Mehmet Karcsika

Emlékezzünk csak egy kicsit!!!!!!!

http://www.online.rtlklub.hu/hirek/hatter/?…

http://www.mtv.hu/…zin/cikk.php?…

Azaz??????????????

Most néztem a TV2 Mokka című adását. Karcsika nem volt ott!!!
Megint azt veszem észre, hogy a sok bába közt elveszik a gyerek...

Természetesen "bújtatják", amíg nem sikerűl átnevelni, agymosáson keresztűl:

Elismerte a nő, hogy fiatal volt (éretlen) és felelőtlen, amikor ebbe a kapcsolatba belekezdett.

Ezzel a mozzanattal, hogy Karcsika "kimaradt", az az érzésem támadt, hogy Az "eddig elért eredmény", és annak megtartása a fontos!
Valóban ez a fontos, vagy a gyermek?????

/Folyt.:/ ... Az török apuka egekig magasztalásának (ős)forrása - amelyből a magyar bloggerek egy az egyben átvettek mindent -, a török Zaman napilap cikke:

http://href.hu/x/2jkb

Ebben mindenki annyira török, hogy ha esetleg vírus lenne a weboldalon (egyébként nincs, de ha lenne); ... szóval akkor nem azt kellene mondani, hogy "Vírusom van!", hanem azt, hogy: "Törököt fogtam!"

Nem igazán értelek. Ahogy írtam is, amit beidéztem nem én találtam ki, ezek a hírek így jelentek meg (az Indexen még mindig visszakereshetőek). Ugyancsak ott találod meg azt is, hogy 2005-ben megszületett az elsőfokú ítélet a résztvevőkkel szemben.

Zoltán György!

Te egy olyan cikkre hivatkozol állandóan, amelyet egy Ahmet Donmez nevű illető írt egy török - Zaman nevű - napilapban. A török édesapának a cikkben megszólaló munkaadója: Muhittin Karadeniz. Ja igen, ő is török.

Egy magyar állam kontra Törökország - magyar felperes kontra török alperes (ill. elkövető) - ügyet illetően, ... khmmm, tisztelettel kérdezem:

Árpád és Bor vére közt folyó dologban bíró csak Ali baba és a negyven rabló lehet?

Hogy ki ivott és ki dolgozott többet, hogy ki kit hagyott el és miért:

Ezek közül nem biztos, hogy mindegyik olyan szoros kapcsolatban áll a gyermekelhelyezési üggyel, az abban hozott döntéssel, mint amilyen jelentőséget te tulajdonítasz nekik. Ez kérem: bulvár. És az annak megfelelő helyen és súllyal kell kezelni.

Ami pedig az alkoholt illeti:

Ha ebben az országban egy olyan nő (ill. férfi) sem nevelhetne gyereket, aki időnként felönt a garatra, akkor minden három gyerekből kettő valamely állami gyermeknevelési intézmény "otthonosságát" élvezné. Utóbbiakból pedig több lenne, mint postahivatalokból, fodrászatokból és élelmiszerboltokból együttvéve.

Kála! Most már elég!

A nő ivott, és nem foglalkozott rendesen a gyerekkel, amikor az apuka napi 15 órákat dolgozott és megteremtette a lehetőségét annak, hogy közösen új életet kezdjenek az "új világban", addigra kiderült, hogy ez a nő rendszeresen csalja, és mással kívánja összekötni az életét!

A gyerekkel csak takaródzott a nő!!!

Mint nyilatkozta; "Visszaengedem Karcsikát az édesapjához, ha nem érzi itt jól magát és nem tud beilleszkedni."

Ettől kezdve gyanús számomra, hogy esetleg az ügyet "felkaroló" emberek érdeke volt az "eredmény", és már nem is az anyuka jelen ideji, tényleges akarata!

A formázás nem jött össze eslőre, de az első bek. természetesen megjelent hírből való idézet:

„A szegedi Tüysüz Mehmet Károlyt 2004. július 10-én vitte láthatásra török édesapja, és azóta sem vitte vissza. A férfi és a nő élettársi viszonyban éltek, a szakítás után Karcsit az anyjának ítélték. A fiú eltűnése után az anya bejelentést tett a rendőrségen, amely nyomozást indított az apa ellen. Később a férfi telefonált, és közölte, Törökországban van a gyermekkel együtt. Arra kérte az asszonyt, mondjon le a kisfiúról. Mint kiderült, a kisfiút elaltatták, és idegen útlevéllel vitték át a határon.”

Nekem csak annyi információm van az ügyről, amennyi a különböző médiumokból eljutott hozzám az elmúlt kb. 2 évben, ezért csak általánosságban merek nyilatkozni.

Szerintem a gyermekelhelyezési perek túlnyomó része kényszerdöntés azért, mert a szülők közül egyrészt általában egyik fél sem totálisan alkalmatlan a gyermeknevelésre, másrészt meg a bíróság a döntése során nyilván csak a rendelkezésére álló - az éppen akkori - adatokból tud kiindulni, és nem tudja megnyugtató bizonyossággal előre prognosztizálni azt, hogy a gyermeknevelésre "jobban alkalmasság" vajon hogyan fog alakulni 1, 2, 5, 10, 18 év múlva.

Mert a gyermeknevelésre alkalmasság nem egy statikus állapot, ugyanúgy, ahogy egy ember anyagi körülményei, lelki, testi és pszichikai állapota sem statikus; hanem hetek, hónapok, évek során folyamatosan változó.

Ha én bíró lennék - jaha diha dajdl, diga diga diha dajdl, dum - (Isten őrizz!), ... akkor biztos, hogy nagy bajban lennék, ha egy vegyes (magyar-külföldi) házasságból származó gyerek elhelyezése ügyében kellene döntenem.

Mert esetleg eszembe jutna, hogy 'a gyerek érdeke az elsődleges'-elv alapján hozandó döntés mérlegelést kívánó szempontjai itt már olyan új elemekkel gazdagod(hat)nak, amelyek nem éppen a döntés megkönnyítése irányába mutatnak, hanem inkább bonyolultabbá teszik azt.

Mert lehet, hogy jelenleg XY külföldi állampolgár (aki a neki ítélt gyerekkel feltehetőleg külföldre óhajt távozni); ... szóval lehet, hogy ő jelenleg alkalmasabb a gyereknevelésre, de ki tudja megmondani, hogy mi lesz 1, 2, 5, 10, 18 év múlva.

Egy olyan országban, amely lehet, hogy 10 ezer kilométerre van Magyarországtól, és így sem a másik szülő, sem a magyar közigazgatási-igazságszolgáltatási szervek nem tudnak érdemi kontrollt gyakorolni a külföldi szülő gyermekgondozása, -nevelése felett. Lett légyen bármilyen nemzetközi szerződésen alapuló kapcsolat Magyarország és a külföldi állam között. Mert minden ország elsősorban a saját állampolgárai érdekeit próbálja óvni, és ez általában nem ad lehetőseget számukra a mérlegelési szempontok globális nézőpontjára.

A magyar államnak elsősorban a magyar állampolgárok érdekeit kell óvnia. Karcsika és az édesanyja magyar állampolgár; az édesapa pedig török. Persze ez önmagában nálam még nem jelenti azt, hogy akkor hoci-nesze alapon Karcsika csak az édesanyjához kerülhet és punktum.

Bulvárhírekkel szerintem itt nem érdemes bulvár-alapon foglalkozni komolyabb ismeretek nélkül. Mert feltételezem, hogy a többségnek leginkább csak bulvár-ismeretei vannak az egészről. Tán' még a jogászoknak is. De ha már a bulvárról van szó: lehet, hogy Karcsika édesanyja iszik; viszont azért az édesapja sem lehet minden agyi defekt nélkül való, ha már egyszer évekre totálisan elzár és elszigetel egy kisgyereket az édesanyjától, a kapcsolattartás bármilyen lehetősége nélkül.

Az, hogy a kisfiú az elmúlt években Törökországban élt és így nyilván most már leginkább csak törökül beszél: pusztán ez számomra nem teszi olyan egyértelművé azt, hogy akkor most már Törökországban az apjával kell maradni a status quo ante elve alapján.

A magyar bíróság hozott egy döntést: nevezetesen, hogy a gyermeket a - magyar - édesanyjánál helyezte el. Nyilván nem minden alap nélkül. Az meg, hogy mi (volt) jó és mi nem jó Karcsikának: az majd valószínűleg csak 5-10-15-20 év múlva fog megnyugtató bizonyossággal eldőlni.

Mindamellett a véleményem - a fentiekből is következtethetően - az, hogy - hacsak nincsenek nagyságrendbeli különbségek a gyermeknevelésre alkalmasságot illetően a szülők között a külföldi szülő javára - a magyar állam közigazgatási-igazságszolgáltatási szervei akkor járnak el helyesen, ha a döntésüknél a magyar állampolgárságú szülőt részesítik előnyben a gyermekelhelyezés vonatkozásában.

Egyszerűen azért, mert a gyerek érdekeit figyelembe vevő utólagos korrekció lehetősége így biztosított. Mint mondtam: szerintem a gyermeknevelésre alkalmasság nem egy statikus állapot, és így előfordulhat, hogy korrekció nélkül a gyerek érdekei súlyosan sérülnek, és akár az egész élete tönkremehet.

Ha pedig a magyar államnak egy közigazgatási vagy igazságszolgáltatási szerve hoz egy olyan döntést, amelynek a realizálása csak nemzetközi kapcsolatok felvétele útján lehetséges, akkor a magyar államnak az a kutya kötelessége, hogy ennek a döntésnek tűzzel-vassal dérvényt szerezzen. Nem úgy, hogy magánszemélyeknek és egyesületeknek kelljen nyomozótevékenységet folytatnia külföldön, hanem úgy, hogy - akár a rendelkezésre álló nyomásgyakorló eszközök teljes tárházának kihasználásával - a magyar állam tesz meg minden tőle tellhetőt a döntésben fogalaltak realizálása érdekében. És nem csak az udvarias diplomáciai semmitmondás- ("esetleg ha talán lennének olyan szívesek a török hatóságok, és tennének valamit, de csak ha kedvük van, nem fáradtak, és nincs Ramadán")-alapon. Mert ehhez még nem kellene háborút üzenni Törökországnak és renováltatni a végvárakat.

(Belinkelt blog-ok és Blikk-idézetek helyett meg én személy szerint jobban örülnék a gyermekelhelyezési per szkennelt, internetre feltöltött és belinkelt anyagának. (Persze, tudom, hogy ez a gyakorlatban nem nagyon lehetséges). Mindenesetre, hogy Kovács Kálmán és Kiss Aranka blogger, meg a Napi Genny bulvárlap mit ír az ügyről: azt hadd ne fogadjam már el komoly hivatkozási alapnak! Mert nem biztos, hogy ez így önmagában megér egy topikot egy jogi fórumon.)

A szegedi Tüysüz Mehmet Károlyt 2004. július 10-én vitte láthatásra török édesapja, és azóta sem vitte vissza. A férfi és a nő élettársi viszonyban éltek, a szakítás után Karcsit az anyjának ítélték. A fiú eltűnése után az anya bejelentést tett a rendőrségen, amely nyomozást indított az apa ellen. Később a férfi telefonált, és közölte, Törökországban van a gyermekkel együtt. Arra kérte az asszonyt, mondjon le a kisfiúról. Mint kiderült, a kisfiút elaltatták, és idegen útlevéllel vitték át a határon.

Az elkövetőket egyébként 2005-ben már el is ítélték.

Jupiter! Köszönöm!!!

"Szerintem az apa jobb „észjátékos”, szisztematikusan és következetesen készült elsõszülött fiúgyermeke „megszerzésére”. A gyermekrablást leszámítva, teljesen logikusan és törvényesen építette fel tervét. A gyermeket mindenhol (Mo., US) a nevére íratta. Jól ismerhette a (nemzetközi) törvényeket is (vagy bújta az Internetet) Tudta, hogy ki kell húzni egy évig, és utána már nem lehet megbolygatni, kiszakítani a gyermeket megszokott környezetébõl."

Azt azért nem hiszem, hogy akarata ellenére vitték el, pláne altatásban! Ezt azért TE sem gondolod komolyan. Komolytalanságot pedig kerüljük.
Olvass utána egy kicsit!

http://pocakosgondok.blogspot.com/…gygytja.html

Na, egy kis pontosítás:
A kisfiú beszél magyarul, csak az apuka két évnyi nevelésének köszönhetően nem hajlandó ezen a nyelven megszólalni (két éve gyakorlatilag senki nem is használta a környezetében ezt a nyelvet).
Az, hogy akarata ellenére hozták haza stimmel, csak az maradt ki, hogy akarata ellenére is vitték el altatásban, a határon átcsempészve - nekem azért egy kicsit magas, hogy egy szülő hogyan lehet képes ilyesmire.
No, most jöhetnek a kövek :-)

Monory ügyben SEM! De egyébbként sem szokás apuka jogait védeni.

Kiváncsi lennék, ha egy apa járt volna igy annó, lett volna-e ekkora cécó belőle, vagy hagyták voln az anyjánál.

B

http://kispad.hu/…szemmel.html

Most mennyire jó egy kisfiúnak, aki nem beszél magyarul, hogy iderángatják és akarata ellenére, leginkább vadidegenek akarják megszabni a sorsát?!?!?!