rajta, akkor vállalná-e a gyereketeket vagy nem.
Lehet, hogy eleve ő mondaná azt, hogy ne nála legyen akkor elhelyezve. Akkor megoldódik a dolog, hoszen nem helyezhető el annál a gyermek, aki ez ellen kifejezetten tiltakozik.
Ha viszont vállalná, akkor ez nyilván már az ő önálló döntése lenne, nem pedig kényszer, tehát ezt nyilván felelősségteljesebben kezelné és teljesítené. Akkor viszont nem kellene ezt megpróbálnod megvétózni, hanem el kellene fogadnod a döntését, és mielőbb megismertetni a kislányt az apukájával, és segíteni előmozdítani a családi kapcsolat megteremtését.
Esetleg meg lehetne beszélni vele, hogy egy-két hónapra nála legyen a kislány próba képpen, (persze akkor arra az időre ne kérd a tartásdíjat) és elválik, mit tudnak egymással kezdeni. Ha probléma akadna, közbe tudsz segíteni vagy avatkozni, ez is nagy előnye lenne ennek. /Hiszen ha a legrosszabb bekövetkezne, ez a lehetőséged már nem fog fenn állni/.
És ha sikeres lesz a szoktatás, (és a legrosszabbra mégsem kerülne sor), akkor is mindenképpen nyertetek mindannyian, mert a kislány visszakapta az édesapját, az apuka is a kislányát, és utána nagy valószínűséggel neked sem kell majd idegeskedned a gyerektartás miatt. Hiszen a gyerektartással is zömmel ott vannak gondok, ahol a kapcsolattartással is gondok vannak. (És ha még ez az összefüggés nem is jogos, de nagyon is emberi és érthető).

Ha igazán felelősségteljesen és nem önző módon akarsz cselekedni, és tényleg jót akarsz a lányodnak, akkor így teszel.

Pocak, nagyjából egyetértek veled, ám azt nem mondanám ki a helyzet pontos ismerete nélkül, hogy a kislánynak nagyobb szüksége van az apjára, mint a féltestvérére. Nagyon fontosnak tartom, hogy a felnőttek az ügyek rendezése közben maximálisan tekintettel legyenek arra, hogy a két gyerek mindenképpen együtt maradhasson.

Szerintem nem kell, hogy olyan módon maradhassanak együtt mondenképpen, hogy ugyanannál legyenek elhelyezve. A felelősségteljes döntést úgy is meg lehet hozni, hogy a két apuka belátja, hogy ha nekik semmi közük is egymáshoz, a gyerekeik egy életre bizonyos fokú testvérei egymásnak. És ezért rendszeres időközönként engedik, hogy a gyerekek együtt lehessenek. Például egyszer az egyiküknél, másszor a másikuknál, akár hétvégékre, vagy szünidőben hoszabb időre.
Barátnők is szoktak ilyet csinálni gyerekkorban, és működni szokott.
Másrészt gyakori, hogy nemhogy féltestvéreket, de édes testvéreket is elválasztanak egymástól. És nem ha ezt utána a felnőttek normálisan kezelik, nem szokott ebből gond lenni.
Továbbra is vallom, hogy ha az édesapja felvállalja a kislány további nevelését, az nagyobb haszonnal jár a kislánynak (főleg, hogy ettől még nem kell elveszítenie a féltestvérét. Vagyis nem kettőjük közül kellene választani). Az édesapa, az apai rokonság megismerése, törődés, gondoskodás, szeretet, anyagi és erkölcsi támasz, bölcs tanácsok egy életen át az iskolai tanulmányokhoz, majd az életkezdéshez és az unokák felneveléséhez.
Bizots, hogy egy féltestvér ennél többet tud nyújtani? Erősen kétlem.
De most is azt mondom, igazából nem kellene az édesapja és a féltestvére között választania, és ez csak a felnőttek belátásán múlik, úgy a két édesapáén mimt az anyáén.

pocak: ha nem ismerném a valós hátteret, teljes mértékben igazat adnék neked. de én tudom, mi van valójában, ezért sajnos ez a megoldás egyszerűen nem létezik. nagyon hosszú és túl személyes lenne, hogy ezt leírjam. hidd el, semmi köze ennek az önzésemhez. ha ismernéd a teljes sztorit, te is azt mondanád, 1000x inkább a nagymama vagy az öccsének az apja, mint a biológiai apa. de mondom, egy ideális világban a te megoldásod lenne a legésszerűbb, az biztos.

pappa: szerintem is ebben a zavart helyzetben fontos, hogy a kicsik együtt legyenek, az nagy biztonság lenne nekik. főleg, hogy ők tényleg nagyon jó tesók.

monalisa1: ebben a sztoriban a fiam apja a jófej, nem a lányomé. a kislány sose látta a biológiai apát, ellenben a kisfiú apját ő is díjazza.

Erzsebetkocsis, próbálj beszélni mindkét gyereked apjával, kérdezd meg őket, mit tennének, ha veled baj történne. Előbb hallgasd meg őket és csak aztán mondd el, hogy szerinted mi lenne a jó megoldás a gyerekek számára. Hagyj nekik időt gondolkodni a dolgon, tudod, a férfiak lassúbbak és több idő kell nekik, hogy a problémákat átgondolják. Ne öntsd rájuk a gondokat és a megoldási javaslatokat. A kislányod apját is kezeld úgy, mintha "jófej" lenne. Szóval csak óvatosan és türelmesen.

Nézd, Erzsébet, egy biztos.
Ha meg sem próbálod, hogy beszéj az apukával, nekem biztosan nem ártasz vele!

Hogy másoknak sem, abban már nem vagyok olyan biztos.

Erzsebetkocsis, igen, én is ott látom a megoldást, hogy mindahány érintett normálisan megbeszéli, baj esetén mi legyen. Nagyon remélem, hogy semmi baj nem lesz veled. De hát baj bármikor történhet bárkivel. Az ember nyilván nem foglalkozik nap mint nap azzal, hogy mi történne, ha elütné egy busz, de jobb azzal a tudattal élni, hogy az ember gyerekei akkor is biztonságban, jólétben nevelkednek tovább, ha az embert elviszi az ördög.
Mi férfiak rettentően tudunk félni tőletek, nőktől, még ha ez nem is látszik rajtunk. A szemrehányásoktól, a sok beszédtől stb. Ezt vedd figyelembe és vedd úgy a kislányod apját, mint nagyon jóindulatú, felelős embert. Még az is lehet, hogy az, biztosan van benne sok jó, hiszen nyilván szerettél benne valamit, nemcsak minden érzelem nélkül lett gyereketek. Próbálj elfelejteni neki mindent, ne haragudj rá.
Nekem nagyon sok okom van, illetve lenne haragudni a volt feleségemre. A haragomat mindig azzal csititom le, hogy ő a gyerekem anyja, őnélküle nem lehetne nekem ilyen csodálatos fiam. Ezt a technikát nagyon tudom ajánlani, igy könnyebb kijönni a másikkal.
Még annyit, hogy a két apa nincs tudatában annak igazán, hogy a két gyerek egymásnak milyen fontos. Erről később beszélj nekik, ha már tudod, miként viszonyulnak a saját gyerekükkel kapcsolatos dolgokhoz. Szóval csak lépésenként, mint irtam, a férfiak lassan gondolkodnak. Én legalábbis. :)