Itt vagyok újra. Tehát:
KRESZ 1. sz. függelék III. b) pont:
Elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására. Azt a gyalogost, akinek elsőbbsége van, az elsőbbségre kötelezett nem akadályozhatja és nem zavarhatja áthaladásában.
Az elsőbbség tehát a továbbhaladás joga a közlekedés más résztvevőjével szemben. Természeténél fogva akkor válik szükségessé ennek a vizsgálata, ha két vagy több közlekedési résztvevő haladásának nyomvonala egyidejűleg vagy közel egyidejűleg érinti egymást (egyesül vagy keresztezik egymást). A kérdés az, hogy mikortól számít valaki elsőbbség szempontjából a közlekedés más résztvevőjének. Mert egy kereszteződéshez érve, nyilvánvaló, hogy egy több kilométer távolságban felénk közlekedő nem tekinthető annak. Mikortól tehát? A KRESZ megmagyarázza (pontosabban én megmagyarázom a KRESZ-ből): Elsőbbség szempontjából az tekinthető a közlekedés más résztvevőjének, ha azt a saját jelenlétünkkel nem kényszerítjük haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására (értsd: hirtelen kitérésre vagy fékezésre). Gyalogos esetén pedig, ha nem akadályozzuk és nem zavarjuk áthaladásában az úton (értsd: gyalogátkelőn, vagy ahol egyébként elsőbbség illeti).
Ez egy rendkívül szubjektív dolog, hiszen a közlekedési helyzet egy szüntelenül változó, komplex rendszer, ahol az egyes résztvevők elsőbbséghez való joga valamennyi résztvevő egymáshoz viszonyított térbeli elhelyezkedése és sebessége függvényében, tehát a jelenlétükkel, illetve bizonyos esetekben a ráutaló magatartásukkal, a pillanat tört része alatt, a jogszabály erejénél fogva (tehát szerződésen kívül) keletkezik, majd pedig ugyanígy szűnik meg. Ennek felmérése, valamint az elsőbbség biztosítása, továbbá az elsőbbséggel való élés (sőt: visszaélés), valamint az elsőbbségről mint jogról való lemondás a közlekedés résztvevőinek a felelőssége.
Az itt vizsgált esetben a rendőr (akinek a helyszíntől való távolságát még mindig nem ismerjük, csezze!!!) úgy ítélte meg, hogy a gyalogosnak a puszta jelenléténél fogva elsőbbsége keletkezett az autóssal szemben. Azonban az autós, aki valószínűleg közelebb volt a helyszínhez, mint a rendőr, és így jobban fel tudta mérni a helyzetet, a gyalogos ráutaló magatartása alapján (merthogy nem mozdult) úgy ítélte meg, hogy a gyalogos az elsőbbség jogáról lemondott.
Álláspontom szerint a rendőr a saját észlelése alapján helyesen állapította meg az elsőbbségadás elmulasztását, és helyesen tette, hogy feljelentette, és az elsőfok is helyesen marasztalta el a mulasztó autóst. Továbbá, ha az autós a fellebbezésében nem a fentiekre hivatkozott, akkor helyesen hagyta helyben a másodfok az elsőfokú határozatot.
A bíróság ezzel szemben a gyalogos szempontjából is vizsgálta a helyzetet, és valószínűleg (merthogy az indoklást nehogymá' megismerhessük) nem látta bizonyítottnak, hogy az autós zavarta vagy akadályozta volna a gyalogost az áthaladásban. A koronatanú maga a gyalogos lehetett volna, akit azonban a rendőr (valószínűleg, mert ezt sem említi a kérdező, csezzemeg) a megkérdezése és a személyi adatainak feljegyzése nélkül futni hagyott a helyszínről. Ő ugyanis egyértelműen kijelenthette volna a bíróság előtt, hogy zavarta-e vagy akadályozta-e őt az autós az áthaladásban, mitöbb: veszélyeztette-e, illetve lemondott-e az elsőbbségéről. Ennek hiányában, és mivel itt egyértelműen kétség merült fel, amikor is a terhelt javára kell dönteni, a bíróság úgy döntött, hogy nem bizonyítható az autós mulasztása.
Álláspontom az, hogy mind a helyszínen eljáró rendőr, mind a közigazgatási hatóság mindkét foka, mind pedig az ezek ellen döntő bíróság helyesen járt el.
Ami pedig az eredeti kérdést illeti, nevezetesen, hogy jár-e valamilyen kártérítés az "ártatlanul meghurcolt" autósnak, az a véleményem, hogy mivel egyik hatóság sem hibázott, ezért nagyjából lóf@sz jár, de abból mindjárt több is, és a lehető legnagyobb.