Tornacipő. Nyugodtan elválhatsz Mo-n, de ha van ingatlanod Kanadába ahol együtt laktatok akkor annak megosztására csak a kanadai, pontosabban provincial bíróságnak van jogköre. Ez az igatlan matrimonial home-nak számit, és így fele-fele arányban kell megosztani függetlenül ki vette, vagy kinek a nevén van. Egyébként, ha mindenben meg tudtok egyezni az exeddel, akkor a separation-agreement elkészítésért és annak a bíróságra való benyújtásáért kb. 1 200 Cad kér (lehet több vagy kevesebb) egy tisztességes ügyvéd. Személyes megjelenes nem feltétlenül kell, ha van separation agreement és mindeketten aláírtátok független ügyvédi tanácsadás mellett vagy egyikőtök írásban lemond róla.
A láthatással és gyt.-sal jobban jársz Kanadában, láthatásra minimum kapsz minden második hévégét, plussz 1 napot hétköznap sleep-in, szünidők stb. A gyt. Is pontosan kiszámíthatod nincs a magyaros jogeljárás a hasraütéses döntés, a de mégis, talán feltételezések. A wife support lehet agy komoly összeg, ha nem tudsz belőle kimászni, ezzel jobban jársz Mon lehet, hogy nem is ítélnek meg semmit. A magyar bíróság hozhat határozatot mindenben kivéve a vagyont, ha az ingatlan. Az hogy melyik jogot használják az bonyolult lehet, de ha mindketten magyarok is vagytok simán megy a magyar jog, ha valamelyik fél nem akadékoskodik.
Vigyázz az ügyvédekkel (magyar kanadai )egyaránt csak egy dologhoz ért igazán de nagyon és egyben érdekelt, hogy lehet gyorsan megszabadítani a pénzedtől.
Válás kettős állampolgárságú házastársak esetében
OFF
Én meg biztos vagyok benne, hogy nincs igaza. Azt még a laikusok többsége is külön tudja választani, melyik post a gyakorlati, neki is szóló, és melyik a szakmai jellegű.
ON
A kérdezők egy része azért el tud még olvasni egy BH-t, úgyhogy nem vagyok benne, biztos, hogy igazad van.
Neked tanulságos, de "tornacipőnek"szerintem semmit nem jelentett.
Tényleg ketté kellene ezt a fórumot választani tanácsadói illetve jogászi "agyalgós" fórummá. Én magam úgy döntöttem, hogy megvárom a szétválasztást, addig nem írok, nem javasolok.
És egy tanulságos eseti döntés:
BH2001. 17
A házastársi tartásdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy az a jogosultnak - saját vagyoni eszközeit kiegészítve - az átlagosnak megfelelő megélhetést biztosítson [Csjt. 21. § (1) bek., 1979. évi 13. tvr. 39. §, 55. § a) pont].
A peres felek 1988. szeptember 16-án Magyarországon kötöttek házasságot. Ezt követően az alperes a svájci-magyar állampolgárságú, de Svájcban élő felpereshez költözött, itt volt a közös lakásuk is. A házasság megkötésekor az alperes magyarországi munkaviszonyát felmondta, vagyontárgyait elidegenítette, Svájcban pedig a felperes háztartásában tevékenykedett, munkaviszonyt nem létesített.
A felek házassági életközössége 1995-ben megszűnt, majd 1996 januárjában a felperes hazatelepült Magyarországra. 1996 májusában az alperes is visszatért Magyarországra, ahol lakhatását egy ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga biztosította, ellátására pedig 1996-ban 10 902 forint, 1998. január 1-jétől pedig 16 445 forint összegű, csökkentett nyugdíja állott a rendelkezésére.
A házasság felbontása iránti perben az alperes viszontkeresettel élt, melyben 1500 CHF összegű házastársi tartásdíjat követelt a felperestől azzal az indokolással, hogy ha külföldön élne, ennek megfelelő szinten tudná biztosítani a létfenntartását.
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte a felperest, hogy 1996. augusztus 1-jétől 1997. december 31-ig fizessen meg az alperesnek havi 18 000 forintot, a hátralékot 306 000 forintban határozta meg, melynek egyösszegű megfizetésében a felperest marasztalta. 1998. január 1-jétől az alperes viszontkeresetét elutasította.
Indokolásában megállapította, hogy a jogvita elbírálására az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjt.) 55. §-a a) pontjának értelmében a magyar bíróságnak van joghatósága, a tvr. 39. §-a szerint pedig az ügyben a magyar jogot kell alkalmazni.
A Csjt. 21. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a bíróság a felperes tartásdíjra való rászorultságát 1997. december 31-ig megállapította. A tartás összegszerűségét a magyarországi viszonyokat alapul véve határozta meg úgy, hogy az a felperes számára nem jelent szűkös tartást, de az itthoni életvitelét - a saját jogú nyugdíjával és vagyonával - az elvárható szinten biztosítja. Minthogy a beszerzett iratok szerint az alperes 1998. január 1-jétől 463 CHF kiegészítő nyugdíjat a saját jogán, közvetlenül igényelhet, ettől az időponttól a házastársi tartásdíj iránti követelését - rászorultság hiányában - nem látta megalapozottnak.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben jogszabálysértésként a Csjt. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltak helytelen alkalmazására hivatkozott, és a jogerős ítélet megváltoztatásával 1997. december 31. napjáig havi 1500 CHF, 1998. január 1-jétől pedig 1000 CHF házastársi tartásdíj megítélését kérte. Arra hivatkozott, hogy a tartásdíj összegének, illetve a rászorultság mértékének meghatározásánál nem a magyarországi általános viszonyokat kellett volna a perben figyelembe venni, hanem azt kellett volna vizsgálni, hogy a külföldön, korábban folytatott életvitele fenntartásához a felperes milyen összeggel tartozna hozzájárulni.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A bíróság az 1979. évi 13. tvr. megfelelő cikkeit idézve helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Magyarországon élő, magyar állampolgárságú felperes és alperes jogvitájában a magyar jogot kell alkalmazni. A Csjt. idevonatkozó 21. §-ának (1) bekezdése a hazai ítélkezési gyakorlatban úgy érvényesül, hogy a jogosult rászorultsága esetén a saját anyagi eszközeit kell a kötelezett, elvált házastársnak kiegészíteni olyan mértékre, hogy az ne szűkös tartást, de az átlagosnak megfelelő megélhetést biztosítson a jogosult részére. Az alperes részéről követelt összegszerűség olyan, az itthoni körülmények között kiemelkedő luxuskörülmények megteremtését jelentené, melynek jogi megítélésére nincs mód, arra csak a kötelezett önkéntes vállalása adhatna alapot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - törvénysértés hiányában - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.655/1999. sz.)
Illetve módosítás: ha a kérdező nem kettős állampolgár, hanem csak magyar állampolgársága van, akkor a magyar jogot kell alkalmazni, bár egy kiscit abszurd ez a szabálya a tvr-nek.
Amennyiben a házastársak meg tudnak egyezni a gyermek elhelyezéséről, akkor ezt az egyezséget a bíróság jóvá fogja hagyni akkor is, ha a gyermeket nevelő szülő van rosszabb anyagi helyzetben. Éppen ezt ellensúlyozza a tartásdíj.
Az alkalmazandó jog egészen biztosan nem a magyar jog lesz, ennek ellenére a saját érdekedben szerintem is itthon indítsd a pert.
Tornacipő!
Itthon ha egy házasságból válás lesz, és ha a feleség addig otthon volt, a megélhetés miatt a legtöbb esetben kénytelen munkát vállalni, és ez így is van rendjén - ergó a továbbaikban álljon meg a saját lábán.
A gyermektartásdíj sem azt jelenti hogy az teljes mértékben lefedi egy gyerekkel kapcsolatos összes kiadást, nem, hanem az anyukának hozzá kell tennie a maga részéről a hiányzó részt.
Nagyon kényelmes álláspont a feleséged részéről, hogy tartsad el te + a kanadaiak...
Tsztelt Dr. Attika!
Köszönöm válaszát, megpróbálom beszerezni a szükséges információkat. Teljesen korrekt szeretnék lenni a tartásdíjakkal is, bár elég nehéz lesz Magyarországról megoldani ezt, de vállalom. Ezzel kapcsolatosan azonban felmerült bennem még egy kérdés. A válás után feleségem szeretné a gyerekeket egyedül nevelni. Ezt megbeszéltük már, és természetesen elfogadom a döntését. Azonban nem tudom, hogy ilyen esetben a mi megegyezésünk elegendő-e, vagy a bíróság minden esetben felülvizsgálja a gyermekeket nevelő szülő, tehát a feleségem jövedelmi helyzetét. Hiszen, ahogy említettem, feleségemnek nincs munkahelye. Jövedelme tulajdonképpen a tartásdíjamból és a szociális segélyekből áll majd. Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt "tornacipő"!
Azért megfontolandó a bontóper indításának helye. Megindíthatod Magyarországon is a bontópert és ez látszik célszerűnek. Főleg, ha hazaköltözöl. A polgári perrendtartás 285.§ (19 bekezdés utolsó mondatában foglalt rendelkezés szerint a feleséged személyes meghallgatása nem kötelező, ha az elháríthatatlan akadályba ütközik. Tehát akkor is dönthet a bíróság, ha ő nem jelenik meg.
A Magyarországon indítandó kereset mellett szól, hogy- ugyan a vagyoni viszonyokra pl. asszonytartás a kanadai jogot alkalmazza- de vélhetően alacsonyabb mértékben határozza azt meg mint egy kanadai bíróság. Én célszerűnek tartom, ha előzetesen te is tájékozódsz a kanadai házastársi vagyonjog tartalmáról. Erről neked is ad felvilágosítást az igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. ( Illetékköteles)
Kedves Monalisa!
Iura novit curia- a bíróság ismeri a jogot. Ez azt jelenti konkrét esetben, hogy a hazai jogot nem, de a külföldi jog tartalmát bizonyítani kell. Ahogy KBS is hivatkozta a külföldi jog tartalmáról az IM ad felvilágosítást, amit minden bíróságnak kötelessége megkérni, amelyik külföldi jogot alakalmaz.
Köszönöm a válaszokat. Valószínűleg akkor egyszerűbb lenne itt kint elindítani a válópert.
Visszatérve a topocnyító "tornacípő" válással kapcsolatos problémájára, szóval elválni itthon is lehet, de ha az oda-vissza utazásokat, valamint az itteni sem olcsó ügyvédi költséget stb. összeveti, lehet hogy jobban járnak egy kanadai válással.
Nem tudom, csak gondolom.
Jó kérdés. De ez már a szóban forgó városi bíróság gondja lesz. (Nota bene: módjában áll az IM-en keresztül felvilágosítást kérni.)
Béla,
azért arra kíváncsi lennék, hogy egy mezei magyar városi bíróság mennyiben járatos a kanadai csjt., Ptk., és Pp. vonatkozó előírásaiban...
Bocs.
Magyar állampolgár házasságának bontóperére magyar bíróságnak az utolsó közös lakóhelytől függetlenül hatásköre van. Az alkamazandó jog nem biztos, hogy a magyar lesz.
A keresetet nem kell személyesen benyújtani, de a tárgyaláson - legalábbis a magyar jog szerint - elengedhetetlen a személyes megjelenés.
Azt hogy Kanadában mennyi a válóper költsége nem tudom, itthon 12 ezer forint. Ha itthon váltok akkor a válókeresetet az alperes állandó lakhelye szerinti bírósághoz kell beadni, és a dolgot legjobb ügyvédre bízni. Azonban az első tárgyaláson mindkettőtöknek személyesen meg kell jelennie.
A gyerektartásra és a házastársi tartásra vonatkozóan a bíróság vélem csak a Te vállalásodra tudhat összeget meghatározni, mert ha hazatelepülsz - az itthoni jövedelmed valószínűleg "ütközni" fog az eltartottak eddigi életszinvonalával.
Sziasztok! Sajnos 11 év házasság után válás közeli állapotba kerültem és rengeteg kérdés merült fel bennem, amelyek megválaszolásában szeretnék kérni segítséget vagy útmutatást.
Feleségemmel magyar- kanadai kettős állampolgársággal rendelkezünk és jelenleg is kint élünk. Miután úgy érzem, hogy házasságunk végérvényesen megromlott, szeretnék elválni tőle. Van két kiskorú gyermekünk. Kérdéseim:
- miután a legutolsó közös lakhelyünk kint van, ott kell kezdeményeznem a házasság felbontását, vagy elindíthatom Magyarországon is?
- amennyiben elindíthatom Magyarországon, akkor azt csak személyesen tehetem-e meg, vagy írásban is, ill. megbízott közbenjárásával is?
- feltétel feleségem személyes megjelenése?
- másik probléma, hogy feleségem nem szeretne hazaköltözni még, viszont én igen. A családot én tartom el, feleségemnek jelenleg sincs munkaviszonya és nagyon lehetősége sincs az elhelyezkedésre. Ilyen esetekben asszonytartást és gyermektartást is meghatározhat a bíróság? A vagyonmegosztást valószínűleg rendezni tudjuk korrektül egymás közt.
- hazaköltözésem után a jövedelmem is csökkenni fog, a tartásdíjak meghatározásánál ezt hogyan tudják figyelembe venni? Előre is köszönöm a választ!
