18 éves kor utáni jogok

Szervusztok!

Nekem egy komplex problémám lenne. Ami első ránézésre lehet, hogy egyszerű, ám szerintem annyira talán mégsem. Bele is kezdek, nem nyújtom hosszúra. Megpróbálok rövid, tömör és lényegre törően írni. A kérdésem, arra irányulna, ami a topic címe is. 18 éves kor után, a szülőnek milyen jogai vannak a felnőtt korú gyereke felett? Értem ez alatt, hogy parancsolhat neki? Korlátozhatja? Korlátozhatja szabadságában? Megtilthat neki dolgokat? Rendelkezhet felette? A szavait, akaratait semmibe nézheti a 18 év feletti "gyereknek"? Nem szülő vagyok (gondolom ez ki is derült a kérdések feltevése során), hanem egy tanácstalan ember, aki szeretne kiigazodni a jog ezen kifürkészhetetlen útvesztőjében. Szeretnék e területen tisztavizet önteni a pohárba. Remélem, tud valaki segíteni. Előre is köszönök, minden értékes hozzászólást!

Üdv.
Egy tanácstalan

Jogilag a nagykorú gyermek fölött a szülőnek semmiféle joga nincs. De ugyínígy a nagykorú gyermek tartást sem várhat szülőjétől, ha egyébként képes a maga tartására. Tehát pl. a szülő követekezmények nélkül az utcára teheti.

Kedves Tanácstalan!
Parancsolhat, korlátozhat, megtilthat, rendelkezhet, semmibe nézheti ? Súlyos, mondhatnám durva kifejezések ezek.
A megkéri, megóvja, eltanácsol tőle, rábeszéli, lebeszéli, stb. sokkal inkább életszerű. Azzal szemben „követ” el egy szülő ilyeneket, akiért, akinek a jövőjéért aggódik, még ha az óvott gyermek ezt eltúlzottnak, terhesnek is érzi.
A jog nem hozhat minden élethelyzetre megoldást, sokkal inkább az erkölcsi neveltetés, a családi-társadalmi szokások és elvárások befolyásolják csele-kedeteinket.
Nem hiszem, hogy a szülőket, a „fiatal felnőtt” gyermekeket a jogszabá-lyoknak kellene együttműködésre, tolarenciára kötelezni.
Nem fordult elő soha, hogy te is semmibe nézted szüleid szavait, akaratát?
A felnőtté, önállóvá válás egy nehéz, problémákkal teli folyamat, mindkét féltől rengeteg kompromisszumot követel. A fiatal hajlamos béklyónak te-kinteni minden elvárást, ami eltér a saját elképzelésétől, az idősebb végső esetben, a meggyőzés nehézségei, a türelmetlensége miatt megpróbál „erőből” diktálni.
Sajnos, ebbe a problémás helyzetbe nagyon sok család beleesik a gyermek 14-18 éves kora környékén, azonban olyan megoldást, amelyet könnyedén és mindkét „fél” számára elfogadhatóan alkalmazni lehetne, a jogalkotók még nem találtak ki.
Üdv.

Számomra Big cat hozzászólása volt a fontos és lényegre törő. Köszönöm.
Nos, Bubó a te írásodat is elolvastam, de én nem a szocializálódás, felnőtté válás menetéről érdeklődtem; és azt sem kértem, hogy minden helyzetre készítsenek törvényt a jogalkotók. Pusztán a tiszta száraz tények felől, azaz e felvetett témával kapcsolatos jogokról érdeklődtem.
Vannak olyan helyzetek/családok, amikor ezek a szavak sajnos helyénvalóak. Azt hiszem, minden helyzet más és más. Nem szabad, mindig szubjektíven szemlélni a dolgokat és a normális családmodellből kiindulni. Még egyszer Nagyon köszönöm a hozzászólásokat!