Dr. Fazekas Sándor

2013. augusztus 13. Kende Katalin, Budapest

A vezető első az egyenlők között - vallja a Váci Városi Bíróságon töltött esztendők óta, mindmáig Fazekas Sándor a Fővárosi Törvényszék elnöke. Nem tudni, egykor, egyetemistaként gondolt-e arra, hogy majdan, kijárva az igazgatás magasiskoláját is, az ország legnagyobb bíróságának élén segíti kollégáit, szolgálja a minőségi ítélkező munkát. Egy azonban bizonyos: bíró akart lenni.

A nyolcvanas évek közepén, amikor kinevezését megkapta, nem volt igazán népszerű ez a hivatásrend. Sokan el is hagyták a bíróságokat. Megfordult-e a fejében, hogy másik jogászi pályára lépjen?

Nem. Soha nem merült fel bennem, hogy akár magasabb bér, vagy a könnyebb élet reményében máshová menjek. Mégpedig azért nem, mert habitusomhoz a bíró függetlensége állt a legközelebb. Mindenképpen olyan pályán szerettem volna elhelyezkedni, ahol az egyéni szuverenitás érvényesülhet, ahol döntéseimet szabadon hozhatom meg. Az indíttatást a gimnáziumban, angol tanárnőm bíró férjétől kaptam. Erre a pályára ösztönöztek az egyetemi szakmai gyakorlatok tapasztalatai, és fogalmazóként a Pesti Központi Kerületi Bíróságon már alig vártam, hogy bíró lehessek. Szerencsére ez akkoriban nagyon gyorsan, két év után megadatott. Büntető ügyeket, vagyon elleni és gazdasági, illetve az akkor még létező deviza bűncselekményeket tárgyaltam.

Emlékszik az első ügyeire?

Hogyne. Az első tárgyalási napomra is. Kényelmesnek ígérkezett, délelőtt és délután is két-két egyszerű, tettenéréses, beismeréses lopás vétségével. Az ebédszünetben azonban egy váratlan feladatot kaptam, bíróság elé állítást, deviza bűncselekmény miatt, amelyben külföldi volt a vádlott, meghatalmazott védővel, tolmáccsal… Ha valami nem hiányzik egy pályakezdő bíró első tárgyalási napján, akkor egy ilyen eset, ilyen „összeállítás”… Ám megnyugtatóan végződött számomra, köszönhetően az ügyvéd és az ügyész kollégák megértő segítségének. Aztán, akár a gyorsvonat, robogtak az emberrel a munkanapok, melyekhez egyébként igen sok támogatást kaptam a PKKB-n. Szerettem ott dolgozni.

Öt évre elhagyta mégis. Igen fiatalon, harmincegy évesen elnök lett a Váci Városi Bíróságon. Ilyen kinevezés ma is ritkaságszámba megy.

A rendszerváltás a bíróságokon némi késéssel, 1992-ben ment végbe. Akkor állt fel egy új, ifjú elnöki kar, a mai törvényszéki vezetők java ebben az időszakban szerezte meg első igazgatási tapasztalatait. Engem a Pest Megyei Bíróság élére az ugyancsak frissen kinevezett és hasonlóan fiatal Gatter László hívott Vácra. Örömmel mentem, különösképpen, mert az egyetemen egyik kedvenc tantárgyam volt a sokak által csak amolyan nyűgnek tartott szervezéselmélet. Óriási lehetőségnek és kihívásnak tekintettem, hogy rám bízták egy szervezet megformálását, működtetését. Elhatározásomnak megfelelően mindvégig arra törekedtem, hogy a bíróság, mint egy olajozott gépezet, tökéletesen funkcionáljon.

Sikerült?

Elmondhatom, igen. Igen jól szolgáló váci bíróságot alakíthattam ki úgy, hogy az elnöki feladataim mellett tárgyaló bíróként is maximális teljesítményre törekedtem. Két nagyszerű mentorom volt, Pallósi Gizellának a megyei bíróság elnökhelyettesének és Kerekes Györgyinek, a büntető szakág vezetőjének személyében. Hálás vagyok nekik, hiszen senki nem születik bírósági elnöknek…

Kiből lesz hiteles vezető?

Nos, bár a Magyar Igazságügyi Akadémián folynak erre vonatkozó vizsgálatok, a bírói hivatásrendben még nem született egyértelmű válasz erre a kérdésre. A bírák, mivel önállóan dolgoznak és nagy a függetlenségük, abban bíznak meg, aki bíróként is kiváló munkát végez. Legalábbis nem tapasztaltam, hogy valakit gyenge bírói teljesítménye ellenére például az elnöki posztra delegáltak volna. Persze, nem feltétlenül igaz, hogy a legkiválóbb tárgyaló bíróból ideális elnök is lesz.

Fazekas Sándor miként tette meg az első lépéseket az igazgatásban?

Vác gyönyörű kisváros, megérintett a hangulata, a bíróság családiassága, a munkán túli együttlétek örömével, és e sajátos helyzet veszélyeivel, amelyeket egy vezetőnek ki kell védenie. Úgy indultam Vácra, és ma sem gondolom másként, hogy az elnök első az egyenlők között, s személyes példamutatással, stabil etikai mércével a lehető legtöbbre ösztönözheti beosztottjait. Meggyőződésem, ha példamutató és a kívánatos distanciákat következetesen megőrzi az ember, akkor annak a kollégának, akivel a mondjuk a hétvégén együtt piknikezett, sokkal nehezebb nem teljesíteni az elvárásokat, mint másnak. Már csak presztizsből sem teheti meg, hogy ne álljon helyt. A nagy szervezeti egységekre jellemző elidegenedett igazgatás távol van az ilyenfajta irányítástól.

Mandátuma lejártával azonban egy jóval nagyobb szervezet élére került.

Méreteiben valóban nagyobb, szakmailag voltaképpen azonos igazgatási követelményeket támasztó bíróságra. Már váci elnökségem kezdetén megfogalmazódott bennem, hogy többet is tehetnék majd a bírósági igazgatásért, mintsem egy kisvárosi szervezetet irányítsak nyugdíjazásomig. Végigvittem egy ciklust, tisztességgel megvalósítva, mindazt, ami egy kis bíróság produktív működését garantálja. Bizonyos voltam abban, hogy az ott szerzett tudás alkalmas belépő az ország legnagyobb kerületi bíróságának igazgatásába. Szerencse is kísért, hiszen éppen a mandátumom végén üresedett meg a PKKB elnöki posztja. Nem haboztam egy pillanatig sem. Az elnöki szakmát megtanultam Vácon, a helyismeretem pedig, mivel korábban csaknem egy évtizedet töltöttem el a PKKB-n, megvolt, meglepetés nem érhetett. Természetesen adódtak gondjaim, nehéz és rendkívül inspiráló feladataim, mint például az átszervezés, vagy a bíróság épületének tíz évig tartó felújítása. Ám kerületi bíróság lévén, nem is érinthettek meg a valódi nagy problémák.

Sokkal inkább a nyakába szakadhattak az elnökét egy esztendeig nélkülöző Fővárosi Törvényszéken.

Kétségtelen, de tudnia kell, amikor a törvényszék elnöki posztjára pályáztam, tisztában voltam azzal, mi vár rám, és azt sem gondoltam, hogy könnyű lesz. Mint törvényszéki elnök, egy önálló jogi személyként funkcionáló, 18 milliárd forintból gazdálkodó költségvetési intézmény élén, alapvetően menedzseri, pénzügyi igazgatási, a működtetéssel, a fejlesztéssel, a létszám-, az ingatlangazdálkodással kapcsolatos feladatokat kell a tőlem telhető legnagyobb hozzáértéssel ellátnom. Ez a munka minden korábbinál összetettebb, nehezebb, és óriási felelősséggel jár. Köszönhetem a sorsnak, hogy a bíróságok korábbi első számú irányító szervezetében, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban tagként, majd elnökhelyettesként eltöltött hat év alatt kellő jártasságot szerezhettem a pénzügyi joganyagokban, a pénzügyi ellenőrzésben, az államháztartás rendjére vonatkozó szabályokban. A 2009-es interregnum alatt, amikor átmenetileg én vezethettem az OIT-ot, fejezetgazdaként vettem részt a költségvetési tárgyalásokban. Kell ennél jobb iskola?! Ami pedig a Fővárosi Bíróság helyzetét illeti; való igaz, nem vált javára az egy éves interregnum. Szemánn Felicitász elnökhelyettes komoly erőfeszítéseket tett, hogy legalább szinten tartsa a bíróságot. Csak hivatalba lépésemmel következhettek a fejlődést, a minőségi munkát megalapozó nagy projektek, a bírói tevékenység segítése, a munkakörülmények javítása, azért, hogy a törvényszéken is olyan munkateher arányokkal, olyan feltételrendszerben dolgozzanak, mint sok más magyarországi bíróságon.

Eltelt másfél esztendő. Mit tudott tenni ennyi idő alatt?

Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, elég sokat. Először is tabukat kellett döntögetnem a belső munkateher arányosítására, ami bizony érdeksérelmeket okozott. Elvem, hogy ahonnan a bírói munka úgymond kiszervezhető, és a bírói tevékenység bírósági titkári, ügyintézői feladatkörben ellátható, akkor ott az átszervezést végig kell vinni. Így jártam el tehát a cégbíróságon, a felszámolási majd az alapítványi, végül a szabálysértési csoportnál. Megnöveltem a bírósági titkári és az ügyintézői létszámot, a megüresedett bírói álláshelyeket pedig a peres szférába vittem át. Hasonló átalakítás történt a kerületi bíróságokon, illetve rapid kirendelésekkel igyekeztem és igyekszem megakadályozni, hogy az itt-ott elinduló negatív folyamatok ne váljanak irreverzibilissé. Az intézkedések nyomán, míg öt-hat éve a polgári kollégiumban egy-egy tanács 230-240 pert vitt, mára leterheltségük 110-130 ügyre csökkent. Büntetőügyekben pedig a tavalyi 30-40 ügy helyett ma 21-22 van folyamatban egy-egy tanácsnál, és hasonló eredményeket értünk el a gazdasági szakágban is. Fontos eredmény, hogy a kerületi bíróságok közötti munkateher kiegyenlítetté vált. A kirendelési gyakorlatot a jövőben is fenn akarom tartani, és mindenképpen arra fogok törekedni, hogy azokon a területeken, ahol a munkateher még meghaladja az országos átlagot, és nehezen kezelhető, részben a belső tartalékok mobilizálásával, részben külső erőforrások effektív felhasználásával jobb eredményeket érjünk el.

A korábbi évekhez képest a külső támogatást sem nélkülözték.

Valóban, 2012-ben 33 titkári és 75 ügyintézői álláshellyel gyarapodtunk. A fejlesztés lehetővé tett teamek elállítását, melyeknek értő tagjai, bírósági titkárok, ügyintézők, adminisztrátorok, közreműködve az ügyek előkészítésétől a határozatszerkesztésig, csökkentik a bírák adminisztratív munkaterhét. Azok a tanácsok, amelyek mellett team dolgozik, sokkal időszerűbben dolgoznak. Látványosan csökken a két éven túli peres ügyek száma, és az egyéni teljesítmények közel ötven százalékkal megnövekedtek. Ezért a jövőben tovább növeljük a bírósági teamek számát. Az idén a törvényszéki bírói álláshelyek 35-tel növekednek, és 50 tisztviselővel illetve 20 ügyintézővel gazdagodhatunk. Szeptembertől pedig négy szaktanácsadót is alkalmazunk, akik orvosi, pénzügyi, gazdasági szakkérdésekben támogatják a bírák munkáját, segítenek a szakmai anyagok feldolgozásában, megértésében, adott esetben egy szakértői vélemény interpretációjában. Felkészítik tehát a bírót megfelelő kompetenciával olyan kérdésekben, melyeket az, a jogi egyetemi végzettségével, de – az egyes szakmákon belüli nagyléptékű specializálódás miatt – akár egy második diplomával sem tud megnyugtatóan megoldani. Ilyen még nincs a hazai igazságszolgáltatásban; 21. századi, európai bírósági metodológia, azért, hogy a bíró a legnagyobb tárgyi tudás birtokában hozhassa meg döntését. Jó remény van arra is, hogy belátható időn belül enyhülnek elhelyezési gondjaink egy XIV. kerületi illetve egy másik, a legutóbb kilátásba helyezett Váci úti ingatlan révén. Hatezer négyzetméternyi területre lenne szükségünk. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy egyetlen épületben a törvényszék már nem helyezhető el. Tehát még keressük a további lehetőségeket, kezelői jogot nyújtó megoldásokat, vagy akár a bérleményként igénybe vehető ingatlanokat. És motivál mindannyiunkat a küszöbön álló nagy feladat, a Markó utcai épület belső felújítása.

Hasonlót már végigvezényelt, a szomszédban, a PKKB-n.

A PKKB-n szerzett tapasztalatokat közvetlenül tudom konvertálni a törvényszék felújításánál. Óriási kutatómunkát végeztem, ami számomra nagy élvezettel járt, s ugyanilyen öröm lesz feltárni a múltat ebben az épületben is. A sors remek tervező csapattal hozott össze, amely egykor már foglalkozott bírósági épületekkel. Így mindazok az elképzelések, amelyeket a törvényszéken szeretnék megvalósítani, megértő mérnöki filozófiára is találnak. Miként a PKKB-én, itt is maximális alázatot várok el a rekonstrukció során, rossz minőségű anyagot, hanyag munkát nem tűrök meg. Eleinkhez méltónak kell lennie a végeredménynek. A tervek alapján a megjelenés19. századi marad, az ügyfeleket és a dolgozókat kiszolgáló-segítő rendszer pedig 21. századi lesz. Jövőre, a földszinten látunk munkához. Úgy gondolom, jó öt év alatt befejeződhet a felújítás.

Elnöki mandátumnyi idő…

Igen. Bizakodom. Ha elkészül, vagy mégsem, de ismételten bizalmat szavaznak a kollégáim, akkor nagyon-nagyon boldogan fogom zárnia vezetői pályafutásomat, hiszen olyan feladatok jutottak, amelyekkel Magyarországon senki más nem dicsekedhet.


Dr. Fazekas Sándor ötvenkét éves. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1985-ben szerzett diplomát. Fogalmazó, majd 1988-tól büntetőbíró lett a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.1992-től egy ötéves cikluson át a Váci Városi Bíróság, 1997-től 2011-ig a PKKB elnöke. 2003-tól 2011-ig az OIT tagja, utóbb elnökhelyettese is, és az Európai Igazságszolgáltatási Tanácsok Hálózata (ENCJ) Irányító Bizottságának tagja. Két évtizedes vezetői tevékenysége alatt mindvégig ellátott bírói feladatokat. 2012 januárjától a Fővárosi Törvényszék elnöke. Nős, három felnőtt gyermeke van. Szeret utazni, örömét leli az építészetben, a képzőművészetben és a zenében. Sokat olvas, Jókai veretes stílusát és Mikszáth zseniális nyelvét különösen kedveli. Életének szerves része a sport, fut és kerékpározik, tavaly a kerékpáros Balaton Maratonon az 53. helyen végzett.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
FAZEKAS SÁNDOR