Sok változás nem történhetett...
Nagykorú gyermek kilakoltatásának folyamata
- 1
- 2
Almyna! Érdekelne, hogy azóta mi történt? Sikerült-e megoldani a helyzetet és ha igen akkor hogyan?
Minimálbérből nem tud megélni, de nulla jövedelemből mégis elég jól éldegél....
Ha esetleg rávennéd, hogy menjen el minimálbérért akár és azt tegye félre (vagy te tedd félre neki) saját lakásra, akkor lenne valami célja legalább.
Évek óta próbálok segíteni, de nem fogad el semmilyen tanácsot, nem lehet vele normálisan beszélgetni, engem hibáztat mindenért. Nem hárítok semmit, de képtelenség dűlőre jutni vele. Azért nem is értem a viselkedését és a velem való ellenségeskedését, mivel mint az előző részben leírtam, nagyon jóban voltunk, mindent megbeszéltünk egymással. Munkahelyet nem keres, munkaügyi központba nem jár, mert azt mondja, hiába dolgozna, minimálbérből nem tudna megélni. Nem kérte az eü. hozzájárulást sem, lusta azért is tenni valamit. Most nincs tb biztosítása. Nem érdekli semmi, semmiért nem tesz, csak a kifogásokat keresi.
Almyna,
azt értsd meg, hogy a Te problémád nem jogi jellegű. Jogilag ez elég egyszerű : ha nem akarod kirakni, akkor nincs jogi kérdés, ha eldöntötted, hogy kirakod, akkor meg az, amit Kovács Béla Sándor írt.
Minden más nem jogi kérdés. Megpróbálhatod rávenni valamilyen terápiára, pszichológusra, de ha nem együttműködő, akkor nem sokat tudsz tenni. Ez valahol régen romlott el...
Nincs egyszerű és jó megoldás.
Na, helyben vagyunk, be-is zárult a kör.
A jogi fórumon nem segítenek, a családsegítőn "csak" tanácsot adnak, és így tovább. Szóval van mit HÁRÍTANI.
Azért az nem árt tudnod, hogy a depresszió sok esetben öngyilkossággal végződik.
Ha nem segítesz a lányod egyedül nem tud kijönni belőle.
A családsegítő mit tud ebben segíteni? Tanácsokat nem fogad el senkitől. Nem tartom valószínűnek, hogy ez a viselkedésmód a génekben van. Én soha nem voltam ilyen és nem beszéltem így az anyukámmal. Az a helyzet, régen nagyon jó viszonyban voltunk, mindent megbeszéltünk. Azóta vált ilyenné, amióta nincs munkahelye. Javasoltam neki, menjen pszichológushoz, de hallani sem akar róla.
Az ember személyiségének az általánosan elfogadott nézet szerint három aspektusa a képesség, az irányultság és a jellem. Eléggé nyilvánvaló, hogy ezeket különböző mértékben határozza meg az öröklődés és befolyásolja a nevelés (értve ezalatt a tágan vett környezeti hatásokat is). Szerintem a képesség az, ami leginkább determinált, de még az is fejleszthető illetve fejlesztendő; az irányultság és a jellem viszont épp fordítva: első sorban a nevelésen múlik, de a hajlam is szerepet játszik a fejlődésükben.
Czeizler szerint a gének 60 - 70 %-ban meghatározók. A neveltetés kevésbé jelentős, de nem elhanyagolható.
Béla
Az igaz. Én konkrétan -igaz, nem részleteztem-, a tanult normákra próbáltam koncentrálni, groszfater hozzászólását úgy értelmeztem, hogy erre hegyezte ki a mondandóját.
De ezeket sok minden cáfolja az életben, pl. az ikrek.
Az ikrek éppen nem cáfolják, sőt inkább éppen az 1.-es igazolják. De sok vita van ez-ügyben.
„az 1.) pontban nem nagyon van benne,”
A gének fele tőle van.
Vannak nézetek, melyek szerint a gének a meghatározók, tehát inkább az 1.)
De ezeket sok minden cáfolja az életben, pl. az ikrek. (de elméletileg nekem is sokkal normálisabbnak kellene lennem, csak nincs mindig kedvem hozzá)
Mondjuk, az 1.) pontban nem nagyon van benne, nem?
Ettől függetlenül: ennek jó vége soha nem lehet, csak kevésbé rossz.
A "selejt" kifejezéshez némi kommentár:
Manapság három elmélet létezik,
- születéskor már rendelkezik az ifjonc azokkal a tulajdonságokkal amire szüksége lesz...
- születéskor egy üres lap a gyerkőc és a környezetétől függ mit ír rá..
- az előbbi kettő keveréke,vagy-is vannak vele-született adottságok de a környezetnek van fontos szerepe mi jut érvényre mindebből...
Tehát bármelyik elméletet is választja a szülő mindegyikben alaposan benne van.
A jogi része pont az, amit nem akarsz: a szívességi lakáshasználat felmondása, és ha nem költözik önként, akkor per, végrehajtás.
Családsegítő !
És ha az-sem vezet eredményre akkor dob ki mint a selejtet,
Nem vagyok biztos, de másképp hogy lehetne megoldani ezt a helyzetet?
Biztos vagy benne, hogy ez jogi kérdés?
Tisztelt Olvasók!
Nagyon fontos ügyben kérnék segítséget, mivel ez az állapot már tarthatatlan és nem tudom, mit csináljak.
Van egy felnőtt lányom, aki velem él, több éve munkanélküli. Azóta nem dolgozik, keresi a kifogásokat, otthon semmit nem segít, maga után sem takarít, magára nem mos. Veszekedik velem, torka szakadtából ordít, hogy a szomszédok is hallják. Mindenért engem hibáztat, pl. nem ő kérte, hogy megszüljem, ha megtettem, gondoskodjak róla. Ha megkérem valamire, hogy segítsen, azt mondja, ő nem csicska. Kiabál, hogy állandóan terrorizálom és csak azért szültem, hogy kihasználjam. Engem tart azért is felelősnek, hogy nincs barátja, párkapcsolata. A szobát teljesen tönkre tette, nem hajlandó takarítani, mocsokban él. Nem akarom kitenni az utcára, de így tarthatatlan ez az állapot, mert lelkileg és idegileg is kikészültem, de nem tudok mit csinálni vele. Szerintem ezt ő is tudja, és lelki terror alatt tart, de azt ordibálja, hogy én tartom őt lelki terror alatt, mert néha mondtam neki, ha nem megy dolgozni, nem segít, maga után nem takarít, stb., akkor kiteszem a szűrét. Sajnos, ezzel sem tudok ráhatni. Már nem tudom, mit csináljak? Muszáj vagyok eltűrni a saját lakásomban ezt a lelki terrort?
Per.
Üdvözlök Mindenkit!
A mi helyzetünkben a "fiatal" ember már 37 éves. Az albérletből ahol laktak kirakták őket,hogy miért azt nem tudom. Anyósom megsajnálta mivel van 3 nevelt gyereke és befogadta őket a párjával együtt persze csak ideiglenesen amíg nem találnak egy megfelelő lakást. Sajnos kiderült,hogy dolgozni egyikük sem akar sem a sógorom sem a sógornőm csak otthon heverészni, a rezsibe nem adnak egy vasat sem (néha 3-4 ezer forintot öt főre) de ami legborzasztóbb,hogy most már még terrorban is tartja a sógorom a családot (ott lakik még a párom másik két felnőtt testvére is) Anyósom szeretné őket kirakni de sajnos nem tudjuk,hogy mi ennek a törvényes formája. Hivatalosan csak sógorom lakik azon a címen,de a ház az anyósom tulajdona. Mit tehet ellenük? Köszönöm a válaszokat
Annamary
Üdvözlök Mindenkit!
Nagyon hasonló a helyzet nálunk is. Édesapámmal kettőnk nevén van a házunk. Édesanyám tavaly elhunyt ( szívrohamban, csak apu fia volt a közelben akkor is, én dolgoztam így nem tudjuk próbált e segítséget kérni ). Apunak első házasságából van egy fia,aki az USA-ből lett kiutasítva, drogok kereskedése és börtön miatt, így került haza. Nem dolgozik, mi tartottuk el, míg én el nem menekültem otthonról. Apu 72 évesen alkalmi munkákból tartja el,de a fiának már egy barátja is ott van, szintén ingyen. Bejelentve csak a fia van a másik nincs. Sokszor fenyegettek már szóban, mi erre kértük hogy menjenek el de semmi nem történt. Édesapám szívbeteg tegnap rárontottak a szobájában, hogy mindent szétvernek szétrúgnak, erre kihívta apu a rendőrséget, de azt mondták amíg nem történik komolyabb testi sértés addig ők nem vezethetik el. Apu fél, megijedt, hogy nem bírja ki a szíve,de nem akart eljönni velem a saját házából,ott maradt velük. Miután megtudtam mi történt átmentem és mondtam, hogy takarodjanak innen és közölték, hogy eszük ágában nincsen. Kérdem én majd ha apu is szívrohamot kap akkor elvezetik, vagy van rá jogi út, hogy ne éljenek rablók, bűnözők a házamban. jelenleg nincs ellenül eljárás,legalábbis nem tudok róla. De nem lehet egyszerűen csak kirakni, mert ki akarjuk és mert veszélyt jelentenek?
Tisztelettel várom válaszukat!
minike83
A 18. életévét betöltött gyermeknek a szülő már nem minden esetben köteles továbbra is szállást és étkezést biztosítani., dolgozik van saját jövedelme menjen albérletbe, "egye amit megfőzött", ruházkodjon ahogy tud. A fiatalembernek el kell kezdeni a saját lábra állást, hát hajrá!...
Hasonló gondokkal küzdök, én is de hisz megmagyarázhatatlan a fiaim viselkedése.(Pedig mindent megadtam nekik, és elmehettek mindenhova, megbeszélés alapján)lassan 8 éve váltam el ők kicsik voltak akkor úgy értem a dologhoz. 14-11 évesek.Neveltem szépen őket mikor a nagyobb 18 éves lett teljesen kifordult magából, 8 hónap küzdelem után szembeszállt velem és egy szóval mondtam neki elmehetsz Édesapádhoz is ha itt nem érzed jól magad. Nem beszélt velem , sírt sokat és nem ült velem 1 asztalhoz soha.Másnap összepakolt és elment.azóta nem is beszélt velem 7 éve, csak ócsárol.Most a fiatalabb kezd hasonlóképpen viselkedni,lázad kiabál, mindenért engem okol.meg se szólalhatok mert rám förmed, lekiabál és én már be is fejezem azt a témát amit szerettem volna vele megbeszélni. ' éve ez megy nem tudok mit tenni vele.Korábban más barátai voltak, semmi baj nem volt vele, most egy másik bulizós társasággal jár nagyon.Sokat velük tölti az idelyét, csak ne legyen itthon.El kell mondani , hogy nem vagyok egy házsártos anya inkább ráhagyom.Ha szép szóval nem érem el hogy tegyen rendet . Akkor inkább félre vonulok. Édesapja a jó és az amit mond az hiteles számára.Én sorsom nem érdekli amiért igazából elváltunk.Sokat dolgozik, de pénze soha nincs. nem vesz egy darab ruhát se a kaját én készítem és veszem. Nem tudom mi tévő legyek. Szomorú Anya
- 1
- 2
kiadja a Jogászoknak Kft.
cégjegyzékszám: 02-09-067243
adószám: 12559044-2-02