magánlaksértés szabálysértés

Szép napot!

Előre is elnézést kérek, ha ez a téma már felmerült, főleg, ha a válasz megtalálható a fórumin, de sajnos nincs időm az egészet átnézni.

A tényállást röviden vázolom:

Adott egy férfi és egy nő, akik élettársi kapcsolatban álltak egymással, de a kapcsolatuk megromlott. A férfi kb. 2-3 éve elköltözött az 1/2 - 1/2 arányban közös tulajdonban lévő házból. Az ingatlanban ezt követően a nő és a gyermeke lakott életvitelszerűen. A nő és a férfi között a kapcsolat elmérgesedett.
A férfi ezt követően a napokban megjelent az ingatlannál - ahol életvitelszerűen nem lakik (nem ott alszik, nem ott fürdik, stb.) - abból a célból, hogy a gyermekével találkozzon és ott is akart aludni. A nő ezt sérelmezte és szóváltás alakult ki közöttük. A férfi a nő felszólítása ellenére sem távozott a lakásból, ezért a nő rendőrt hívott a helyszínre, majd feljelentést tett magánlaksértés miatt a férfi ellen.
A férfit a rendőrök előállították a rendőrségre, ahol magánlaksértés szabálysértés miatt eljárás alá vontként hallgatták ki. Az un. előkészítő eljárás lefolytatása után az ügyet a bíróságnak küldték meg.
A bíróság az eljárást a férfi ellen megszüntette az alábbi indokkal:

A férfi és a nő között nem volt érvényben olyan jellegű bírósági határozat, ami a nőt az ingatlan kizárólagos használatára jogosította volna fel. A közös tulajdon megszüntetésre nem került. A férfi a teljes eljárás alatt tagadta a szabálysértési felelősségét.Véleménye szerint, mivel az ingatlan közös tulajdon, joga van ahhoz, hogy oda bemenjen. (megjegyzem: a közös tulajdont nem vitatta a nő sem és valóban nincs a nőnek kizárólagos lakáshasználati joga hatóságilag megállapítva)
A nő állította, hogy a férfi 2-3 évvel korábban a visszatérés szándéka nélkül költözött el, az ingatlan azóta életvitelszerűen ő és a gyermeke használja.

A bíróság szerint önmagában az, hogy a férfi 2-3 éve elköltözött a lakásból, még nem jelenti azt, hogy oda nem léphet be. Az ingatlan a tulajdonát képezi 1/2 arányban, így mindaddig, amíg a közös tulajdon megszüntetésre nem kerül vagy a felek ellenkező megállapodásáig a férfi a tulajdonát képező ingatlanra bármikor bemehet, annak állagát, és ott lévő, ott elhelyezett ingóságai állapotát ellenőrizheti, ott tartózkodhat.

Nos, a kérdésem csak annyi lenne, hogy a bíróság jogszerűen járt-e el? Mi lenne akkor, ha a nő időközben férjhez ment volna? Akkor is bemehetne a volt élettársa a hálószobájukba és befekhetne közéjük?

A válaszokat előre is köszönöm.

z

"Nos, a kérdésem csak annyi lenne, hogy a bíróság jogszerűen járt-e el?"
100 %!

"Mi lenne akkor, ha a nő időközben férjhez ment volna? Akkor is bemehetne a volt élettársa a hálószobájukba és befekhetne közéjük?"
A (társ)tulajdonosi helyzetén ez sem változtatna. Igen, akkor is bemehetne! Az más kérdés, hogy a bent lakók mit engednének meg neki.

Azt értem, hogy a (társ)tulajdonosi helyzetén nem változtat....de nem is a tulajdoni viszony a kérdés szerintem....De mi a helyzet a házijoggal?
Biztos, hogy normális az, hogy ha pl. 10 év múlva előkeveredik valahonnan, hogy "na, megjöttem!", akkor bemegy egy normális család "magánlakásába!"?

Végül is mi a különbség jelen eset és az albérlő-főbérlő viszonyban a "magánlakás" fogalmát tekintve?

Ha 10 év alatt pl. elromlik a zár és a nő kicseréli, amíg a férfi távol éli az életét - máshol, életvitelszerűen(!) -, akkor a nő követ el magánlaksértést?

Csak azért, mert akkor hogyan kell értelmezni ezt?

733/2003. büntető elvi határozat:

A házi jog büntetőjogi védelme a lakáshasználót megilleti a lakás tulajdonosával szemben abban az esetben is, ha az utóbbi - bizonyos mértékben méltányolható okból - a lakás használatának megszüntetésére és a lakás átadására hívta fel [Btk. 176. § (1), (2) és (4) bek.].

Az eljárt bíróságok Sz. Gy. terheltet a Btk. 176. §-a (1) és (2) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő magánlaksértés bűntettében mondták ki bűnösnek, s ezért őt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélték. Az egynapi tétel összegét 200 forintban állapították meg.

A jogerős határozatokban rögzített tényállás lényege a következő.

A terhelt a házasságának felbontása előtt elköltözött a különvagyonként tulajdonában levő közös lakásból, s megállapodott a feleségével, a sértettel - aki családtagként lakott a lakásban -, hogy a terhelt vásárol egy lakást a közös gyermekük részére, s ha ez megtörtént, a sértett a gyermekkel együtt köteles a közös lakásból kiköltözni és azt kiürítve a terheltnek átadni. Ezt követően az 1999. január 5. napján tartott bontóperi tárgyaláson megegyeztek abban, hogy a volt közös lakást kizárólagosan a sértett jogosult használni.

A terhelt a lakást 1999. július 23-án eladta, majd három lakást is felkínált a sértettnek, hogy megveszi, de nem tudtak megegyezni, mivel a sértett elutasító magatartást tanúsított.

A lakást a terheltnek 1999. szeptember 30-ig kellett a vevő részére átadni, ezért felszólította a sértettet, hogy ürítse ki, és adja át a lakást.

Miután a sértett nem költözött el, a terhelt 1999. szeptember 18-án nyolc személlyel megjelent a lakásnál, hogy a sértettet az ingóságaival együtt kiköltöztesse.

A sértett nem engedte be őket, mire a terhelt az ajtózárakat megfúrta, a kémlelőablak üvegét betörte, s az ajtót berúgva a vele lévő emberekkel együtt bement a lakásba és a sértett ingóságait összecsomagolva elszállította a sértettet szüleihez.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással.

Az indítvány szerint a magánlaksértés bűncselekményének két előfeltételét: egyrészt, hogy az elkövető bemenetele jogellenes volt-e, másrészt, hogy a bent tartózkodónak volt-e ehhez érvényes jogcíme a polgári jog szabályai alapján kell megítélni.

A jelen esetben a sértett szívességi lakáshasználat jogcímén tartózkodott a terhelt tulajdonát képező lakásában, ezért a terheltnek joga volt oda bemenni, és joga volt ahhoz is, hogy a használati jogot visszavonja. A lakás elhagyására felszólító levél kézhezvételével a sértett lakáshasználati joga megszűnt, s ettől kezdve nem volt jogcíme a benntartózkodáshoz. Mindez azt jelentette, hogy a terhelt a jogellenes lakáshasználat megszüntetése végett, jogos önhatalom alkalmazásaként is jogosan bemehetett a lakásba.

A magánlaksértés bűncselekményének mindkét előfeltétele hiányzott, tehát ezért az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg e bűntettben a terhelt bűnösségét.

A legfőbb ügyész a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítványban kifejtett jogi álláspont téves, ennek folytán az indítvány alaptalan.

A bírói gyakorlat kezdettől fogva egységes és következetes abban, hogy ha a lakás használója jogszerűen költözött a lakásba és ott is lakik, akkor megilleti a lakás használatához való jog, még akkor is, ha a bent­tartózkodásának jogcíme időközben megszűnt, így igényt tarthat az ún. házijog büntetőjogi védelmére akár a lakás tulajdonosával szemben is. Az ő engedélye nélkül a hasonló módon ott lakón kívül más személy csak tűzoltás vagy más hasonló súlyú és szükségességű segítségnyújtás jogcímén mehet be a lakásba; a bemenetel minden más esetben jogellenes, függetlenül attól, hogy van-e a behatolónak valamilyen jogcíme erre vagy nincs.

Mindebből az következik, hogy az ott nem lakó - legyen az bár maga a lakás tulajdonosa - az esetleg meglévő jogos érdekét is csak más módon érvényesítheti jogszerűen.

A jelen esetben a sértett, mint házastárs lakott a lakásban, nyilvánvaló ebből, hogy a beköltözése is jogszerű volt. A tényállásból kitűnően folyamatosan a lakásban lakott, a terhelt viszont a házasságuk felbomlása előtt végleges jelleggel elköltözött és előbb szóban, majd a bontóperi tárgyaláson a bíróság előtt olyan megállapodást kötöttek, mely szerint kizárólagos joggal a sértett használja a lakást.

Mindez azt jelenti, hogy a sértettnek nemcsak a beköltözése volt jogszerű, hanem az elkövetéskor is érvényes jogcíme volt a lakás - büntetőjog szempontjából e nélkül is - jogszerű használatára. A terhelt számára viszont az elköltözésétől kezdve ez a lakás "másnak a lakása" volt, s a sértett esetleges rosszhiszemű, a terhelt jogos érdekeit sértő magatartása nem volt elegendően erős jogcím az önkéntes bemenetelre, vagyis a bemenetele jogellenes volt.

Az elbírált esemény büntetőjogi megítélését tehát nem érinti az a körülmény sem, hogy - a tényállás szerint - a terhelt a sértettel történt megállapodás teljesítése érdekében komoly tevékenységet fejtett ki azáltal, hogy a cselekmény elkövetése előtt több lakást is felajánlott a sértettnek.

A szóban levő bűncselekmény jogi tárgya a házijog; a büntetőjogi védelem a lakás tényleges használóját, birtokosát megilleti még abban az esetben is, ha a használat jogszerűsége a cselekmény elkövetésekor már megszűnt (természetesen abban az esetben, ha a használat eredetileg jogszerű volt).

Az eljárt bíróságok tehát a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően állapították meg a Btk. 176. §-a (1) és (2) bekezdésébe ütköző, valamint a (4) bekezdés szerint minősülő magánlaksértés bűntettében.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványt nem fogadta el, s a Be. 291. § (7) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. III. 791/2002. sz.)

z

Az egy dolog, hogy a hivatkozásodnak semmi köze a leírt problémádhoz, de az is nyilvánvaló, hogy a válaszadót sem értetted meg.
Azt meg le sem merem írni, hogy fel sem tudod fogni ezt az egészet...

ius latratus:
Nos, ha igazatok van, elfogadom, hiszen azért kérdeztem. Tisztelettudóan, úgy gondolom....szóval nem kell "lehülyézni".Nem lehet, hogy pont azért kérdezem, hogy segítsetek megérteni??
De köszi, barátságos voltál....

Szóval befeküdhet harmadiknak (tegyük fel az ágy is közös)....aha...

z

„akkor bemegy egy normális család "magánlakásába!"?”

Mitől normális egy család, ha a 3. fél más ingatlanában tengeti az életét, eszébe sem jut, hogy talán rendezni kellene a tulajdoni viszonyokat és nemcsak élősködni a másén.

„Szóval befeküdhet harmadiknak (tegyük fel az ágy is közös)....aha...”

:) Másodiknak, a harmadik meg aludjon otthon.

A példádban ez a kulcsmondat: "bontóperi tárgyaláson megegyeztek abban, hogy a volt közös lakást kizárólagosan a sértett jogosult használni."
A tulajdonostársak jogállása egészen más! Valamennyi tulajdonostárs jogosult használni az ingatlant.

Szép család!

:)

Immaculata:
"Mitől normális egy család, ha a 3. fél más ingatlanában tengeti az életét, eszébe sem jut, hogy talán rendezni kellene a tulajdoni viszonyokat és nemcsak élősködni a másén."

Ja....csak éppen a lakást éppen folyamatosan használó (talán birtokos?) az, aki fizeti a rezsit, tartja fenn a lakást.... ezáltal pontosan a megfáradt "hazatérő" az, aki élősködni akar más nyakán....

Egyébként a harmadik fél (gondolom itt az új párra gondoltál, aki mellesleg akár a törvényes házastárs is lehet) miért ne élhetne úgy a lakásban, hogy arra jogcímmel rendelkezne....mi lenne ha pl. a lakás 1/2-1/4-1/4 arányú tulajdon lenne a felek között?

Egyébként nem írtam olyat, hogy ne akarta volna rendezni az éppen bent lakó a tulajdonviszonyokat (mondjuk a másik fél tulajdonjogának megvásárlásával), csak nem lehet, hogy a kib@..ás miatt nem akar ebbe belemenni? Mint írtam van másik "magánlakása", ahol éppen életvitelszerűen lakik, így neki nem sürgős...egyébként nem is szándékozik visszaköltözni, csak be-be menni időnként - gondolom "b@..tatás" okán!

":) Másodiknak, a harmadik meg aludjon otthon."

Akkor most mi az az "otthon"? Hiszen a harmadik fél is "otthon" van, mert ott lakik pl.

MajorDomus:
"Szép család!"

Gondolom elég gyakori az ilyen jellegű veszekedős osztozkodás.....bár a megállapítás ettől még tényszerű :)..... igaz választ semmire nem adott:)

lajcsó:

"A példádban ez a kulcsmondat: "bontóperi tárgyaláson megegyeztek abban, hogy a volt közös lakást kizárólagosan a sértett jogosult használni."
A tulajdonostársak jogállása egészen más! Valamennyi tulajdonostárs jogosult használni az ingatlant."

Igaz. De a az idézett határozat azt tartalmazza, hogy

...a terhelt viszont a házasságuk felbomlása előtt végleges jelleggel elköltözött és előbb szóban, majd a bontóperi tárgyaláson a bíróság előtt olyan megállapodást kötöttek, mely szerint kizárólagos joggal a sértett használja a lakást.
Mindez azt jelenti, hogy a sértettnek nemcsak a beköltözése volt jogszerű, hanem az elkövetéskor is érvényes jogcíme volt a lakás - büntetőjog szempontjából e nélkül is - jogszerű használatára. A terhelt számára viszont az elköltözésétől kezdve ez a lakás "másnak a lakása" volt, s a sértett esetleges rosszhiszemű, a terhelt jogos érdekeit sértő magatartása nem volt elegendően erős jogcím az önkéntes bemenetelre, vagyis a bemenetele jogellenes volt."

Csak gondolom, hogy előbb költözött és utána volt a bontóper...legalábbis általámab így szokott ez menni:)

A szóban levő bűncselekmény jogi tárgya a házijog; a büntetőjogi védelem a lakás tényleges használóját, birtokosát megilleti még abban az esetben is, ha a használat jogszerűsége a cselekmény elkövetésekor már megszűnt (természetesen abban az esetben, ha a használat eredetileg jogszerű volt).

A lakás tehát a férj birtokában - szerintem - tulajdonképpen nincs, és azt nem is használja.

z

Amennyiben a gyerekeknek végig kellett nézniük, hogy az édesapjukat a rendőrök elviszik és előállítják, megáll a kiskorú veszélyeztetése.Továbbá ebből következően kérdésessé válik a szülői felügyeleti jogot gyakorló alkalmassága/alkalmatlansága. Az édesapa helyében mindenképpen indítványoznám a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő pszichológiai alkalmassági vizsgálatát.
„
kib@..ás”

Fogalmad sincs kedves Zewa, milyen törvényes jogai lehetnek veled szemben az édesapának.

„A lakás tehát a férj birtokában - szerintem - tulajdonképpen nincs, és azt nem is használja.”

Született egy bírósági döntés, amely visszahelyezte az édesapát a lakás jogszerű használatára. Ezek után mennyit számít a véleményed?

Ha birtokában nincs is, de a tulajdonában van.
Ezt a bíróság is kimondta. A kérdező viszont csak a saját igazát tudja elfogadni, s ehhez keres itt megerősítést.

Sajnálatos hogy még mindig itt tartunk hogy a nők a gyereket fegyverként használják az apjuk ellen. És tárolnak a láthatással.

Ha én a gyerekemet akarom látni, s rendőrt hívsz rám aki elvisz a saját tulajdonombol, - még a gyerekem szeme láttára - azt hiszem én áldoznék rá némi pénzt, hogy némi
,, figyelmeztetésben,, részesülj.

A bíróság jogszerűen járt el, te viszont törvénysértően.

Üdv,

Ide is felteszem a kérdésemet mert ujkent nem akar megjelenni.
Egy tvstab a per pillanat lakhatatlan ingatlanomba engedély nélkül bement, az ott található tárgyakról, ingóságokról videó felvételt készítettek majd azt a hír műsorban többször szinten engedély nélkül leadták.
A kérdés az, hogy ilyen esetben milyen pert lehet indítani, illetve milyen jogorvoslat lehetséges: helyreigazítás, sérelem díj, kártérítés.

Előre is köszönöm a válaszokat.

Ha a nyitott ablakon, ajtón keresztül készítette, nem magánlaksértés, és engedély nélkül le is adhatta.

A lakáson azért nincs ajtó mert leégett az egész. Es nem kívülről történt hanem bement es minden helységben készített felvételt.

Persze.
Biztosan így, s ez történt.
Kezdhetnénk újra?

Mintegy 7 hónapja egy nálam tartozkodó hölgy élettársa, bejott az udvarba a házam ajtajáig, majd ránk akarta törni az ajtót. A biztonsagi záras ajtó zárszerkezetét összetörte, ám bejutni nem tudott, erről videófelvételt is készítettem.Kérdésem hogy az okozott kárt polgári peres úton behjtható-e, ennyi idő elteltével is?

Öt év az általános elévülési idő. (A rovatot elnézted.)