Újabb magyar ügy Strausbourgban

Hello,

köszi Derill:-) weboldalt nem tudtam volna mondani, de már az is lett:-)

http://europa.eu.int/…ch_case.html

Atti: Mindig olyan jókat mondasz:)))) És milyen igaz:))) Nem tudsz valami olyan kiadványt, weboldalt, ahol a strassburgi, illetve az európai biróság itéletei vannak összegyüjtve? Az Európai Biróságnál csak weboldal kéne, mert a könyvek amik megjelentek meg vannak, a kiadványról is tudok, majd megszerzem.

nem az az igazi hír, hogy valaki pert indított, hanem az, hogy pert nyert ...

Hát ez sokszor nem azért van, mert a birók ennyire tájékozatlanok lennének. Inkább azért, mert sokszor egy laikus másképp gondolkodik, és olyan jut eszébe, ami egy birónak épp azért, mert állandóan ezzel foglalkozik, mert berögzült szemléletek vannak, nem.

A birók gondolkodását áthatja az a szemlélet, amelyben nevelkedtek, amit tanultak, ezért sokszor meg sem fordul a fejükben, hogy másképp is lehet dolgokat értelmezni.

Én nagyon sokat tanultam egy laikustól, aki nagyon sok mindent másképp látott, mint a közigazgatási jogban dolgozók. Lehet egy laikusnak is jó jogi érzéke. Õ látta meg például azt, hogy a kapcsolattartásnál az utlevél kiadásának megtagadása nem a szülői felügyelet kérdéskörébe tartozik, hanem a kapcsolattartás akadályozása kérdéskörébe, ugyanis a kiadás megtagadása már az ő jogait is sérti: gyermeke 18 éves koráig nem mehet uj családjával sem külföldre nyaralni, vagy le kell mondania a kapcsolattartásról a külföldi nyaralás érdekében, ugyanis egy embernek egy évben átlag 30-35 nap szabadsága van. Normális esetben pedig a szünidők fele az övé, ez nyáron egy-másfél hónap. Ha ezalatt ő külföldre megy, és nem kapja meg gyermeke utlevelét, gyermekét otthon kell hagynia. Tehát vagy elmegy uj családjával külföldre nyaralni és különélő gyermekét itthonhagyja, vagy itthon marad, és családja lemondhat a külföldi nyaralás lehetőségéről. Mindezt csak azért, mert különélő gyermeke édesanyja minden ok nélkül megtagadja az utlevél kiadását. Na ezt hivják joggal való visszaélésnek.

Egyébként azóta mindig megkérdezek egy-két laikust a fontosabb ügyekben. Egyenlőre kettő is van mellettem: a fiam és a férjem.

Hát igen, úgy látszik van még mit tanulniuk egy laikus padagógustól a bíróknak, a helyi szintű bíróságtól egész a Legfelsőbb Bíróságig... lehet, hogy még az Emberi Jogok Európai Bírósága sincs biztonságban, ha nem ad igazat a pedagógusnak?

Előrebocsátom, hogy az egész történetet nem ismerem, így nyilatkozom (bocs a tájékoztatlanságért).
Nem értem: ha a pedagógus fizetett jogi képviselő nélkül járt el, és neki sincs jogi végzettsége, hogyan tudta kimutatni az alkotmánysértéseket meg a jogszabálysértéseket, amiket négy bíróság bírája nem vett észre??? Az O.K., hogy a bírák között van kollegalitás, de ebbe ez már nem fér bele. Hogy az iskola fegyelmi bizottsága téved, még belefér, de hogy négy különböző bíró, az szinte hihetetlen. És még az ügyészség is?
Másrészt: ha segíteni akart volna magán a pedagógus, és annyira nagy fej a jogi dolgokban, hogy észreveszi a hibákat, akkor miért nem nézte meg hozzá az eljárásjogot, mit lehet tenni ilyenkor, ha nem veszik figyelembe a bizonyítékokat vagy az észrevételeket? Vagy miért nem fordult "fizetett jogi képviselő"-höz, hogy előbb befejeződjön az ügye, ha már annyira húzódik az ügy?
Ismétlem: nem ismerem az ügyet!

Ne szólj szám, nem fáj fejem?

Az Európai Embeir Jogok Bíróságához fordult egy tudósító tanár, miután a magyar bíróságok megsértették az emberi Jogok Európai Egyezmény 6. és 10. cikkében foglalt sajtószabadsághoz és tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jogokat.

A 65 éves pedagógus kimutatása szerint a hét éve tartó eljárásban egy Humán Szakközépiskola fegyelmi bizottsága és a négy bíróság 39 kisebb- nagyobb jogszabálysértést követett el, egyebek mellett négy joghelyen az alkotmány ellen is vétettek.
A példa nélküli hibasorozatra az szolgálhat magyarázatot, hogy a pedagógus lényegileg ( fizetett) jogi képviselő nélkül járt el, és bepanaszolta a bírákat az ügyészségen. Kereseteit és bizonyítékait nem vették komolyan a bírák, az ítéletekben ezek nem érvényesültek.

Az írogató pedagógusnak egy nevelési szaklapban megjelent tudósítása jelentette a vesztét.

A cikk a felnőtteknek (nem a tanároknak) kiszolgáltatott diákokról szólt. A tanulók petíciót szerveztek tanáruk mellett, majd meglepetésre a vétlen pedagógust büntette meg munkaadó elbocsátással, amire a bíróságok rábólintottak.

Az ügy pikantériája, hogy azok indítottak eljárást pedagógusnapon a szerző ellen, akiket a cikkben megdícsért.