Egy nyugtalanító, 90-es évekbeli, magyar ítélet ragadta meg a figyelmem. Lehet erről több infót találni? Vajon ezt a mai joggyakorlat szintén nem minősítené jogos védelemnek?
A támadó az éjjel közepén szétverte a kaput, hogy bejusson a kertbe, közben üvöltözte a terheltnek, (aki ott lakott), hogy meg fogja ölni őt. Bejutott a kertbe, majd ott valamit, fenyegetésképp felgyújtott. Ezután a konyhaablakhoz ért és felemelte a csákányát. Ekkor a terhet azonnal - a konyhából (!) - lelőtte a támadót.
A bíró úgy döntött, ez nem volt jogos védelem, mert nem volt elég közvetlen a fenyegetés. Az ablak párkánya 155 cm magasan volt, így „a bejutása teljességgel kizárt”. Tehát a bíró gondolatmenete szerint a terheltnek még meg is kellett volna várnia, hogy a csákányos elkezdjen bejutni, és csak onnantól védheti magát. Személy szerint ez ép ésszel felfoghatatlan gondolatmenet. Ráadásul nem tudok másra gondolni, minthogy aki szétvert egy kaput, majd felgyújtotta a kertet, annak biztos nem jelent akadályt az ablakon bejutás. (Vagy pl ajtó szétverés.)
A forrásban alig említenek pár sort, de a határozat számára hivatkoznak, csak azt nem találtam a neten. Esetleg valaki hallott erről több szót? Tényleg érdekelne! Előre is köszi.
Forrás, 77. o. 5. bek.-től: https://jak.ppke.hu/…os%20PhD.pdf