rehab.eljárás alatt

Ha lejárt a táppénz-éved, és még mindig keresőképtelen vagy, akkor bizony ellátatlan leszel.

Elnézést, csak most nyitottam meg a topicot! Amég a munkaszerződés hatályos, addig kell a munkáltatónak a személyi alapbért fizetnie. Erre lejjebb már utaltam is.

Ha valaki egy éven keresztül táppénzen volt, és továbbra is keresőképtelen (helyesebben megváltozott munkaképességű, vagy teljesen munkaképtelen, figyelemmel a keresőképtelenség tartósságára), egyrészt - nem jogi, de közérthető szóval - a "leszázalékolását" lehet kérni, illetve ha a korábbi munkaköre ellátására eü. okból továbbra is alkalmatlan, és a munkáltató a munkaszerződését nem mondja fel, személyi alapbér fizetésére köteles akkor is, ha nem tudja foglalkoztatni más munkakörben.

Köszi a segítséget.
Azért lenne még valami:

ha jól értem, a személyi alapbér fizetési kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a táppénz lejártakor az orvos keresőképesnek nyilvánítja, azonban a mtató nem tudja foglalkoztatni (mert megváltozott mképességének megfelelő más mkört felajánlani nem tud). De mi van akkor, ha az orvos keresőképtelennek nyilvánítja az egy év letelte után is. Ilyenkor munkába nem állhat, viszont a táppénz is letelt. Ellátatlan marad? Vagy a munkáltató ekkor is fizet vm-t? És melyik rendelkezés alapján?

Elöljáróban: sem átlagkeresetet, sem távolléti díjat, legalábbis ami a jogcímeket illeti.

A jogszabály szerint a munkáltató feladata a megváltozott munkaképességű dolgozó továbbfoglalkoztatása egy neki megfelelő munkakörben, kivéve, ha ez nem várható el tőle, mert pl. eleve lehetetlen (nincs a munkáltatónál ilyen munkakör, vagy be vannak töltve).

Ha a munkáltató a munkaviszonyt nem szünteti meg rendes felmondással (a munkavállaló részéről ugyanez nagy öngól lenne), vagy a munkvállalót nem veszi rá a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére (általában pénz kérdése a konszenzus), de foglalkoztatásáról sem gondoskodik, akkor a munkaszerződés alapján kötelezően járó díjazást kell kifizetnie. Ez elsősorban a SZEMÉLYI ALAPBÉR, de a munkaszerződés, vagy a kollektív szerződés egyéb kötelező juttatásokat is megállapíthat, feltéve, hogy ezek kifizetése ne legyen egyéb feltétel teljesüléséhez kötve.

Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ha a szabadság lejárt, a dolgozó jogcím és munkáltatói engedély nélkül nem maradhat távol a munkahelyétől, még akkor sem, ha a munkáltató a megváltozott mukaképességének megfelelő munkakört felajánlani nem tud. Ez praktikusan azt jelenti, hogy be kell menni dolgozni, és megvárni amég hazaküldik, vagy írásos munkáltatói nyilatkozatot kell kérni arra, hogy ne menjen be dolgozni. Ellenkező esetben ugyanis - tehát ha a munkavállaló nem megy be a munkahelyére, és ezt a munkáltató sem kifogásolja (tapasztalatom szerint ilyenkor munkabért sem fizet) - a mkügyi bíróság a felek ráutaló magatartása miatt megállapíthatja a munkaviszony megszűnését, és akkor se végkielégítés, se felmondási idő. Erre legfelsőbb bírósági határozat (BH) is utal.

Amég viszont van munkaviszony, addig többnyire az állami ellátásokból kiesik a munkavállaló. Így előállhat az a helyzet, hogy se munkabér (jogellenesen nem fizeti a munkáltató, hisz a mkszerződés alapján akkor is kellene, ha nem tudja foglalkoztatni a megváltozott mkképességű munkavállaltót), se állami ellátás (a fennálló munkaviszony miatt, jogosultság hiányában).

Ha a munkaképesség csökkenés oka a munkaviszonyból származik, és mértéke legalább 16 %-os, akkor további ellátási lehetőségek vannak arra az esetre, ha a munkavállaló továbbfoglalkoztatása olyan munkakörben történik, ahol az átlagkeresete a korrábbi átlagkereseténél lényegesen kevesebb. Tapasztalatom szerint a bírói gyakolat már 20 %-os csökkenést is lényegesen kevesebbnek ítél.

Remélem, tudtam segíteni!

Kérdésem:

Mit kell fizetnie a munkáltatónak a munkavállaló részére abban az esetben, ha megváltozott munkaképessége miatt rehabilitációs eljárás indult, a táppénze (1 év) lejárt, viszont a rehab eljárás még nem fejeződött be.

Semmit?
Távolléti díjat?
Átlagkeresetet?

Köszi a segítséget.