Nanemaaa!
Örülök utolsó mondatodnak. Jól jön ez a kis "vidámság" éjszakára.
Bár előbbi, Neked és Efinek szóló hosszabb szösszenettemmel, némileg a dolog humoros végét fogva meg, kicsit kiírtam magamból a feszültség egy részét.
Kár, hogy ez csak addig tart, amíg holnap reggel kilépek az udvarra és megérzem a szomszéd állatfarmjának "illatát", maj e "friss levegőből" mélyet szippantva, az utcára lépve meglátom őt magát...
Ilyenkor az első gondolatom mindig a költözés.
Üdv': ronix