Orvosi műhiba

Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogy amennyiben a beteg ( az Édesanyám ) nem kíván feljelentést tenni a kezelő orvosára, úgy én ezt megtehetem-e? Milyen esetben?(egyedüli hozzátartozó vagyok)
Röviden: Volt Édesanyámnak egy kisműtéte.Másnap reggel már hazajöhetett volna,de mivel az orvos "nem gondolt rá", hogy le kéne dugni neki egy gyomorszondát arra a 15 percre, amíg műtik visszajött neki a gyomortartalom, amit belélegzett és emiatt egy hétig az intenzíven kellett feküdnie lélegeztető géppel.(Az orvos tudta, hogy a gyomrával is vannak problémák)

Köszönöm előre is a segítséget!

A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége közvádas bcs. így te is feljelentést tehetsz.

Ettől még nem értek egyet azzal, hogy feljelentést teszel. Egyrészt nem értem miért volt mütét alatt gyomortartalom - elvileg tilos mütét előtt enni, tehát szerintem édesanyád megszegte a tilalmat. Másrészt ha mindig mindenért minden orvost feljelentenének, nem lenne aki mütsön. A mütétek nagy részénél ugyanis nincs szükség gyomorszondára. Engem nemrég mütöttek, nálam sem használtak - viszont én betartottam a szabályokat, és nem ettem a mütét előtt.

Az orvosok igen nagy felelősséget vállalnak igen sokszor, például a mütét előtti napon derült ki, hogy nem tudnak elaltatni. Vagy vállalom helyi érzéstelenitéssel, vagy elhalasztják a mütétet. Vállaltam, és azt igérték kapok dormikumot, amitől majd elkábulok, és nem emlékszem semmire. Csakhogy sem a dormikum, sem a helyi érzéstelenitő nem hatott. Most pereljem be az orvost, aki egyébként tökéletesen végezte el a mütétet?

Fentiek következtében a mütét után nekem egyáltalán nem voltak fájdalmaim, mig más betegeknek (akiket altattak) iszonyatos fájdalmaik voltak.

Az ember sajnos nem olyan, mint egy papir, amig megirok valahogy, aztán majd csak lesz valahogy. Különbözőképpen reagálunk különféle dolgokra, és ez sajnos az orvostudomány mai állása szerint előre kiszámithatatlan. Ráadásul a betegek többsége nem arról hires, hogy betartja az orvosi utasitásokat. Kiváncsi leszek az édesanyádra mit fog tenni, amikor esetleg ujra kórházba kerül, és senki nem meri vállalni a mütétet, vagy a kezelést?

A Te esetedben nem hinném, hogy nagy hibát vétett az orvos, és azt sem, hogy ezt feljelentéssel kell megoldani.

Keresd meg az orvost, és kérdezd meg mi miért volt. Ha elégedetlen vagy, akkor meg keresd meg a felettesét. Márcsak azért is, mert ha kiderül, hogy az orvos nem követett el büncselekményt, tehát nem kötelező a szonda használata, akkor hamis vád miatt téged fognak felelősségre vonni.

Én pedig azt gondolom, nem ismerjük a körülményeket. S, ha nem ismerjük, ne induljunk ki egy feltételezésből sem, a beteg hibás,mert nem tartott be dolgokat, nem tudjuk. Az orvos hibás, ezt sem tudjuk.
Én megkeresném a betegjogi képviselőt és vele egyeztetnék, így legegyszerűbb tisztázni az ügyet, s el tudja dönteni, az anyukát okosítsa fel, máskor mihez tartsa magát, vagy mégis feljelentést tegyen.

Örülök, hogy ilyen kiváló tapasztalatokat szereztél, én is sok egészségügyi dolgozót dícsérhetnénk, orvost és ápolót.
Sajnos vannak rossz tapasztalataim is. Egyik ismerősöm laborvizsgálatra ment, s megdöbbentem, hogy nem húszéves létére tőlem hallja először, oda "illik" gyomortartalom nélkül menni, befolyásolhatja az eredményeket, csak ezt még soha nem mondták neki, mikor kezébe kapott egy labor beutalót. Pici dolog, ám még ennek is lehet következménye.

Sziasztok,

nem tudom, kinek az álláspontján ez mennyit változtat, de gyakorló orvosként tájékoztatlak Benneteket, hogy a műtétek nagy részénél nem kötelező a gyomorszonda levezetése, kivéve egy-kettő, speciálisan gyomor-bélrendszeri, nagy kockázatú műtétnél.

Köszönjük!
Az én álláspontomon nem változtat semmit, ezzel tisztában vagyok, továbbra is azt mondom nem ismerjük a körülményeket.
Lehet azóta a kérdező előtt is tisztultak a dolgok, s eszébe sem jut bármilyen lépést tenni...
Ám, ha nem tiszta előtte, saját megnyugvására tegyen valamit, ezért javasoltam, amit leírtam.

Köszönöm gala:) Én is igy gondoltam. Én tulajdonképpen ugyanazt irtam mint csufi, csak még azt sem mondanám, hogy betegjogi képviselő. Beszéljen először az orvossal. Miért kell mindjárt mindenki előtt lejáratni egy orvost, aki egyébként lehet, hogy jól dolgozik? Lehet, hogy hibázott, de szerintem nem feltételezés az, hogy a beteg hibázott, ugyanis egyetlen mütét előtt sem lehet enni. Ezt ha az orvostól nem (ekkor nyilván az orvos hibázhatott), legalább a többi betegtől, ápolóktól hallhatta. Én a mütét előtt is tudtam, és az előtte való nap mindenki akivel beszéltem (altatóorvos, sebész, aszisztens, nővér, betegek) elmondták. A beteg persze szeret nem emlékezni arra, hogy mondtak neki valamit. Viszont megnézném azért azt is, amit aláirt. Abban szerintem szintén szerepel. Viszont sokkal könnyebb az orvost hibáztatni, és hátha még egy kis pénzt is be lehet rajta hajtani.... Ez egy tipikusan szemét magyar mentalitás. Majmoljuk amerikát, aztán majd lesünk, ha nem lesz orvos, aki hozzánk mer nyulni.

Van igazság abban, amit leírsz, ám nem hinném, hogy nálunk elharapóztak volna az ilyen ügyek. Azt pedig végképp nem értem miért lejáratása az orvosnak, ha beszél a betegjogi képviselővel? Én ismerem a feladataikat, neki nem az a célja, hogy lejárasson bárkit is.
S ismét azt mondom, ne mondjunk véleményt egy tanácsot kérőről, aki fájdalommal élte át, amit át kellett élnie az édeanyja miatt, ne induljunk már ki abból, hogy az emberek ilyen mentalitásúak, mint ahogyan leírod! Mert csupán feltélezed, nem tudod, nem ismered, lehet egyszerűen tájékozatlan volt. S az ő érzéseit én tiszteletben tartom, s az orvost is.
Azt már nem, s ez már magánügyem - , aki anno leírta mekkora gyomordaganatom van, másnap rohanás finom kis gyomortükrözésre, s persze nem volt semmiféle gyomordaganatom, nem tisztelem ezt az embert, mint orvost mert szörnyű délutánt és éjszakát szerzett. Persze nem tettem panaszt, eszembe sem jutott, ma sem tennék, de ez más dolog. Mindenki döntse el saját maga, hogy nyugszik meg és mitől.
Te is átéltél sok mindent, talán épp ezért se feltélezz rosszat senkiről, vélelmezzük már az ártatlanságot a kérdezőről is, ne csak az orvosról.

Vélelmezni lehet. De attól még egyértelmü az elkövetett hiba, hiszen egyértelmü, hogy volt gyomortartalom. Ez pedig csak akkor lehetett, ha evett, tiltás ellenére. Ha nem volt tiltás, akkor követett el az orvos hibát. De amint irtam, mindig többen is szólnak - ez minden mütétemnél igy volt (szülés, mandula), tehát szerintem ez teljesen biztos - max. az anyukája nem emlékszik vagy nem akar emlékezni rá.

Az ember mindig szivesebben hisz a hozzátartozójának, mint egy kivülállónak, de ettől még az anyukája szinte biztos, hogy tudott arról, hogy nem ehet, és teljesen biztos, hogy evett.

Sokszor irok valamit, ami feltételezésnek tünik, de tapasztalaton alapul, és eddig mindig beigazolódott. Van, hogy felháborodnak rajta, majd utólag priviben megirják, hogy igazam volt, vagy egyáltalán nem reagálnak. Nem akartam megbántani Dorkát, csak felhivni a figyelmét, hogy nem csak az orvos hibázott. Azóta is csak mi agonizálunk a kérdésen, tehát Dorka közben gondolom teszi a dolgát.

Az pedig mindenképpen lejáratás ugy gondolom, ha a betegjogi képviselővel beszéled meg először az ügyet, és nem az orvossal. A betegjogi képviselő is ember, kérdés milyen ember, és nem biztos, hogy azonnal jó szándékkal közeledik az esetleg általa nem kedvelt orvos felé. Láttam már ilyet, alig várta, hogy bejelentés érkezzen az orvos ellen, és rohant a feletteséhez.

Azt gondolom mindennek van saját utja. Ha valakivel bajom van, először vele tudatom. Aztán jöhet a felettes, vagy betegjogi képviselő, vagy más ut.

No itt fejezzük be, mert valóban csak ketten beszélgetünk, s mindenkinek vannak a saját tapasztalatai,elmondhatom, az enyém sem kevés.. sok mindenben egyet is értünk. Én mindig az emberi érzést veszem előtérbe, hiába nem vagyok jogász :), s ez nem biztos , hogy baj.
Az a betegjogi képviselő pedig szintén nem jól látta a feladatát, akiről írsz, az alapállás legjobb tudomásom szerint tanácsadás, tájékoztatás, s lehetőleg béke, egyezség, neki nem az a dolga, hogy perekre buzdítson embereket, látnia kell, az mikor indokolt, s mikor elegendő a tájékoztatással megnyugtatni a hozzá fordulót. S ez a legnagyob ereménye, ne legyenek fölösleges menetek.
S az én feltételezésem szintúgy tapasztalaton alapul, s nem kell eldöntenünk melyik igaz, mindegyik. Sok emberrel állok én is kapcsolatban hidd el, nap, nap után, sőt mailekben is.
A tudásod, s a tapsztalataid is tisztelem, csak leírtam az enyémet.
Üdvözlettel: csufi99

Az tény, hogy sok orvos kollégámról tudom, hogy bár szakmailag kimagaslóak, a beteggel való kommunikációjuk nagyon alacsony szinten stagnál, valami miatt nem képesek megfelelően tájékoztatni a betegket és a hozzátartozókat, vagy ha elvileg el is mondanak minden tényszerű adatot, nem hangsúlyozzák eléggé, hogy mi a fontos, mi a lényeg, mit kell ebből feltétlenül szem előtt tartani. Ugyanakkor ismert a "nehéz beteg" fogalma is, aki a vele közölt információkat úgy értelmezi, ahogyan ő akarja, minden mondatból csak azokat a tartalmakat szűri ki, ami a saját elképzelésébe beleillik, a többit hanyagolja.
Példaként említenék egy beteget, aki nem eszik olyan ételt, ami mikrohullámú sütőben készült, mert azt hallotta, hogy a mikrózott kaják hosszú távon rákot okozhatnak, viszont elszív naponta egy doboz cigit...
Arról nem is beszélve, hogy sok betegnek egyátalán nincs belátása arra nézvést, hogy ő beteg. Helyette inkább olyan megközelítésnek ad hangot, hogy "ő csak azért van itt, mert a gyerekek nagyon aggódtak miatta és behozták", vagy "rendben, ha a doktor úr nagyon akarja, akkor műtsön meg..." Ha valaki nem veszi tudomásul, hogy beteg, elég nehéz gyógyítani!

Sokszor nem az a gond, hogy nem mondják el mit nem szabad. Szerintem - saját tapasztalat - elmondják. Azt viszont nem, hogy miért. Ugy gondolják a beteg ugysem értené. A mikróval és a rák kapcsolatával egyetértek. Az elmélet egyébként az, hogy a mikrohullám mutálja a sejteket. Nem vagyok orvos, nem értek hozzá, de ugy gondolom, hogy ha egy rákbeteg kihagyja a mikrohullámu sütőt az életéből, és ettől érzi magát jobban, akkot nem létfontosságu a használata. A rákbetegeknek szóló étrendek egyébként szinte kivétel nélkül azt javasolják, hogy a mikrótól szabaduljanak meg. Ezt irja a vércsoportazonos étrend, és a Kushi professzor étrendi javaslata is. Van aki az orvosában bizik, van aki az Istenében, van aki az étrendjében, és a betegség szempontjából teljesen lényegtelen, hogy mit hisz, melyiktől gyógyult meg.

Ez utóbbi teljesen igaz, Derill, csak az Istenét és az étrendjét még senki nem perelte be azért, hogy nem gyógyult meg tőle...
A mikró egyébként csak azokat a sejteket mutálja, amikhez el tud jutni, tehát ha nem pont saját magadat teszed be a mikróba, nem lesz tőle bajod. A fentebb említett egyén különben nem volt (még) rákos, a példával csak da próbáltam kilyukadni, hogy míg a kisebb veszélytől minden követ megmozgatva igyekszik óvakodni, egy sokkal reálisabb és bizonyítottabb veszélyt elbagatellizál, mert azt egyszerűen nem akarja megérteni.
A betegjogi képviselők munkájáról én (sajnos?) nem sokat tudok, de az osztályon, ahol dolgozom, még csak a nevét és elérhetőségét láttam kifüggesztve.

Szerintem látogasd meg. A perrel kapcsolatban igazad van. De ezért jók az ügyvédek, mert ha perelnek Téged, és konkrétan nem hagytad a betegben a szikét vagy a törlőt, akkor a többit már elég nehéz bizonyitani.

Én azt mondom, hogy nem hatott a dormikum, és nem hatott a helyi érzéstelenitő is. De hogyan tudnám pl. egy perben bizonyitani. És minderről miért tehetne az orvos. Nyilvánvalóan rosszul vagyok összerakva.

A néni esetében pedig egyértelmü, hogy evett valamit, vagy ha nem, akkor mütét előtt pár nappal gombát evett, az 72 órán keresztül is gyomorban maradhat. Ez pedig egyértelmüen nem a Te hibád. Nyilvánvaló, hogy egy orvosnak nem biztos, hogy eszébe kell jutnia annak, hogy vajon a beteg gombaimádó-e. A betegek pedig sokszor hibáznak, sokkal többször mint az orvosok.

A bizonyitás tehát mindig problémás. Ha belegondoltok abba, milyen nehéz lenne bizonyitani, hogy valaki a cigarettafüsttől lett rákos (hisz annyi más rákkeltő anyag van a levegőben). Ha ugyanis nem lenne nehéz, minden tüdőrákos sikerrel perelné az összes dohánygyárat, és mindenkit, aki körülötte dohányzott.

Igen, ezek így vannak. Én csak azt az általános hozzáállást nem értem, hogy az orvosokkal szemben elvárják a tökéletes és hibátlan munkát, míg pl. autószerelőt, víz-gázszerelőt, tv-szerelőt soha nem perelnek azért, mert nem javult meg az autó, radiátor, tv, pedig egy csomó pénzt fizettek érte.
A pereket egyébként szerintem első helyen ott lehetne megfogni, hogy az esetek egy részében a figyelmetlenségből elkövetett "műhiba" mondjuk egy 24 órás ügyelet után van, amikor az orvos már több, mint egy teljes nap és éjszaka óta talpon van és dolgozik.
Sokak azt hiszik, hogy miután egész éjjel ügyelünk az osztályon, utána szépen reggel hétkor-nyolckor hazamegyünk, mert az éjszakázás után - de ehhez Te értesz jobban - "jár" a szabad 24 óra. A valóságban reggel nyolckor, egy végigdolgozott 24 óra után kezdjük az újabb 8 órás munkanapot, gyakran úgy, hogy nem aludtunk semmit. Ilyen esetben pl. nem tudom, hogy lehet-e az orvos az alperes, hiszen ügyelet után ő elvileg nem is tartózkodhatna a munkahelyén, hanem otthon kellene pihennie... Ez így van törvény szerint, nem?

Köszönöm a véleményeteket!
Gyomortartalom volt, viszont előtte nem evett (gombát se)és nem is ivott, ahogy ez elő van írva. Sajnos már ilyeneket nem kell neki mondani, mert volt már pár műtéte.
Mint kiderült a mostani műtéte után az orvosától, hogy Édesanyámnak van egy emésztési betegsége is, ami miatt nem "normális" idő alatt emészt. Ez is csak a műtét után derült ki. Egyébként a műtéte előtt 1 héttel, 1 hétig ugyan ez az orvos kezelte bent a kórházban, mert hányt.
Az orvos csak annyit mondott nekem, hogy gondolhattak volna arra, hogy gyomorszondát használjanak. Következtethettek volna, hogy gond is lehet a kórismeretből.

Nem általánosítok az összes orvosra!
Nem a betegeken kéne csapódniuk az egészségügyi problémáknak. Úgy gondolom, hogy aki felesküdött annak tisztában kell lennie a jelenlegi viszonyokkal.
Sajnos az orvosoknak sokkal nagyobb a felelősségük, mint pl. egy tv szerelőnek.
Õk is emberek, persze, hogy hibáznak, de nem mindegy,hogy mekkorát!

Jó, hogy megszólaltál Dorka!

Ez az, amiről beszéltem, miért kell kiindulni feltételezésekből?
Jól megbeszéltétek ketten, milyen buták is az emberek, s miket nem feltételeznek. Ez nem így van. Én sajnálom, hogy az egészségügy olyan, amilyen, ez azonban még nem mentség. Vannak nagyon lelkiismeretes, mindent elkövető orvosok és vannak hibák, amiknek nem kellene lenniük.

A szerelőt szerintem ugyanúgy beperelheti bárki, bármikor. Az csak hab a tortán, hogy többször annyit keres, mint "hivatalosan" egy orvos, s ezt szemrebbenés nélkül kifizetik az emberek. Ám nem hiszem, hogy a két szakma összehasonlítható.

Egyet nem vesztek észre, nem akartok, senki nem bántja általánosságban az orvosokat, s , aki nem ismeri el, hogy mekkora műhibák fordulnak elő, az legfeljebb becsukja a szemét, s ha valaki szól, tanácsot kér, nem a pénzért teszi, nem lehet kárpótolni dolgokat, sokkal inkább vezeti az embereket az, hogy másokkal hasonló ne forduljon elő.
Lehet ellenkezőjére is példát találni elhiszem, de itt nem eről volt szó, s egy korábbi topikban sem arról volt szó, keressétek vissza.
Sokkal inkább vigaszt, megnyugvást keresnek az ide fordulók, ki hogyan találja meg- egyéniség dolga.
Csak az új hozzászólásra lettem figyelmes, ezért néztem be, s igen cinikus álláspont, milyen nehéz bizonyítani bármit, ha nem maradt a betegben valami.
Én nem vitázom tovább senkivel, én sem pereltem senkit, még fel- és be sem jelentettem, de hogyan lehet kiadni negatív lelettel endoszkópos vizsgálat után ( meg más minden, tüdőbiopszia, CT, csontvelő vizsgálat stb. negatív leletek mai napig birtokunban) , hogy a beteg vastagbélrákban hal meg.... Tudom az erre adható magyarázkodást, annyit értek hozzá, nincs rá szükség, sajnos nem segített volna semmi- ám lehet egy célirányos kezelés ad még egy hónapot, egy hetet, s tudjátok az egy egész világ a betegnek is, nekünk is.
Bennem nincs harag, semmi rossz, ám megértem azokat, akik átélnek hasonló helyzeteket, ülnek a beteg mellett az intenzíven amennyit csak lehet. Feldolgozhatatlan sebek.

Ettől az orvosokat tisztelem!

Csufi egy dolgot felejtesz el. Mig a tv. bizonyos hibára produkál bizonyos "tünetet" addig minden beteg más tünetet produkálhat ugyanarra a betegségre, illetve sokszor semmiféle tünetet nem produkál, továbbá egy-egy tünetnek millió oka lehet. Az ember nem gép, és ráadásul különféle módon hatnak rá a dolgok. Annak, hogy valaki hány, millió oka lehet, és nem természetes, hogy valaki nem normális idő alatt emészt meg valamit. Az orvos sok mindenre gondolhat, és utólag könnyü okosnak lenni, hogy mire gondolhatott volna még. Apámnak is csontrákja, és tüdőrákja volt, de ez csak a halála után derült ki, mivel tüdőfibrómával kezelték, merthogy az is volt neki. Az ember tul összetett lény, és az orvostudomány tulságosan gyerekcipőben jár ahhoz, hogy az orvosokat hibáztathassák ezek miatt. Az orvos bármily okos, nem biztos, hogy pont arra gondol amire kellene. Ezért vannak ott legalább konziliumok, mert ráadásul annyira speciális az emberi szervezet, hogy egy orvos már nem is érthet minden részéhez.

Nem mondtam, hogy nincsenek orvosi mühibák, csak azt mondtam, hogy előszőr talán az orvossal kellene beszélni, és nem rögtön feljelentgetni, meg betegjogi képviselőhöz rohangálni.

Ezt egyébként igazából csak az tudja, aki orvosként dolgozik, vagy van olyan barátja, aki orvos.

Az orvos egyébként egyet tehetne a 24 órás ügyelet után: hazamehetne. Ha pedig hazamenne, és ezért nem lenne mütét, akkor a kórházat perelnék az emberek, és az összes kórház csődbe menne emiatt. Aki pedig perel, azon nem is gondolkozik el, hogy azért, mert esetleg több milliós kártéritést itélnek meg, a többi beteg sokkal rosszabb helyzetbe kerül - és persze legközelebb amikor kórházba kell mennie a perlő is - mert kevesebb pénz jut a betegekre.

Nem azt mondom, hogy soha ne pereljenek, de nem értek veled egyet abban, hogy ezek a perek nem a pénzért folynak. Hiszen ha valaki elégtételt akar, azt épp leginkább akkor kaphatja meg, ha az orvossal és szükség esetén a felettesével beszéli meg a dolgot, és legkevésbé egy hosszas, idegőrlő perben. Ezek a perek igenis a pénzre mennek, hiszen az emberek megtanulták, hogy több milliót lehet vele kaszálni.

Ha megnézed dorka kérdése első körben eleve arra irányult, hogyan perelhetné be az orvost. Nem is azt kérdezte, hogy ez és ez történt, mit tehet, hanem kapásból azt, hogyan perelhet. Tehát a rosszindulat eleve meg volt, még ha később próbálta is enyhiteni. Nem véletlenül itélek ugy,, ahogy itélek. A levelekből sok minden kiderül. A megfogalmazás módjából, az iró által felállitott fontossági sorrendből. Hidd el sok éves tapasztalat áll rendelkezésemre abban, hogy a rosszindulatu leveleket megkülönböztessem a hátsó szándék mentes levelektől. Ezidáig pedig egyszer sem tévedtem, pedig néha nagyon szeretnék. De utólag bebizonyosodott mindig, hogy jól éreztem a rosszindulatot.

Itt a fórumon is volt már ilyen többször is. Sőt volt olyan, amikor a kérdező itt még elvitázott velem egy darabig, ugyanakkor személyes email-ben megirta, hogy jól látom, csak ciki neki a fórumon mindezt közzétenni. Én pedig nyilvánvalóan egyetlen ilyen levelet sem fogok bemásolni ide, hisz nem azért irta nekem személyesen, hogy aztán közzétegyem. Megértem a szempontjait, akkor is, ha nem értek vele egyet, és akkor is, ha esetleg szemét módon csinál dolgokat.

Ráadásul sosem az a célom, hogy valakit itt lejárassak, hanem az, hogy az a valaki elgondolkozzon azon amit ir. Névtelenül irja, tehát csak ő tudja ki is ő valójában. Ha pedig látja, hogy többen helytelenitik az álláspontját, akkor talán elgondolkodik, és a cél ez.

Tiszteletben tartom a véleményed!
Tanultam anatómiát, élettant, kórélettant, ismerem az egészségügyet belülről.. Ettől még nem látom másként a dolgokat.
Zárjuk le, értelmetlen vita, én csupán védelmezni akartam valakit, én nem feltételezek semmit.
Üdv.: csufi99

oo

Most látom, ez a két próba oo bezzeg elment, amit előtte írtam vagy fél oldalon keresztül az meg valahol eltűnt.
Na megpróbálom újra:
Kedves Dorka!
Én, mint aneszteziológus orvos így írnám le:"TELT GYOMOR ALTATÁS ELÕTT". Szakmánk egyik kardinális kérdése ez, olyan speciális szakmai meggondolásokkal, melyeket itt most nem lehet elemezni. A lényeg az, hogy a gyomorszonda levezetése semmire sem garancia, sőt esetleg pont az vezet a műtét alatt ill. a közvetlen postoperativ periodusban hányáshoz. Alkalmazása tehát - mint a gyógyításban minden - mérlegelés kérdése, és a rendelkezésre álló információ alapján nem lehet véleményt mondani.

Sziasztok!
Ha már itt vagyunk egyébként, nekem is a közvetlen családomban fordult elő olyan eset, hogy a műtét után a dolgok nem úgy történtek, ahogyan kellett volna. Pedig elhihetitek, hogy - mivel az édesapámról volt szó - én is és az összes kezelőorvosa gondoskodott róla, hogy messze átlagon felüli ellátást kapjon. Mégis, a szívkoszorúér-műtét után négy héttel mind a négy beültetett graftja elzáródott, tehát az egész operáció olyan volt, mintha meg sem történt volna. Tízezer emberből egynél ha előfordul ilyen, senki sem számított rá. Mind a sebész, mind a kardiológus le volt döbbenve, még nem láttak ilyet. Nem is tudok hibáztatni senkit érte, pedig biztosan egyszerűbb volna, de ismerem a szakmai protokollt, és minden ennek megfelelően történt, sőt, még az átlagosnál nagyobb elővigyázatossággal jártak el, hiszen egy kolléga apjáról volt szó.

Az orvosi működés során nem lehet mindenre felkészülni. A legáltalánosabb és legszokványosabb szövődményekre vagyunk csak felkészülve, olyasmire nem, hogy "na és mi van, ha közben leszállnak az UFO-k...?"Ez minden országban így van, de nálunk még jobban, mert egyszerűen nincs keret arra, hogy maximálisan elővigyázatosak és körültekintőek legyünk. És ezt nem mi találjuk ki, ez a TB ránk nehezedő nyomása.
Én pszichiátrián dolgozom. Ha minden betegnek, aki bejön, és furcsán viselkedik, CT-t kérnék, rövid úton kirúgnának, mert a működésem egyszerűen nem lenne gazdaságos, és a kórház nem lenne hajlandó az én kis "hobbymat" eltűrni, hogy a lehető legkörültekintőbben akarok gyógyítani. Egyrészt ott az igyekezet, hogy gyógyítsunk, mert muszáj, másrészt ott a gát, hogy nem lehet, nincs meg az a gyógyszer az osztályon, amit azelőtt szedett a beteg, az MR csak egy hónap múlva ad időpontot, és ezalatt az agytumora szépen dagadozik a fejében...

A másik, ami szerintem megtéveszti az embereket, a különféle média által közvetített hamis információk, pl. - nem tudom, leírható-e ez itt - Vészhelyzet c. sorozat. Mindenki azt képzeli, hogy tényleg úgy mennek a dolgok, az orvosok pörögnek egy nap 36 órán át, mosolyognak, gyógyítanak, mindig azonnal képben vannak, és lám-lám, közben a magánéletük is rendben van, mert egy nap alatt van idejük 16 órát dolgozni, 4 órát lelkizni a családdal, és még egy romantikus vacsora is belefér...
Az ilyen sorozatok hamis képet alakítanak ki rólunk és a munkánkról.

Na ezekben egyetértek. Az orvosok bazisokat dolgoznak, miközben továbbképzésre sem nagyon van idejük. Amikor beteg lettem, utánanéztem egy-két dolognak az interneten. Uj eljárások, uj gyógyszerek. Kértem, hogy akkor olyat kérek. Azt mondták, hogy az egyikről nem is hallottak, mondjam meg melyik gyógyszerben van, ha megmondom, felirják, de ők nem ismerik (ha valaki tudja irja meg melyikben van I kappa B jelü fehérje). A másikra azt mondták nem kaphatom, mert nem vagyok elég beteg, csak azoknak támogatja a TB, akik elég betegek hozzá. Én csak kicsit vagyok beteg, és még ez sem biztos, igy nekem nem "jár". Amit kapok, azt sem támogatja, azért kaphatom csak, mert kisérleti stádiumban egy külföldi kutatóintézet fizeti annak, aki hajlandó vállalni a kisérleti nyuszi szerepét.

Csufi az, hogy Te nem feltételezel semmit, nem előnyös. Igazából én sem feltételeztem, egyszerüen elolvastam az irást, és abból egyértelmü volt, egyenesen következett, tehát nem feltételezés volt. És amint látod Dr. Zákányi alá is támasztotta.

Ne keverjük össze a dolgokat, látom, olvastam, szándékosan hallgattam.
Problémám nem nekem van, hosszan leírhatnám én is saját tapasztalataimat, minek? Nem ez a lényeg. Nem támadok alapállásból senkit, sem orvost, sem kérdezőt, s ettől, hogy nem feltételezk rosszat még jól érzem magam, nem hinném, hogy ez hiba lenne. Én ilyen vagyok, s ilyen is maradok. Még az sem érdekes kinek lehetett igaza, én nem érzem feljogosítva magam ennek eldöntésére, mert nem az fontos Te vagy én hogyan értékelünk előre, utólag. Én más dolgokat tekintek fontosnak, mondjuk, hogy a kérdező megnyugodjon. S, ha tévedett akkor az orvost se érje semmi kellemetlenség. Ennyi. Nem kettőnkről szól ez a topik.