környezettanulmány

Elvileg szóba jöhetne az érdemtelenség, ha az a gyermek ilyen tiszteletlenül nyilatkozik az apjáról, gyakorlatilag a bírói gyakorlat erre még azt nem mondja ki.
A nagykorú, tanulmányokat folytató gyermek esetén is meg lehet állapítani a tartásdíjat, de nyilván nem az apa szükséges tartása rovására, így jóval alacsonyabban, különösen,h ha vagyona, jövedelme van.

Annak, hogy biológiai apa-e, semmi jelentősége, ha az apaság vélelme fennáll.

Helo!

Engem az érdekelne hogy a mi esetünkben hogy módosulna a tartásdíj.
adva van egy anya akivel van egy 19 éves elsős egyetemista

• van az apa akire a fent említett "egyetemista gyereke" azt mondta csak biológiai apa(de még ez is kétséges hogy az)
• apának van egy élettársa+1 13 éves közös lányuk (új családja 16 éve)
• az apa jövedelme kb nettó 69000 ft+ családipótlék+ az élettárs 6 órára eső jövedelme, más semmi és ebből élnek havi 50-60 ezret kifizetünk rezsire lakbérre,ami marad az amiénk de megvagyunk hálistennek.
• a 19 éves lánynak és anyjának van bőven mit a tejbeapritani ,adótanácsadó könyvelő saját vállakozása van, nagy új családi házuk kocsi minden külföldi út.

Ezek alapján a bíróság továbbra is odaitélné a tartásdíjat?? mert azt mondják h addi g kell fizetni a gyerek utána mig tanul!! ez igaz??

köszi a válaszokat

Értem.
Egy nagykorútól valóban elvárható már hogy bizonyos mértékben gondoskodjon önön magáról.

Csakhogy nagykorú esetén saját szükséges tartása rovására apuka már nem köteles tartásdíjat fizetni. Ez pedig nemigen mutat a 45e irányába. Nagykorú tartásánál nem az a logika, mint kiskorúnál.

Hát talán a megélhetés egyre drágulása, a lakhatás, az energia, az élelmiszer, aztán a tanulmánnyal kapcsolatos kiadások (pl.jegyzetek stb.), a ruházkodás, szerény szózakozás stb. Legyünk őszinték ha van miből (...) akkor egy majd' huszonéves teljes havi költségét/kiadását a 45 ezer forint nem takarja be. Igaz, a t.díjhoz a gondviselőnek is hozzá kell tennie a maga arányos részét. Persze nagyon sok felsőiskolás nem csak és kizárólag a több-kevesebb szülői javadalmazásra támaszkodik hanem keres valami munkalehetőséget - elsődleges a mielőbbi függetlenség!

Az az óvodás semmiképpen nem tudna saját jövedelemhez jutni. Egy egyetemista, ha valóban el akarja végezni az egyetemet, azért valamekkorára tud. Mivel olyan válaszadót (meg olyan bírót) nem találsz, aki nem volt egyetemista, aligha tudod ennek az ellenkezőjét elhitetni.

No, hát akkor még 1x és utoljára:

Adva van egy 19 éves egyetemista, aki mindenképpen szeretné megszerezni a diplomát.

Adva van egy gondviselő (anya), aki ehhez biztosítja az anyagi lehetőségeihez mérten a szükséges feltételeket.

Adva van egy elvált "apa", aki pénzben teljesít (tartásdíjat fizet), mert muszáj. Egyébként, ha lehetne, nem tenné. Nincs kiskorú eltartott a háztartásában, viszont van egy élettársa, aki szintén keres.

Namármost az anya fizetése kevesebb, mint a fele a tartásra kötelezett apa jövedelme.
Ehhez képest I. fokon leszállítják a tartásdíjat 48,- eFt-ról 35,- eFt-ra azzal az indokkal, hogy a gyerek tartására ez elegendő kell, hogy legyen, meg különben is szerezzen állást, vagy ösztöndíjat, hogy a tartásához hozzájáruljon.

Bírósági gyakorlat ide-vagy-oda, szemétség, hogy ilyen indokkal leszállítják a tartásdíjat. Legalább annyit ítéltek volna, amennyit eddig is fizetett százalékosan, vagy ahhoz közeli összeget. Manapság egy óvodás gyereknek is megítélnek 45,- eFt-ot - a bírói gyakorlat alapján - akkor egy egyetemista esetében ennyi miért nem indokolt????

Remélem II. fokon normálisan fognak a kérdéshez állni, mert azt azért nem gondolom, hogy manapság túlzó az igényem a fenti összegre. Főleg, ha azt nézem, hogy jövőre még a tandíj is hozzájön a kiadásokhoz.

Lehet, hogy a bírói gyakorlat ilyen, de ha ilyen, akkor nagyon embertelen. Miért a gyereket kell büntetni azért, mert az apja szemét módon áll a dolgokhoz???

Kíváncsi volnék arra, hogy ma Magyarországon hány olyan diplomás van, aki csak és kizárólag saját erőből lett az, ami??? Persze nem a munka mellett tanulókra gondolok, hanem azokra, akik nappalin kezdik meg és folytatják a tanulmányaikat. Szülői segítség nélkül kizárt, hogy elérjék a céljaikat.
És ugyebár az én esetemben, ha az apuka is együtt élne a gyerekével, nem annyit kellene rááldoznia, amennyit fizet, hanem sokkal többet.

Részemről ennyi és még mindig bízom az objektív és emberközpontú igazságszolgáltatásban. November 14-i mindenképpen, aztán majd meglájuk.

XXIX sz. PED:
A munkaképes nagykorú gyermek részére - szükséges tanulmányai folytatásának idejére - fizetendő tartásdíj mértéke szempontjából a gyermek szükségleteit, a tartásra köteles szülő teherbíró képességét, továbbá azt kell figyelembe venni, hogy a másik szülőtől - vagyoni, jövedelmi, kereseti viszonyaira, családi és személyes körülményeire tekintettel - mennyiben várható el, hogy ő is hozzájáruljon a továbbtanulás költségeinek fedezéséhez. A tartásdíj mértékének megállapításánál egyik tényező a továbbtanuló gyermek indokolt szükséglete. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni a gyermeknek a továbbtanulással szükségképpen együttjáró kiadásaira, de számításba kell venni mindazt a támogatást is, amelyet az állam, a társadalom nyújt (állami, társadalmi ösztöndíj, szociális segély, tandíjkedvezmény, az elhelyezés, az étkezés terén nyújtott kedvezmény), a gyermek esetleges rendszeres jövedelmét (korrepetálásból eredő rendszeres jövedelmét stb.) és vagyonát.
A gyermektartásdíj mértékének további tényezője a tartásra kötelezett szülő teherbíró képessége. Amint arra már utalás történt, a szülő a munkaképes nagykorú gyermek tartása érdekében nem köteles saját szükséges tartását és kiskorú gyermekének szükséges tartását megszorítani. A tartásra kötelezett szülő és kiskorú gyermekének szükséges tartását illetően jelentősége van a kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyoknak, a családi és személyes körülményeknek, s ezek gondos mérlegelésével kell elbírálni, hogy adott esetben a nagykorú munkaképes továbbtanuló gyermek részére a szülő tartásdíj fizetésére milyen mértékben képes.

Lehet ezek után az LB-t is megátkozni, de attól még nem valószínű, hogy megváltozna a joggyakorlat.

K-B-S figyelmét csak egy valami kerüli el a mezei állampolgárok által beírt jogi tanácsok kérésével kapcsolatban ... a LÉNYEG.

Lehet, hogy önmaga előtt tetszeleg, amikor cinikus, pikirt megjegyzéseivel borzolja a kedélyeket.

Mindegy, viszont rá is nagyon illik az a közmondás, miszerint:
"nézd meg (olvasd el), hogy ki mondja, aztán meg azt, hogy mit mond."

Szívemből kívánom neki, hogy jöjjön el az életében az a pont, amikor ő lesz qrva nagy sz...rban és ne legyen egy ember sem a földön, aki neki jó tanácssal vagy segítséggel szolgálna.
Csak ostoba és embertelen, kritikus megjegyzésekkel.

Ezt akár veheted rossz indulatnak is.

Ha teljesül a kívánságom, nyugodtan nevezz boszorkánynak. Lehet, hogy nem állsz távol a valóságtól .....

:-))))))))))

Encara
Köszönömés sok sikert a tárgyalásra. Nekünk októberban lesz, sok reményt fűzök hozzá, de az már nem olyen hepi, hogy szeptember elején lesz árverezésen az exem ingatlana, de nem igen kell senkinek, úgyhogy nem tudom mikor kapom meg a kb. 2 éve elmaradt tartásdíjat, amire a GYES mellett igen nagy szükségünk lenne pláne, hogy enm találok munkát.

Svájcihoz kelett volna férjhez menned. Svákójci állampolgárként.
(No, ebben volt az irónia.)

Bocsánat, ebben szemernyi irónia sem volt, ez a szabály.

Ez jó!

Nagyon jó! Értem és érzem az iróniát a szavaidban.

Béla Kedves!

Ezen az alapon akkor talán adóznotok kellene azután, amit az itt adott jogi tanácsokkal kereshetnétek, ha azt nem ezen a fórumon tennétek.

Szerintem valaki jelezhetné az APEH felé, hogy itt ugyan ingyenes jogi tanácsadás folyik, de ezzel a tevékenységgel komoly pénzeket lehetne leakasztani a kérdezőktől, ha ügyvédi irodában történne. Vagyis adóznotok kellene T. Jogászok, azután amit megkereshetnétek.

Csúnya dolog az adócsalás, talán még annál is csúnyább, ha egy nagykorú továbbtanuló igényt formál a tartásdíjra a tanulmányai folytatásához.

Egyébként súlyosan lemaradtál egy körrel.
Itt mindenki tudja, hogy nagykorúról van szó, tehát újat nem mondtál azzal, hogy rokontartásról beszélünk.

Azt viszont szeretném megkérdezni, hogy ezen a fórumon, akik jogászként hozzászólnak egy-egy témához, hányan vannak olyanok, akik önerőből végezték el az egyetemet és hányan, akik szülői segítséggel??? Mert sajnos sem az ösztöndíj, sem pedig a mellékállásban kapott pénz ma már nem elegendő a költségek finanszírozására.

Most nagyon vulgáris leszek: nagyívben lesz.....nám a tisztelt ex-emet a pénzével együtt, ha csak annyi fizetésem lenne nettóban, amekkora a bruttó fizetésem, de sajnos még tőlem is havonta 74.000,- Ft-ot visznek el a közbefizetések, ezért 46 évesen nettó 106.000,- Ft-ot kapok kézhez. Tennék rá nagyívben, hogy fizet-e vagy sem, ha magam is el tudnám tartani a fiamat.

A mai árviszonyok mellett ebből nemhogy egy egyetemista tanulmányait nem lehet finanszírozni, de megélni sem nagyon. Hogy is mondja a klasszikus?

Az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés.

Szóval sajnos annyira szükségünk van a tartásdíjra, mint egy pohár vízre.

És még valami, ha a fiamnál figyelembe veszik azt, amit még meg sem kereshetett, akkor azt is vegyék figyelembe, hogy az ex-em a 240.000,- Ft nettó nyugdíja mellett mégegyszer ennyit megkeres, mint visszafoglalkoztatott.

Nincs itt rend jogilag sajnos. A húgom most válik, Svájci állampolgártól (ő is az) és havi 4.000,- Sfr tartásdíjat kap, pedig még ítélet sem született. Napi árfolyamon átszámítva ez havi 600.000,- Ft.

Na akkor vegyetek tűt és cérnát és kezdjétek el erre varrni a gombot.

Csakhogy egy egyetemista már felnőtt, igazából nem is gyerektartáűsról van szó az esetében, hanem rokontartásról. És figyelembe veszik, amit maga keres, sőt, amit kereshetne.

Amatőr!

Teljesen igazad van, ez a gyakorlat.
De abban gondolom egyetértünk, hogy a jogszabály szövegében nincs tiltva a %-os marasztalás sem.

Tehát: ami nincs tiltva, ugyebár azt elvileg szabad.

Megj.: nem számítok százalékos marasztalásra, csak azt hivatkoztam meg, amit egy kvázi "szakember" szájából hallottam. Legalábbis ezt állította magáról.

Mégvalami! Nemcsak nagykorú esetében lehet határozott összegű tartásdíjat megállapítani. Érdekes, hogy oda-vissza nem műxik a bírói gyakorlat. De mivel a menedzser jövedelmek több százezer ft-ot is kitehetnek, egyértelmű, hogy mondjuk egy kisiskolás esetében nem indokolt a 70-80.000,- Ft-os havi tartásdíj. Ilyenkor szokták azt a bizonyos (más által hivatkozott) 40-50.000,- Ft-ot megítélni.

No, ezért számítok arra, hogy akkor egy egyetemista esetében nem mennek ezalá, legalább a II. fokú eljárásban, ha egyébként a kötelezett jövedelme lehetővé teszi az ilyen összeg megítélését.
Szerintem a 240.000,- Ft-os nyugdíj, ami minden évben biztosan emelkedik, nem alacsony jövedelem, és nem fog veszélybe kerülni a kötelezett megélhetése.

Azért kösz, hogy hozzászóltál.

A bírói gyakorlat (eléggé) állandó és egyértelmű atekintetben, hogy nagykorú gyermek részére nem a tartásra kötelezett jövedelmének egy bizonyos %-ában, hanem határozott (fix) összegben történik a tartásdíj megállapítása.

Kedves Csildi!

Köszönöm, hogy foglalkoztál ilyen hosszan az én problémámmal.
Túl vagyunk a kt-n, elég normális volt a hölgy, és tényleg egy kérdőívet töltött ki és megnézte a lakószobákat. Megkérdezte a fizetésemet, a lakásrezsit, és a férjem nyugdíját.

Beszélgettünk az ügyemről és ő azt mondta, hogy a II. fokon is megítélhetnek %-os tartásdíjat, mivel a törvény nem tiltja.
Elmondtam neki, hogy nem szeretnék mást, csak egy igazságos és objektív döntést.

Mert ugyebár, ha egy középiskolás gyerek részére utaltak 48.000,- Ft-ot, akkor egy egyetemistának nem valószínű, hogy elegendő a 35.000,- Ft.
RÉszemről megegyeznék 40-45.000,- Ft-tal, de persze nem rajtam múlik. Még azt is mondta a hölgy, hogy a II. fok nem fogja az ex-em részéről méltányolni, hogy az I. fokú eljárás során végig hazudott, viszont én pont attól leszek hiteles, hogy amit állítottam azt bizonyítani is tudom.

Mindenesetre november 14-e nem most lesz, még addig kidolgozhatom a stratégiámat, mivel ügyvédem az nincs.

Neked és a picurnak jó egészséget és boldogságot kívánok.

Tisztelettel:

Encara

Encara
Tudomásom szerint a per alatt bármikor megváltoztatható a kérelem (fellebbezés), mert itt is azt vizsgálja a mellett, hogy az I. fokú eljárás alaposságát is, a bíróság azt, hogy az eredeti kérelem és a fellebbezés alapos-e. Persze nem lehet merőben más, csak esetleg finomítás pl. összegben, %-ban. Nekem továbbra is az a véleményem, függetlenül attól, hogyan hívják, hogy a jogszabály nem kötelezi a nagykorú gyermeket arra, hogy dolgozzon, ha folyamatos és első szakmás tanulmányokat folytat. Olyan van, hogy amennyiben nem a képességeinek megfeleleően tanul és pl. többször megbukik és így pl. 28 éves korában is még suliba jár, akkor nem kap sem tartásdíjat, sem rokontartást. A különélő szülő a e esetedben is, mint láthatjuk kötelezheti a tartásra, csak a mértéke a vitás. Véleményem szerint lehet egyezséget kötni II. fokon, de nem tudom biztosan. A bíróság mindig jobban szereti, ha nem Neki kell döntenie. Abban igazad van, hogy a KT. elrendelése azt jlóenenti, hogy enm adja vissza új eljárásra az ügyet, hanem észre vette (felhívtad a foóigyelmét és elfogadta), hogy az I. fok nem végzett teljes körű bizonyítást. Ez reményt adhat arra, hogy a II. fok alaposabb lesz és esetleg más kérésednek is helyt ad. A férjed nyugdíja elméletileg nem számolható be, csak olyan esetben, ha azt akarod bizonyítani, hogy milyen rossz körülmények között éltek, de pl. a férjed több száz ezret keresne. Bár volt már rá precedens Nálunk is, hogy a feleség jövedelmét is megkérdezték, de nem köteles erre válaszolni. Az meg, hogy nem válaszol értékelhető pozitívan is meg negatívan is a bíróságtól függ. Ott már 3 bíró lesz, nem 1.
Bocsi, de mennem kell mert a pici fiam fekszik le és anyucit akarja. Sok sikert!

Kedves Kpeti!

Valóban van ösztöndíj, de az is csak a második szemesztertől (ha jól tudom), mert tanulmányi eredménytől függ az is, hogy egyáltalán megkapja valaki. A fejkvótáról már ne is beszéljünk.

És persze dolgozhatna is mellette, márha megengedik a tanulmányok, de én úgy gondolom, hogy egy szülő részéről (ha egyébként anyagilag megengedhetné magának, hogy támogassa a gyerekét még akkor is, ha nem él együtt vele) nem túl korrekt, ha azt várja, hogy majd a gyereke előteremti magának a tanulmányaira a pénzt, vagy arra számít, hogy a másik szülő vagy annak házastársa majd helyt áll helyette.

Szerintem (de lehet, hogy nincs igazam) egy egyetemista szükségleteire legalább minimum havi 40.000,- Ft kell.
Az ex-emnek még így is marad legalább 200.000,- Ft-ja saját magára plusz még a párja jövedelme is ehhez adódik.

Egy másik fórumban mintha olvastam volna valami ahhoz hasonlót, hogy ma egy gyerek eltartására mekkora összeg elegendő, abban volt a 40-50.000,- Ft-os havi összeg.
Ez alapján egyáltalán nem túlzás, amit én szeretnék.

És még valami, ami szerintem nagyon is lényeges!!!

Mégpedi az, hogy egy nagykorú eltartására már én sem vagyok kötelezhető jogilag.

DE AZ ANYAI ÉRZÉSEIM, A SZERETET, A FELELÕSSÉG, AMIT A FIAM IRÁNT ÉRZEK NEM ENGEDI MEG, HOGY CSAK AZÉRT KÉNYSZERÍTSEM ESETLEG ESTI ISKOLA VÉGZÉSÉRE, MERT NEM VAGYOK HAJLANDÓ TÁMOGATNI.

És azzal, hogy az apjától (aki csak biológiailag az) elvárom, hogy ehhez legalább ennyi segítséget nyújt egyáltalán nem túlzás, mert neki csak ennyi volna a kötelessége, semmi más.

Azért köszönöm, hogy hozzászóltál és végülis megerősítettél.

Kedves Encara!

Nem tudom miért van úgy. Csak elmondtam, amit hallottam. Valami olyasmi van emögött talán, hogy a fősuli/egyetem mellett van ösztöndíj, meg dolgozhat is mellette.
Ez a srác is melózott már a suli mellett.
Bár ez a nyugdíj elég magas, abból lehetne fizetni.

Kedves Kpeti!

Jól tudod, de itt nem a szigorúságról van szó, hanem arról, hogy az a pénz elegendő e a szükséges tartás fedezésére.
Namármost, ugyebár, ha továbbtanul a gyerek(rokon) az egyetemen, és még a tandíj is bejön a képbe, akkor az eddig megítélt és fizetett tartásdíjnál kevesebbet pusztán azért, mert nagykorú nem nagyon jogos megítélni. Legalább annyit kellett volna, amennyi a százalékos volt.

Mert mint tudjuk kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Szóval azért vagyunk II. fokon, mert a 48.000,- helyett 35.000,- Ft-ot ítéltek meg határozott összegben és ez szerintem nem méltányos.
Ha egy középiskolás esetében a magasabb összeg volt arra elegendő, hogy a tartási szükségleteket kielégítse, akkor egy egyetemista esetében miért is volna elegendő az alacsonyabb összeg.

Szia,

nem vagyok ügyvéd/jogász, de tudtommal 18 év felett, ha a gyerek felsőfokú tanulmányt folytat, akkor nem gyerektartás van, hanem rokontartás, ami nem olyan "szigorú", mint a gyerektartás. Onnan tudom, mert gyakornok srác, aki velünk dolgozott, már rokontartást kap. Õ legalábbis így mondta.
De én nem tudhatom. Én még gyt-t fizetek, mert kiskorú a gyermekem.

Kedves Csildi!

Először is köszönöm, hogy válaszoltál és beavattál a saját problémás ügyedbe.
A témához még annyit tennék, a tárgyaláson én azt a taktikát szeretném választani, amit Te is javasoltál, vagyis megpróbálok rávilágítani arra, hogy enyhén szólva is "mellébeszél" az ex-em. Hogy mire megyek vele, majd kiderül.
Viszont az, hogy a II. fok elrendelte a KT-t, szerintem azt jelenti, hogy nem fogja visszaadni az I. foknak új eljárásra.
Egyébként hozzám szerdán délelőtt jön a gyámügyes hölgy, tegnap beszéltük meg.
Annyit megtennél, hogy megírod, lehet-e a II. fokú tárgyaláson mondjuk egyezséget kötni?
Tudod, soha nem voltam egy „pumpolós” típus, pedig a környezetemben láttam már erre számos példát. Soha nem kértem többet, mint ami törvény szerint jár, és egyszer sem követelőztem a 18 év alatt, amióta elváltunk. Még abba is beleegyeztem, amikor a kisebbik fiam 16 éves volt, és már csak utána kaptam tartásdíjat, hogy az ex-től csak a fizetéséből vonjanak, tehát sem jutalomból, sem túlóra, sem pedig a jubileumi jutalomból nem vonták a pénzt, ami a fegyveres testületeknél köztudottan nem alacsony összeg.
Amikor nyugdíjba vonult tavaly december 31-én akkor ezekből az összegekből több millió forint ütötte a markát és a nyugdíja (mint már írtam) 50.000,- Ft-tal lett több, mint a fizetése volt.

Ha ezt nézem, akkor már az is törvénysértő volt, hogy a bíróság egyáltalán figyelembe vette az ex-em tartásdíj leszállítási keresetét és helyt adott a kérésének. Ugyebár a törvény szövege úgy szól, hogy akkor lehet ilyet kérni, ha a jövedelmi viszonyaiban jelentős változást állt be. Az én véleményem az, hogy pozitív irányú jelentős változás esetén nem lehetett volna ilyen mértékben leszállítani, max. a százalékos mértékűhöz igazított határozott összegű tartásdíjat kellett volna megállapítani. Szerintem nem voltam túlzó, amikor én a határozott összegű 40.000,- Ft-ot jelöltem meg számomra megfelelő összegűnek, amikor a %-os 48.000,- Ft volt. De az ex-em ezt túlzó mértékűnek minősítette, mert szerinte ezzel veszélybe kerülne a megélhetése és ítéletet kért. A bíró pedig döntött és megítélte a leszállított 35.000,- Ft-ot.

Hiába mondtam, hogy az én fizetésem milyen alacsony (a tartásdíjjal együtt 141.000,- Ft) és a tandíj bevezetésével meg a gyerek továbbtanulása kerülhet veszélybe, a bíró erre mondta, hogy a gyerek vállaljon munkát (tanítványokat korrepetáljon) és szerezzen pénzt a tanulmányaira. Na ezt tartom felháborítónak, de piszkosul. Mert míg apuci a nyugdíja mellett még megkeres kb. annyi fizetést, amekkora a nyugdíja, soknak tartja a 40.000,- Ft-ot.

Arra is számítok, hogy az ügyvédjével rászállnak arra a témára, hogy van egy férjem (aki szintén nyugdíjas), tehát a saját jövedelmem mellett van más forrás is a fiam eltartásához. De az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy neki is van egy élettársa (lehet, hogy felesége, de ezt nem tudom biztosan), és ők nem nevelnek a saját háztartásukban gyereket egyáltalán. Ráadásul most vettek közösen egy nagyobb lakást budán.

Nagyon bízom abban, hogy II. fokon legalább figyelembe veszik azt, amit az I. fokú bíró nem. Mert én tényekkel, dokumentumokkal tudom alátámasztani ezt a „mérhetetlen igényemet” a magasabb tartásdíjra.

Ja, eszembe jutott valami: mondd kérlek szépen, ugye jól tudom, hogy mivel én ebben a perben alperes vagyok, és a felperes keresete ellen viszont-keresetet nyújtottam be az I. fokú eljárásban, ugye az eredeti keresetemtől nem térhetek el a II. fokú eljárásban sem. Jelesül: kértem, hogy utasítsák el a leszállítási kérelmét és továbbra is %-os mértékű tartásdíjat állapítsanak meg. Tehát a fellebbezésemben is ebben jelöltem meg az igényemet és nem határozott összegű tartásdíj megállapítását kértem.

A II. fokú bíróság dönthet-e úgy, hogy még ezt az összeget is csökkenti, vagy önkéntes felajánlás alapján tett összegként (ha elutasítaná a kérelmemet) helyben hagyja vagy esetleg felemeli-e annak mértékét?

Kérlek nézd el nekem, hogy ennyi kérdést teszek fel, de nagyon jól esik, ha megoszthatom az aggályaimat, gondolataimat egy másik emberrel, még ha ilyen nyilvános fórumon is. És sokat segít abban is, hogy kicsit felkészültebben, magabiztosabban álljak ki az én igazamért a hivatalos szervek előtt.

Nagyon köszönöm a válaszodat.

Kedves Encara!
Lévén, hogy Nekem csak kiskorú gyermekeim vannak, így csak a jogszabályban bízhatsz. Sajnos eléggé mindennapos az az eljárás, amit az I. fokú bíróság munkájáról írsz, bár eddig Én inkább az anya részére tapasztaltam évek óta a részrehajlást. A II. foknak az lenne a dolga, hogy az I. fok hibáit, amit vagy Õ maga észre vesz, vagy Te rávilágítasz, kijavítsa. Sajnos tapasztalatom szerint a II. fok, nemigen foglalkozik részletesen a dologgal, de ott még becsatolhatsz olyan dokumentumokat, amik segíthenek. Ha a II. fok is részrehajló, vagyis jogsértő, akkor csak a Legfelsőbb Bíróság marad, ahol felülvizsgálati kérelmet lehet kérni, jogazabálysértésre hivatkozással. DE itt már csak azt vizsgálják, hogy az I-ő és a II. fok jogszerűen jűrt-e el, a rendelkezésükre álló dokumentumok és infók alapján. A II. fok dönthet úgy is, hogy a kérelmed alapján, tekintettel arra, hogy nem bizonyított megfelelően, új eljárásra kötelezi az I. fokot.
A környezettanulmánnyal kapcsolatban éppen azt írtam le, hogy azért nincs sokszor értelme, mert nem a valóságot tükrözi, mégha Nálad azt tükrözi is. Egy tanácsom azért volna saját tapasztalatból: nagyobbik fiam apjával pereskedek gyerektartás ügyén és jelezte, hogy az anyjához költözött, így onnan kértek környezettanulmányt. Amikor megláttam, hát mit is mondjak, felállt a szőr a hátamon és rögtön fel is hívtam az illetőt, aki készítette. Õ is azt mondta, hogy Õ csak kérdezett, válaszolt Neki apuka, de Õ nem ellenőrizheti igazat mond-e. Még olyan szinten sem, hogy van-e pl. látszata annak, hogy ott lakik. A környezettanulmány, minden sora hazugság, de szerencsére Nekem, megvannak a megfelelő dokumentumaim ahhoz, hogy az állításait cáfoljam. Viszont nagyon kell vigyázni! Én, mint felperes, kérdéseket tehetek fel az alperesnek, jelen esetben az apukának. Ilyen esetben nem szabad ajtóstul a háznak menni, mert akkor mindent letagad. Ezért a következő taktikát választottam: 1. Megkérdezem Tőle, hogy fenntartja-e azt, amit a környezettanulmányban leírtak, amit Õ mondott. Igen/nem, a szerint jön a következő lépés. Mivel szegénykém elég kevés IQ-val rendelkezik, valószínűleg igennel fog válaszolni. 2. Pontról-pontra megkérdezem és megcáfolom az állításait. Reményeim szerint mire a környezettanulmány végére érek a bíró azt sem fogja Neki elhinni, hogy ott áll a tárgyaló teremben. Létezik egy jogszabály is, ami kötelezi a feleket a jóhiszemű "igazmondásra". Ha ezt nem teszi valaki, lehet kérni, hogy súlytsák pénzbírsággal, természetesen, ha bizonyítást nyer, hogy rosszhiszeműen elhallgatott valamit, ami lényeges lenne a per szempoontjából vagy hazudott.
A Bíró egyébként nem mondhatja azt, hogy a nagykorú gyermek, folyamatos tanulmányai mellett menjen el dolgozni, esetleg olyan lehet, hogy érdemtelenné válik az apa támogatására, de az sem konkrétan azt jelentené, hogy nem kaphat gyerektartást.
Egyébként tudomásom szerint a jogszabály nem tesz különbséget abból a szempontból kiskorú és nagykorú között, hogy határozott összegben vagy %-os arányban kell megállapítani a tartásdíjat. A legjobb egyébként szerintem a %-os és egy alap meghatározása, így a nyugdíj emelkedésével, az is emelkedhet. Ha Te nem tudod bizonyítani, hogy az Õ körülményei megengednék az általad kért összeget, nem hiszem, hogy sokat fog segíteni a környezettanulmány, kivéve, ha olyan személy csinálja, aki lelkiismeretes és a cél érdekében cselekszik. Itt nem az elhallagtásra gondolok.
Egyébként azt, hogy be sem mennek szinte szintén saját tapasztalatból írtam: a volt férjem előző válásakor, Nála helyezték el a két nagyobbik gyereket és természetesen kértek környezettanulmányt, hiszen anyuka perelte vissza Õket. Így zajlott: felhívták, hogy mikor jönnének, eljött a mókus és egy nő. Leültek az előszobában és elkezték kitöltögetni a papírokat. Szó szeritn be kellett ráncigálni Õket, hogy legalább azt nézzék meg, hol alszanak a gyerekek, van-e külön ágyuk szekrényük, ruháik stb. Nem is nagyon tetszett Nekik. Ex oldalán: mire mentek épp csak nem meszelte ki a lakást, hogy az lássák milyen alkalmas a körülmény arra, hogy vissza kapja a gyerekeket. Ott még a jövedelmét is csak bemondásra írták be. A II. fokon persze hiába kértük, hogy ne egy olvashatatlan apeh igazolást kérjenek Tőle, plusz számolják be a 13. havi és egyébb pénzeket is, addigra már többet is keresett, nem folytattak újabb bizonyítást. Szerencsére itt is volt egy-két adunk és azt sikerült is a bíróságon felhasználni, de nehogy már egy bíró beismerje, hogy bocsi de hülye volt. Egyébként sok esetben előfordult az is, hogy éppen a II. fok a tárgyaláson egészen mást mondott, mint ami később a jegyzőkönyvben volt. Volt amit a tárgyaláson jelentéktelennek minősített, a jegyzőkönyvben és az ítéletben pedig felhasználta indoklásában. Õk is azt csinálnak amit akarnak. Néha olyan hülyeségeket is írnak, hogy csak akkor derül ki (számukra), ha fellebbezel. Akkor kijavítják. Javaslom mindent vetess jegyzőkönyvbe és nyugodtan kérdezzgesd az exedet azokról a körülményekről, amiket pl. bizonyítani tudsz. Sok sikert, de ne nagyon reménykedj!

Kedves Csildi!

Nem egészen értem, hogy mire célzol, hogy miben is nem fog segíteni a környezettanulmány????

Ugyanis a KT-t a II. fokú bíróság rendelte el, mivel azt az I. fokú nem tette.
Nem én kértem, illetve nem én indítványoztam, csak a fellebbezésemben hivatkoztam arra, hogy nem vizsgálták az ex-em és az én jövedelmi és vagyoni helyzetét, amely esetleg rávilágított volna arra, hogy amit az ex-em állít nem egészen fedi a valóságot. Mivel, ha akkor vizsgálták volna, talán nem szállította volna le a bíróság a tartásdíjat, max. határozott összegben állapította volna meg és nem 35.000,- Ft-ban, amely egy immár biztosan továbbtanuló fiatalember esetében nem feltétlenül elegendő, ha egyébként a kötelezett teljesítőképessége lehetővé teszi a magasabb összegű tartásdíj fizetését.
Az ex-em nyugdíja (mint már írtam) 240.000,- Ft és ez a fizetésénél 50.000,- Ft-tal több lett. Mégis a bíróság helyt adott a keresetének, pedig a jelentős változás az ex-em jövedelmi helyzetében POZITIV irányú volt, mégis leszállítás lett a vége. Ex állítása szerint a megélhetése veszélybe kerül a tartásdíj fizetésével, mert állítása szerint igen magas tartozásai vannak, mivel tavaly októberben vásárolt budán (az egyik igen drága környéken) egy nagyobb lakást, mint amiben lakott.
Hiába kértem a bírót a tárgyaláson, hogy ne döntsön, hanem halassza el a tárgyalást, amíg a nyugdíjmegállapító határozat megérkezik, mivel abból egyértelműen kiderül, hogy amit az ex állít, az hazugság. Ugyanis nem, hogy kevesebb nem lett a nyugdíja, mint a fizetése, hanem sokkal magasabb lett. De elutasították az indítványomat és ítéletet hozott a bíró. Majd rögtön ezután közölte velem, hogy fellebbezzem meg az ítéletet, mert ő szeretné ebben a kérdésben a másodfok álláspontját megismerni. Egyébként én 40.000,- Ft-ban megegyeztem volna, de hajthatatlan volt az ex, ezért mentem másodfokra, mert az én véleményem az, hogy az én nettó 106.000,- Ft-os fizetésem és a havi kiadásaim mellett, a 35.000,- Ft nem elegendő, főleg, ha még tandíjat is fizetnem kell majd. Nagyon remélem, hogy a másodfokon objektív ítélet születik, ezért nem is ellenzem a KT-t, legalább kiderül (?????) az igazság az anyagi helyzetet illetően.

Más!

Ez most valóban így van ahogy írod, hogy be sem mennek a lakásba és úgy készítenek KT-t, hogy fel sem térképezik a tényleges körülményeket?
Akkor meg mi a fenének az egész?

Abban viszont egyetértek veled, hogy valóban azt, hogy én milyen anyagi-vagyoni körülményekkel rendelkezem, nekem kell és kellett bizonyítanom. Erre minden dokumentumom megvan, és én az I. fokú eljárás során nem hazudtam, hanem tényeket állítottam.
Az ex-em viszont végig hazudta az eljárást és bemondásra elfogadták tőle, hogy a nyugdíja kevesebb lesz, mint a fizetése volt. Méltányolták, elfogadták a „magas tartozásainak” létezését, de semmilyen dokumentumot, bizonyítékot erre vonatkozóan nem kértek tőle (pl.: a kölcsönszerződés a kölcsön összegéről, a futamidőről, a törlesztő részletek nagyságáról, a rezsi-kiadásokról folyószámla kivonat, stb.). Ezzel szemben én részletes kimutatást nyújtottam be minden bevételemről és kiadásomról, amit persze figyelmen kívül hagytak.

Azt mondta a bíró, hogy az akkor még javában középiskolás fiam keressem munkát, hogy legyen saját jövedelme, hogy apucit megkímélje anyagilag. Ez egész egyszerűen röhej.

A bíró valószínűleg úgy gondolta, hogy apucinak, akinek egyébként elég magas a jövedelme és azon túl, hogy levonják tőle a tartásdíjat semmit nem tesz a fiáért immár 8 éve, még a 35.000,- Ft-os tartásdíj is bőven sok.

Csildi!
Kérlek segíts eligazodni abban, hogy a II. fokú eljárás során mennyire objektívak a bírók?
Lehet-e arra hivatkozni, hogy a megítélt 35.000,- Ft tartásdíj egy egyetemista vonatkozásában (a jövőbeni tandíjjal együtt) nem elegendő, főleg, ha az én fizetésemet is figyelembe veszik? Kérhetem-e és esetleg megítélnék-e a 45.000,- Ft havi tartásdíjat? Tudom, hogy nagykorú esetében csak a határozott összegű lehet a tartásdíj.

Nagyon hálás volnék, ha tudnál valami támpontot adni, hogy mire is számítsak.