BH1992. 670.
Ha a sértettnek a vádlott személye ellen fenyegető jogtalan támadása nem volt közvetlen, de a vádlott az emiatt kialakult indulat hatása alatt a sértettet lőfegyverrel agyonlövi: nincs helye a jogos védelem megállapításának, de a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés büntetteként minősül [Btk. 29. §, 167. §].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés büntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott és a sértett gyermekkoruktól kezdve jó baráti kapcsolatban álltak, és rendszeresen látogatták egymást, családtagjaikkal együtt. Ez a kapcsolat akkor romlott meg, amikor a sértett tudomására jutott, hogy a vádlott évek óta közelebbi viszonyt folytat a feleségével. Ekkor a sértett a házastársát megverte, majd elzavarta a házból, nagyobb mennyiségű pálinka elfogyasztása után pedig felkereste a vádlott házát, ahol csak annak a felesége tartózkodott otthon. A sértett a vádlottat megöléssel fenyegette, majd dühében egy ásóval betörte a konyha ablakát. A sértett fellépése annyira rémületbe ejtette a vádlott feleségét, hogy az ugyanabban a községben lakó édesanyjánál töltötte az éjszakát.
Hajnaltájban a közepes fokban ittas sértett újból felkereste a vádlott házát, a bezárt kaput a magával vitt csákánnyal szétverte, feszegette a bejárati ajtót és a kazánház bezárt ajtaját, miközben szidalmazva a vádlottat ismételten megöléssel fenyegette, majd a konyhaablak alatt papírt gyújtott, és az udvaron talált 5 fadarabot helyezve rá, meggyújtotta. A házban egyedül tartózkodó vádlott mindvégig észlelte a sértett magatartását, de világosságot nem gyújtott, és igyekezett olyan látszatot kelteni, mintha a házban senki sem tartózkodna. Amikor észlelte, hogy a sértett tüzet gyújtott, az előszobában levő szekrényből magához vette a sörétes vadászfegyverét, és azt csőre töltve a konyhaablakhoz ment, majd rákiáltott a sértettre, hogy takarodjon haza.
A sértett az 1,55 m magasan lévő, a korábban általa kitört konyhaablak alatt állva a kezében levő csákányt ütésre emelte, mire a vádlott a vadászfegyver csövét a törött ablaküvegen kidugva, a tőle 60-100 cm távolságra levő sértettre lőtt. A lövés a sértettet a fején érte, és az elszenvedett sérülések folytán perceken belül meghalt.
A vádlott ezután a rendőrségre ment, és az esetről bejelentést tett.
Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a tárgyalást. A tényállást minden vonatkozásban iratszerűen, a bizonyítás anyagával összhangban, megalapozottan állapította meg. Az abban foglaltakat mindenben alátámasztották az igazságügyi orvos szakértői, elmeorvos szakértői, fegyverszakértői és tűzvédelmi szakértői véleményekben foglalt - objektív jellegű - megállapítások.
Miután a bíróság a törvényben előírt indokolási kötelezettségének is kifogástalanul eleget tett, ez az - egyébként senki által nem támadott tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban.
A bűnösségre, a jogi minősítésre és a büntetés kiszabására is kiható leglényegesebb kérdés az volt, hogy megállapítható-e az adott ügyben a vádlott javára a jogos védelmi helyzet. Ebben az alapvető kérdésben a Legfelsőbb Bíróság elöljáróban leszögezi azt, hogy a vádlottnak a sértett feleségéhez fűződő - erkölcsileg kifogásolható - viszonyának a jogos védelmi helyzet megítélése szempontjából nincs jelentősége. Ugyancsak közömbös az is, hogy a cselekmény elkövetését megelőző napon a sértett betörte a vádlott konyhaablakának üvegét.
A vádlott javai elleni ténylegesen intézett támadás volt azonban az, hogy a sértett az éjszaka folyamán csákánnyal felfegyverkezve a kaput szétverte, jogtalanul behatolt az udvarba, a kazánház és a bejárat ajtaját feszegette, továbbá hogy a konyhaablak közelében tüzet gyújtott. Ez még abban az esetben is lényeges támadásként értékelhető, ha a tűz nem fenyegetett a ház leégésének a veszélyével.
Más a helyzet a személy ellen intézett támadás jogi megítélésénél. Magát a tűzgyújtás tényét közvetetten személy ellen irányuló támadásként is lehet értékelni függetlenül attól, hogy fennállott-e vagy sem a tűz tovaterjedésének a veszélye. A sértett felegyenesedésekor a csákánynak az ütésre emelése már személy ellen irányuló támadásként értékelhető. Ez a támadás azonban az adott esetben nem volt ténylegesen intézett, csupán a vádlott személyére nézve fenyegető. Még ez sem zárná ki a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát, ha ez a fenyegetés közvetlen lett volna. Ezt a támadást azonban nem lehetett közvetlenül fenyegetőnek tekinteni. Erre utal a vádlottnak és a sértettnek az elkövetés időpontjában fennállott testhelyzete, elhelyezkedésük a házon kívül, illetve a konyhában. Miután az ablakpárkány 155 cm magasan volt a föld felszínétől, a sértett részéről az azon való közvetlen belépés lehetősége teljesen kizárt volt.
Az előbbiek figyelembevétele mellett tehát nem tekinthető közvetlen fenyegetésnek a csákány ütésre emelése.
A most írtakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében írt jogos védelmi helyzet nem állott fenn. A vagyon ellen intézett támadás elhárítása szempontjából a sértett életének kioltása pedig a szükségesség hiányában zárja ki a büntethetőséget kizáró ok megállapítását.
Ugyanakkor a cselekmény elkövetésének az előbbiekben jellemzett körülményeit úgy kell értékelni, ahogyan azt az eset alkalmával a vádlott átélte. A sértett éjszaka, csákánnyal felfegyverkezve, ismételten ölésre irányuló fenyegető kijelentések kíséretében, jogellenesen járt el, amikor támadást intézett a vádlott javai ellen azáltal, hogy a kaput betörte, az ajtókat feszegette és az ablak alatt tüzet rakott. Mindez a körülmény a vádlottban félelemérzetet és riadalmat váltott ki. Ez az indulati feszültség egyébként már napok óta fennállott, amelyet csak fokozott a sértettnek az éjszakai órákban való váratlan megjelenése. Az emiatt kialakult, méltányolhatónak tekinthető körülmények a vádlottban olyan nagyfokú indulatot váltottak ki, amely a józan megfontolást kizárttá tette, és ennek hatása alatt a sértett életének egyenes szándékkal való azonnali kioltását eredményezte. Az adott esetben az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint a vádlott magatartása objektíve is arányban állott.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott cselekményét a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A cselekmény megváltozott jogi értékelése új büntetés kiszabását tette szükségessé.
A vádlott által elkövetett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú, amelynek folytán egy háromgyermekes fiatalember veszítette életét.
Az elsőfokú bíróság egyebekben maradéktalanul számba vette az értékelhető bűnösségi körülményeket.
Ezekre, valamint a törvényi büntetési tételre - 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 4 évi börtönbüntetést tartott arányban állónak a cselekmény tárgyi súlyával, a bűnösség fokával, valamint a már említett bűnösségi körülményekkel.
Az eddig kifogástalan életvezetésű, becsületes életmódot folytató vádlott esetében nem látta indokoltnak a közügyektől eltiltás kiszabását, ezért mellőzte ennek a mellékbüntetésnek az alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiek szerint megváltoztatta, míg annak további törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1332/1991. sz.)
