Nem ahamima, a válasz egészen pontosan úgy hangzik, ahogy leírtam...
Amit írtál több helyen is pontatlan:
1. Nem a megszűnéstől kell számolni a 10 évet, hanem a haláltól (Tny. 47. § (3) bekezdés b) pontja)
2. A 62 év ebben az esetben helytálló ugyan. Helyesebb azonban öregségi nyugdíjkorhatárként fogalmazni; hiszen pl. egy 52-es születésűnek, már nem 62 a korhatára.
3. Jogilag nem beszélhetünk az özvegyi nyugdíj feléledéséről, ha csak ideiglenes özvegyi nyugdíjat kapott az illető! Az özvegyi nyugdíj akkor éledhet fel, ha van minek (tehát ha kapott özvegyi nyugdíjat az igénylő; és NEM ideiglenes özvegyi nyugdíjat!).
Fentiek miatt van ugye külön bekezdésben szabályozva az özvegyi nyugdíj megállapítása (47. § (2)-(3) bek.) és feléledése (53. §). A feléledésnél kell a határidőket az ellátás megszűnésétől számítani. És ugye ott az igénylő korhatárát a halál napján hatályos szabályok szerint kell figyelembe venni, eltérően a megállapítástól.