Kérhetünk rokontartást?

Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat.

A jogász válaszát megkaptad., ObudaFan tömören megfogalmazta: esélytelen.

Nyusz és én csak "a" dumát tettük hozzá.
Már nem igazán kérted...

Okosan szól alant nyusz, érdemes megfontolni: inkább az após-jelölt segítségét kérni és élvezni sok-sok éveken keresztül, mint tán kiharcolni valami piriuszi győzelmet a bíróságon, de végleg elveszíteni a családot, a rokonságot.

Amikor lám, önerőből nemigen tudtok megélni...

Persze, kérheti, azon az alapon, hogy "Mit veszíthetek?" De pl. az apjával esetleg kialakítható jó kapcsolatot mindenképpen.
Azaz, ha úgy ítéli meg, hogy talán, esetleg még lenne rá mód, hogy a későbbi életetekben összemelegedjetek az öreggel, netán pl. ha hosszabbra terveztek, unokák, stb. - szóval akkor nem a legnyerőbb a bírósággal indítani. Mindenképpen megkeresném a helyében először személyesen is az apámat, hogy felmérjem a helyzetet, és legalább megadjam az esélyt magunknak a jobb kapcsolatra, és neki arra, hogy jószántából segítsen, és ne muszályból.

Kérje a Társad a bíróságtól a rokontartás megállapítását, aztán majd elbírálják annak esetleges megalapozottságát.

ObudaFan részletesen megválaszolt kérdésedre.

(Lakberendezést látom lehet tanulni valamiféle gyorstalpalón is..., de a megfelelő szintű képzés a Képzőművészeti Egyetemen.)

Amúgy nagyon sok főiskolás és/vagy egyetemista, a nappali tagozatos tanulmányok mellett, vállal valamilyen munkát az önön megélhetése érdekében.

A Társad napközben ráérős...

(OFF: egy tényleg nem jogi felvetés a részemről: több esélyt látok abban, hogy megpróbáljátok - akár közösen - felmelegíteni a kapcsolatot a párod apjával, és ezután - persze nem azonnal - kérhettek tőle valamilyen segítséget, akár kölcsön formájában is, hogy a képzés idejét kihúzzátok valahogy.)

Nos, a bíróság MÉRLEGEL, ami azt jelenti, hogy ahhoz hasonlóan, amint én is tettem, megvizsgálja, hogy mennyire életszerű az, hogy valaki 20 évesen, egy esti tanfolyam mellett ne végezzen saját maga munkát.
Ezért nem érdemes csak a törvény szövegéből kiindulni - mint ahogy nem is segített ki Obuda beírása, pedig az a pontos szöveget tartalmazta.
Épphogy a bíróság ilyen esetekben mérlegel, tehát nem mondható ki előre, hogy jár, vagy az, hogy nem jár.
Lefordítva tehát az előző beírásomat: eléggé kicsinek tartom annak az esélyét, hogy az általad vázolt helyzetben rokontartást ítéljen meg a bíróság.
(Volt már itt a fórumon egy hasonló korú kérdező, akit felvilágosítottak, hogy ennyi idősen, elvált édesanyja eltartására Ő KÖTELES, miután az nem képes önmagát már eltartani...)

Akkor nagyon egyszerűen: esélytelen.

ObudaFan: Igen, pontosan erre a részre hivatkoztam, és ehhez kértem értelmezési segítséget. :) Nem értek a jog nyelvén, ezért én felvetettem egy értelmezést, ami részemről nem biztos, hogy helyes, kíváncsi lennék a te (vagy bármely jogban járatos ember) véleményére ezzel kapcsolatban.

Nyusz: Te se haragudj, de én itt jogi és nem erkölcsi tanácsokat várok. Annál is inkább nem, mert sem minket személyesen, sem a pontos körülményeket nem ismerheted, mint ahogy én sem ismerem a te pontos körülményeidet, tehát nem tartok neked kiselőadást ilyen dolgokról. Tényleg nem bántó szándékkal mondom ezt, ne vedd úgy, kérlek.

A szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége; nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az indokolt megszakítás.
A gyermek rendszerint gimnáziumban, szakközépiskolában, szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. A középiskolai tanulmányok sikeres elvégzése után azonban sor kerülhet valamely szakképzettség megszerzéséhez szükséges további tanfolyamnak a végzésére (pl. gyors- és gépíró, nyelv-, számítástechnikai, menedzserképző tanfolyam stb.), valamint főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatására a főiskola, egyetem nappali tagozatán. A Csjt. 60. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a szükséges tanulmányok folytatásán általában az életpályára előkészítő szaktanfolyamnak, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányoknak a végzését is érteni kell, ezért e tanulmányok folytatásának idejére az arra rászoruló munkaképes leszármazó is jogosult a tartásra.
Ha a gyermeket a középiskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett s arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányai költségeiről, valamint megélhetéséről maga gondoskodjék.
A szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége, ami azt jelenti, hogy a nagykorú gyermek általában csak tanulmányainak folyamatos végzése esetén követelhet jogszerűen tartásdíjat. A folyamatosságot azonban nem szakítja meg a főiskolai, egyetemi tanulmányok végzését megelőzően megkívánt egy-két éves gyakorlati munka, a sorkatonai szolgálat, a betegség vagy más rendkívüli ok. Azt a kérdést, hogy a megszakítás idejére tartásdíj a gyermeket mennyiben illeti meg, az alapul szolgáló ok figyelembevételével kell megítélni. Szünetel a tartási kötelezettség, ha a megszakítás ideje alatt a gyermek megélhetése biztosítva van, vagy arról maga képes gondoskodni.
Ha a középiskolai tanulmányok végzését követően hosszabb idő telt el, az összes körülmény mérlegelésével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tanulmányoknak a főiskola, egyetem nappali tagozatán való folytatása idejére a tartásdíj fizetése a szülőtől elvárható-e, vagy pedig a gyermekkel szemben jogosan támasztható-e az a követelmény, hogy a továbbképzéséhez szükséges anyagiakat részben vagy egészben maga teremtse elő. E vonatkozásban jelentősége van annak, hogy a hosszabb megszakításnak mi volt az indoka, a nagykorú gyermek életpályája a kieső időben hogyan alakult. Ha a gyermek a továbbtanulást megelőzően hosszabb idő alatt akkori életkörülményeinek megfelelően választott életpályán már elhelyezkedett, rendszerint nem várható el a szülőtől, hogy több évi megszakítás után fedezze a továbbtanulás (újabb tanulás) költségét, és erre az időre újból tartásdíjat fizessen. Ilyen esetben kivételesen a tartási kötelezettség megállapítására akkor kerülhet sor, ha az életpályától eltérő vagy magasabb képzettség megszerzését igénylő újabb életpálya a gyermek összes körülményére, különösen egészségi állapotára tekintettel feltétlenül indokolt, és a kötelezett kereseti, jövedelmi viszonyai alapján a társadalmi felfogás szerint továbbtaníttatása a kötelezettől elvárható (pl. a megszerzett képesítés az időközben bekövetkezett változás folytán megélhetését nem biztosítja).
A főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatásához fűződő egyéni és társadalmi érdek a gyermekre is kötelezettséget ró, nevezetesen a tanulmányait köteles a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni annak érdekében is, hogy a jogszabályban biztosított kedvezményeket (tandíjkedvezmény, ösztöndíj stb.) kiérdemelje, s ezzel a szülő tartási terheit enyhítse. Megfelelően együtt kell működnie a gyermeknek és szülőjének abban is, hogy a továbbtanuló gyermek a társadalmi ösztöndíj lehetőségét igénybe vegye. A gyermeknek mindezzel kapcsolatos felróható magatartását a terhére figyelembe kell venni, és az nemcsak a tartásdíj összegének a megállapítására hathat ki csökkenőleg, hanem adott esetben a tartási kötelezettség megszüntethetőségére is vezethet.
A már említett általános művelődéspolitikai szempontokra tekintettel a gyermeknek a továbbtanulásra való alkalmatlanságát lehet megállapítani, ha főiskolai, egyetemi tanulmányait szellemi vagy testi adottságainál fogva tartósan nem képes eredményesen folytatni. Ugyanilyen elbírálás alá esik, ha a továbbtanulás ideje neki felróható okból tartósan elhúzódik. A magatartás okait, a gyermek körülményeit, a szülőknek vele szemben tanúsított magatartását természetesen igen behatóan vizsgálni kell. E vizsgálódás során a főiskola, egyetem véleményének a beszerzése is szükséges, mert csak valamennyi ok kellő ismeretében bírálható el, hogy a gyermek továbbtaníttatásának anyagi támogatása a társadalmi felfogás szerint a szülőktől elvárható-e.

Ne haragudj, kedves Bono899 hogy ezt mondom, de rengeteg ember - felnőttek, mint a kedvesed is - járnak munka mellett fizetős esti tanfolyamra. A napi 8 óra ledolgozása után az oktatási napokon elmennek szépen tanulni, és a munka mellett készülnek fel a vizsgáikra.
Egy 20 éves egészséges felnőtt, ha nagyon akar, akkor tud - nem szuper, nem is kielégítő, de fizetést adó - munkát találni.
Tényleg "csak egy érettségivel" nehéz JÓ MUNKÁT találni. Ellenben még érettségi se kell ahhoz, hogy valahol gyártósori összeszerelőként elhelyezkedjen minimálbéren. Akkor kettőtöknek a tandíj és rezsi befizetése után pont annyi pénzetek maradna, amennyit ő keres.

Még egy kiegészítés: a kedvesem most 20 éves, amennyiben számít az életkora.

Köszönöm az eddigi válaszokat.

ObudaFan: hogy érti, hogy nem tudja objektíve indokolni? Szerintem egy ilyen döntést (iskolaválasztás) csak szubjektíven lehet meghozni. Nem azért akarja ezt tanulni, mert drága és mindenképp terhelni akarja az apját, hanem azért, mert ebben lát lehetőséget. A régi képzést azért hagyta ott, mert csupa negatív tapasztaltot szerzett, nem azért, mert ingyenes volt (illetve ott is volt tandíj, csak valamivel kevesebb + nappali tagozat volt). Szerintem természetes, hogy megpróbálkozik egy újabb képzéssel, nem akar egy érettségivel nekivágni az életnek. A bíróság ezt nem fogadná el indoklásként?

Casablancának: Egy jogi könyvben olvastam [Polgári jog 1953-1997. (Családjog), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, 1998.], hogy vonatkozik minden olyan képzésre, tanfolyamra (példaként a kozmetikust hozta a könyv ha jól emlékszem), amely szaktudáshoz segíti az embert, mert "a társadalom érdeke, hogy szakképzetté váljon", és a könyv szerint a szülőnek a társadalmi érdeket kell szem előtt tartania. Ilyen az érettségi vagy az egyetemi diploma (ami szintén elég drága mostanság) is. Egyébként ebben a könyvben nem volt szó nappali tagozatról. Ezek szerint rosszul értelmeztem?

Tényleg nem értek hozzá, mi a véleményük a felvetéseimről?

Tényleg nem kell, de nem az életkora miatt, mert nem az a döntő, hanem azért nem , mert nem fogja tudni objektíve indokolni azt, hogy miért éppen a második iskola lesz a nyerő.

Kedves Bono!

A tartási kötelezettség nappali tagozatos, max 25 éves koráig illeti a jogosultat.
Tanfolyásokra, tovaképzőkre nem vonatkozik.
Semmilyen tartásí kötelezettség nem terheli az apát.

Nem vagyok jogban járatos, de nemrég olvastam a rokontartásról szóló jogszabályokat, és segítséget kérnék az értelmezésükhöz egy konkrét probléma kapcsán:

Kedvesemmel két és fél éve ismerjük egymást. Szülei elváltak, ő csecsemő kora óta az édesanyjával élt közös háztartásban. 15 éves korában kb. egy évet kényszerűségből édesapjával és annak új feleségével is együtt élt. A lényeg, hogy amint a rendkívüli körülmények megszűntek, saját akaratából visszaköltözött édesanyjához, amit édesapjáék nem vettek jónéven. Ekkor még nem töltötte be a 18. életévét. Édesapja természetesen gyermektartást fizetett utána azokban az években, amikor édesanyjával lakott.

Miután leérettségizett és nagykorúvá vált, közös háztartásba (albérletbe) költöztünk, külön a szülőktől. Kedvesem elkezdett egy nappali tagozatos iskolát közvetlenül az érettségi utáni tanévben, amit fél év után abbahagyott, mert nem a várakozásainak megfelelő képzésben részesült. Ekkor édesapja megszüntette a gyermektartást (rokontartást?), azóta az én keresetemből élünk. Õ próbál munkát találni, de egy érettségivel kevés az esélye erre. Dolgozott három hónapot, de az a munka határozott idejű volt és megszűnt.

Hamarosan új tanfolyamba kezd, lakberendező lesz, ha elvégzi, ebben látja a jövőjét. Ez egy felnőttképzés, esti tagozatos és fizetős, diákigazolványt sem kap. A tandíj összege elég magas, ha az albérletet és a havi tandíjrészleteket befizetjük, szinte semmi sem marad a megélhetésre (ez kb. 500-750 ft-ot jelent naponta kettőnknek), ezért merült fel bennünk, hogy vajon kedvesem jogosult-e rokontartást kérni az édesapjától, aki meglehetősen módos, és nem okozna számára anyagi gondot a képzés finanszírozása. Ha valaki tud jogi tanáccsal szolgálni, azt nagyon megköszönnénk, elég annyi is, hogy érdemes-e megpróbálnunk igényelni ezt a lehetőséget (sajnos önszántukból az apósomék nem támogatják a tanfolyamot, már próbáltunk kérni tőlük segítséget). E-mail címem: bono899@citromail.hu Hálásan köszönöm előre is!