Emberölés kísérlete, nincs jogos védelem

Valószínűleg elkerülte a figyelmed, hogy a határozat ügyszáma 1991., úgyhogy jó eséllyel 1988-1990-es elkövetésről van szó. Azóta több mint 30 év telt el. Ez a határozat már az akkori jogszabályok alapján is igen csak "véleményes", például én - bár nem vagyok egy spártai harcos - de a 155 cm-es magasságot korántsem tartom leküzdhetetlennek. Ezen túl a lövéskor 60-100 cm távolságban volt a sértett a puska csövétől, ráadásul ütésre emelt csákány volt a kezében. Ez a távolság egyetlen ütéssel áthidalható. Úgyhogy nem biztos, hogy jó ez a határozat. De: ebből nem vonható le a jelenre - teljesen megváltozott társadalmi és jogi környezetben - semmiféle következtetés.

A ma hatályos jogszabályok alapján a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont aa) és ac) pontja alapján felmentéssel végződne azu ügy.

Utolsó gondolatom:

Kár, hogy elvesztettem azt az irományt, de valahol olvastam egy ilyen idézetet, hogy ~ "például az már közvetlen fenyegető élet elleni támadás, ha késsel a kézben, verbálisan fenyegetve a támadó a távolból megindul feléd" ~ EZ AZ ESET, amivel kezdtem ezt az egészet, pont erről szól!! Ez így megtörtént, csak köztük volt egy AJTÓ, vagy(!) mellette egy ABLAK.
De az ajtó nem tart örökké, ha van csákány, az ablakon meg be lehet mászni. Nem értem, hogy mitől nem volt közvetlen a tényállásban a támadás?
A bíróság a "csákány" felemeléséről beszélt, miközben az irreleváns, hiszen a támadó közölte az ölési szándékát, és megindult a vádlott felé, és ez elégséges ahhoz, hogy legalább felmerüljön a közvetlenség.

Ez az "ajtó/ablak" akadály és a "közvetlenség" az, ami engem nagyon érdekelne, és nem is igazán a szituációs jogos védelem.

Azért, ha valakinek még van ötlete, hogy én hol tévedek, vagy esetlen a bíró tévedett, akkor szívesen elolvasnám.
(kiskoromban voltam erőszakos bűncselekmény sértettje, amin sosem fogom túltenni magam, így szeretném megérteni a jogos védelmet.)

Egyébként miután kiírtam a kérdést, ironikus módon pont történt egy újabb ilyen eset Magyarországon. Ekkor egy fegyveres megpróbált bejutni egy lakás bejárati ajtaján, és egy rendőr megölte őt, még mielőtt bejutott volna!!

A rendőrt hősként ünnepelték! (Csakhogy a kontrasztot érezzük, ugyanilyen cselekedetért az civil férfi 91-től 95-ig börtönben szenvedett.)

Köszönöm a válaszokat!

Elolvastam az egészet többször, és számomra nem érthető, hogy mit nevezhetünk ténylegesen KÖZVETLENNEK... A bíróság alapvetően arról beszélt, hogy a támadás nem volt közvetlen fenyegető, ezért zárták ki a jogos védelmet. Tehát nem csak hogy intézett nem volt, hanem közvetlenül fenyegető sem!!
Eközben szerepel a tényállásban, hogy a sértett feszegette a bejárati ajtót és a kazánház ajtaját (miközben ugye megtörtént a verbális halálos fenyegetés). Ez akkor hogyan lehet "nem közvetlen"?? A támadó megindult a védekező felé, hogy megölje őt!!! Az ajtó mindössze csak csökkenti az emberölés esélyét, és rövidke idővel kitolja, de nem zárja ki. Én azt hittem, hogy ez nem számít objektív akadálynak.
Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha a támadók többen vannak, és a házon belül is többen vannak (esetleg kisgyerekek). Hihetetlen, hogy tényleg meg kellett volna várnia a védekezőnek, hogy a támadók bejussanak...

Mindenesetre a "tanulság", akkor ezek szerint kijelenthető, hogyha a megtámadott egy zárt helyen van, pl ház, autó, szóba, fülke stb... és a támadó megkezdi kintről szétzúzni a bejáratot, közben halálosan megfenyeget, a megtámadott pedig tehetetlenül ül benn, és várja a halálát, akkor nincs jogos védelem, mert a támadás a bíróság szemében nem közvetlen. Ez abszolút teljesen totális őrültség...

Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bűncselekményektől:

https://drkiralyeniko.com/…bcemberoles/

Azért 1992 óta jelentősen megváltozott a jogszabályi környezet. Szerintem ez ma már a szitucáoós jogos védelem szabályai szerint sem lenne büntethető, és a támadásnak is elég közvetlen fenyegetőnek lennie.

BH1992. 670.
Ha a sértettnek a vádlott személye ellen fenyegető jogtalan támadása nem volt közvetlen, de a vádlott az emiatt kialakult indulat hatása alatt a sértettet lőfegyverrel agyonlövi: nincs helye a jogos védelem megállapításának, de a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés büntetteként minősül [Btk. 29. §, 167. §].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés büntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott és a sértett gyermekkoruktól kezdve jó baráti kapcsolatban álltak, és rendszeresen látogatták egymást, családtagjaikkal együtt. Ez a kapcsolat akkor romlott meg, amikor a sértett tudomására jutott, hogy a vádlott évek óta közelebbi viszonyt folytat a feleségével. Ekkor a sértett a házastársát megverte, majd elzavarta a házból, nagyobb mennyiségű pálinka elfogyasztása után pedig felkereste a vádlott házát, ahol csak annak a felesége tartózkodott otthon. A sértett a vádlottat megöléssel fenyegette, majd dühében egy ásóval betörte a konyha ablakát. A sértett fellépése annyira rémületbe ejtette a vádlott feleségét, hogy az ugyanabban a községben lakó édesanyjánál töltötte az éjszakát.
Hajnaltájban a közepes fokban ittas sértett újból felkereste a vádlott házát, a bezárt kaput a magával vitt csákánnyal szétverte, feszegette a bejárati ajtót és a kazánház bezárt ajtaját, miközben szidalmazva a vádlottat ismételten megöléssel fenyegette, majd a konyhaablak alatt papírt gyújtott, és az udvaron talált 5 fadarabot helyezve rá, meggyújtotta. A házban egyedül tartózkodó vádlott mindvégig észlelte a sértett magatartását, de világosságot nem gyújtott, és igyekezett olyan látszatot kelteni, mintha a házban senki sem tartózkodna. Amikor észlelte, hogy a sértett tüzet gyújtott, az előszobában levő szekrényből magához vette a sörétes vadászfegyverét, és azt csőre töltve a konyhaablakhoz ment, majd rákiáltott a sértettre, hogy takarodjon haza.
A sértett az 1,55 m magasan lévő, a korábban általa kitört konyhaablak alatt állva a kezében levő csákányt ütésre emelte, mire a vádlott a vadászfegyver csövét a törött ablaküvegen kidugva, a tőle 60-100 cm távolságra levő sértettre lőtt. A lövés a sértettet a fején érte, és az elszenvedett sérülések folytán perceken belül meghalt.
A vádlott ezután a rendőrségre ment, és az esetről bejelentést tett.
Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a tárgyalást. A tényállást minden vonatkozásban iratszerűen, a bizonyítás anyagával összhangban, megalapozottan állapította meg. Az abban foglaltakat mindenben alátámasztották az igazságügyi orvos szakértői, elmeorvos szakértői, fegyverszakértői és tűzvédelmi szakértői véleményekben foglalt - objektív jellegű - megállapítások.
Miután a bíróság a törvényben előírt indokolási kötelezettségének is kifogástalanul eleget tett, ez az - egyébként senki által nem támadott tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban.
A bűnösségre, a jogi minősítésre és a büntetés kiszabására is kiható leglényegesebb kérdés az volt, hogy megállapítható-e az adott ügyben a vádlott javára a jogos védelmi helyzet. Ebben az alapvető kérdésben a Legfelsőbb Bíróság elöljáróban leszögezi azt, hogy a vádlottnak a sértett feleségéhez fűződő - erkölcsileg kifogásolható - viszonyának a jogos védelmi helyzet megítélése szempontjából nincs jelentősége. Ugyancsak közömbös az is, hogy a cselekmény elkövetését megelőző napon a sértett betörte a vádlott konyhaablakának üvegét.
A vádlott javai elleni ténylegesen intézett támadás volt azonban az, hogy a sértett az éjszaka folyamán csákánnyal felfegyverkezve a kaput szétverte, jogtalanul behatolt az udvarba, a kazánház és a bejárat ajtaját feszegette, továbbá hogy a konyhaablak közelében tüzet gyújtott. Ez még abban az esetben is lényeges támadásként értékelhető, ha a tűz nem fenyegetett a ház leégésének a veszélyével.
Más a helyzet a személy ellen intézett támadás jogi megítélésénél. Magát a tűzgyújtás tényét közvetetten személy ellen irányuló támadásként is lehet értékelni függetlenül attól, hogy fennállott-e vagy sem a tűz tovaterjedésének a veszélye. A sértett felegyenesedésekor a csákánynak az ütésre emelése már személy ellen irányuló támadásként értékelhető. Ez a támadás azonban az adott esetben nem volt ténylegesen intézett, csupán a vádlott személyére nézve fenyegető. Még ez sem zárná ki a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát, ha ez a fenyegetés közvetlen lett volna. Ezt a támadást azonban nem lehetett közvetlenül fenyegetőnek tekinteni. Erre utal a vádlottnak és a sértettnek az elkövetés időpontjában fennállott testhelyzete, elhelyezkedésük a házon kívül, illetve a konyhában. Miután az ablakpárkány 155 cm magasan volt a föld felszínétől, a sértett részéről az azon való közvetlen belépés lehetősége teljesen kizárt volt.
Az előbbiek figyelembevétele mellett tehát nem tekinthető közvetlen fenyegetésnek a csákány ütésre emelése.
A most írtakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében írt jogos védelmi helyzet nem állott fenn. A vagyon ellen intézett támadás elhárítása szempontjából a sértett életének kioltása pedig a szükségesség hiányában zárja ki a büntethetőséget kizáró ok megállapítását.
Ugyanakkor a cselekmény elkövetésének az előbbiekben jellemzett körülményeit úgy kell értékelni, ahogyan azt az eset alkalmával a vádlott átélte. A sértett éjszaka, csákánnyal felfegyverkezve, ismételten ölésre irányuló fenyegető kijelentések kíséretében, jogellenesen járt el, amikor támadást intézett a vádlott javai ellen azáltal, hogy a kaput betörte, az ajtókat feszegette és az ablak alatt tüzet rakott. Mindez a körülmény a vádlottban félelemérzetet és riadalmat váltott ki. Ez az indulati feszültség egyébként már napok óta fennállott, amelyet csak fokozott a sértettnek az éjszakai órákban való váratlan megjelenése. Az emiatt kialakult, méltányolhatónak tekinthető körülmények a vádlottban olyan nagyfokú indulatot váltottak ki, amely a józan megfontolást kizárttá tette, és ennek hatása alatt a sértett életének egyenes szándékkal való azonnali kioltását eredményezte. Az adott esetben az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint a vádlott magatartása objektíve is arányban állott.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott cselekményét a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A cselekmény megváltozott jogi értékelése új büntetés kiszabását tette szükségessé.
A vádlott által elkövetett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú, amelynek folytán egy háromgyermekes fiatalember veszítette életét.
Az elsőfokú bíróság egyebekben maradéktalanul számba vette az értékelhető bűnösségi körülményeket.
Ezekre, valamint a törvényi büntetési tételre - 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 4 évi börtönbüntetést tartott arányban állónak a cselekmény tárgyi súlyával, a bűnösség fokával, valamint a már említett bűnösségi körülményekkel.
Az eddig kifogástalan életvezetésű, becsületes életmódot folytató vádlott esetében nem látta indokoltnak a közügyektől eltiltás kiszabását, ezért mellőzte ennek a mellékbüntetésnek az alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiek szerint megváltoztatta, míg annak további törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1332/1991. sz.)

Egy nyugtalanító, 90-es évekbeli, magyar ítélet ragadta meg a figyelmem. Lehet erről több infót találni? Vajon ezt a mai joggyakorlat szintén nem minősítené jogos védelemnek?

A támadó az éjjel közepén szétverte a kaput, hogy bejusson a kertbe, közben üvöltözte a terheltnek, (aki ott lakott), hogy meg fogja ölni őt. Bejutott a kertbe, majd ott valamit, fenyegetésképp felgyújtott. Ezután a konyhaablakhoz ért és felemelte a csákányát. Ekkor a terhet azonnal - a konyhából (!) - lelőtte a támadót.

A bíró úgy döntött, ez nem volt jogos védelem, mert nem volt elég közvetlen a fenyegetés. Az ablak párkánya 155 cm magasan volt, így „a bejutása teljességgel kizárt”. Tehát a bíró gondolatmenete szerint a terheltnek még meg is kellett volna várnia, hogy a csákányos elkezdjen bejutni, és csak onnantól védheti magát. Személy szerint ez ép ésszel felfoghatatlan gondolatmenet. Ráadásul nem tudok másra gondolni, minthogy aki szétvert egy kaput, majd felgyújtotta a kertet, annak biztos nem jelent akadályt az ablakon bejutás. (Vagy pl ajtó szétverés.)

A forrásban alig említenek pár sort, de a határozat számára hivatkoznak, csak azt nem találtam a neten. Esetleg valaki hallott erről több szót? Tényleg érdekelne! Előre is köszi.
Forrás, 77. o. 5. bek.-től: https://jak.ppke.hu/…os%20PhD.pdf