bipoláris zavar - szülői alkalmasság


TamasHungarian # 2011.11.12. 19:01

Oké, hát ha a gyógyszerezést tudod bizonyítani, akkor azért nem esélytelen, csak hát tudod mikor fog egy iü. orvosszakértő a kollégák ellen szóló szakvéleményt készíteni? Ez kb maga lenne a csoda, de sok sikert kívánok akkor, hátha mégis ...

MileyC # 2011.11.12. 18:53

Tudod az az igazság, hogy az egész dokumentációt kikértem és le lett fénymásolva.a kényszerintézkedésekről szóló adatlapok is, már amelyek készültek. MÁr akkor megkérdezte a főorvos, amikor éltem a jogommal és az összes dokumentáció másolatát kikértem, hogy "tán csak nem pert akarok indítani ellenük?" Annyira nem szoktak az orvosi dokumentációból másolatot kérni, tehát annyira ritka, hogy először azt sem tudták, hogy hol kell egyáltalán kifizetnem a másolatokat és hogy hol fogják nekem elkészíteni. Úgyhogy jöhet nyugodtan az elővarázsolt új dokumentáció. Azért ez már csak egy adu, hiszen ha nem egyezik az övéké és az enyém, akkor a bíróság is elgondolkozik, hogy vajon melyik hamis? Én nem tudom meghamisítani, de ők igen, hiszen minden számítógépben van nekik.

TamasHungarian # 2011.11.12. 18:15

Ez egy nagyon szomorú eset, és értem a felháborodásodat is, természetesen egy messzemenően szakszerűtlen eljárást írtál le.

Durva dolog, de tudod nem véletlen, hogy a pszichiáterek "antipszichiátria" irányzata pont ezért emeli ki, hogy az elsődleges prevenció a pszichiátriai intézmények nagy ívben történő elkerülése (ez nem vicc!).

Most már mindegy persze, de sajnos gyakoriak az ilyen visszaélések, egyszerűbb leszedálni akár hetekre is, mint pontos diagnózist megkísérelni felállítani, és annak megfelelően kezelni. Azért hozzátartozóként saját felelősségre igyekeznék elvinni egy ilyen helyről az édesanyámat, ezt azért nem nagyon tagadhatják meg. Borzalmas dolgok történnek a mai magyar pszichiátriában, és őszintén szólva ötletem nincs, hogyan és mikor fog ebben bármi változni, mert a legkisebb esélyét se látom ennek.

Utólag még annyi örömötök se lehet, hogy elégtételként beperelitek az adott intézményt, mert egy ilyen per megnyerése a mai viszonyok között elképzelhetetlen. Nem elkeseríteni akarlak, csak tényleg nem látok rá reális esélyt. Akár az egész dokumentációt is újra írják, ha netán komolyra fordulna az ügy (ez sem egyedülálló dolog), a kártyák náluk vannak, a ti kezetekben meg mindössze pár laikus meglátása, véleménye, amit lesöpörnek semmi perc alatt.

Fogalmam nincs, mégis mi vezérelte őket az ilyen fokú leszedálásban, de egy a lényeg, egy bipoláris ember kezelésének nem ez a módja, sőt sedatívumokra nincs is szükség legtöbbször. A demencia, szorongás kezelése szintén nem így történik, tehát ez számomra szinte hihetetlen, de azért nem csodálkozom mégsem, mert éppen eléggé uralják a szakterületet a barbárok, és sokszor maga az ember számít a legkevésbé az egészségügy legantihumánusabb területén. (az meg csak egy furcsaság számomra, hogy az 50-es években nem igazán szokott elő jönni a bipolaritás, ha ez valóban az lett volna, akkor már sokkal korábban jelentkezett volna, szóval ezzel kapcsolatban is vannak kétségeim, na de nem ismertem az esetet)
Betegjogi képviselőtől sajnos tényleg nem várhattok semmit, dísznek létezik ugyan, de hát akkor ti is láttátok, mennyire csak egy formaságról van szó.

Csak annyit tudok írni, hogy nagyon sajnálom, de azért nagyon "kifogtatok" egy katasztrófa helyet ezek szerint. 6-8 éve azért léteznek már humánusabb pszichiátriák, de tudom, nehéz pont eltalálni amegfelelőt, amikor a probléma megjelenik

MileyC # 2011.11.12. 16:05

Először csak azt vettük észre, hogy túl sokat megy, nem akar megállni. Az édesanyám volt, 55 éves. Segíteni szerettünk volna neki, bevittük a pszichiátriára. Ott jól begyógyszerezték, a kezelő orvosa meg is mondta, hogy leszedálták.JÖtt sorba minden: kikötözések(amiket a betegjogi képviselőnél meg is panaszoltam, de rá kellett jönnöm, hogy a betegjogi képviselő csak vicc), egyébként a kikötözésekről adatlapot egyet sem kapott, pedig kellett volna, és az adatlapon az volt feltüntetve, hogy meg lett küldve neki, de hogy mikor és ki küldte meg, az már nem volt kitöltve. Az volt feltüntetve, hogy a hozzátartozót értesítették a kényszerintézkedésről, mert ez annak számít, de érdekes módon nem tudtam egyről sem, csak amikor mentem látogatni, akkor szembesültem a látvánnyal. Miután meg mobiltelefonnal lefotóztuk és látták, onnantól kezdve érdekes módon már nem nagyon engedtek be a kórterembe. Nos a szedálásnak köszönhetően nem mozgott, amitől felfekvései alakultak ki test szerte,nem is kicsik, hibába vettünk krémeket, vitamint, hogy erősítsük, ezüst koloidot, amit ivott is, és a sebeire is, a felfekvésre matracot,ami mozgatta, de annyira váladékozott, hogy a fájdalomtól már járni sem tudott,nem segített semmi, erre az állapotára jött a nagy dózisú pszichotróp anyag, vagy három fajta, szorongás elleni is, meg állítólag stb. melyek közül mindegyiknek egyenként számos mellékhatása volt, pl.lábdagadás, hajhullás, kézremegés, szájszárazság, olyan lett mint egy zombi. Azt hiszem, hogy megváltás volt neki, hogy meghalt. Hogy miket élhetet át elképzelni sem tudom. Állandóan harcoltam, hogy csökkentsék már a gyógyszeradagokat, mert a mellékhatásokba fog meghalni. Az egyikból levettek,vagy elhagyták, de adtak helyette másikat, még jobbat, antidepresszánst. Végül is leállt a keringése, de akár egy vérmérgezésen sem lepődtem volna meg. Ennyi röviden. Szorongást, demenciát, bipoláris zavart állapítottak meg nála. Ezekbe ugye nem szoktak belehalni emberek?

A húgomnak skizofréniája volt. Kapott rá gyógyszert, szedi is, már vagy hat éve tünetmentes úgy, hogy amit felírtak neki dózist megfelezte. Azt mondta, hogy az egyik gyógyszerből, amit neki is felírtak dózist, anyunak háromszor annyit adtak egy nap. Volt egy olasz orvos azt hiszem és volt egy pszichiátriai intézet, ahol sok beteg már 20 éve be volt zárva, nem levegőzhettek már, nem foglalkoztak velük, le is mondtak rólunk stb. Ez az orvos gondolt egyet, elkezdte kiengedni őket a levegőre, beszélgetett velük egyre többet.Láss csodát,annyira felgyógyította őket a törődés, a beszélgetések, stb., hogy meggyógyultak és elhagyhatták az intézetet. Ez egy történet a sok közül, amit olvastam a www.emberijogok. hu. oldalon. Rengeteg kiadványuk van, és elég tanúságosak.

Leegyszerűsítve, lehet, hogy anyukám esetén a törődés, beszélgetés sokkal többet ért volna, mint az, hogy túlgyógyszerezzék.

Bocsi, hogy ennyit írtam.

TamasHungarian # 2011.11.12. 10:22

Igazad van a pszichotróp gyógyszerekkel is meg a megvonással kapcsolatban is, na de egy bipoláris kezelése egyáltalán nem leszedálással történik. Ez csak egy pörgős fázisban max hirtelen, egyszeri, akut beavatkozásként történhet, de semmiképpen sem ez a terápia.
Évente jönnek ki az újabb és újabb gyógyszerek erre, de sajnos súlyosabb esetekben igen csekély a hatékonyság továbbra is. Ez egy nagyon nehéz területe a pszichés megbetegedéseknek.

Mibe is halt bele az az illető? Ezt nem értettem.

A gyógyszer-bizniszben is igazat adok neked, ez is egy sajnálatos tény, de ettől még a bipoláris betegség létezik, és egy valóságos katasztrófa az ember életében.

Milyen alternatív megoldásokra gondolsz? Megkérdezhetem? Érdekelne nagyon!

MileyC # 2011.11.12. 09:26

Tévedés, volt bipoláris beteg a családban, a pszichiátria által alkalmazott "gyógymód" és mellékhatásai hatására (gyógyszerezés, szedálás)belehalt. Ennyit erről. Ma már léteznek alternatív megoldások is egy-egy pszichiátriai beteg meggyógyítására a gyógyszerezésen és leszedáláson kívül,de itt Magyarországon nem divat. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy az a sok fiatal, akit pszichotróp anyagokkal kezelnek, miért is kísérelnek meg öngyilkosságot, és kezdenek el lövöldözni (lásd. pécsi eset). Ezekhez a pszichotróp anyagokhoz hozzá lehet szokni, és az elvonási tünetek ugyanúgy jelentkeznek, mint a kábítószernél, ha egyszer csak megvonják.

Egyébként pedig utána olvastam, elhiheted, hogy rengeteget, és sok esetben a tünetek mögött testi betegségek, vagy éppen vitaminhiány (pl.B12) áll, csak a pszichiátria meg sem próbálja és nem is akarja a betegeket kivizsgálni, mert akkor kinek írhatják fel azt a halom gyógyszert? Ami egyébként pedig bomba üzlet.

TamasHungarian # 2011.11.12. 08:04

MileyC
Jééézusom! Akkor te nem vagy tisztában a bipolaritás természetével, és igaz, hogy vannak enyhébb és súlyosabb formái, de tudod akár életveszélyes állapot is lehet (sokszor az is!).
Tudod milyen az, amikor egy hétig pörög, nem eszik, nem iszik, nem alszik, aztán összeesik kimerültségében? Majd másik fázisában pedig két hétig csak a plafont bámulja az ágyon, és beszélni se lehet vele, aztán akkor meg azért kell kórház, hogy infúziósan táplálják?

Hát ennyit arról, hogy mennyire kitaláció vagy sem. Nyilván nem ismertél még bipoláris embert, de jobb is sztem. Azért utána olvasgathatsz kicsit ...

zapa # 2011.11.11. 22:42

A ferjem volt felesege bipolaris. A birosag 10 evvel ezelott az anyanal helyezte el a gyereket. A "gyerek" most 21 eves, nem dolgozik, nem tanul. 2 honapja volt egy ongyilkossagi kiserlete. Szoval ennyit arrol a szakertoi velemenyrol, hogy meg nem volt pelda arra, hogy bipolaris szulok roszabb szulok lennenek, mint a nem bipolarisak.

MileyC # 2011.11.11. 18:07

szerintem a bipoláris zavar nem is betegség, csak a pszichiátria egyik szüleménye sok minden más mellett. Ajánlom figyelmedbe a következő oldalt:

www.emberijogok.hu

slybaby # 2011.08.01. 14:12

bocsanat,azt hiszem rossz helyre irtam, most vagyok itt eloszor,nem tudom torolni, ha valaki tudja akkor ezt a 2 uzenetet torolje kerem ebbol a temabol. koszonom

slybaby # 2011.08.01. 14:09

Hello!
Segitseget szeretnek kerni. Kisbabat varok, de az apa nem hajlando aleismerni az apasagot, mert neki "nem kell". Kulfoldon elunk, de mind a ketten magyar allampolgarok vagyunk. Apasagi nyilatkozatot nem szeretne alairni. En mindenkepp szeretnem, ha legalabb az apa nevet viselne a gyermek, meg ha masban nem is szamithatok ra, es a neveleseben nem akar majd reszt venni. Megoldhato ez valahogy, hogy az o nevere keruljon a baba? vagy nem tehetek semmit? mik a jogaim ilyen esetben?
varom a mielobbi valaszt!
koszonettel:
slybaby

sió # 2011.08.01. 13:58
  • 1

Véleményem szerint a diagnózis önmagában nem probléma.
Problémává akkor válik, ha a másik oldal makulátlanul tiszta. /és alkalmas/

  • 2

A diagnózis problematikája egy orvosszakértői véleményben rejlik.
Jó magyar mondás szerint, amit tagadunk az nem történt meg! /miért kell kiderülnie?, majd előássa akinek érdeke!/

Családjogi szempontból tehát először ki kell derülnie. Ha kiderül bizonyítani kell. /utóbb nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen. feltéve ha tényleg gyógyult az illető!/ Ha sikerül bizonyítani, és nőről van szó akkor minimum 30 felmentő érv fog elhangzani akár bírói részről is.
Ha férfi, akkor elég kiderülnie. Bizonyítani sem kell.

sagit # 2011.08.01. 08:43

"Ha tudnánk, hogy mennyi szülő van, aki nem küzd bipoláris-cuccal, teljesen egészséges, de abszolút alkalmatlan a gyereknevelésre..."

Ezt inkább fordítsuk meg:
...., Hogy mennyi szülő van aki sokkal jobban nevelné a gyermekét de nem teheti.... mert sok gyámhatóságnál (mindnél) a jó nevelést kimeríti a koszt és kvártély....

C a s a b l a n c a # 2011.08.01. 05:23

Ha tudnánk, hogy mennyi szülő van, aki nem küzd bipoláris-cuccal, teljesen egészséges, de abszolút alkalmatlan a gyereknevelésre...

ObudaFan # 2011.07.28. 14:49

Ha a gyermek nevelésére alkalmatlanná nem teszi, akkor természetesen nem kizárt, hogy a gyereket nála helyezzék el. De, valljuk be, hátránnyal indul ezen a téren.

Metal Koala # 2011.07.28. 14:09

Kedves Fórumozók!

A Bipoláris világ egészségügyi portált vezetem.

Segítségre lenne szükségem. Általánosan segítséget nyújt az oldal minden hozzánk forduló embernek. A minap kaptam egy levelet. Az írója nevét személyiségi jogai és kérése okán nem szeretném feltűntetni.

Levele:

Családjogi információra lenne szükségem.

Többször kezeltek szorongásos depresszió miatt, amióta elváltam, időszakonként alkohol problémákkal is. Az utolsó zárójelentésemben "nem meghatározott bipoláris affektív zavar" is szerepel. Ez azt jelenti, hogy mániás-depressziós elmebeteg vagyok?

Családjogi szempontból a fenti diagnózis eleve kizárja, hogy alkalmas legyek 14 és 17 éves gyermekeim nevelésére, amint azt volt férjem állítja? (Nem érzem magam annak, és több, mint két éve absztinens vagyok.)

Általánosságban a bipoláris zavar nem zárja ki a gyereknevelést. Rengeteg beteg szülő és eddig nem volt példa, hogy bármivel is rosszabb szülők, mint a mentálisan egészségesek.

Segítséget előre is köszönöm.

Üdvözlettel Korcz Attila