tanú-maghallgatás

Csjt. 91. § (3) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés kivételével szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, akinek gyermeke a különélő másik szülőnél van elhelyezve, de szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg. Nem szünetel a szülői felügyelet, ha a szülők vagy a bíróság a közös szülői felügyeletről döntött.

Kedves ObudaFan!

Köszönöm a maximálisan kimerítő válaszát!
Most azt szeretném tudni, hogy a Bírósági végzésben (ideiglenesen az anyánál helyezték el a gyermeke)nincs benne, hogy az apának a szülői felügyeleti joga szünetel.Hat hónap múlt el, és még nincs kitűzve tárgyalás fellebbezésünkre.Ám mostanában különböző hivataloknál az anya erre hivatkozik.Valóban így van? És szintén kérném, milyen paragrafusokban találjuk,ha igen,ha nem?

Hálásan köszönöm!
Egy aggódó nagymama.

BDT2009. 2126

1. Nem hivatkozhat sikerrel alanyi jogsértésre - hangfelvételével való visszaélésre - a fél, ha e jogérvényesítéssel valótlan, hamis tényállítását akarja leplezni, és az igazságot tartalmazó nyilatkozatának a felhasználását kívánja személyiségi jogvédelem tárgyává tenni.
2. A jóhiszeműség és tisztesség követelményeibe, valamint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik és illetéktelen előnyök szerzésére irányul az a személyhez fűződő jogvédelmi igény, amelyet a fél a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő cél érdekében érvényesített.
3. A jogosulatlanul rögzített hangfelvétel, anélkül, hogy az személyhez fűződő jogot sértene, perbeli bizonyítékként felhasználható, különösen, ha ezzel a bizonyítási eszközzel állapítható meg a való tényállás és biztosítható az igazság kiderítése és érvényesítése.

Alkalmazott jogszabályok: 1959. évi IV. törvény 2. §, 4-5. §, 75. §, 80. §; 1952. évi III. törvény 3. § (5) bek.

Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes nem járult hozzá ahhoz, hogy az alperes a közöttük folyó személyes, illetőleg telefonbeszélgetést hangfelvétel útján rögzítse. Álláspontja szerint a Ptk. 80. §-ának (2) és (3) bekezdéséből levonható az a következtetés, hogy az alperes méltányolható magánérdeke az eljárását jogszerűvé tette, ezért jogsértés a terhére nem állapítható meg. A Ptk. 80. §-ának (2) és (3) bekezdéséből azonban ilyen következtetés nem vonható le.
A Ptk. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés szerint képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.
E szabályok alkalmazása során annak elbírálásához, hogy valóban visszaélés történt-e, az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésére van szükség. Az ítélőtábla álláspontja szerint ebből az is következik, hogy önmagában a felvételkészítés csak nyilvánosságra kerülés esetén minősíthető, hiszen addig az kideríthetetlen, így nyilvánvalóan szankció sem fűzhető hozzá. Nyilvánosságra kerülés esetén pedig nem mellőzhető a körülmények vizsgálata.
A Legfelsőbb Bíróság 1985-ben (BH1985. 57.) közzétett eseti döntésével kialakított bírói gyakorlat szerint annak eldöntésénél, hogy a hangfelvétel felhasználása a Ptk. 80. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel jogellenes nyilvánosságra hozatalnak minősül-e, tekintettel kell lenni a Ptk. 4. §-ában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeire, amely mindkét felet terheli. A Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Ez azt jelenti, hogy a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy érdekeik érvényesítése a társadalom érdekével összhangban álljon. A felperes eljárása azonban nem felel meg a fenti követelményeknek, hiszen korábbi - az alperes által nyilvánosságra hozott - magatartása a szerződésből eredő kötelezettségeinek megsértésére, a teljesítés meghiúsítására irányult.
E magatartásra tekintettel az ítélőtábla hozzáteszi, hogy a felperes keresete azért sem teljesíthető, mert a Ptk. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit, a (2) bekezdés azonban azt is kimondja, hogy a törvény e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását. Azaz csak az a jog részesülhet törvényes védelemben, amelynek gyakorlása nem ütközik a Ptk. 5. §-ának a joggal való visszaélést tiltó rendelkezésébe.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 80. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek alanyi joga van annak követelésére, hogy a személyhez fűződő jogait - így a hangfelvételéhez fűződő jogát is - mindenki tiszteletben tartsa. E jogát azonban a felperes jelen esetben a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és ezért tilalmazott módon gyakorolta, amikor a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra, az alperessel szemben illetéktelen előny szerzésére érvényesítette.
A felek között a Zalaegerszegi Városi Bíróság, illetőleg a Zala Megyei Bíróság előtt folyamatban volt kölcsön visszafizetése iránti perben a felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes követelése elévült, másodlagosan pedig azt állította, hogy a kapott kölcsönt visszafizette, ami nem volt igaz. Az eljárt bíróságok kizárólag az alperes által készített és a jelen perben megsemmisíteni kért hangfelvételek alapján tudták a valós tényállást megállapítani. Márpedig a bírósági eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Nem lehet ezért a hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni, ha a felvétel a felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történt.
Nem hivatkozhat alanyi jogsértésre a fél, ha azzal egy hamis tényállást kíván érvényre juttatni. A kölcsön visszafizetése iránt folyamatban volt perben eljárt bíróságok jogerősen megállapították, hogy az alperes jogainak érvényre juttatását kizárólag az általa készített hangfelvétel útján lehetett biztosítani, annak alapján lehetett megállapítani, hogy a felperes az 5 800 000 forint összegű tartozását 2003. február 21. és 2004. május 8. között keletkezett felvételeken elismerte és megállapítható volt az is, hogy az alperes követelése nem évült el. Ebből következően a felperes alanyi - személyhez fűződő - jogának érvényesítése átment jogsértésbe, amelyet a Polgári Törvénykönyv a már kifejtettek szerint alapelvi szinten tilt.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét az indokok részbeni módosításával a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Pécsi Ítélőtábla Pf. I. 20 081/2009/3.)

bizonyítékként felhasználható, de személyiségi jogot sért(het)

olvad el ezeket:

http://www.jogiforum.hu/hirek/22196

http://nincsigazsag.freeblog.hu/…li_bizonytk/

Szeretném kérdezni, hogy a saját lakásba látogató,(régebben ott lakott)felhasználhatja-e későbbi perekben az általa titokban készített hangfelvételeket?A Bíróság ezt figyelembe veszi-e?Van erről törvény,és azt hol találom?

Köszönöm!

talán a Kiss Daisy-féle "polgári per titkai" c. könyvben benne van részletesebben...

köszönöm a hozzászólásokat

szomorú, hogy viszonylag frissen szakvizsgázott jogászoknak (peres gyakorlattal nem rendelkező jogtanácsosoknak) nem volt egyértelmű ez a rendelkezés a tanúzást illetően

nálunk (beleértve vezetőket) is, mindenki azt mondta (én is), hogy lehet hallgatóság az, aki majd csak jövőre lesz tanú a perben, de hát ez tévedés volt - - sajnos a Kengyel-féle Pp. tankönyv (és a miskolci tankönyv) sem ír erről magyarázatot, csak elintézi egy mondattal...

A bíró ki fogja hallgatni tanúként. Az a fél, aki pedig kifogásolta, bizonyíthatja, hogy ott volt, és ezt a tényt a bíróság értékelni fogja a tanúvallomás értékelése során.

hipotézis:

a 8. tárgyaláson mondhatja azt az egyik oldal jogi képviselője, hogy XY nem tehet tanúvallomást,
hiszen a 2. tárgyaláson már megjelent a hallgatóság tagjai között - ő, mint ügyvéd emlékszik erre, hogy ott volt XY

a tanúvallomást tenni készülő azt mondja, ő nem volt ott

jegyzőkönyv semmit nem mond

ilyen esetben mi a teendő? előfordul ilyen a gyakorlatban?

„azt mondta, hogy megjelent jogi képviselők szemfülességén múlik, észrevesznek-e valamit”

Ez nagyjából így is van. Egy bíró, akinek van egyszerre néhány száz ügye, nem fog megjegyezni mindenkit, aki ott ül a hallgatóságban, és számára egyébként tök ismeretlen.

eddig két tárgyalási nap volt

kb. egy órásak voltak az egyes tárgyalások

a legvégén a bíró kb. öt percben hadarja el (magnóra) a történteket - ez a jegyzőkönyv

(állítólag már 20 éve így tárgyal - idős bírónő a Fővárosi Törvényszéken)

nem kérdezte meg tárgyalás kezdetén egyszer sem feleket arról, hogy tanúként felmerülhet-e valaki hallgatóságból

azt mondta, hogy megjelent jogi képviselők szemfülességén múlik, észrevesznek-e valamit

Onnan, hogy polgári perekben jellemzően rögzítik a jegyzőkönyvben, ki van jelen.

Ezen felül (vagy helyette) megkérdezi a bíró a két felet, hogy van-e a tárgyalóban olyan személy, akinek a kihallgatása a későbbiekben tanúként felmerülhet. A feleknek tehát a saját érdeke az, hogy ezen eljárási szabály betartásáról gondoskodjanak, hiszen az ő álláspontjukat erősítő tanú vallomásának kiesésével hátrányba kerülnének.

Üdvözlettel:

hallgatóság neve, adatai nincsenek rögzítve
ominózus tárgyaláson mindig jelen van kb. 8 fő
jegyzőkönyvezni nem lehet hallgatóság személyi adatait
így honnan lehet tudni később, hogy ki nem lehet tanú?

ez annyira egyértelmű ezek szerint, hogy egyik Pp. könyvben sincs leírva

*

honnan tudja bíró, hogy ott volt az első tárgyaláson XY, aki így nem lehet tanú a 10. tárgyaláson?

Hunfrakknak írtam, természetesen.

A te értelmezésed a hibás. Ebben a kérdésben a gyakorlat teljesen egységes, fel sem merül a te értelmezésed lehetősége. De ez egyszerű logikával is belátható.

„de arról szó sincs, hogy az a személy, aki majd a per folyamán talán, esetleg valamikor tanúként számításba jöhet, az nem vehet részt pl. az első tárgyaláson.”

De, erről van szó.

Egy gazdasági társaság beperelt egy állami intézményt.

Az állami alperesi oldalról új megbízott ügyvéd látja el a képviseletet.

Az ügyvéd nem engedi (és szörnyülködve aggódik), hogy az állami intézmény azon munkatársai, akik esetleg szóba jöhetnek tanúként, részt vegyenek az egyes tárgyalásokon, mint hallgatóság.

A Pp. ezt mondja:

Pp. 172. § (1) A tanú a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál kihallgatása előtt nem lehet jelen.

Én ezt úgy értelmezem, hogy a tanú azon a tárgyalási napon, amikor az ő tanúkihallgatására sor kerül, akkor nem vehet részt a tárgyaláson (kint ül, majd szólítják stb.)

de arról szó sincs, hogy az a személy, aki majd a per folyamán talán, esetleg valamikor tanúként számításba jöhet, az nem vehet részt pl. az első tárgyaláson.

Kinek van igaza, mi lehet az oka annak, hogy az ügyvéd "nem engedi" annak a személynek a részvételét a tárgyaláson, mint hallgatóság, aki egyedül érdemben ismeri az ügy valamennyi részletét, összefüggését?

Köszönöm előre is a válaszokat.

Kedves BataG,
Ha már tanúként hallgatták ki, akkor nem lehet fél.
Azt nem értem, hogy a jogi képviselők miért képviselnek más álláspontot? Esetleg ez az ügyvezető már nem ügyvezető?

üdv.

Két Lotti

A beavatkozó ugyanolyan félnek számít, mint akinek a pernyertessége előmozdítására beavatkozott.

Az ügyvezető lehet fél és tanú, attól függően, mivel kapcsolatban hallgatták ki.

Az öngólt pedig rúghatja saját magának és a cégnek is. :-)

Köszöm.
Nade, ... egy ügyvezető tanúkénti meghallgatása akkor lehet akár tanú-nyilatkozat, akár fél-nyilatkozat. Akár egyszerre is? Mi a difi a kettő között?
Van?

Öngolt csak önmagának rúghat.......

Azért hajrá, sok sikert!

T. Két Lotti!
Esetemben a helyzet az, hogy a cégvezető/ügyvezető tanúként lett meghallgatva, ami egyfelől jó, hisz előjött az igazmondási kötelezettség talán, persze polgári téma.
Ugyanakkor a cég jogi képviselői - úgy tűnik - más álláspontot képviselnek, mint a cég ügyvezetője. (legalábbis egy fontos részletkérdésnek tűnő kérdésben)
Kérdés ez lehet-e?, hiszen az ügyvezető adta, és adja, ill. vonhatja vissza a jogi képviseletre a megbízást.
Direkten úgy vetődik fel a kérdés, hogy ha fixálni szeretném a cég ügyvezetője tanúként tett múltra vonatkozó nyilatkozatát, azt hogyan lehet jobban elérni (tehát, hogy ne tudja megváltoztatni "zökkenőmentesen"), úgy ha tanú marad, avagy lehet arra hivatkozni, hogy ... a státuszban lévő ügyvezető nyilatkozata (még ha mint tanú tette is) az a mindenkori legutolsó céges hivatalos álláspont?

Köszönném, ha erre írnátok vmit.
Konkrét esetben, bizonyítási csatározás + pot. kereset-módosítás indukáltatás miatt ez nem mindegy, ill. számomra fointos lenne tudni. (Hisz néha az ügyvezető akár még nagy öngólt is rúghat, akár még magának is.)

Perben a felperes melletti beavatkozó minek számit, tanunak vagy ügyfélnek.

Én már mind a kettőt láttam és mégpedig ugyanazon a bíróságon!!! Szerintem egyébként teljesen felháborító, hogy erre nincs egységes gyakorlat, de sajnos így van.

Ha tanú, akkor igazat kell mondani, mivel a hamis tanúzás bcs. Ha viszont "csak" fél, akkor mondhat bármit, elvileg csak a rosszhiszemű pervitelért szabhatnak rá ki bírságot.

Másrészről, a tanú ntyilatkozata bizonyító eszköz, tehát nagyobb erővel esik latba, mint a fél nyilatkozata.

Én a magam részéről nem értek egyet a tanúkénti kihallhatással, mivel felmerül a kérdés, hogy ki is a fél???