Az igazságszolgáltatás helyzete Magyarországon

2008.10. 2. MTI

Az igazságszolgáltatásra egy jogállamnak sokkal több pénzt kellene áldoznia - jelentette ki Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a Nézőpont Intézet által az igazságszolgáltatás és a költségvetés viszonyáról szerdán rendezett beszélgetésen Budapesten.

A szakember szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) felállításával ugyan az önigazgatás rendszerére tért át a bíróság, azonban ez nem valódi önigazgatás, mivel nem az OIT határozza meg, hogy mekkora költségvetésből gazdálkodhat, hanem az Országgyűlés.

A Nézőpont Intézet tanácsadója, Gulyás Gergő arra hívta fel a figyelmet: évek óta tapasztalható, hogy az OIT által előterjesztett költségvetési javaslatnak mindössze felét fogadják el és rögzítik a költségvetési törvényben. Idén 107 milliárd forint volt az OIT javaslata, a költségvetési törvény tervezetében pedig csak 68 milliárd forint szerepel.

A bíróságok költségvetése - mint mondta - három nagy részből áll össze: 50 milliárd forintot terveznek bérkiadásra, 14 milliárd forintot a járulékokra és 10 milliárd forintot a dologi kiadásokra.

Bánáti János, aki egyben az OIT-nak is tagja, arra hívta fel a figyelmet, hogy különböző lobbiérdekek is dolgoznak a költségvetés elfogadásakor. Amikor az OIT elnöke évről évre elmegy a költségvetési tárgyalásokra a pénzügyminiszterhez, "bizonyos értelemben erőt kell mutatni", hogy fejezetgazdaként el tudja érni, hogy a végül törvényben rögzített támogatás közelítsen az OIT javaslatához.

"Természetesen vannak az OIT elnökénél erősebb érdekérvényesítésre képes fejezetgazdák, adott esetben a kormányon belül" - tette hozzá.

Mint mondta, a bírósági hatáskör kiterjesztést nem követte a fővárosi és Pest megyei bíróság létszámának növelése, miközben rengeteg ügyben kizárólagos hatásköre van ezeknek a bíróságoknak, valamint a cégek 90 százalékát a fővárosban és Pest megyében jegyezték be. Így ezeknek a bírósági ügyei is itt csapódnak le. A fővárosi parkolással összefüggő perek is százezres nagyságrendben jelentek meg a bíróságokon, ezek a körülmények együtt okozzák a fővárosi és Pest megyei bíróságok jelentős ügyhátralékát.

Véleménye szerint elegendő bíró van Magyarországon, az azonban "hihetetlen pazarlás", hogy bíróval végeztetnek olyan - például statisztikai munkát - amit mással, például a bíró kisegítőjével is lehetne.

Hozzátette: a megyei bírósági elnökök nem támogatják, hogy az ő státusaik, költségvetésük terhére csoportosítsák át a létszámot és a pénzt a fővárosi ügyhátralék ledolgozására, így a bírói és kisegítői létszám megnövelése csak extra forrás bevonásával történhet meg.

Megjegyezte: súlyos gondot jelent, hogy van néhány, emberi tartózkodásra alkalmatlan bírósági épület, és példaként a Pest Megyei Bíróságot hozta fel. Mint mondta, ezen is változtatni kellene.

Gulyás Gergő beszámolója szerint a jövő évi költségvetésben bírósági épületek felújítására 200 millió forintot terveztek a törvényjavaslat készítői, ez a közel 70 milliárd forintos bírsági költségvetés 0,3 százaléka.

Balsai István, az Antall-kormány igazságügyi minisztere, fideszes országgyűlési képviselő szerint hiba volt, hogy a bírósági költségvetés tervezését és menedzselését az OIT kapta meg.

Mint mondta, a bíróságoknak csak áttételesen, az igazságügy-miniszter személyében - aki szintén OIT-tag - van képviselete a kormányban. Véleménye szerint ebből - hogy "a kormányban nincs napi szinten képviselete a bíróságoknak" - fakad az, hogy az OIT az általa igényelt összegnek mindössze 50-60 százalékát kapja meg végül.

Szavai szerint jobb lenne, ha visszakerülne az Országgyűléssel közvetlen kapcsolatban lévő kormányhoz a bírósági költségvetés tervezése, menedzselése, a bíróságok szervezeti feltételeinek biztosítása.

Emlékeztetett rá: az OIT-nak jelenleg nincs elnöke, így kérdéses a testület érdekérvényesítő képessége a költségvetési tárgyalások során.

Péterfalvi Attila volt adatvédelmi biztos, jelenleg az ombudsmani hivatal vezetője arra hívta fel a figyelmet: alapkérdés, hogy a független intézmények - mint a bíróság - költségvetése is független legyen.

A sajtóbeszélgetésen szó esett továbbá a magyar büntető igazságszolgáltatásról. Bánáti János szerint "a magyar büntető igazságszolgáltatás jelenlegi struktúrája nem hatékony", ez lehet az oka annak, hogy a közelmúltban több, súlyos bűncselekmény elkövetésével vádolt ember is kikerült az előzetes letartóztatásból, mert letelt az előzetesben tölthető, három évben maximált idejük.

Az ügyvédi kamara elnöke egy újságírói kérdésre válaszolva kifejtette: véleménye szerint a három évben maximált előzetes letartóztatás olyan jogállami garancia, amelyet "nem szabad feszegetni".

Arra a kérdésre, mi lehet az oka annak, hogy nem lehet három éven belül befejezni a büntetőügyeket, kijelentette: "a magyar büntető igazságszolgáltatás jelenlegi struktúrája nem hatékony".

Kijelentését azzal indokolta, hogy az 1998. évi Büntetőeljárási törvényben (Be.) nem sikerült megvalósítani azt az alapelvet - amelyet egy 1993-as kormányhatározatban az új Be. szükségességéről megfogalmaztak - hogy "új alapokra kell helyezni a nyomozás és tárgyalás egymáshoz való viszonyát, a nyomozás csak előkészítő szakasz legyen és maga a bizonyítás a tárgyalási szakaszban bonyolódjon".

Mint mondta, ma a bíróságokon a bizonyítás megismétlése folyik. A rendőrség kinyomozza a tettest, és "lényegében itt le kellene állnia és az összegyűjtött bizonyítékokat átadni az ügyésznek és a tárgyaláson menne a bizonyítás". Ehelyett azonban a vizsgálati szakaszban mindenre kiterjedő bizonyítást folytatnak, ami "elviszi az időt".

Hozzátette: vannak természetesen "nagy ügyek", de a hatóságok vonzódnak a nagy ügyekhez, ezért "túl sok vádlottas ügyeket, túl sok vádponttal gyűrnek egybe", ami "kezelhetetlen".

Bánáti János szerint emellett a magyar büntetőeljárás a tárgyalási szakban "fordítva ült fel a lóra". Emlékeztetett a büntetőeljárás klasszikus alapelvére: a terheltnek a joga, hogy megjelenjen a tárgyaláson és védekezzen, tanúvallomásra észrevételt tegyen. "Ezzel szemben mi ebből a jogból kötelezettséget csináltunk" - mondta, hozzátéve: most "a főszabály az, hogy minden vádlottnak és minden védőnek ezekben a nagy ügyekben is mindig ott kell lenni".

Véleménye szerint ha ezt megfordítanánk, akkor a tárgyalás menete felgyorsulna, "a felesleges napolások 80 százalékát meg lehetne oldani".

Mint mondta, a szakértők is hátráltatják a tárgyalásokat, és vannak ügyvédi "okosságok" is, amellyel szándékosan húzzák az időt. Ezzel kapcsolatban azt mondta: "ha jogszerűen csinálja az ügyvéd, akkor én azt mondom, él azzal a lehetőséggel, amivel fordítva időnként a nyomozóhatóság él, mert ők is a törvény keretei között nagyon sok trükköt bedobnak. Ha nekünk van lehetőségünk trükközni, de jogi keretek között, akkor éljen azzal a védő is".

Az ügyvéd egyébként elképzelhetőnek tartja, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett ügyekben átalakítsák a hároméves szabályt.

A beszélgetésen résztvevő Balsai István, az Antall-kormány igazságügyi minisztere, fideszes országgyűlési képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy jelentősen kiszélesedett az ügyészség jog- és hatásköre, az ügyészek azonban nem merítik ki a törvény által biztosított nyomozati lehetőségeket. A jog szerint az ügy ura az ügyész, nyomoz és nyomoztat.

Gulyás Gergő, a Nézőpont Intézet tanácsadófa kijelentette: a bíróság hibázott, ezért kellett kiengedni a több vádlottat, és felvetette a felelősségrevonás lehetőségét is.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
BÜNTETŐELJÁRÁS
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
ÜGYVÉDSÉG