gyerekelhelyezés

Kedves kisember!

Saját példámat említem...

Nyertem néhány pert, és igyekeztem jogszerűen és nem úgy eljárni, ahogy TE sem akarsz!!!

Ezen buktam el..........

Azaz vagy megfogadod a tanácsokat, vagy most mondj le róluk!

Szia Zoltán György! Köszönöm a válaszod. Ami meglep, hogy hallottam egy hivatalos helyen azt a választ, hogy néha nem jó elveszni a jog útvesztőjében és inkább alkalmazni olyan módszert, ami az erősebb kutya elvén alapszik. Csakhogy ott van egy gyerek, aki még befolyásolható(bevallom ez most nekem nem sikerült mert kevésbé agresszívak a módszereim mint a dühöngő-tönkreteszem az életed anyának). Hogy melyik módszer lenne a jobb ezt csak utólag fogom megtudni, amikor lehet már késő lesz. Aki olvasta az elvált apák a véleményét néhány dologról, no meg néhány dolgot hallott a gusztustalan hozzáállásról az anyák részéről az apák felé, annak nem tudok már sok újat mondani. Ebben a kérdésben vajon mikor lesz egyenjogúság? Mégis kérem azokat a tippeket, tanácsokat amivel meg lehet egy ilyen helyzetet oldani a joghézagok kompenzálása ügyében:) Akár email-ben, akár telefonon, de jelentkezem. Köszi előre is...

Ezek szerint lemondtál a gyermekedről?

Sziasztok.
Nem mondtam le a gyerekemről, dehogy!
Csak azt látom és hallom, hogy akkor ítélik az apához leginkább a gyereket, ha bebizonyosodik, hogy az anya alkoholista, kábítószerezik, beszámíthatatlan, vagy erkölcstelen életmódot folytat. És hangsúlyozom, szó nincs arról hogy "el akarnám venni a gyereket" Tőle, sőt elejétől kezdve a közös felügyeletre akartam rábeszélni, de süket füleket döngetek. A borzasztó az, hogy miért kell a gyerekben gyűlöletet szítani az apa ellen és ilyen mértékben eszköznek használni a gyereket? Nem kommentálom, mindenki tudja... Viszont volt egy munkaügyi perem és ott az első tárgyaláson rögtön veszítettem, a másodikon rögtön nyertem. Ott megtanultam, hogy mennyire szubjektív alapon dönthet a bíróság. Sőt! Abban is biztos vagyok, hogy egy "jó" tanú, aki hazugsággal ugyan, mégis el tud dönteni egy pert. Megnéztem a bírónő napi beosztását aki tárgyalja majd a mi ügyünket is és azt láttam hogy legtöbb 1.5 órája van egy gyermekelhelyezésre, fél ill. 1 órája bontóperre, ebédidőt nem is láttam. Nem akarok okoskodni, de én tuti nem lennék bíró. Ekkora felelősséget vállalni egy gyerek életével kapcsolatban... no hagyjuk.

Sajnos a helyzet jelenleg ez. Egyetlen esélyed, hogy a gyermeket nálad helyezzék el, ha a per jogerős lezárásáig hatékonyan magadnál tartod, és még akkor sem biztos - láttam már ilyet - vagy ha bebizonyitod, hogy az anya alkalmatlan a gyerek nevelésére. Ez pedig igen nehéz. Ez igen messze van Európától, és az Emberjogi Egyezmény 7. kiegészitő jegyzőkönyv 5. cikkétől, amely deklarálja a házastársi egyenlőséget. Hivatkozz arra, hogy a gyermeked anyja jogellenesen vitte magával a gyermeket és vonta ki a közös szülői felügyelet alól, továbbá jogellenesen iratta át másik iskolába, jogellenesen jelentette be máshova. Jelentsd vissza. A gyerek iskolájának és tartózkodási helyének megválasztásába ugyanis akkor is beleszólásod lenne, ha már szünetelne a szülői felügyeleti jogod. De erről szó nincs, jelenleg tényleg azonos jogokkal rendelkezel, mint az anya. Viszont ha ezzel a joggal nem élsz, akkor ne másokat hibáztass. Az anya élt vele, tudomásul kell venni, hogy a saját érdekeidet neked kell képviselned és neked kell lépned, ha eredményt akarsz.

Derill erre szép lassan és ráébredve hogy nem kell hinni mindenki ígéretének és jóindulatának és látszólag tenni akarásának, érvényesül a régi mondás: segíts magadon az Isten is megsegít:) Az első meglepetés akkor ért amikor az ügyvédem azt mondta, ha nem kérek gyerektartást, a bíróság azt fogja hinni, annyi pénzem van hogy nincs szükségem holmi 10 ezer forintra és megítél a végén annyit ha elveszítem nyöghetem. Ha nem kérem, sőt nem követelem a jogaimat, akkor úgy tekinti a bíróság, hogy belenyugodtam a helyzetbe s mintegy hallgatólagosan beleegyeztem és még sorolhatnám... Az biztos hogy a hozzám hasonló földi halandó akinek vajmi kevés köze van eleinte a joghoz, ha az ügyvédje nem tájékoztatja kellőképpen, ebbe a mocsárba úgy belefullad hogy észre sem veszi. én már azt látom, hogy a bíróság teljesen szubjektív tud lenni, és ha egy bíró esetleg egy ösvényre téved ami téves, jogában áll azt figyelembe venni amit akar. És onnantól persze mondhatok majd amit akarok, annyiszor fellebezhetek ahányszor akarok és semmit nem érek el vele. A döntő dolgok itt a pártatlan tanúk, az írásos bizonyítékok és persze amit a jog előír és rutinból szinte alkalmaz. De nekem csak egy meccs van.....
És még valamit, amitől lehet hogy nem leszek népszerű. Voltam egy ügyvédnél, aki szó szerint azt mondta : " a mi munkánk annyit ér mint egy takarítónőé, csak bennünket jobban megfizetnek, úgy mint most maga is"

Ezzel az ügyvéddel nem értek egyet. Lehet, hogy az ő munkája annyit ér, én viszont láttam jópár olyan ügyet, amit ha takaritónő képviselt volna, esélye sem lett volna. Remélem nem ő képvisel.

A többivel egyetértek, számit a szokásjog, és ha a biró olyan beállítottságu, hogy szerinte a gyereknek a nőnél a helye, akkor esélyed nincs. Mindig azt mondom, hogy a gyermekelhelyezési ügyeket ugy kellene elbirálni, hogy megfogni az iratokat, törölni a neveket és nemre való utalásokat, és ugy elbirálni. Érdekes itéletek születnének.

Kedves Kisember!

A bírónő által elrendelt szakértői vizsgálaton kiderült és az anya el is ismerte, hogy nagymértékben alkalmatlan a gyermekeink nevelésére.
Emelett nincs önálló otthona, az anyjánál húzta meg magát.
az anyja sem képes a gyermekeim felnevelésére.
Együttesen azonban képesek ELLÁTNI!!!

Persze náluk helyezték el őket...

Van még kérdésed?!?!?

Derill nem Õ képvisel, csak a társasági szerződésemet írta. a másik dologgal kapcsolatban én is attól a dologtól félek hogy nem a jogról és az alkalmasságtól függ ez, hanem éppen a bírótól, melyik lábbal kell felt, ki a szimpatikus stb. aztán majd kitalál valami indokot miért úgy döntött..
Zoltán György véleményeddel kapcsolatban annyit, hogy a mi esetünk nagyon hasonlít egymáshoz, ott az anya az anyós és az anya testvére is pszich. beteg, kezelésre szorulnak stb, mintegy öröklődve vagy belenevelve. az én feleségem is az anyósnál húzta meg magát és én is azt állítom hogy egyedül a feleség nem képes nevelni a gyereket. Azt állították, "majd neveljük mi hárman"... nincs több kérdésem, de ebbe bele kellene nyugodnom?

A társasági joghoz még érthet, az teljesen más, mint a családjog. Sokan azt hiszik, a családjog tök egyszerü, ez nem igy van.

Hivatkozz erre, és arra, hogy Te egyedül is képes vagy nevelni, továbbá arra is, hogy kimutathatóan a család hozza magával a pszichiátriai betegséget, melynek valószinü indoka az, hogy nem nagyon volt férfipélda a családban. Tényleg az anyós nem egyedül nevelte véletlenül az anyát?

Nem egyedül nevelte a lányait, de az apának nem sök köze volt hozzá. Ugyanaz a helyzet mint nálunk, az anya mond valamit és azt mindenki kutya köteles tudomásul venni. Különben meg egy tökre nőcentrikus társadalom, nem csoda hogy elférfiasodnak a nők és elnőiesednek a férfiak... Bocs akit bánt

A tisztább kép kedvéért...

Amikor a harmadik gyermekünkkel volt terhes az ex-em, az anyós teljesen depressziós lett és gyógyszereken élt.

Ex-em -a hátam mögött- "kitiltotta" tőlünk, amit nem elleneztem én sem!

Most már nem kell szednie, mert "vidámabb"...

Nem ettől. A nők kivivták az egyenjoguságot, tehát dolgozhatnak, sőt, most már muszáj is nekik, különben egy családot egy férfi ritkán tud eltartani. Ennek következtében viszont kevesebb idejük van a háztartásra, gyereknevelésre, és a pasiknak is ki kellene venniük ebből is a részüket, azonban ők erre nem nagyon hajlandóak, merthogy nagy részüknek fogalma nincs arról, hogy eszik vagy isszák a mosogatást, főzést, vasalást.

Nagy ritkán még kiporszivóznak, esetleg bevásárolnak, de néha abban sincs köszönet. Sosem felejtem el, amikor a férjemnek mondtam, hogy hozzon kelkáposztát. Nem hozott. Amikor rákérdeztem, hogy hol a káposzta, boldogan mutogatta a karfiolt. Nem akartam elrontani a jókedvét, ugy örült neki, hogy szépet hozott. Rántott karfiol lett kelkáposzta főzelék helyett. Később azért beavattam, a káposzta zöld, bár a karfiol is a káposztafélék családjába tartozik:)

Az anyósokkal meg az a gond, hogy (puszta jószándékból) sokszor megpróbálnak a gyerekeik helyett élni és olyan mértékben avatkoznak be az életükbe, hogy ezzel tökéletes jószándékuk ellenére gyönyörüen tönkre is vágnak mindenféle kapcsolatot. (Dr. Grád András: Félrelépők kézikönyve erre gyönyörü - és igen humoros - példákat hoz.)

Aztán egyszercsak ráébred a gyerek, hogy 30-40 éves, de képtelen "anyuka" nélkül bármire (és ez a férfiakra is jellemző). Érdekes módon após nagyon ritkán avatkozik egy házasságba, kapcsolatba. A Dzsungel hőse cimü filmben mondja az apósjelölt (anyósjelölt sikertelen szétbarmolási kisérlete után): "ha időben megölöm, épp szabadulnék". Valamilyen csoda folytán az egész mozi felnyihogott:))

Hát igen... történeteket lehetne mesélni, meg vitatkozni is lehetne rajta. Mindenkinek maradnia kellene a kaptafánál, még akkor is ha ez ódivatúnak tűnik. Az tuti hogy ennyi válás régebben nem volt, a hozzáállás is más volt, az erkölcs is, az elvárás is. Ha valaki vidéken él, az is alapvetően határoz. Amit nyertünk ezzel a fene nagy modernizációval, meg egyenjogúsággal, annyit el is veszítettünk máshol. Z. Gy. mindhárom gyereket a feleségednek ítélték?

Mindhárom az anya háztartásában volt az itélethozatalig. Ezen felül testvéreket ritkán választanak szét.

Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy az a gyerek akit együtt neveltek a szülők 9 évig, az annál a szülőnél fog maradni, ill. annál a szülőnél helyezi el a bíróság véglegesen, aki egyedül nevelte a bontóper kezdetétől az ítélethozatalig (akár úgy is hogy a gyereket nevelő szülő meggátolja jogtalanul a másik szülőt ebben)????????????????

De igen!
Nálunk is ez volt!
Bár ex-em nem tudott főzni, csak az utólsó fél évben kezdett tanulgatni, a mosógépet (autómata) csak kikerülte több, mint öt évig azt sem tudta, hogy működik. A bevásárlások, cipelések szinte kizárólag az én feladatkörömbe tartozott... Emellett én építkeztem és teremtettem meg az asztalra kerülő betevőket.

Amikor eljárt a barátnőjéhez (vásárolgatni), vagy bulizni ismerősökkel, koncertekre akkor is egyértelműen csak én voltam a fiaimmal. Nem ő nevelte egyedül.
Ha bepiálva, drogosan jött haza hajnalban, akkor őt is elláttam, lefektettem.

A gyerekeket elzárták tőlem, a kapcsolattartást a bíróság ítélete ellenére meghiúsították!
A Gyámhivatal elmarasztalta Határozatban.

.........és akkor mi van?

Sajna amit Zoltán ir, az ma még igen sok biróságon elterjedt szokás: a gyerek a nőé, és nagyon komoly dolgot kell tennie ahhoz, hogy ne neki itéljék, ha a gyermekelhelyezési per alatt a gyerek nála van. A biróság általában annak itéli a gyereket, akinél a per lezártáig van, azonban sokszor láttam példát arra, hogy a pasi hiába vette magához, mégis az anyánál helyezték el. Ha visszakeresitek itt a forumon, Tutucs pont igy járt. Hiába vette magához a gyereket - az anya szklerózis multiplexes volt, emiatt képtelen volt gondozni - a biróság a gyereket az anyának itélte, és most a 80 éves nagypapa gondozza (ahogy tudja). Abban az ügyben - láttam az iratokat - egyértelmüen az apa volt alkalmasabb a gyerek nevelésére.

Szia!

Válás előtt állunk a férjemmel.Két kiskorú gyermekünk van.A vagyonon pereskedni fogunk, mert keresztbe akar tenni, de a gyerekek nálam maradnak, ez számára nem vitás.Viszont ha a vagyonon nem egyezünk, azt is el tudom képzelni, hogy a kicsiket is megpróbálja elvenni.
Arra lennék kíváncsi, milyen esélyekkel indul.A történet elég kínos.
Elhidegültünk egymástól még terhességem alatt, 5 éve, házaséletünk kínlódás volt.Jó pár éve volt egy futó kapcsolata, amit most tudtam meg, de nem is érdekel, hiszen ha otthon hiányzik.....Jó egy évvel ezelőtt nekem is eljött egy szerelem, És ekkor úgy egyeztünk meg, megpróbálunk kulturáltan együtt élni, de a gyerekek miatt nem válni, és a magánéletünket külön élni.Így utólag ez elég hülye ötletnek tűnik, és az egy év alatt tönkrement az emberi kapcsolatunk is.
nekem azóta is az a kapcsolatom van, amit soha nem tudott elviselni, neki sok barátnője volt és van, amit én toleráltam.Az ő dolga.
Aztán jött egy botrány.Mi a kedvesemmel intim képeket készítettünk, szex-és akt.Kizárólag saját örömünkre.Ezeket a képeket átküldte nekem e-mailben, én lemezre mentettem.Hamarosan azt mondta a férjem, ezek a képek kikerültek a netre(állítása szerint kémprogram van a gépünkön).Sőt a munkahelyén kitudódott, ezzel megaláztam őt.Nem láttam a neten ezeket a képeket.gyanítom, hogy nem igaz, és a férjem csak a lemezemen látta.De azt mondta, ő lemásolta, elmentegette, ha kell, felhasználja ellenem a gyerekek érdekében, bizonyítva erkölcstelenségemet.
A történethez hozzátartozik, hogy anno vele is készítettünk ilyen képeket, akkor nem voltam erkölcstelen.Ráadásul ez nekem egy tarós szerelmi kapcsolat, és ha igaz, hogy kikerült a netre, az az én levéltitkom megsértése, ha jól fogalmazok.
A férjem intim fotóját azóta is többször láttam a gépen.Intim, szex témáju beszélgetésébe is botlottam már bele többször, aamiket több nővel folytatott.Azokból egyértelmű volt, hogy több kapcsolata van, egyalkalmas is volt már.
A gyerekekkel én foglalkozom, és nagyon szépen, ezt mindenki elismeri.Õ is belátja, hogy anyaként kiváló vagyok, nagyon értelmes okos gyerekeink vannak.Õ igazából sosem találta velük a hangot, bár rossz apának nem mondanám.Imádják egymást a gyerekekkel, de a , szellemi, lelki fejlődésük az én eredményem.
Azt szeretném tudni, ezekkel a lopott képekkel, és azzal, hogy őt ezzel megalázó helyzetbe hoztam, perelheti-e a kicsiket.
(nekem semmi nincs a kezemben, és nem mentegettem le róla ilyen jellegű képeket, fotókat, úgy gondoltam, nem süllyedek arra a szintre.Talán jobb lett volna?:-()

Köszi!

Nem volt hülye ötlet, csak nálatok nem jött be. A pasik többsége nem tudja elviselni, hogy a feleségük félrelép, még akkor sem, ha ők is félrelépnek.

Na igen. Kémprogramok vannak, tehát a számitógéppel óvatosan. Én mindent pendrive-n tárolok ezen okból kifolyólag, és többnyire ott is védett file-kben.

Önmagában az, hogy ilyen fotók készültek nem bizonyit erkölcstelenséget, azonban ha a tudtod és beleegyezésed nélkül nyilvánosságra hozza, megsérti a személyiségi jogaidat. Birósági ill. más hatósági eljárásban azonban felhasználhatja, viszont ha kizárólag az a célja, hogy a biróság előtt rossz szinben tüntessen fel, ezzel nem fogja elnyerni a biróság jóindulatát.

A férjed az eljárásban köteles lesz bizonyitani, hogy hol találta a neten. Ha pedig lemásolta a tudtod és beleegyezésed nélkül, az tényleg magántitoksértés. Azonban ha ezt a gépen tároltad, ill. nem elzárva (a lemezt), akkor ezzel tulajdonképpen betekintést engedtél számára is és ő erre fog hivatkozni.

Én biztos nem mentegetnék le ilyen dolgokat magamnak, azonban bizonyitékként felhasználhatod, hogy lám neki is vannak ilyen fotói, mert nálatok ez elfogadott volt, hogy a kapcsolatotokról saját örömötökre felvételeket is készitetek. Véleményem szerint nagyon szemét dolog ilyen felvételekkel visszaélni utólag.

Kétlem, hogy bármely biróság emiatt neki itélné a gyermekeket azzal az indokkal, hogy őt megaláztad, ugyanis magyarországon nem vétkességi alapon dönt a biróság a gyermekelhelyezésnél és házasság felbontásnál, hanem azt fogja vizsgálni, hogy a házasságotok helyrehozhatatlanul megromlott-e, és a gyermekek nevelésére melyikőtök alkalmasabb, ha egyformán alkalmasok vagytok, akkor a gyermekek melyikőtökhöz kötődnek jobban.

Derill: írtam mailt, majd válaszolj már rá légyszi, ha lesz időd! Köszi előre is.

A képek addig voltak a gépen, amíg a Kedvesem átküldte a postafiókomra.(Bár férjem szerint olyan kémprogramot kaptunk, ami minden leütést rögzít, mindenről tud.Én nem igazán értek ilyesmihez)Flopyra tettem rögtön a képeket,a postafiókomról töröltem, aztán a saját holmijaim közé dugtam a lemezt, nem feltételezve, hogy kutat.Bár intő jel lehetett volna, hogy régebben reglapomat is nyitott már meg úgy, hogy lekérte emilben a jelszavamat.Sms-eimet is elolvasgatta.
Én soha nem láttam a képeket a neten.Õ már igen, de megmutatni nem tudta, nem találja.Tehát nem tudom, igaz-e az egész net história.
Mindenesetre én is úgy gondolom, hogy ha nem én tettem ki magamról, nem lehetek vétkes.
Én semmit nem másolgattam le róla, mert máshonnan is azt a véleményt kaptam, hogy ezzel nem fogja elérni, hogy alkalmatlannak nyilvánítsanak a gyerekek nevelésére, tehát elég szemét dolog ilyen intimitásokkal támadni.

Megnyugtató tény számomra, hogy Te is azt írtad!

Köszi!

Z. Gy, derill köszi a választ. Magyarul mondva, inkább vállaljam fel azt, hogy elzárom a gyereket a feleségtől (persze miután haza tudom egyáltalán hozni), amiért legfeljebb elmarasztalnak a bíróságon, mint azt hogy nála maradjon a gyerek. Pláne az után, hogy bizonyíthatóan vagy nem, a feleség volt az aki ezt elsőként megtette ezt velem. Tehát ideiglenes intézkedés ide vagy oda, minden eszközt használjak ki ahhoz, hogy elhozzam és magamnál tartsam. Pont...

Ha a bíróság ideiglenesen az anyánál helyezte el, akkor már nem!

De a ti esetetekben még nincs ilyen?!?!?!?!?

Z. Gy nálunk még nem történt ideiglenes sem, nemhogy elhelyezés. Még az első bontóperi tárgyalás sem volt meg. Tehát még azonos jogokkal rendelkezünk a gyerekkel kapcsolatban, de már most sem tudom elhozni. Holnap várom az eredményét, hogy egyáltalán a bíróság ideiglenes döntést hoz e majd, vagy elfogadják e az sos kérelmet egyáltalán, vagy mi lesz. A feleség már elköltözött, elvitte a gyerek összes holmiját meg bútorát jó messzire és még az is kérdés meg tudom e akadályozni hogy ne ott kezdje az iskolát. Mivel az anyós kijelentette hogy az ő lakásába nem mehetek be, igen nehéz lett volna együtt nyaralnom a gyerekkel, viszont mivel a feleség mindenhol(rendőrség, gyermekjóléti ) nyaralási szándékkal engedte el a gyereket, azaz nem gátolták és nem is gátolhatták meg ebben, ezért el is mentek. Magyarul akkor semmit nem tehettem, aztán később jöttem rá hogy jobb lett volna erőszakkal inkább nekem elvinnem bárhová minthogy ezt hagyjam. merthogy ahogy a feleségemnek, úgy nekem is jogom lett volna elvinni. Ez a retek nagy joghézag a magyar jogban, hogy a bírósági határozatig mindkét szülő egyenlő, de mint kiderült vannak még egyenlőbbek...Azzal már a bíróság sem tehet semmit, hogy a szülők nem képesek megegyezni az ítéletig. De amit látok itt a fórumon, jog ide vagy oda, hibáztam amikor elengedtem "nyaralni" a gyereket és csőbe húztak, meg én magamat is