Fizetési meghagyásos eljárás
A Pp. 349. § (5) bekezdése arról rendelkezik, hogy a munkajogi igény más, nem bíróság előtti eljárásban is érvényesíthető. A fizetési meghagyásos eljárás ugyan korábban bírósági eljárás volt, de a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 2010. június 1-jén történő hatályba lépésétől kezdve ez az eljárás a közjegyzők hatáskörébe tartozik. Bizonyos típusú munkajogi igények e nemperes eljárás keretében is érvényesíthetők, így akkor, ha a fél lejárt pénzkövetelést érvényesít, és a per tárgya nem a felek közötti jogviszony keletkezése, módosulása vagy megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló általi vétkes megszegése, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.[15] A munkaügyi joggyakorlat számára fontos kérdés, hogy egy fizetési meghagyásból indult eljárásban annak peres eljárássá alakulását követően a felperesnek van-e kereset-kiterjesztési joga. A felperes egy fizetési meghagyásból indult eljárásban – például ha elmaradt munkabérét kívánta érvényesíteni – a bizonyíték-előterjesztési és tényállás előadási kötelezettsége teljesítése során (amely ilyen eljárásban tulajdonképpen a keresetlevél) nemcsak az elmaradt munkabér iránti követelését emelheti fel, hanem joga van bármilyen jogcímen előterjeszteni más kereseti követelést, így például kérhet kártérítést, vagy a másik fél általi jogellenes munkaviszony megszüntetésre is hivatkozhat. Ilyen esetben – ha ezen utóbbi kereseti kérelem vonatkozásában az Mt. szerinti 30 napos keresetindítási határidőn túl terjeszt elő ilyen kereseti kérelmet a felperes, az ügyben a bíróság a tárgyalást kitűzi, és az elmaradt munkabér tárgyában ítélettel dönt, míg a jogellenes munkaviszony megszüntetés tárgyában a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alkalmazásával a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszünteti