Eltartási szerződés megtámadása

Az még esetleg elképzelhető, hogy a leplezett ajándékozás feltételtől függő hatályú, még ez áll a legközelebb ahhoz, amit szeretnél. De ezt meg bizonyítani kell.

„most rádöbbentem hogy a Ti tudományotok nem a matematikára hasonlit, sokkal inkább a birkózásra”

Ez sokszor lehet jogos kritika, de most épp te próbálsz olyan megoldást erőltetni, ami elsősorban a józan ésszel ellentétes.

Tisztelt Ügyvéd Úr!

A Nagynéném eltartási szerződést kötött a fiával. A fiú volt az eltartó, azonban a fiú a nyáron meghalt. A gyermekei még a temetését sem fizették ki, a nagynéném eltartásáról sem gondoskodnak. A nagynéném 82 éves, szellemileg leépült, önmagáról nem képes felügyelet nélkül gondoskodni. A nagynénémnek az eltartó fiának gyermekein kívül vannak még törvényes örökösei (3 unokája), azonban ők sem gondoskodnak róla. A nagynéném egyetlen vagyona egyébként a családi háza. A hagyatéki tárgyalás időpontjáról nyár óta nem kaptunk értesítést. Jelenleg a nagynéném testvére (édesapám) gondoskodik a nagynénémről, látogatja, kezeli a nyugdíját, abból fizeti a számláit, de folyamatosan nem tud rá ügyelni, mert 30 km-re laknak egymástól, valamint anyagilag sem bírja már a nagynéném ellátását.
Ilyen esetben kihez fordulhatunk, mivel a nagynéném gyakorlatilag jognyilatkozatot nem képes tenni a szellemi állapota miatt, önmagát sem tudja már ellátni, a leendő örökösei viszont nem tartják el.
Mennyiben jogosult az édesapám fellépni a nagynéném érdekében bármilyen hatóság előtt? Továbbá milyen hatósághoz fordulhat segítségért, mert a hagyatéki tárgyalásig sem maradhat felügyelet nélkül a nagynéném.

Segítségét köszönöm!

Éva69

az utalás a birkózásra az volt a bók, az az igazán stratégikus sport

úgy vélem a szinlelés nem jelent feltétlenül részvételt, igy nem tesz egy ügyletet feltétlenül kétoldalúvá sem

na most agyilag - mentális reprezentációkutatás szintjén - mi a különbeség hogy: ok. jöhet ez az ajándék és hogy: ok jöhet ez az örökség? szerintem a gyakorlatban agyilag sokszor igen kevés a különbség, éppen ezért érzem a dogmakérdést aluldefiniáltnak

"az ajándékozásnak mely elem nem volt valós, mi volt az, amit csak egyező akarattal színleltek a felek"?:

pontosan tudom és bizonyitható a valós ügyleti akarat: az "ajéndékozó" halála után a tulajdonrészek, egy másik örökös kikerülésével, legyenek a "megajándékozottak"-é. Az "ajándékozó" minden téren tulajdonos maradt. "Na itt minden az én gondom" alapon. Még abban az értelemben is hogy bármikor visszavonhatta, hiszen egy nagyobb vagyonösszesség feletti rendelkezését (további végrendelkezése) bármikor módosithatta, igy lényegileg úgy tekintett az ügyre minta meg sem történt volna. (ehhez tartozik ugye megfontolni, hogy a "megajándékozottakat" bizonyos köteles részek mindenképpen illetnék, és igazi ügyletről akkor beszélhetnénk ha valami azon felül történne)

minden más tiszta szinlelés mindkét részről, és akkor most még egyszer hadd kérdezzem mi a különbség hogy: ok jöhet ez az ajándék és hogy ok jöhet ez az örökség? akkor itt semmi különbség nincs az egyoldalú jognyilatkozat és a kétoldalú jogügylet között? ilyen esetben én egyoldalúnak venném......

az már további érvelés tárgya, hogy a többi végrendelkezés eltüntetésével az egész érvénytelenitendő a jó erkölcsbe ütközése okán is, de még ha ajándékozásnak tudódna is be, akkor sem kevésbé, véleményem szerint

még hozzá tartozik, hogy pusztán az apám "kikerülése" önmagában is erkölcstelen, hiszen tovább dolgozott annak tudatában hogy az ingatlan az ő öröksége, mig testvére korábban egy - ennél értékesebb - ingatlant kapott ajándékba - és egyáltalán nem vett rész a család gazdálkodásában,
igy a történet esztelensége végül csak az örökülhagyó súlyos agyvérzése után képződdött, mely okán szerintem eleve minden jogügylete semmis, de hát azt nehéz beláttatni

p.s. ja és utasitásra ment a szinlelés nem is szabad akaratból, az alábbiak (fentiek) alapján ez érthető...

Ezek szerint halálesetre szóló ajándékozásról még nem hallottál.

„na most agyilag - mentális reprezentációkutatás szintjén - mi a különbeség hogy: ok. jöhet ez az ajándék és hogy: ok jöhet ez az örökség?”

Nézd, leírhatjuk még párszor azt, amit te is elfogadnál, ha ebben az ügyben tudnál elfogulatlanul gondolkodni.

végül is azt irtátok hogy kétoldalú ajándékozás és kész

nekem az utasitásra elfogadott ajándék valahogyan mégiscsak furcsa, akár halálfeltételes akár nem bocs

kizárólag az egyik fél kezdeményezését, ügyleti akaratát látom benne.....

Kényszerítve volt a másik fél, hogy fogadja el?
Még ha így is volt, kényszerre az hivatkozhat, aki a szerződés megtámadására jogosult, harmadik személy nem.

Kedves Eva69!

Gyámhivatal segít. Nagynénédet gondnokság alá kellene helyeztetni, édesapád és a gyámhivatal is kezdeményezheti, és keresni kell neki egy szoc. intézményt, ahol ápolják.

Kedves Goodwitch!

Köszönöm a tanácsot, a jövő héten intézzük.
Üdv. Éva69

I: azt hogy az ajándékot elfogadónál fennáll ügyleti akarat csak úgy olyan alapon belátva látni hogy ez az ember természetéből fakad, tautológián alapuló gyakorlatilag használhatatlan érvelésnek tűnik

II: a halálfeltételes ajándékozásról, az én esetemben éppen úgy volt hogy a feltétel éppen nem teljesült, arra az esetre szólt ha a nagyszülőm halna meg előbb

III: úgy értem hogy az ajándékozást itt utasitásra fogadták el, gyakorlatilag a következő menet szerint:

örökülhagyó úgy gondolta hogy a vagyonának ezt a darabját, ami egy ingatlan (és ami az egyes örökösök köteles részénél kisebb érték) most elvenné az egyik örököstől, és hát erre jó megoldás az ún eltartási szerződés....odahivta az ajándékelfogadókat akik utasitására aláirták....ha bármelyik percben meggondolta volna magát, azt is aláirták volna

mi köze ennek ajándékelfogadáshoz, pusztán az alapján hogy hát az elfogadásra irányuló szándék "eleve mint fennálló" feltételezendő? nem volt differenciált szándékuk elfogadni, az hogy gazdagodni mindenki akar, mit vonhat maga után?

ez igy nekem életidegen

Az ajándékot vissza lehet utasítani, innentől kezdve borul az érvelésed(a logikai bukfencekkel együtt).

„mi köze ennek ajándékelfogadáshoz”

Mégis mi mást kellene tenni az ajándék elfogadásához, mint ezt pusztán kinyilvánítani, például egy szerződés aláírásával?

Maradjunk annyiban, hogy az Itv. hivatkozott helye nem érvénytelenségről, hanem bejegyzésre alkalmatlanságról rendelkezik. Nem mindegy.

Pedig azért nem mindegy, mert ha a szerződés nem érvénytelen volt, csak bejegyzésre alkalmatlan, akkor a törléstől függetlenül polgári perben még lehet kérni a tulajdonjog bejegyzését. Ha viszont érvénytelen lenne, nem lehetne kérni.
Azért ez nem mindegy.

„neki kellene bizonyítani”

Azt, hogy egy érvényes szerződés létrejött. De mivel erre egy okiratot fel tud mutatni, ez nem lesz éppen nehéz.
A bizonyítási kötelezettség szempontjából tök mindegy, hogy ki alperes, ki felperes.

"Mégis mi mást kellene tenni az ajándék elfogadásához, mint ezt pusztán kinyilvánítani, például egy szerződés aláírásával?"

úgy gondolom ez nem egy absztrakt tér hanem a valóság értelmezett visszaadása

amott pedig - a valóságban - ebben az esetben talán észre kellett volna venniük hogy nem ajándékozásról van szó, igy ők nem is lettek arra felhivva hogy elfogadóként aláirjanak

ami történt az az hogy a kedves ügyvéd formálisan megfelelést akart elérni és EZÉRT, DE CSAKIS EZÉRT őket aláirásra hivta fel (egyébként ez a feladata egy ügyvédnek? mért nem lehet az ilyeneket eliminálni?)

ez nem erkölcsös magatartás, ami egy lényeges pont, amellet hogy szinlelt magatartás is

az értelmetlen hogy "az ajándékot vissza lehetett volna utasitani" mert olyan reláció volt a személyek közt hogy egyáltalán semmit nem utasithattak volna vissza, paracsteljesités történt

tehát továbbra is úgy érvelnék hogy az ajándék elfogadási szándékának hogy ne tautológikusan álljon fenn, valamilyen szinten differenciáltnak kell lennie, az adott tárgyra nézve, és életszerűen az elfogadás vonásait legalább is a semminél jobban kell hordoznia, amiképpen az adott esetben pedig nem áll fenn

Én pedig úgy gondolom, hogy denevér vagyok.

Mert majd a bíróság megállapítja a tényállást és a bírói ítélet lesz a földhivatali bejegyzés alapja (amennyiben a bíróság úgy látja, hogy a tartási szerződés a felek között érvényesen létrejött).

Feladom. A bíróság ítélete sem fog meggyőzni téged.

ez csak egy apró részlete az érvelésnek a perben

csak azért feltűnő mert jól mutatja a becsontosodást ami a gyakorlatot illeti

pl akár felvethetném hogy ha - mint esetemben - az örökülhagyó az ügyvédet keresi fel szándékával, és aztán az ügyvéd irat alá valamit az örökösökkel akkor egyáltalán miféle szerződés jött létre köztük?

valamiféle azonos irányba mutató akaratnak kellett volna fennállnia nem?

végül is a becsontosodást a biróknak kell kiváltaniuk, de az ügyfélnek ill. képviselőiknek kell motiválniuk azt....nem?

Nagyon fog örülni neked a bíró...

látom a személyeskedésnek lényegesen nagyobb a vonzereje számodra mint a jogesetemnek....

ha elhivatott a biró (egyébként az) akkor tényleg fog örülni, szerintem

végül is a kérdés igazi boszorkánykonyhába való, ahol az ember a teljes intelligenciájával vesz részt a döntés kialakitásában

a lényeg végül is az hogy volt egy akár ajándékozásnak akár akárminek tekinthető ügylet, ami szerintetek valami főszabály szerint teljesen nem, csak részben érvénytelenithető (eredetileg formálisan eltartási szerződés)

és ez nem volt a végrendelettől független, ezt kell belátni.....gondolom ezt nem tiltja törvény, se becsontosodás nem állja az útját....

Nézd, a helyzet az, hogy amit írsz, annak tényleg se füle, se farka. Azt hiszem, elég jó szándékkal próbálunk itt többen segíteni. Ezen megsértődni nem célravezető, inkább azon kellene elgondolkodni, hogy az elméleteddel a legkevésbé sem ért itt egyet senki, akinek jogi diplomája van.
Természetesen ha a minél nagyobb vereség elszenvedése a cél, akkor ez jó taktika.

És már látom előre, ahogy dr. laikus valahogy talál egy balek ügyvédet, aki elvállalja a pere vitelét, majd ha veszít, még az ügyvédet is bepereli, mert elrontotta...