Orvosi műhiba

Lehet feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen - nem kell minősíteni a bűncselekményt, csak leírni a magatartást. Aztán majd az ügyészség eldönti, történt-e bűncselekmény.

(De ebből a párodnak pénze nem lesz, semmiféle elégtételt ezen az úton nem fog kapni. Az polgári jogi ügy - és akkor is megalapozott lehet, ha nem történt bűncselekmény.)

Mindenféleképpen ügyvéddel beszéld meg. A hozzátartozód három hetet otthon töltött így nem biztos, hogy a műtétet végző orvos a felelős a bekövetkezett állapotért.

Hogy megtehetem e a feljelentést nyugodt szivvel a rendörségen természetesen mindent papirokkal tudok igazolni alátámasztani szoval rendrségre menjek esetleg ügyvédet krressek?

Mi a kérdés?

Jonapot! Van egy történetem amiböl kifolyolag tanácsot szeretnék kérni hogy megtehetem e a feljelentést gondatlanságbol elkövetett veszélyeztetés miatt egy orvosi mühibával kapcsolatban ami kishilyán a párom életébe került és még mindig rezeg a léc.
Történt hogy a páromnál tavaj oktoberében vastagbél daganatot diagnosztizáltak. November végén operáciora került sor mely ugy zajlott hogy kivették a daganatos részt de mivel a végbél nem volt érintet igy kivezetésre nem került sor. Magyarul nem lett sztomás.
A föorvos aki mütötte a mütétet követö harmadik napon szájon keresztüli folyadék bevitelt irt elö konkrétan 5 decilitert egész napra elosztva. Az igazsághoz tartozik hogy mikor érdeklödtünk a mütét hogyan zajlott és mit talált a vász az volt nem volt áttét a daganatot kivettük kérdésre hogy mekkora béldarabot a válasz az volt hogy nagyot. Szoval ugy rendelte el a szájon keresztüli folyadékbevitelt hogy semmiféle esetleges kilépést ellenörzö vizsgálatot nem végzett. Estére a páromnak panaszai lettek nagyon fájlalta a bal vállát és a bal oldalát végül is ott ahonnan a vastagbél rész kimütésre került. Panaszai ellenére a következö napon a hasi draineket is eltávolitotta majd csináltatott neki egy tüdö rtg. vizsgálatot. Panaszaira az volt a válasz hogy a bal válla a mütét alatti kifeszitéstöl és a bal oldala pedig a mütétnél maradt bent viz és attol fáj de az felfog szivodni és a vállfájdalma el fog mulni.
És továbra is csak folyadékot kapott. De estére elviselhetetlenek lettek a fájdalmai és mivel nagy volt a fájdalom csillapito igénye Dolforin tapaszt helyeztek fel rá de mivel ettöl meg zavartá vált Rilex tablettát adtak neki 3x1 be. Ezzel sikerült panaszmentessé tenni 3 napon keresztül hisz csak aludt. A mütétet követö másfél hét mulva hasi sebén keresztül nagymmennyiségü véres vizes váladék távozott a förvos ezt is megnézte átköttette a hétvégét még a párom bent töltötte de közben nehéz légzése is lett adtak neki oxigént és enyi volt. Hétföi nap hazaengedte a korházbol annélkül hogy panaszai miatt legalább egy hasi ultrahangot csináltatott volna. Itthon 3 hetet töltött fokozatosan romlott az álapota minimálisat evett fájdalmai továbra is fent álta közben kontrol vizsgálaton is részt vettünk 2x ahol ránézésre mindent rendben talált de fizikális vizsgálat egyik alkalommal sem történt. A három hét alatt 15 kg-ot fogyott. Végül január elsején iszonyatos fájdalmai lettek. Elöször az itteni sürgösségire került ahol az elvégzett vizsgálatok katasztrofát sejtettek igy azonnal Pécsre a 400 ágyas klinikára került ahol azonnal megmütötték mivel a bélvarrat szétvált valiszinüsithetöen még a az elsö mütétet követö pár napban mikor a panaszai jelentkeztek. Másfél liter széklet volt a hasüregében gennyesen letokolodva kb 4 héten keresztül. Ez a geny átfurta a bal rekeszizmot elboritva a bal tüdö légzöfelületét és kialakult ott egy légmell is. A vastagbél most ki lett vezetve tehát sztománk let a mütétet követö nap 850 ml genyet szivattak le a tüdejéröl attol kezdve naponta hörgötükrözés tüdöporszivozás egy hétre rá gégemetszész lélegeutetö gép és persze a szepszis két héten keresztül senki nem merte azt mondani hogy tuléli.3,5 hetet feküdt az intenzivosztályon majd a sebészeti osztályon majd a pulmonologián mert a nagy gyulladástol egy hatalmas tüdötályog is kialakult. Je l en pillanatban már itthon van naprol napra egyre erösebb tényleg jobban van csak a gyulladás áll még fent mindig a hatalmas tályogbol 3 nagy lett és amig a gyulladás fent áll a szervezetében sem izotopos vizsgálatot nem tudnak csinálni amivel kimutathato lenne az esetleges áttét sem kemoterápiát nem tudjuk felvenni. Meggyözödésem hogyha a mütétet végzö orvos akár egy hasi ultrahangot vagy egy ct csináltatott volna most nem it tartanánk

Sziasztok
Nem tudtok véletlenül valahol orvosi szakjogász képzést? Idén végzek a jogon és ez nagyon érdekelne, de ilyet még sehol nem találtam...

Hát ez elég nagy baj. Remélem ez csak a Te tapasztalatod. Egyébiránt remélem legalább annyit megtesz, hogy kirugja, ha rendszeresen rosszul dolgozik.

A főnök soha, hangsúlyozom, soha nem fogja feljelenteni a beosztottját, mert az orvosok "egymást védik", erkölcstelen véd és dacszövetséggel reagálnak kifelé. Valaki egyszer így mondta: együtt temetjük el halottainkat. Másrészről a főnök úgy gondolja felelős a beosztottjaiért, ill. a beosztottak személyes betegellátó tevékenységéért is.
A jogkövetés maximuma tőle az, hogy a bíróságon ne legyen nagyon hamis tanu a kollégája érdekében.

Elhiszem Neked. Nem is fegyelmire gondoltam, hanem arra, hogy a felettes eldönti, hogy tényleg olyan nagy hibát vétett-e, hogy büntető feljelentést kell tenni.

Õ ugyanis inkább el tudja dönteni, hisz tudja mit kellett volna tudnia az orvosnak, mint mondjuk egy beteg hozzátartozója. Ha ugyanis mindenki minden vélt gondatlan veszélyeztetésre rendőrségre rohanna, akkor bajban lennétek:)

Igazad van egyébként, tényleg védem az orvosokat. Látom mennyit küszködnek azért, hogy minden flottul menjen.

Nálam is hibáztak többször is az utóbbi időben. Olyan kezelést kaptam például amiről kiderült, hogy nem lehetett volna, mert üti egy másik kezelés, igy le is kellett vele állni. Ráadásul ugy választottak ki a kezelésre (kisérleti eljárás), hogy "ugy tudták" a másikat már megkaptam.

Időnként aznap tudom meg, hogy már két hete el kellett volna végeztetnem x vagy y vizsgálatot. Csak elfelejtettek szólni, és csak azért szóltak, mert le akartak cseszni, hogy miért nem vittem még be a leletet.

Mégsem jutott eszembe feljelentést tenni, bár tény, hogy kicsit dühös voltam, és ha dühös vagyok, az rajtam látszik is.

Ugyanakkor látom azt is, hogy a dokinőnek amig nála voltam (2 órán keresztül) folyamatosan csörgött mindkét mobilja és az asztalán lévő telefon is, kétpercenként zaklatták a betegek, a főnöke, miközben kint vagy harmincan vártak még rá.

Aztán csodálkoznak, ha valamit elfelejt. Én meg persze dühöngök. Pedig nem ő tehet róla. Annyira megszoritják már az egészségügyet, hogy már alig van orvos. Ha valaki elmegy szabira, és helyettesiteni is kell, megáll az élet. Mindez a betegek rovására.

Ilyenkor nem tudom védjem, vagy támadjam. Mivel az alaptermészetem inkább az előbbi, ezért inkább védem és persze szóváteszem amikor épp tele a hócipőm. Ilyenkor igyekeznek jobban csinálni, és persze a kapkodásban ujra és ujra hibáznak.

Ha egy orvos bal karba sugárzó mellkasi fájdalom és verejtékezés esetén gyomorrontást véleményez az ajtóból anélkül, hogy a beteget megvizsgálta volna, azt nem lehet fegyelmi eljárásban megvitatni, az egyértelműen a bíróságra tartozik, szóval ez akkkora iszonyaaatos hiba, ezt igy tekintsd.
Egy szellemes orvosi mondást már ismersz ( a gyermekáldással kapcsolatban...), most itt van még egy:
két dolog van, ami halálos első látásra, az egyik a szerelem, a másik a diagnózis.
A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést már az is kimeríti, hogy nem vizsgálta meg a beteget, így diagnózist tkp. nem is első látásra, hanem látatlanban adott.

Ha egy orvos bal karba sugárzó mellkasi fájdalom és verejtékezés esetén gyomorrontást véleményez az ajtóból anélkül, hogy a beteget megvizsgálta volna, azt nem lehet fegyelmi eljárásban megvitatni, az egyértelműen a bíróságra tartozik, szóval ez akkkora iszonyaaatos hiba, ezt igy tekintsd.
Egy szellemes orvosi mondást már ismersz ( a gyermekáldással kapcsolatban...), most itt van még egy:
két dolog van, ami halálos első látásra, az egyik a szerelem, a másik a diagnózis.
A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést már az is kimeríti, hogy nem vizsgálta meg a beteget, így diagnózist tkp. nem is első látásra, hanem látatlanban adott.

Azért nagyjából ismerem a Btk-t. Csak nem mindig értek vele egyet. Ezért nem a rendőrségre, hanem inkább a főnökhöz rohannék, az ugyanis biztosan pontosan tudja, hogy ez most az az eset, amit muszáj büntettetni, vagy az, hogy az ember véletlenül a körülmények folytán hibázott, megbánta, helytáll érte anyagilag, de ne kelljen már egy pillanatnyi hibáért egy életen át bünhődnie, ha ezt az életet egyébként nagyon korrekt, jó szinvonalu gyógyitással is tölthetné.

Nagyon kedves tőled Derill, hogy mentséget keresel az ügyletes orvos számára, de abból kiindulva, amit darius leírt a BTK 171.§-ában (nem emberölés!) foglaltak tényállásszerűen megvalósulnak.
A bűncslekményt pedig - általában - büntetni kell, mely a büntetőeljárás során történik meg. Ezért javasoltam a feljelentést. Nem a tanu (gondolom darius majd tanu lesz) dolga előre mérlegelni a körülményeket.
A kártérítés persze más kérdés, de azt a munkáltató, ill. a felelősségbiztosító fizeti, nem a kárt okozó személy.
És igen, hibázni szabad, még az orvosnak is, de mint mindenütt az életben helyt kell állni a hibáinkért.

Hát igen. Te jobban értesz az orvosi kérdésekhez, mint én. De azért én nem rohannék feljelentést tenni. Inkább beszélnék az ügyeletes orvos felettesével.

Te tudod a legjobban, hogy az ember néha akkor is hibázik, ha orvos. És nem biztos, hogy szándékos (miért akarta volna egy ügyeletes orvos megölni darius apját?). Valószinüleg gondatlan, vagy épp akkor 'hiányzott', amikor ezt tanitották. Persze ettől még a gondatlanságból elkövetett emberölés is emberölés, de a felettes meg fogja tenni a szükséges intézkedést.

Tehát beszélnék az ügyeletes orvos felettesével. Azért nem az orvossal, nehogy zsarolásnak értékelje a dolgot, és semmiképp sem mennék egyedül - legjobb lenne ügyvéddel.

Elmondanám, hogy mi a helyzet, és kártéritést kérnék. Ez ugyan darius apját nem hozná vissza, de az sem, ha lecsukják az orvost, aki idáig lehet, hogy mindig mindent tökéletesen csinált, lehet, hogy sokan hálásak neki, mert megmentette az életüket. Tény, hogy most hibázott.

A felettese nyilván tudja, hogy az orvos rendszeresen vét ilyen hibákat, vagy egyébként minden rendben vele, csak rossz napja volt (elhagyta a felesége, megbukott a gyereke, meghalt valakije stb.)

Te tudod a legjobban, hogy milyen nehéz orvosnak lenni és mások bajára figyelni extrém helyzetekben.

Darius!
Ha ez tényleg így történt, ahogy leírtad, akkor ez nem is műhiba, hanem gyilkosság! Még a laikusok is tudják az általad vázolt tünetek jelentőségét, a szakmában meg közhely, hogy a hátsó fali szívinfarktus jelentkezhet gyomorfájdalom képében, nem is hiszem el, hogy tényleg elmondtátok ezeket a tüneteket, mert nincs orvos, aki erre azt mondaná, amit leírtál. Persze ez nem is releváns, mert meg kellett volna vizsgálnia a beteget.
Szóval gyorsan büntetőeljárást kell indítani, gondolom először rendőrségi feljelentést kell tenni.

Nekem lenne egy történetem amit szeretnék megosztani és egyben segitséget vagy tanácsot kérni hogy mitévö legyek.Édesapám este 20 ora körül rosszul érezte magát gyomorfájdalommal kezdödött majd gyomorégés kővette kezdödö melkasi fájdalommal balkar zsibbadása hideg veritékezés ezért kihivták az ügyeletes orvost ez már 1/2 2-kor volt mikor belépett az ajton szüleim elmondták a panaszokat: melkasi és gyomor fájdalom hideg verejtékezés bal kar csukloig valo zsibbadása erre az orvos az ajtobol megállapitotta hogy erontotta a gyomrát igyon tejet eszegessen kekszet majd elment vizsgálat nélkül ezek után még rosszabbul éreztemagát édesapám hát kihivták a mentöt a telefonon elmondták a fent leirt diagnozisokat a mentö másfél ora után sem érkezett meg ezért a szomszéd autoval bevitte a körzeti orvosához mert hogy akkorra már reggel 8 ora volt a körzeti orvos megvizsgálta és azonnal roham mentöt hivott aki infarktussal korházba vitte a korházba az infarktus kezdete után 11 orával került ami ugye köztudott hogy nem mindegy mennyi idö telik el a kezdettöl a orvosi segitségig mert attol függ mennyire károsodott a sziv izom tehát másnap délelött 11 ora körül a korházban stabilizálták az állapotát de ennek ellenére éjjel 2 orakkor meghalt.Azt szeretném megtudni hova fordulhatok ezzel a panaszommal mert szerintem az ügyeletes orvos nagyot hibázott és még finom voltam.Elöre is köszönöm a segitséget

Elgondolkodtam, szoktam felszólítás nélkül is derill :):)
Sok minden eszembe is jutott, ezt viszont békében lezártuk, mi ketten, egymással- így gondolom.

Üdv. és minden jót!

Köszönöm. Nem kiforgatni, elgondolkodtatni akartalak. Örülök, hogy sikerült. És nem bántani akartalak, amit akartam, elértem. Nem vagyok az igazság bajnoka. Én is hibázok néha - találsz olyan topicot, amiben elismertem, hogy tévedtem. Merthogy én is ember vagyok. Szoktam tévedni.

Ha elismered nem rólunk szól, akkor hagyjuk is abba. Én is idézhetnék és ez folytatódna oda-vissza. Sajnálom, hogy gondjaid vannak, s örülök, hogy elégedett vagy az ellátással.
Ettől még nem kell azt hinni a bölcsek köve kizárólag az én tulajdonom. Én elismerem, tévedhetek is, emberek megítélésében.
Nem hinném, hogy az orvosoknak, s általában az egészségügynek - mely tele van bajjal és hibákkal, lehetetlen helyzetekkel, melybe lelkiismeretes orvosok kerülnek, stb.- olyan ártalmas tanácsot adtam volna. Ez a felvilágosítás is a dolgok része, nem csupán az erőlátás, hogy ki a hozzá nem értő, oda nem figyelő beteg és hozzátartozó. Ez az intézmény is épp azt hivatott szolgálni, hogy a kérdéseket helyben tisztázzák.
S ha én is leírom hány éve járok orvosokhoz, igen többes számban, s mondhatom szerencsés vagyok, mert jó orvosokkal találkoztam, s a fiam négyszer kapott már olyan értékű infúziós kezelést, ami 1,5 millió, a kórháznak 800 ezer forint, mindezt négyszer úgy féléven belül, akkor azt mondom le a kalappal! Csakhogy ez nem válasz annak, aki kérdezett.

Én elfogadtam, más az alapállásunk, tiszteletben tartom a véleményed és a tapasztalataid, s a azok valódiságát nem kérdőjelezem meg. Az igazság bajnoka Te vagy. Amit ide leírok, érzem a felelősségét, s kiforgathatod, ha jól esik. Nem tudok vele mit kezdeni, értelmetlen...

Inkább jó egészséget kívánok Neked is , s magunknak is!

Jó látni, hogy azért nem mindenki szemében mi vagyunk az utálatos kép. Tényleg nem lenne jó, ha Magyarországra is begyűrűzne az orvos-perek hulláma, ami pl. Amerikában tapasztalható. A két ország egészségügyi helyzete nem összehasonlítható, és az orvosok ezek között a lehetőségek között szinte csak tűzoltást tudnak végezni.
Én a munkám során szinte minden nap hozok egy olyan döntést, ami kényszerdöntés - vagyis a legjobb tudásom szerint nem az lenne a legjobb megoldás, amit én válaszottam, de a körülmények egyszerűen nem teszik lehetővé a beteg és az én számomra is jobb döntés meghozatalát. Ez így van.

Tényleg nem rólunk szól:) Te irtad: "nem feltételezk rosszat". Ezek után még azt is:

"Egyik ismerősöm laborvizsgálatra ment, s megdöbbentem, hogy nem húszéves létére tőlem hallja először, oda "illik" gyomortartalom nélkül menni, befolyásolhatja az eredményeket, csak ezt még soha nem mondták neki, mikor kezébe kapott egy labor beutalót. Pici dolog, ám még ennek is lehet következménye. "

Te kapásból eldöntöd magadban, hogy kinek lehet igaza, kinek nem, kiről feltételezel rosszat, és kiről nem. Anélkül, hogy a másik oldalt ismernéd, elhitted az ismerősödnek, hogy neki aztán senki nem mondta mit kell tennie. Fel sem merült benned, hogy mégis mondták, nem is egyszer. Csak az ismerősöd nem figyelt, és utólag egyszerübb volt azt mondania, hogy nem mondták. Te viszont azonnal elhitted, hogy ő tuti igazat mond, az orvos meg tuti felelőtlen volt.

"Nem támadok alapállásból senkit," mégis alapálláspól támadtad az orvost azzal, hogy az ismerősödnek adtál igazat.

Ha nekem valakivel bajom van, azzal próbálom tisztázni, akivel bajom van. Te nem. Elküldted a betegjogi képviselőhöz, ahelyett, hogy az orvoshoz küldted volna, hogy előbb ott tisztázza a dolgot. Nem fer eljárás valakit másnál mószerolni, ahelyett, hogy vele próbálnám tisztázni a gondjaimat.

Azt gondolom, hogy az, hogy a fórumon tanácsot adunk felelősséggel is jár. Ezek az emberek - néha jó, néha rosszindulatuak - a tanácsaink alapján fognak döntéseket hozni, és esetleg másokat bajbasodorni.

Most sajnos sokat járok orvoshoz, igy pontosan látom. Elmondták nekem is mit tehetek, mit nem. Ezek után ülök a folyosón, és két beteg egymást hergeli azzal, hogy szerintük nekik mit nem mondtak el az orvosok. Nem értik, miért kell még mindig várniuk, amikor azt mondták, nem kell megvárni a leletet. (Valójában azt mondták az orvosok, nem kell megvárni a vérvételi leletet, mert közvetlenül hozzájuk küldi a labor, viszont amig ők nem kapják meg, nem kezdhetik el a kezelést, tehát várni kell.) Pedig elmondták. Miért tennének különbséget köztem, és köztük. Nekem miért mondták el? - nyilván, mert automatikusan mindenkinek elmondják. Nekik miért nem mondták volna? Csak ők idősek voltak, nem figyeltek, nem tartották fontosnak, nem jegyezték meg. Ennyi.

Ne keverjük össze a dolgokat, látom, olvastam, szándékosan hallgattam.
Problémám nem nekem van, hosszan leírhatnám én is saját tapasztalataimat, minek? Nem ez a lényeg. Nem támadok alapállásból senkit, sem orvost, sem kérdezőt, s ettől, hogy nem feltételezk rosszat még jól érzem magam, nem hinném, hogy ez hiba lenne. Én ilyen vagyok, s ilyen is maradok. Még az sem érdekes kinek lehetett igaza, én nem érzem feljogosítva magam ennek eldöntésére, mert nem az fontos Te vagy én hogyan értékelünk előre, utólag. Én más dolgokat tekintek fontosnak, mondjuk, hogy a kérdező megnyugodjon. S, ha tévedett akkor az orvost se érje semmi kellemetlenség. Ennyi. Nem kettőnkről szól ez a topik.

Na ezekben egyetértek. Az orvosok bazisokat dolgoznak, miközben továbbképzésre sem nagyon van idejük. Amikor beteg lettem, utánanéztem egy-két dolognak az interneten. Uj eljárások, uj gyógyszerek. Kértem, hogy akkor olyat kérek. Azt mondták, hogy az egyikről nem is hallottak, mondjam meg melyik gyógyszerben van, ha megmondom, felirják, de ők nem ismerik (ha valaki tudja irja meg melyikben van I kappa B jelü fehérje). A másikra azt mondták nem kaphatom, mert nem vagyok elég beteg, csak azoknak támogatja a TB, akik elég betegek hozzá. Én csak kicsit vagyok beteg, és még ez sem biztos, igy nekem nem "jár". Amit kapok, azt sem támogatja, azért kaphatom csak, mert kisérleti stádiumban egy külföldi kutatóintézet fizeti annak, aki hajlandó vállalni a kisérleti nyuszi szerepét.

Csufi az, hogy Te nem feltételezel semmit, nem előnyös. Igazából én sem feltételeztem, egyszerüen elolvastam az irást, és abból egyértelmü volt, egyenesen következett, tehát nem feltételezés volt. És amint látod Dr. Zákányi alá is támasztotta.

Sziasztok!
Ha már itt vagyunk egyébként, nekem is a közvetlen családomban fordult elő olyan eset, hogy a műtét után a dolgok nem úgy történtek, ahogyan kellett volna. Pedig elhihetitek, hogy - mivel az édesapámról volt szó - én is és az összes kezelőorvosa gondoskodott róla, hogy messze átlagon felüli ellátást kapjon. Mégis, a szívkoszorúér-műtét után négy héttel mind a négy beültetett graftja elzáródott, tehát az egész operáció olyan volt, mintha meg sem történt volna. Tízezer emberből egynél ha előfordul ilyen, senki sem számított rá. Mind a sebész, mind a kardiológus le volt döbbenve, még nem láttak ilyet. Nem is tudok hibáztatni senkit érte, pedig biztosan egyszerűbb volna, de ismerem a szakmai protokollt, és minden ennek megfelelően történt, sőt, még az átlagosnál nagyobb elővigyázatossággal jártak el, hiszen egy kolléga apjáról volt szó.

Az orvosi működés során nem lehet mindenre felkészülni. A legáltalánosabb és legszokványosabb szövődményekre vagyunk csak felkészülve, olyasmire nem, hogy "na és mi van, ha közben leszállnak az UFO-k...?"Ez minden országban így van, de nálunk még jobban, mert egyszerűen nincs keret arra, hogy maximálisan elővigyázatosak és körültekintőek legyünk. És ezt nem mi találjuk ki, ez a TB ránk nehezedő nyomása.
Én pszichiátrián dolgozom. Ha minden betegnek, aki bejön, és furcsán viselkedik, CT-t kérnék, rövid úton kirúgnának, mert a működésem egyszerűen nem lenne gazdaságos, és a kórház nem lenne hajlandó az én kis "hobbymat" eltűrni, hogy a lehető legkörültekintőbben akarok gyógyítani. Egyrészt ott az igyekezet, hogy gyógyítsunk, mert muszáj, másrészt ott a gát, hogy nem lehet, nincs meg az a gyógyszer az osztályon, amit azelőtt szedett a beteg, az MR csak egy hónap múlva ad időpontot, és ezalatt az agytumora szépen dagadozik a fejében...

A másik, ami szerintem megtéveszti az embereket, a különféle média által közvetített hamis információk, pl. - nem tudom, leírható-e ez itt - Vészhelyzet c. sorozat. Mindenki azt képzeli, hogy tényleg úgy mennek a dolgok, az orvosok pörögnek egy nap 36 órán át, mosolyognak, gyógyítanak, mindig azonnal képben vannak, és lám-lám, közben a magánéletük is rendben van, mert egy nap alatt van idejük 16 órát dolgozni, 4 órát lelkizni a családdal, és még egy romantikus vacsora is belefér...
Az ilyen sorozatok hamis képet alakítanak ki rólunk és a munkánkról.

Most látom, ez a két próba oo bezzeg elment, amit előtte írtam vagy fél oldalon keresztül az meg valahol eltűnt.
Na megpróbálom újra:
Kedves Dorka!
Én, mint aneszteziológus orvos így írnám le:"TELT GYOMOR ALTATÁS ELÕTT". Szakmánk egyik kardinális kérdése ez, olyan speciális szakmai meggondolásokkal, melyeket itt most nem lehet elemezni. A lényeg az, hogy a gyomorszonda levezetése semmire sem garancia, sőt esetleg pont az vezet a műtét alatt ill. a közvetlen postoperativ periodusban hányáshoz. Alkalmazása tehát - mint a gyógyításban minden - mérlegelés kérdése, és a rendelkezésre álló információ alapján nem lehet véleményt mondani.