Ez van ma a cégeknél?

Fórum → munkajog, foglalkoztatás
régebbi elöl     új hozzászólás

anubis # 2004.05.06. 08:59

Kedves Két Lotti!

Sajnos az említett foglalkoztatási forma tényleg kényszer. A munkavállalónak is és a munkáltatónak is, mivel olyan sz*r adórendszerünk van, hogy a bérköltség adóterhei miatt sajnos erre kényszerülünk. Egyébként csak a buta munkavállaló örül ennek, mert amit jóval többnek tűnő fizetésnként zsebrevág, abból ő maga fizetheti a járulékos ktg-eket, mint vállalkozó. A munkáltató megszabadul ettől, de valakinek be kell fizetni, a gyakorlat meg az, hogy amennyivel többnek tűnik a számlára kapott fizetés, annyival kevesebb is lesz. Egyszóval a munkavállaló egyáltalán nem jár jól. Szerintem aki úgy dönt, hogy "eladja magát" a munkaerőpiacon, tehát nem akar vállalkozni, azt korrektül kellene foglalkoztatni, márcsak azért is, mert a MT. csak ekkor vonatkozik rá.

Császár Gábor # 2004.04.13. 09:57

Jelentős változás a témában:

Színlelt szerződések jogkövetkezményei,
illetve saját hatáskörű felülvizsgálata 2004. június 30.-áig.

A Munka Törvénykönyve 2003. július 1.-ei módosítása léptette hatályba a 75/A. §-t, az alábbiak szerint:
75/A. §
(1) A munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.
(2) A szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a 102-104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani.

E szakaszt a jogalkotó azzal a szándékkal illesztette az Mt. szabályai közé, hogy a személyes munkavégzést is magába hordozó egyéb szerződésektől (megbízási szerződés, vállalkozói szerződés) a munkajogviszony keretében végzett munka elhatárolásának egyértelmű szempontjai legyenek.
Ezzel gyakorlatilag csak nyilvánosságra hozta a munkajogviszonyban végzett munkának azokat a jellemző paramétereit, amelyek mentén a munkaügyi ellenőrök már korábban is folytatták az egyes munkavégzési formák minősítését, beazonosítását.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bek. alapján a foglalkoztatási formák minősítésére a munkaügyi ellenőrök eddig is jogosultak voltak, az alábbi, rájuk és minden ellenőrzött munkáltatóra irányadó szabályok szerint.

1. § (1)- (2)
(3) E törvény alkalmazásában - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka.
(4) Nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik

  1. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott vállalkozási szerződés (389-415. §), valamint megbízási szerződés (474-487. §) alapján végzett munka, továbbá
  2. a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közreműködése, valamint a korlátolt felelősségű társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködése.

(5) A felügyelő a tényállás alapján jogosult - az ellenőrzés megkezdésekor fennálló - a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka a (4) bekezdés szerinti jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt.

Az Mt.-vel azonos időben módosított munkaügyi ellenőrzési törvény a fentieken túlmenően is felhatalmazta arra is a munkaügyi ellenőröket, hogy
6. § (1)
A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében:
a)-g)

  1. az 1. § (5) bekezdése alapján eljárva megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a munkába lépés napjától történő fennállását és kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására.

Azaz a foglalkoztatás minősítése visszamenőleges hatályú lesz, és a munkáltatónak a külön törvényekben szabályozott következményeit is viselnie kell.

A témánkhoz kapcsolódó még az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. §-a előírásai, amely az ellenőrzés céljaként az alábbiakat határozza meg:
"Az adóhatóság az adóbevétel megrövidítése, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az ellenőrzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított adóigazgatási eljárást.
(2) Az adóhatóság a célszerűség és gazdaságosság szempontjait érvényre juttatva használja fel erőforrásait. Az ellenőrzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az adózókat az önkéntes jogkövetésre ösztönözze."

A 2003. július 1.-ei törvénymódosítások, azaz a jogalkotói szándék megjelenésekor a többfajta jogviszony elemeit is magánviselő foglalkoztatási formákat alkalmazó egyes szakmák (pl. biztonsági őrök, vagyon- és személyvédelem, újságírás, stb.) képviselői kértek "moratóriumot" az ellenőrzések és szankcionálások terén, hogy saját hatáskörben rendezhessék a kérdést.
Erre a kormányzat ígéretet is tett, 2003. év végéig.

Fenti szabályokkal összhangban jelent meg és került szabályozásra az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosítására vonatkozó 2003. évi XCI. törvény Záró Rendelkezései között található 223. §-a.

Eszerint az adóellenőrzés során a munkáltató terhére utólagos adó- megállapítás keretében munkavégzés alapjául szolgáló szerződés színleltté minősítése miatt visszamenőleg megállapított adó- és társadalombiztosítási kötelezettség tárgyában hozott határozat nem hajtható végre, amennyiben a kötelezett adóalanya munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási jogszabályokat alkalmazza, és e szerződés alapján foglalkoztatottakat társadalom-biztosítási biztosítottként 2004. június 30-ig nyilvántartásba veszi.
A színlelt szerződés helyett a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó foglalkoztatási jogszabályok alkalmazásáról, és a foglalkoztatottak társadalombiztosítási nyilván- tartásba vételéről a kötelezett 2004. július 30-ig a fent említett kedvezmény elveszítésének terhe mellett köteles az ellenőrzést végző adóhatóságot értesíteni.
Az adó és társadalombiztosítási kötelezettség alóli mentesüléshez az előbb említett feltételeket nem kell teljesítenie a munkáltatónak, ha az utólagos adó-megállapítás alapjául szolgáló jogviszony munkaügyi, illetőleg adóellenőrzéstől függetlenül 2004. június 30-ig megszűnt. A jogviszony megszűnéséről a munkáltató 2004. július 30-ig - a kedvezmény elvesztésének terhével- köteles az ellenőrzést végző adóhatóságot értesíteni.
Az eddig ismertetett kedvezmény viszont egyáltalán nem vonatkozik azokra a színlelt szerződésekre, amelyeket a foglalkoztató az e törvény hatályba lépése után (tehát 2004. január l-jét követően) kötött.

Az ígért moratóriumnak tehát 2004. június 30.-ával vége, az ennek ideje alatt elvégzett kötelező önellenőrzés keretében minden munkáltató saját hatáskörében rendezheti a jogviszonyok minősítését és az annak megfelelő bejelentés teljesítése mellett.

Összegezve:

  • 2004. nyaráig kaptak a munkáltatók moratóriumot arra, hogy a 2004. január l.-ét megelőzően kötött színlelt és palástolt szerződéseket rendbe tegyék;

és

  • ennek megtörténtét jelenteni kell az adóhatósághoz, ellenkező esetben a valóssá minősített szerződéseknek megfelelő közterheket az APEH behajtja.

Várom válaszaitokat...

Béres-Deák Attila # 2001.08.19. 13:30

Kedves Két Lotti!
A Napi Jogász 1. szám 28. oldal foglalkozik a témával kimerítően. Ha nincs meg a hivatkozott szám szivesen elküldöm./ E-mail:bdadam13@axelero.hu /
Tisztelettel: Béres-deák Attila

attika

Két Lotti # 2001.06.26. 08:09

Értem.  Szóval ez már bizonyítási kérdés lesz.  Mert mindaddig, ameddig azt tudom a bíróság előtt bizonyítani, hogy a megbízás/vállalkozási jellegű jogviszony a felek közös akarat volt a szeződéskötéskor, és egyikük sem akart munkaviszonyt, akkor jobban állok.  És vélhetőleg nem állapítják meg a munkaviszonyt. És így nincs szja tb pótlékolás sem.

Ha viszont a 'dolgozó' fél tudja bizonyítani, hogy őt belekényszerítették, mert munkaviszonyt nem voltak vele hajlandóak kötni, akkor szerintem a Ptk. általános szabályai szerint (amit persze bizonyítani tudni kell a bíróság előtt!) a szerződést meg lehet támadni, és mivel ekkor már egyértelmű az érvénytelenség, ezért helyette meg fogják állíptani, hogy a munkaviszony létrejött.

Javaslom, valamilyen írásos bizonyíték gyártását arra vonatkozóan, hogy a munkáltató egyértelműen elutasítja a munkaviszony keletkeztetését, és kizárólag a szerződéses munkát ajánlja fel.  Ekkor támadhatóvá válik a munkáltató.

Ügyvéd - Társasági szakjogász

mezgaaladar # 2001.06.19. 21:52

Kompetensek:
mi a helyzet abban az esetben ha a munkavallalot a 'munkavallalas' feltetelekent ezt a fajta 'munkaviszonyt' szabja  meg a ceg ?
illetve ilyenbe akarja belekenyszeriteni ?

Dr Osváth Géza (törölt felhasználó) # 2001.06.08. 12:46

Tisztelt 2Lotti,

Valoban igaz, hogy létezik ez a fajta munkaviszony. Elsősorban management ill. 'szezonmunkák'-könnyüipar területén elterjedt.

A bírósági bizonyítása nem egyszerü, de van rá számos precedens. A munkáltató helyes szerződéssel sok időtől és pénztől kimélheti meg magát.

'Kap fizetett szabadságot, van főnöke, jelenléti ív, tehát minden úgy működik mint egy rendes munkaviszonyban'

ha ez és tsai bizonyításra kerülnek akkor bizony kvázi nyert ügy a munkavállalónak.

Mind a két részről kockázata van. Az ön által említetten kívül az apeh ill. különféle munkaviszonyban érdekelt szervek ellenőrzése is ott lebeg... elsősorban a fizikai munkásokkal nehéz a helyzet.

A munkásoknak a TB-én kívül a munkanélküli járandóság folyósítása is többesélyes.

Üdv, Osváth

Két Lotti # 2001.05.31. 10:11

Kedves Kollégák!

Ügyfeleim cégek, akik egyfolytában a TB és adóköltségeik lefaragása érdekében zaklatják a tanácsaidókat.  Mivel a legnagyobb terhet a bérköltségek jelentik, általános, hogy az alkalmazottakat megbízási szerződéssel foglalkoztatják.  Ezt az alkalmazott el is fogadja, mivel egyszerű matematika után ő is rájön, hogy inkább a saját zsebében legyen több pénz, mint hogy a TB nyugdíjalapjait tömje, és ki tudja mikor kapjon belőle vissza és mennyit.  Én ennek a rendszernek a 'filozófiai' vetületeivel (szabad-e így megrövídíteni az államotm, ki fogja eltartani a nyugdíjasokat, összeomlik az egyészségügy stb.) most nem kívánnék foglalkozni, fogadjuk el, hogy ez a gyakorlat.

Szóval, ott van a kényszervállalkozó, aki egy polgári jogi szerződés keretében végez munkát.  Kap fizetett szabadságot, van főnöke, jelenléti ív, tehát minden úgy működik mint egy rendes munkaviszonyban.  Mindaddig nincs gond, ameddig a felek kölcsönösen szeretik egymást, után azonban jön a 'helyzet'.

Van valakinek arra vonatkozó gyakorlati tapasztalat, hogy a munkaügyi bíróság miként ítéli meg az ilyen jogviszonyokat?  A szélsőségek ugyanis 'burkolt munkaviszony'-t emlegetnek, ami szerint a munkáltató ellen olyan ítéletet lehet hozni, mintha munkaviszonyban állt volna a dolgozó.  Egyáltalán megállapított valaha is hatáskört a munkaügyi bíróság ilyen jogviszonyokra?

Várom észrevételeiket.

(Hozzászólásomat elsősorban az indította, hogy eme 'kényszervállalkozók' mindösszesen akkor igyekeznek színlelt szerződésekre hivatkozni, amikor vélt (munkaügyi bíróság által esetleg honorált) előnyökre kívánnak szert tenni a megbízóval szemben.  Nem hiányolják a munkaviszonyt akkor, amikor lényegesen magasabb fizetést kapnak megbízási díjként.)

Ügyvéd - Társasági szakjogász