Szerinted én azt állítottam, hogy a hatóságnak a boríték címzése alapján kellene elutasítania a kérelmet? A jegyző rendszerint a birtoklás ténye alapján határoz és kivételesen kerül csak sor a birtoklás jogcímeinek összemérésére:
Ha a birtoklás megzavarása jogos volt, ill. ha a birtokháborító nyilvánvalóvá teszi, hogy ellenfele nem volt jogosult a birtoklásra.
Jelen példában a felek a jogaikat a korábbi bírósági határozatnak megfelelően gyakorolják, tehát a jogos birtokhelyzet áll fenn. A jegyző a kérelmet el fogja utasítani, az esetleges bírósági eljárásban a bíróság idézés kibocsátása nélkül szintén. ( az ide vonatkozó indoklást nem ismétlem meg)
Ezt persze végkimerülésig játszhatja az ügyfél, ha kedve van hozzá, de azért ez mégsem ugyanaz mintha az összes jogorvoslati forumot végigjárva mindannyiszor érdemben is le kellene folytatni az eljárásokat.
Az ügyfélazonosságot, meg a tényazonosságot nem kellene összemosni. A felhozott példádban, ha valaki egy év elteltével tanusítja akár ugyanazt a magatartást, az akkor is egy másik tényállás lesz, továbbá az sem mindegy, hogy valakit a békés birtokából esetleg kivetettek, vagy csak a fennálló birtokhelyzetet kívánja vitássá tenni. Ha ugyanis a birtokos a birtokláshoz való jogára hivatkozva kér védelmet, eleve csak a bírósági út áll számára nyitva. Utóbbi esetben nem tehet a jegyző semmit.
Hogy a közigazgatási perekben mennyire kiterjesztően értelmezik a res iudicatat, arra egy példa, hogy egész településeket érintő határozatok (nagyberuházások környezetvédelmi engedélye pl.) esetén, függetlenül attól, hogy az alapeljárásokban kik voltak felek, ill. felperesek, a megismételt eljárásban az adott lakóközösség minden tagjára kiterjesztve értelmezik. Tekintet nélkül arra, hogy az adott ügy tárgyához mindenkinek eredeti érdekeltsége lenne.
