Kedves kogeza,
én analógiára biztos nem hivatkoznék, mivel az a büntetőjogban (ideértve a büntetés-végrehajtási jogot is) szigorúan tilos. Ha a törvény taxatíve felsorolja, hogy „a szabadságvesztés és a kényszerintézkedés foganatosítása” milyen büntetések végrehajtását szakítja meg, egész biztosan nem lehet azt „analóg módon” olyan más büntetésre is alkalmazni, amit a törvény nem jelöl meg.
Ehhez képet a Bv.tv. 14. § (6) bekezdése igényel értelmezést, mert az valóban a szabálysértési elzárásra vonatkozik (a Bv.tv. 2. § d) pontja alapján egyértelmű, hogy a pénzbírság helyébe lépő szabálysértési elzárás is szabálysértési elzárás). Eszerint „a szabadságelvonással járó büntetés és intézkedés, valamint a kényszerintézkedés foganatba vétele a szabálysértési elzárás végrehajtását megszakítja”. Ennek primér nyelvtani értelmezése alapján valóban tűnhet úgy, hogy bármiféle kényszerintézkedés (büntetőeljárási? szabálysértési? közigazgatási?) esetén a szabálysértési elzárás végrehajtása kizárt (megszakad). Ez azonban ahhoz az abszurd eredményhez vezetne, hogy akár egy távoltartás, sőt egy lefoglalás vagy rendbírság alkalmazása is kizárná a szabálysértési eljárás végrehajtását. Ezért határozott álláspontom szerint a rendelkezés elején található szűkítés a kényszerintézkedésre is vonatkozik, azaz csak a szabadságelvonással járó kényszerintézkedések (őrizet, letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés, az Eu.tv.-ben és az Nbjt.-ben meghatározott szabadságelvonások) szakítják meg a szabálysértési elzárás végrehajtását, a csupán szabadságkorlátozással járó bűnügyi felügyelet nem. Ezt támasztja alá az is, hogy a Bv. tv. hatálya kizárólag ezekre a kényszerintézkedésekre terjed ki (Bv.tv. 2. § b) és c) pont).
Úgyhogy tisztelettel fenntartom a korábbi álláspontom.