gyermekelhelyezés apánál

Érdeklődnék, hogy miért él ma még mindig az a felfogás magyarországon, hogy "egy gyermeket mindig az anyánál helyezik el"

Van valahol egy kimutatás,egy statisztika, hogy magyarországon mi a bírói gyakorlat e téren?

Mert így van.

A férfiak 10%-a próbálja meg a gyermek nála történő elhelyezését indítványozni, 40%-uknak sikerül is. Tehát kb 4% kontra 96%.

Más kérdés, hogy miért csak 10% próbálja meg.

• mert ha körbe nézel nem találsz példát erre
• mert akkor a gyermeket eltiltja tőled az anya
• próbálsz megalkuvó lenni (kisebb veszteség)
• ellenséges szemmel néz mindenki (Óvoda, iskola, gyermekorvos)
• a hivatalokban már eleve vesztesként fogadnak
• nem is szereti a gyemekeket, csak az anya kedvérét lettek
• akkor mondja meg az anya, hogy nem is a tiéd
• a karrier fontosabb
• egyszerűen konfliktuskerülésből,
• lustaságból
• pénztelenségből
• meglátják, hogy mindenki nő az eljárás során és eleve esélytelennek tartják

A bírónők fele elvált, így maga is utálja a férfiakat, ismerkedni , szórakozni nem tud az állásából kifolyólag, szűk körben mozog így frusztrált lesz, ne adj isten egyedül neveli gyermekét.

Had idézzek pár mondatot csak így gyorsan.

Bíró (férfi): Ne mondják rám a kollégák, hogy elfogult vagyok és nem a szokás szerint döntök. II. fokon úgyis csupa női bíró van, kinek hiányzik, hogy mindig visszadobják ügyeimet és rossz legyen a statisztikám.

Bírónő (bontóperi tárgyaláson): Miért akarja elperelni a gyermeket az anyjától?
(nem is értem miért nem az anyának tette fel a kérdést, hogy miért akarja elperelni az apjától...)

DE amennyiben szerencsés helyzetben egy fiatal bíróhoz kerül az ügy, még mindig nehéz a dolog, hisz ő pedig a szakértőkre támaszkodik.

Gyámhivatal: Nem értem miért hazudozik az anya. Elég ha elmegy a bíróságra és egy szót sem szól. Akkor ő kapja meg.

Szakértő1. Egyformán alkalmasak a szülők, de más az ha egy apától és más az ha egy anyától veszik el gyermekét, így az anyánál történő elhelyezést javaslom pszichológiai szempontból.

Szakértő2: Apára csak bizonyos életkorban van szüksége (nem ebben) a gyermeknek, mely következik az evolúcióból. Nézzük csak meg az állatvilág magatartását.

Csak a fiatal bírók és szakértők együttesénél van esélye egy férfinak, mert ők még a tanultak és a jog szerint járnak el. Ahogy nő az életkoruk egyre több a szubjektív elem döntéseikben. Tisztelet annak a pár kivételnek akik saját pozitív életük okán továbbra is a jog szerint járnak el.

Sajnos hasonló esélyekkel indul az apa akkor is, ha "csupán" a közös szülői felügyeletet szeretné fenntartani.

Ki kellene vonulnia az államnak a gyermek elhelyezés kérdése eldöntéséből. Legyen ez a szülők felelőssége.

Azoké, akik addigra már egy kanál vízben meg tudnák fojtani egymást? Szerintem egyébként ahol a szülők normálisan, békésen, a gyerek érdekeit szem előtt tartva kezelik a kérdést, ott az államnak most sem nagyon kell beavakoznia.

„Ki kellene vonulnia az államnak a gyermek elhelyezés kérdése eldöntéséből. ”

Sőt, vonuljon ki minden jogvita eldöntéséből.

Ezt ne kívánd, nem lenne helyes.

Nagyjából ugyanakkora értelme van, mint annak, amit te írtál.

Miért is?

Azért, mert a két ellenérdekű félre hagynád egy olyan vita eldöntését, akik nem feltétlenül tudnak megegyezni.

Nem vagyok jogász, csak érintett. Kérdésem Hozzátok a következő lenne: Mennyiben látjátok megvalósíthatónak azt az elgondolást, amelyet (talán a svédeknél) hallottam, hogy válás esetén megtörténik a gyermekelhelyezés, de a magyart szabályoktól eltérően, alapesetben fenntartják a közös szülői felügyeletet (és azt csak akkor veszíti el, ha a gyerekkel szemben - a hatóságok szerint is - vétett, mert ma elég a megszüntetéséhez indoklás nélkül durcásan a Bírósághoz fordulni)?
Szerintem ez járható út lenne. Természetesen ez mellett olyan jogkörökkel kellene felruházni a hatóságokat (gyermekvédelemmel kapcsolatosan), amelyek végrehajthatóak és a megfelelő súllyal be is vethetők a gyermekük ellen vétőkkel szemben. Jelenleg a jog (saját tapasztalat) valóban védi a különváltan élőt, de azon kívül semmi. Se Bíróság, se a hivatal, se a családsegítő, senki (tisztelet a nagyon kevés kivételnek, szintén tapasztalat)...
Egyetértek Dr.Attikával is, hogy a Bíróság nem alkalmas ennek eldöntésére, de ObudaFannal is, hogy az ellenérdekelt felek ezt nem tudják eldönteni.
Esetleg a mostohagyermekként kezelt mediációt lehetne előírni az ellenérdekelt felek számára a Bíróságnak és ha meg tudnak egyezni - siker, ha pedig nem, akkor a bíróság a szakember javaslata alapján dönthet megalapozottan. (Persze ez időt, munkát és felelősséget is jelent.)

Nem ellenérdekűek a felek, legalábbis normális esetben nem. Anyának, apának is az az érdeke, hogy a gyermek, gyermekek a legmegfelelőbb környezetben nevelkedjenek.
Élettapasztalatom az, hogy ha és amennyiben ebbe nem szólna bele az állam, akkor a felek ennek megfelelően döntenének. Csakhogy a szocialista állam a gyermeküket egyedül nevelő anyák részére- nem szükséges- többlet kedvezményt adott, ezért az elhagyott anyukák ezt a gyermek érdekei ellenére is az apák bosszantására használják.

Mély tisztelettel: ez marhaság.

Miért is Béla? Kijelentesz valamit, de ritkán indokolsz.
Érdekel az indoklásod.

Bizonyára észrevetted már, hogy a marhaságokat általában nem szoktam tételesen cáfolni. A blődlivel vitatkozni méltóságon aluli. (Még a perekben is csak ritkán teszem.)

Így most is csak egy bővebb, formállogikai magyarázat:
Egy nem valós állítás indoklása szükségképpen maga is hamis (vagy nincs összefüggésben az állított ténnyel.) Ha pedig sikerül egyetlen hozzászólásban három valótlan és propagandisztikus tényállítás tenni, s közöttük még oksági összefüggést is feltételezni, az nálam már a marhaság kategóriája. (Biztosan van rá jobb kifejezés, de most nem találom.)

No végre valami személyeskedés... ez a családjog.

No ezért nem vonulhat ki az állam ebből. Csak épp nem két felnőtt szülő közt kellene választania, hisz miképp fejlettebb országokban például Szlovákiában az állam épp ráerőlteti (jó értelemben) a szülőkre, hogy gyermekük érdekében működjenek együtt. Emellett már van értelme a mediátoroknak. Aztán aki nem tudott attól elvehetik, jogait csökkenthetik..ha indokolt.

Ugyanis két elváló szülő, általában soha nem egyezik meg. Főképp, mivel az anyák eséllyel zsarolják anyagi kérdésekben is az apákat a gyermekükkel. Persze vannak kivételek, akik békésen megegyeznek, hogy pl "bármikor jöhetsz", majd az ügyvéd vagy bíróság iratba foglalja, hogy "az apa bármikor látogathatja és megegyezés szerint bármikor elviheti" Aztán mikor megjelenik az új partner és még talán fiatalabb is, rögtön a gyámhatóságnál találod magad akik kiröhögnek ezen irat, ítélet végrehajtásáért.

Álláspontom szerint alaphelyzetben a szülőket kötelezni kell a közös szülői felügyeleti jogra és kötelezettségre, mely a kapcsolattartás és eltartás egyenlőségét is biztosítja.
Ezután a mediátornak már van esélye, hisz az idő haladtával a sebek is gyógyulnak, a szülők belátóbbak, türelmesebbek lesznek. Azt nem is említve, hogy mindenki könnyebben megállapodik, ha nem biztos az elhelyezés kimenetelében, illetve nincs is verseny ebben a kérdésben. (Zárójelben jegyzem meg, melyik az a hülye anya aki egyezkedik a mediátornál, mikor a bíróság úgyis neki adja.)
Akik pedig normálisan meg tudnak állapodni a gyermek érdekében, úgyis figyelmen kívül hagyják a döntést. Viszont nincsenek "bombák" a későbbiekre.

„alaphelyzetben a szülőket kötelezni kell a közös szülői felügyeleti jogra és kötelezettségre,”
Csakhogy a gyerekkel nem szabad kísérletezni, mert ez olyan iparág, ahol selejtet el lehet dobni, vagy újra fel lehet dolgozni.

"nem olyan" - természetesen. Elnézést.

Jaj Béla!
Írjál már egy érthető indoklást. Blablát másnak tartogasd.

A mostani állapotnál nem nagyobb rizikó...

DE az, hogy a szülőknek megadják a lehetőséget és a viselkedése, gyermekhez fűződő viszonya alapján csökkentik esetlegesen jogait nem nevezném kisérletezgetésnek ahhoz képest, hogy egy ember (bíró) ahogy ébred, úgy dönt szubjektíven legalább három ember életéről.

Szerintem az a kisérlet, hogy itt-ott elhelyezem aztán már nem az én felelősségem.
Az ezt követő, illetve a bontóperek elhúzódása miatt a bizonytalan helyzet okán a viták biztosak, intenzívek, azonnaliak. Ehhez képest, hogy majd egyszer hátha valamelyik szülő joga csorbul a saját viselkedése alapján... Hát én mindenképp ez utóbbi variáció mellett szavaznék a gyermek érdekében

Ja és utóbb már a mediátort is meg lehet majd hallgatni aki együttműködött a családdal, ismeri őket és nem egy Szondi teszt alapján döntött fél óra ismeretség után.

Zotyika!
Voltál már jogi képviselő gyermek elhelyezési perben:

Bocsáss meg Zotyika, de ezt a te álláspontodat is alaposabban át kell még gondolnod. (Bár, nem Attika szempontjai szerint.) :))
A közös szülői felügyeletre kötelezés túrót sem érne. Együttműködni, egyetérteni, kötelezéssel soha nem fog olyan emberpár, akik pont a pokolra kívánják a másikat.
A másik: ha a mediátor később tanúskodhatna, maga ez az intézmény mehetne a sunyiba. A lényege, hogy semleges, és a felek bízhatnak abban, hogy ami nála történik, az később nem kerül ki onnan. Különben még annyira sem lennének őszinték, mint így. Vagy, igénybe sem vennék többé. (Viszont abban sajnos igazad van, hogy a rendszer elkeserítő. Sőt, szerintem egyikünk sem éri meg, hogy pozitívan változzon.)

Én is csak ötletelni tudok a saját tapasztalataimból.

A tapasztalatok szerint az erőltetés, -lehet helytelenül írtam, inkább úgy kellett volna, hogy az alaphelyzet - nem a közös döntések erőltetése, hanem a felek egymással szembeni harcának csökkentése, hisz nem lehet győztes fél ebben az esetben. Mindkét fél egyforma jogokat szerez, illetve marad meg nekik. Tehát nem a döntések meghozatala, hanem a harc feleslegessé tétele az előnye ennek az "eröltetésnek".

Más európai országokban, kanadában, usa-ban működik kisebb-nagyobb eltérésekkel. Olyan országokban ahol bevezették, visszaesett a bontóperek száma, ugyanis pl nem éri meg, mivel a gyermekkel nem lehet zsarolni, stb. Sőt -bár ezt sem tartom jónak-inkább azért harcolnak minél kevesebbet lehessen a szemükre vetni és ők adjanak többet a gyermeknek.

A mediátorral kapcsolatban igazad lehet. Bár amennyiben kötelezik a feleket -mert ugye ez nem az önkéntes eljárás- sokat elárul, akár már azzal, hogy nem működik együtt.

Kedves Zotyika, azt hiszem értettem egyébként, de végül nem az jött le a hsz-edből. :)
„az erőltetés, (…) nem a közös döntések erőltetése, hanem a felek egymással szembeni harcának csökkentése”
Szerintem ez lenne megvalósítható azzal, ha a gyermekvédelmi rendszerben, a végrehajtásban, meg persze a bíróságokon is, legalább az érvényes jogszabályok szerint járnának el kompetens és mentálisan egészséges bírók, rendőrök, ügyintézők, hivatalnokok stb. Ja, és persze emberi időben, és nem hónapok, vagy évek alatt hozva egy-egy döntést, mire a szegény gyerek már rég felnőtt. Ha csak a végrehajtás normálisan és azonnal működne, jóval kevesebb lenne a harc is.

„Olyan országokban ahol bevezették, visszaesett a bontóperek száma”
Háát, én nem ismerek ilyen statisztikát, meg nem is tudom, mit és milyen országokban vezettek be, aminek a bontóperek csökkenése lett volna az eredménye, de elég hihetetlen és valószínűtlen, hogy házaspárok egy megromlott kapcsolatot fenntartanának csak azért, mert előre kiszámítható, hogy a gyerekkel majd nem lehet zsarolni. Esetleg, ha valóban értelmesebb döntések születnének, és nem lenne értelme néhány nőnek eleve azért férjhez menni, vagy szülni, hogy később ezzel biztosítson magának jövedelmet. (Ismerek néhány ilyen nőt személyesen is, de pl. Oroszországban, statisztikában még ma is előkelő helyen áll a lányoknál az érvényesülésnek az az elgondolása, ami kizárólag gazdag férj találásán alapul.)

„Bár amennyiben kötelezik a feleket -mert ugye ez nem az önkéntes eljárás- sokat elárul, akár már azzal, hogy nem működik együtt.”
Ehhez viszont újra csak értelmesebb eljáró csapat kellene, de egyelőre úgy néz ki, hogy a döntésekkel és az eljárások elhúzásával többnyire még jutalmazzák is a gyereket felhasználó, és másik szülő ellen nevelő felet. Hiába alapelv, hogy a gyerek hosszú távú érdekeit kell szem előtt tartani, ha egy szülő épp elérte, hogy a gyerek a másikat már elutasítja, vagy fél tőle, úgy döntenek, ezt a helyzetet konzerválják, mert ez az egyszerűbb, oszt’ jól van. Legalábbis, ezzel a további kérelmeknek biztosan elejét veszik. Szóval, hosszú távon ma nem a gyerek, hanem legtöbbször az eljárástól menekülő hivatalnokok érdekei érvényesülnek.