hazudás ellen hogy bizonyitsam

Ez így van.

Sőt, ha jól tudom poligráfos vizsgálat a büntetőeljárásban is csak a vádlott beleegyezésével van.

Ptk. 582. § (1) A még meglevô ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.

(2) Ha a megajándékozott vagy vele együtt élô hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.
(3) Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
(4) Visszakövetelésnek nincs helye, amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése idôpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelô ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza.
(5) A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.

Ahogy Obudafan másfél héttel ezelőtt is írta: ha a nagymama emlékezetét nem "szépíti meg" az idő, az eltelt háromnegyed év, akkor ez az egész ügy az ajándékozás keretein belül marad; viszont akkor is még ott vannak az ajándékozás polgári jogi szabályai, és köztük az ajándék-visszakövetelésre vonatkozó szabályok is.

Ez igazából két lehetséges hivatkozási alapot jelentene (létfenntartás, meghiúsult feltevés), mert a megajándékozott (ill. vele együttélő hozzátartozója) irányából az ajándékozó felé valószínűleg nem történt semmiféle súlyos jogsértés.

Ha a meghiúsult feltevést is kilőjük (mint olyasmit, amire csak erős ködösítéssel lehetne hivatkozni), akkor is maradna még a létfenntartás érdekében történő visszakövetelés. (Bár azt nem tudom, hogy pénznél a törvényi "meglévő" szót hogyan kell értelmezni. Mármint a még meglévő ajándékot lehet létfenntartásra hivatkozva visszakövetelni.)

Adott egy idős nagymama, akinek feltehetően a fő (valószínűleg az egyedüli) bevételi forrása a (valószínűleg nem túl magas) nyugdíja. Vele szemben áll két ifjú ember: a férj (mint unoka), és felesége; kiknek önálló családjuk van, dolgoznak. A nagymama feltehetően a nyugdíjából összespórolt valamennyit, és a fiataloknak adta.

Adott helyzetben - ha az ügy az ajándékozás, ill. ajándékvisszakövetelés keretein belül maradna - én a magam részéről nem látnám éppen esélytelennek a nagymama részéről létfenntartási indokkal az ajándék-visszakövetelésre való hivatkozást. (Ha a konkrét ügy konkrét körülményeit nem is ismerem.) Legalábbis szerintem ma Magyarországon 100 nyugdíjasból minimum 97 olyan van, aki igen könnyen tudna olyan hivatkozási alapot találni, hogy ennek megalapozatlanságát csak igen sok izzadtsággal lehetne egyértelműsíteni.

Amit mondani akarok, az az, hogy ha az egészből kivonjuk a "hazugság" kifejezést, és az ajándékozás-ajándékvisszakövetelés forgatókönyve szerint pörgetjük le az eseményeket: a pénz igen nagy valószínűséggel akkor is a nagymamához vándorol vissza. Legalábbis én így érzem.

Függetlenül attól, hogy a nagymama ténylegesen rászorul-e: valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy nyugdíjas (vagy nyugdíj körüli) ember ne tudna - létfenntartással kapcsolatos - jó hivatkozási alapot találni ajándék-visszaköveteléshez.

A hazugság meg - véleményem szerint - a valóságban sokkal inkább egy rosszul értelmezett büszkeség. Ha ajándékot követelek vissza, akkor ezt - az esetek nagy részében - csak annak bizonyításával tehetem meg, hogy rászorulok az összegre. Ez sokaknak egy arcpirító élmény, mert hát "mit szólnak ehhez a szomszédok, a sógor-koma-jóbarát". Ezért az ember egy idő után maga is elhiszi, hogy azt a pénzt nem ajándékba, hanem kölcsön adta. Ez az az eset, amikor az emlékezetet "megszépíti" a rosszul értelmezett büszkeség.

Igazából az életben semmit nem adnak ingyen. Az ajándékot sem. Illetve csak a békát adják ingyen, amit le kell nyelni. Hogy volt-e hazugság, vagy nem volt: ha volt, volt; ettől háboroghat az ember lelkiismerete, de szerintem nem érdemes ezen kérdés körül körözni mint a nyomtatóló, mert ettől az embernek még nem lesz jobb. Sőt, annak sem lesz rosszabb, aki hazudott. Sajnos.

Polgári perben nincs poligráfos vizsgálat.

Obuda már írta: hiába tudnátok valahogy bizonyítani, hogy anno tényleg ajándékba adta a nagyi a pénzt - ha ő meg bizonyítani tudja, hogy most viszont rászorul az ajándékba adott pénzre, akkor is visszakövetelheti. Plusz a nyilatkozat=nem sok esély, hogy ne kelljen visszafizetni.

szerintem ezt csak egy hazugság vizsgálo gép tudná igazolni erre van lehetöség mint magán ember kérjem a biroságtol vagy ezt a lépést csak a biroság rendelheti el?a lent leirtakkal ugyanis nem egyezik a nagymama verzioja és nem jött olyan dolog közbe neki ami ezt a lépést indokoltá tette volna egyszerüen érthetetlenül állunk az egész elött mivel nekünk megsem emlitet semmit az egészböl hogy ö kérné bármikor is vissza a pénzt söt határozottan kijelentete hogy neki ez a pénz nem kell most mi legyen a következö lépés

VAn egy állítás egy tagadás a pénz átadásakor meg egy ügyvéd elött aláírt okirat, ha más nincs esélytelen a bizonytás, persze lehet bíróságra menni, de minek?

Azért okirati bizonyíték ellen is lehetőség van bizonyításra. És itt még azt sem igazán tudjuk, tényleg van-e okirat.

Kedves Tulkovics77!

Az aláírást követően nem fogjátok tudni bizonyítani, hogy az írásbeli nyilatkozatával ellentétes a valóság.
Fizessétek ki az összeget.

A bizonyítási kérdésekre interneten keresztül nem igazán lehet választ adni. Azt viszont jó, ha tudod, hogy nem feltétlenül csak akkor tudja visszakérni azt a pénzt, ha azt csak kölcsönadta. Bizonyos esetekben az ajándék is visszakövetelhető.
Ha ugyanis az ajándékozó mostmár rászorul az ajándék visszakövetelésére, ha a megajándékozott vele szemben súlyos jogsértést követett el, vagy ha olyan feltételezésen alapult az ajándékozás, ami meghiúsult, akkor az ajándék visszakövetelhető.

Többet ne írjon alá semmit, pláne ne pénzről, amit ki kell fizetni.
"Család ellen nincs orvosság!"

Dicsérd meg a férjedet! És mondd meg neki, hogy egy évig nincs sör.

tavaly augusztusban a férjem nagyanyja adott nekünk 160000forintot akkor volt neki plusz pénze.egyedül én mentem át a pénzért a 3 gyerekel,a férjem dolgozott.akkor azt mondta nekem hogy ezt a pénzt nem kell neki vissza adni.most áthivta a férjemet hozzájuk és már egy ügyvéddel várta és most azt állitja hogy ö akkor nem mondott ilyet hogy nekem illetve nekünk nem kell neki vissza adni a pénzt.szerencsétlen férjem köpni nyelni nem tudott mert akkor a mikor átadta nekem a pénzt ő ott sem volt igy nem tudhatja hogy akkor abban a beszélgetésben mik hangzottak el,igy hiába hisz nekem a férjrm az ellenkezőjét bizonyitani nem tudja.aláiaratak vele egy papirt ma hogy tartozik azzal a pénzzel amivel egyébként nem tartozik. miután a aláirta ezt a papirrt hogy tudjuk be bizonyitani hogy nekem van igazam nem pedig a nagymamának?mit tudok tenni én rajtam kivül tanu nincs csak a gyerekeim