Ahogy olvasgattam a BH-kat, mindkét fél oldalán "elvárt", hogy a szerződés teljesítését segítse elő, még akkor is, ha a másik fél esetleg saját hibájából késlekedik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha nincs a szerződésben kikötve, hogy mikor válik valaki jogosulttá a másik fél késedelme esetén elállásra, akkor egy szimpla határidő nem teljesítése önmagában nem elég indok az elállásra; ilyenkor "megfelelő" póthatáridőt kell szabni (ennél praktikusabb a másik féllel megegyezve megállapítani a póthatáridőt, hogy utólag ne mondhassa, hogy nem volt megfelelő), és ha ezt sem teljesíti, akkor jogos lehet az elállás. És még ebben az esetben is elsétálhat a másik fél a bíróságra, megkifogásolva az elállás jogosságát...
Az esetlegesen fellépő kár- és kamatigényt természetesen nem teszi semissé a póthatáridő szabása és a késedelmes teljesítés.