Hogyan lehetne kikényszeríteni, hogy az állam tegyen eleget a földforg. törvény 35. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének, miszerint az árverés sikertelensége esetén az erről szóló jegyzőkönyv kézhezvételét követően 30 napon belül a becsértéket utalnia kell a végrehajtónak vagy a felszámolónak. Ki pereljen, kit és mire? Végrehajtónak meddig terjed a kötelezettsége az NFA-val szemben, ha az NFA önkéntesen nem fizet.
Van valakinek esetleg valamilyen használható ötlete, véleménye erről?
A földforgalmi törvénynek nincs jogorvoslatról szóló része. A 35. § szerint az árverés útján történő föld tulajdonjog szerzés esetén a végrehajtó megkeresésére az árverést a mezőgazdasági igazgatási szerv folytatja le.
A mezőgazdasági igazgatási szerv közigazgatósági hatóság, az eljárása (vagy mulasztása) ellen a Ket. szerint van jogorvoslati lehetőség. A Vht. 220. § szerint is, ha a végrehajtás foganatosítása során a jogsérelem a rendőrség, az ingatlanügyi hatóság vagy más szerv eljárásában történt, az említett szervek eljárásáról szóló jogszabályok szerint van helye jogorvoslatnak.
Egy próbát azonban megérhet a következő is: a mezőgazdasági igazgatási szerv az árverést a végrehajtó megkeresésére, a végrehajtó helyett folytatja le (korábban a földet is a végrehajtó árverezte). Tehát e minőségében a mezőgazdasági igazgatási szerv végrehajtóként jár el, és ebben az esetben a mulasztása akár végrehajtási kifogással is támadható. Végső soron a foganatosító bíróság dönti el, hogy ez az út járható-e. Kockázatmentes a dolog, mert ha elbírálja, másként nem dönthet, csak úgy, hogy helyt ad a kifogásnak, és kötelezi a mezőgazdasági igazgatási szervet a becsérték megfizetésére, a 15 ezer Ft illeték pedig visszajár, vagy pedig a 220. § alapján megszünteti a vh-kifogásos eljárást, és a 15 ezer Ft úgyszintén visszajár.
Nem a mezőgazdasági igazgatási szerv mulasztott, hanem az állam nevében tulajdonjogot gyakorló NFA. Az árverések rendben lebonyolításra kerültek, sikertelen eredménnyel.