„ekkor [csatolt ügyek esetén] tényleg csak az egyik ügyben kell végrehajtási cselekményeket végezni, azok hatálya kiterjed a többi ügyre.”
Pontosítsunk: vannak közös, és nem közös intézkedések. Közös intézkedés például az ingatlan becsértékének a közlése, ingó- vagy ingatlanárverés kitűzése, árverés. És ezek sem a csatolás miatt közös intézkedések, hanem mert az intézkedésen több ügyszám is fel van sorolva. Ha a pl. a becsérték-közlésből valaki kimaradt, arra a az intézkedés hatálya nem terjed ki, hanem azt az ő vonatkozásában újból meg kell ismételni. Aki az árverési hirdetményen nem szerepel, nem részesülhet a felosztásból sem, illetve csak akkor, ha a végén még marad felosztható bevétel. Ingatlant foglalni is ügyenként kell. Ésatöbbi.
A csatolás eleve nem végrehajtási kérdés, hanem tisztán ügyviteli. A csatoláshoz még csak jogkövetkezmény sem fűződik. Egyetelen praktikussága az, hogy a csatolt ügyek egy helyen vannak a polcon, így nem különböző helyekről kell összevadászni az adós vagy adóstársak ügyeit, ha intézkedni kell bennük, különösen, ha valamilyen közös intézkedésről van szó. És a csatolással érintett egyes ügyek akár el is tudnak évülni, ha megfelelő ideig nem nyúlnak hozzájuk.
Az egyesítés is csak ügyviteli intézkdés, de jogkövetkezmény is fűződik hozzá: az ú.n. főügyben hozott _valamennyi_ intézkedés hatálya kiterjed valamennyi egyesített ügyre. Elévülni is csak együtt tudnak, külön-külön nem.
Ja, és a tévhittel ellentétben, hiába mondja a rendelet, hogy a feltételek fennállása esetén csatolni illetve egyesíteni _kell_, egyáltalán nem kell. Sőt, bizonyos esetekben kifejezetten hátrányos, vagy sérelmes, vagy eleve lehetetlen az egyesítés.
