Kedves szg,
akkor vegyük a tényeket. A 2 évest 38,7 C-tel hozta vissza , lázcsillapítót a nagyobbak elmondáasa szeint nem adott neki, lázat nem mért, ellenben megjegyezte, hogy igen tényleg beteg. A kicsi egész nap nyűgős volt és amikor visszahozta, akkor már láthaóan nagyon rosszul. Mindezt úgy, hogy átadáskor jeleztem neki, a gyerek egész héten beteg volt, csütörtök óta láztalan és kértem, ha bármi baj lenne, legalább hívjon fel. A még szedett gyógyszereit is odaadtam.
A másik gyereknek erős hasmenése lett nála, amit észre is vett, ennek ellenére vitte étterembe pl. Tehát 2 beteg gyereket hurcibált.
Amúgy értem az idő korlátozottságát, de hasmenéssel, magas lázzal mi magunk sem megyünk nagyon el otthonról, csak ha tényleg muszáj. Akkor agyerekekt miért?
Délutáni lefektetés: biztos nagyon jól lehet játszani egy fáradt és nyűgős vagy éppen beteg, lázas gyerekkel, aki majd nálam meggyógyul/kipiheni magát. Hol nézi a gyerek érdekét?
Az meg az én privilégiumom, hogy az éppen gyógyult gyerek visszaesett és ezért a mostani hetet is végigbetegeskedi (annak minden nyűgjével, éjszakázás, orrszívás, orvoshoz cipelés, gyógyszerköltségek és a lakásba való bezártság), azért, mert az apja nem tartotta be a kérésemet és figyelt jobban az éppen betegségből kilábalt gyerekre.
Igen, ez most gúnyosra sikeredett, de ez meg az érem másik oldala.
(Amelyik nála lett hasmenéses, az más kategória, ott csak annyi a nyűgőm, hogy így miért kell otthonról elvinnie?? Erre mondom, ha nem tudja/akarja neki biztosítani a megfelelő körülményeket, akkor inkább hozza vissza. Mondom ezt úgy, hogy az adott hétvégén pont programom volt szinte végig, de ilyenért simán lemondom)
Ugyanakkor van előrelépés is, mert most nem hideg házba vitte őket, volt kaja (előtte e gyerekek volt, hogy sírva hívtak, hogy éhesek és nincs semmi étel a házban. Ezt értsd szó szerint, ugyanis nem lakik ott- a régi közös házunk- ahova viszi őket láthatásokon, így eshetett meg, hogy bennt 14 fok volt és semmi étel. Alapból ő a nőjénél lakik , de oda nem viszi a gyerekeket)
Nem minden fekete meg fehér. Nem mindig az elvált anyuka a gonosz,aki ok nélkül eltiltja a gyereket és apuka a szegény, aki nem láthatja. Jó lenne, ha a pártatlanság megmaradna mindkét irányba.
Ellene nevelés: a 2 éves meg a 6 éves örömmel megy, ők nem értik/emlékeznek arra, ami történt. A nagyok nem. Ők értik, látták és tudják a dolgokat. Vagy szerinted kettőt ellene nevelek, kettőt meg nem?
Igen az apjuk, kell hogy legyen kapcsolat, de akkor ne csak jogai legyenek, hanem kötelességei is (és ez ne merüljön ki a tarásdíjban).
Kommunikáció: akkor romlott meg, amikor lebukott, hogy szeretője van (onnantól nem kellett fenntartania a látszatott, a saját szavaival élve) és akkor szakadt meg, amikor otthagytam. Őszerinte az én hibám minden, hiszen én költöztem el a gyerekekkel és adtam be a válópert. Azt, hogy mi vezetett ide, nem nézi, arra írja, hogy én nem vagyok kompromisszum kész.
Nyilván nem 100%-ban az ő hibája -hiszen nem lett volna szerető, ha minden kerek- de ne már, hogy az én hibám minden. És azok a dolgok, amik a nagy lebukás után történtek -amikor már nem kellett magát megjátszania- azok nagyon durvák voltak.ÉS a gyerekek sokat láttak belőle, túl sokat. Azt azért szerintem mindenki sejti, hogy 4 gyerekkel, akikből az egyik még gyakorlatilag csecsemő, az ember nem ugrál csak mert megsértődőtt.Mellesleg a lebukás és a költözés között eltelt 7,5 hónap, lett volna ideje változtatni, ha akar.
Na, ez valóban nem jogi téma. Csak az ezen a fórumon olyan általános nézet nagyon bántja a szememet.
Amúgy szerinted ha meg lehetne vele normálisan beszélni valamit, akkor keresnék jogi utat?
A láthatásra is sokkal többet ajanlottam, mint amit a bíróság végül megítélt, de neki nem volt jó, őneki csak az lett volna elfogadható, ha papíron 50-50, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetnie. Jól kitalálta amúgy, ha érdekel, leírom szívesen.