Börtön vár a gyereküket kisajátító elvált szülőkre

dija!

Kapcsolattartási joga a büntetését töltő elítéltnek is van, amennyiben nem olyan bűncselekmény miatt ítélték el, amiért ezt megvonták.

Itt nem arról van szó, hogy egyik, vagy másik, hanem mindkettő!!!

"Mert mindenki higgye el: ha azt a személyt, akinél a gyermek el van helyezve hetekre, hónapokra eltávolítanák a gyermek életéből, a gyermek pszichéjében óriási és egész életre szóló, soha be nem gyógyuló törést okozna!"

Pontosítanék;

Ha azt a személyt, aki a gyerekkel napi rendszerességű és jó kapcsolatban van, hetekre, hónapokra eltávolítják a gyerek életéből, a gyermek pszichéjében óriási és egész életre szóló, soha be nem gyógyuló törést okozhat!

Ha szerinted ezzel sem lehet majd kikényszeríteni, a legelemibb, emberi hozzáállást egy szülőtől a gyermeke irányában, akkor miért nevelheti egyáltalán?

Gondolom, derill, azért nem, mert nem nagyon lenne összhangban más törvényekkel - amelyek a gyermek jogait, és az anya-gyermek kapcsolatot védik.
Vagy ha nem törvényi szabályozásra gondolunk, akkor a gyermek-pszichológiára kell gondolnunk.
Ha vki - végrehajtó személy - még erre sem tud gondolni, akkor marad pusztán az ős, az ösztönös: az emberség.
Mert mindenki higgye el: ha azt a személyt, akinél a gyermek el van helyezve hetekre, hónapokra eltávolítanák a gyermek életéből, a gyermek pszichéjében óriási és egész életre szóló, soha be nem gyógyuló törést okozna!

Nem azt mondom, hogy a másik félnek nincsenek jogai, de nem ezzel az eszközzel lehet/kell kikényszeríteni a normális kapcsolatot a két felnőtt(!!!) között. (Mert ugye igazából erről van szó.)

Azért várjuk ki a végét. Azt a jogszabályt végre is kell hajtani. Jelenleg is tartalmazza a Gyer 33. § azt, hogy amennyiben a szülő akadályozza a gyermekkel való kapcsolattartást, az a kiskoru veszélyeztetésének minősül, a veszélyeztetett gyermeket pedig ki kell emelni a családból, ha a gondozó szülő nem hajlandó változtatni ezen az állapoton, továbbá a kiskoru veszélyeztetése ezidáig is büntetendő volt, mégsem történt semmi még igen sulyos kapcsolattartást akadályozó esetekben sem.

Kedves Hozzászólók, kicsit egyoldalúan került terítékre a kérdés eddig szerintem. Kezdve ott, hogy senki nem akarja börtönbe vitetni gyermeke anyját-apját, csak eddig az eltiltó fél szembe röhögte a másik szülőt mit tudsz tenni ellenem? jeligével. Most már legalább elgondolkozhat egy kicsit, hogy érdemes-e a bosszú ezen módját választani, kicsit talán csökkent a másik fél kiszolgáltatottsága. És nem csak az elvált apukákról van szó. Rengeteg olyan nő van, aki nem mert válást kezdeményezni, mert első, tapogatódzó próbálkozásaira azt a reakciót kapta a párjától, ha elválsz, soha többé nem láthatod a gyereked. Erre legalább mostantól az lehet a válasz, hogy ha csak megpróbálod, máris mehetsz a börtönbe...

Ki mint vet, ugy arat. Nem kell olyan pasit választani, akinek addig terjed az IQ-ja, hogy maflást adjon, ugyanis ez a választó személyt is minősiti. Na meg nem kell kiharcolni a maflást.

Én speciel nem ilyen férfimintát választottam a gyerekemnek, mert szeretem a gyermekemet.

A férfiminta pedig egy olyan pasi, akivel a gyerek szeret focizni járni, horgászni, vagy akivel meg tudja beszélni a problémáit, aki meg tudja mutatni a gyereknek, hogy hogyan kell egy szöget beverni a falba, vagy aki elmesélni neki, hogy hogyan kell egy fizikafeladatot megoldani, aki megmutatja, hogyan kell az anyával felmerülő konfliktusokat kulturáltan megbeszélni, aki megmutatja, hogyan kell türelmesen végighallgatni a tanártnőt akkor is, ha neki is az a véleménye, hogy a gyerekének van igaza stb.

Még sorolhatnám, de ugysem fogod megérteni, csak ha végre átgondolod a saját életedet. Magadban keresd a hibát: az okot, hogy miért ezt a férfit választottad, és miért szültél tőle gyereket is. Ha pedig már megtetted, miért akarod a gyereked életét tönkretenni azzal, hogy nem engeded, hogy akkor legyen az apjával, amikor jólesik neki.

Talán ismered a legendát arról, amikor két nő vitázik, hogy melyiküké a gyerek. A biró pedig ugy dönt, hogy kettévágja, egyik fele legyen az egyik nőé, a másik amásiké. Az igazi anya, aki szereti a gyerekét, lemond a gyerekről.

Azok a szülők, akik eltiltják a másiktól a gyereket, ahhoz hasonlithatóak, amelyik inkább kettévágatta volna. Ha ugyanis a gyerek érdekeit nézné, akkor nem akadályozná a kapcsolattartást.
Ha pedig a gyerek jobban szeret az apjával lenni, akkor odaadná neki.

Egyébként elnézem ezeket a kapcsolattartási ügyeket. A nő éveken keresztül holmi belső bosszutól vezérelve akadályozza a kapcsolattartást, közben tönkremegy mellette a saját gyereke, ő is kikészül idegileg, igaz, egyetlen vigasza, hogy a pasit is sikerült kikészitenie. Ahelyett, hogy élne nyugodtan, békében, normális uj életet kezdene, a gyereket meg hagyná, hogy amikor az apával akar menni, akkor menjen, amikor meg vele akar lenni, akkor vele legyen, vagy legalább egy hétig az apánál hagyná, egy hétig ő nevelné, szóval valamilyen olyan megoldást választana, ami a gyereknek jó.

Ehelyett boldog lehet, hogy mégis az lett, amit ő akart, igaz, ha felnő a gyereke nagyon fogja őt utálni - akkor meg majd csodálkozni fog, hogy miért? hát ő ugy szerette! - na igen. Saját magát, de azon kivül tuti senkit.

A maflás lenne a férfiminta? :))

A maflás lenne a férfiminta? :))

Látod, már az állatvilágban, a mesékben is megállapitották, hogy ha egy nő egyedül neveli a kölykét, és nincs férfiminta, a gyerek nagy valószinüséggel elkallódik:)

Ugye ti is mosolyogtok magatokon? :)

Jó estét kívánok Mindenkinek!

Mondhatom, alaposan kielemeztetek - a lényeg mellett - engem is :)
Nem tudom, ismeritek-e a Micimackó szereplőinek pszichiátriai elemzését, de mindenesetre a vonatkozó részt idemásolnám - válaszként.
Az ÖNIRÓNIÁval biztosan nem állok hadilábon :) Remélem, ti sem.

"Kanga:
Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét - kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul - mivel Ausztráliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya a rosszabb: igen rágen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni - vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba:
Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkenyéztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói - elsősorban édesanyja - nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét. "

A többi gondolatra - azaz "a lényegre" - majd később reagálok.

dija: Szerintem Grád könyvét olvasd el ujra. Nem tudok olyan könyvről, amelyik ilyen mértékben feltárja a házasságok megromlására vezető okokat és ilyen korrekt tanácsokat ad azok megelőzéséhez, a biróság előtti viselkedéshez, a kulturált váláshoz.

A többiről: nem biztos, hogy az apa fogja feljelenteni, lehet, hogy a gyámhivatal. Viszont ha az apa teszi, akkor is maga az anya volt az oka, talán nem kellett volna akadályozni a kapcsolattartást.

A Te logikáddal a meglopott, kirabolt személyek lennének a felelősek azért, mert egy csomó ember börtönben ül, hisz ezek szerint nem kellett volna feljelenteniük a rablót, szegény most emiatt mehet a börtönbe?

A kapcsolattartás akadályozása ugyanolyan büncselekmény, mint pl. a lopás, vagy bármely más, ha egyszer pönalizálják. Az sem igaz, hogy anyuka megfelelően gondoskodik, törődik gyermekével, hiszen ha akadályozza a kapcsolattartást, csak épp idegileg, pszichésen árt a saját gyerekének - sajna észre sem veszi.

Sajnos igen sok nő él olyan szemlélettel, mint Te, hogy ha a gyereknek van ruhája, ennivalója, jár iskolába, akkor az már megfelelően gondozott, és nincs veszélyeztetve. Mindez csak azért, mert ma még nagyon kevés olyan szakember van, aki igazán szakember, és megfelelő tudással rendelkezik ahhoz, hogy észrevegye az érzelmni, értelmi veszélyeztetést. Ehhez ugyanis tényleg tudás kell, nem elég, hogy szeme van a családgondozónak, pedagógusnak, gyámügyisnek. Észre kell vennie, hogy a gyerek szorong, és észre kell vennie apróságokat, pl. hogy a gyerek általában a kapcsolattartás előtt, és után szorong, alatta (tehát az apánál) sosem. Ilyen esetben rá szokták sütni az apára, hogy miatta, holott épp forditva. A gyerek fél, hogy az anya kikérdezi, utálja, hogy már megint szinészkednie kell, az anyának azt kell mutatnia, hogy nem akar kapcsolattartásra menni, holott szeretne, de ha ezt kimutatná, akkor az anyja megszidná, de legalább is szomoru lenne. Ezt hivják lelki terrornak, és igen sok nő alkalmazza saját gyerekével szemben. Ezekből a gyerekekből lesznek aztán azok a felnőttek, akik képtelenek anyjuk nélkül élni, mindenben kikérik a tanácsát, levegőt sem vesznek nélküle, az "anyuka" viszont szépen ügyesen szétbarmolja a fiatalok kapcsolatát, mert ha nem tenné, "elveszitené" a lányát. Igy aztán nem, élete végéig vele élhet. Halála után meg a lánya egy életképtelen báb lesz, azzal kezdi, hogy idegösszeroppanással kórházb a kerül, utána meg a fél életét az anyja sirjánál tölti.

"De a tény attól tény marad, és a kisgyermek ezt a tényt fogja lefordítani a fejében. ("Apa elvitette a börtönbe anyámat.") " Ez sem igaz, ez megint az anya hibája, ugyanis kizárólag ő mondja majd ezt a gyereknek. A gyerek normál helyzetben azt fogja tudni, hogy az anyja büncselekményt követett el, emiatt börtönbe került. Az anya viszont nyilván nem azt fogja neki mondani, hogy „megsértettem a jogszabályokat, el akartalak tiltani az apádtól, amiatt lecsuktak”, hanem azt, hogy „a szemét apád börtönbe vitetett”. Ez viszont bizonyitja, hogy az anya tök alkalmatlan a gyerek nevelésére és egy igen komoly indok lenne arra, hogy a gyereket az apánál helyezzék el, ugyanis ha egy anya képtelen belátni, hogy a gyereknek az apjára ugyanolyan szüksége van mint az anyjára, akkor alkalmatlan a szülői szerepre, még akkor is, ha egyébként tud főzni, mosni, takaritani. Ez ugyanis csak a gyermekgondozás. A gyermeknevelés ennél jóval több. Az olyan szülő pedig, aki eltiltja a másik szülőtől a gyerekét teljesen biztos, hogy képtelen megfelelően nevelni, amellett, hogy valószinüleg képes megfelelően gondozni. De a kettő nem ugyanaz.

Én nem a fórumokból szereztem a tapasztalataimat, 17 évig dolgoztam gyámhatóságon. Láttam más fórumot is, pl. olyat, ahol sértődött nök uszitják egymást a férjek ellen, de gondolkozni azt már nem hajlandóak. Ott is hagytam a fórumot (igaz, nem ezért, hanem mert szerkezetileg használhatatlan volt számomra az időigényessége miatt).

Zoltán György sem volt egy grál lovag, ez nyilván igaz, meg nézőpont kérdése is. Az eredmény az, hogy a felesége elhagyta, ez elfogadható, és érthető is. Viszont az már nem, hogy a gyerekeket megpróbálja eltiltani tőle, ennek ugyanis már semmi köze ahhoz, hogy ő hogyan viselkedett a feleséggel. A nő itt egyértelmüen kizárólag a saját érdekeit nézi, a gyerekeké viszont egyáltalán nem érdekli, ha érdekelné, akkor ugyanis ő kilépett volna a pasi életéből, de a gyerekeit nem vágná tönkre.

A jó, korrekt viszony megőrzéséhez két ember kell, a nők egy része erre nem hajlandó, és ez esetben a pasi hiába lenne kompromisszumkész. Itt a fórumon pont ezek az ügyek találhatóak meg. Nyilvánvaló, hogy egy házasság felbontásában általában mindkét fél hibás, de ez nem ok arra, hogy a gyerekeket tönkretegyék, és itt a legnagyobb felelősség annál a személynél van, aki a gyereket gondozza, a másik fél hiába kompromisszumkész, ha a gyermeket gondozó szülő nem hajlandó a jogerős kapcsolattartási határozat betartására.

Papp Zsolt: szerintem az is. Müvelt, értelmes. Viszont rosszul nevelték és kizárólag a saját példáját ismeri, abból indul ki. Ha összefutna egy pasival, aki szintén elvált, akinek a felesége tönkretette az életét és elzárja a gyerekeit előle, és beleesne a pasiba, másképp látná a helyzetet. Mindig az a legnehezebb, hogy elismerje valaki, hogy ő választott rosszul, és ő a hibás abban, hogy ilyen helyzetbe került. Én tuti, hogy olyan pasitól, amilyen az ő férje, nem szültem volna gyereket, de szerintem szóba sem álltam volna vele. Õ elkövette azt a hibát, hogy nem nézte meg, kit választ férjül, és még gyereket is szült tőle. Viszont ha tetszik neki, ha nem, viselnie kell a következményeket, az pedig az, hogy egy életre összekötötte őket a gyerek. A pasinak kapcsolattartási joga van és ha élni akar vele, max dija börtönbe kerül, ha akadályozni fogja a kapcsolattartást.

ivanolsen: mondjuk ha vannak bizonyitékaid, nyujtsd be a hatóságoknak. Viszont a telefoni kapcsolattartás elvileg nem kiván szabályozást szerintem. Amennyiben a gyámügy szerint igen, irják le, és azzal a levéllel nyujts be egy kérelmet a biróságra, hogy szabályozzák, mivela gyámügy másképp nem hajlandó végrehajtani. Bizonyitani egyébként nagyon egyszerü - persze megfelelően felkészült szakemberek kellenek hozzá. A gyermeket pszichológus meghallgatja, hogy mit tud a telefonról. Nyilvánvalóan el fogja árulni, hogy anya elvette vagy valami hasonló. Ha nem, akkor pedig elmondja az okát. Az itélőképessége birtokában lévő gyereket a gyámügy is meghallgathatja. Amennyiben pedig megállapitható, hogy az anya akadályozta a kapcsolattartást, a gyámhivatal inditványozhatja a védelembe vételt, aminek következtében a családgondozók megpróbálják az anyát rábirni arra, hogy ne akadályozza többet a kapcsolattartást. Ha ez nem sikerül, akkor a gyámhivatal a gyermek elhelyezésének megváltoztatása érdekében pert indithat. Ez sajnos egyenlőre nagyon ritkán fordul elő, de ugy veszem észre, egyre sürübben várható majd.

Szevasztok!

Segítséget szeretnék kérni! Válás után 1,5 évvel ott tartunk, hogy nem beszélhetek a gyerekemmel az általam vett és fenntartott telefonon sem (a láthatás viszonylag biztosított)! A gyámügyön magyarul sz..nak rá, mert nincs külön szabályozás a bírósági végzésben, mit tehetek? Úgy tudom van valamilyen törvény erre a dologra. A gyámügyön már előre közölték, ők nem tudnak semmit csinálni, mert nem lehet betartatni, bizonyítani a telefonos kapcsolattartást! Az egész azért történt, mert (a megállapított gyerektartási díjnál mindig is többet fizettem) azt mondtam elég, nem tudok több pénzt adni a gyerektartáson kívül (az általam megemelten kívül)!!! Az anya és a kis barátja mindent megengedhet magának? Ezt hívják szerintem zsarolásnak!
Vannak bizonyítékaim is. Mit tegyek? Segítsetek!

Kedves Gyuri!

Asszem nagyon csúnyán bedőltél egy provokációnak. Én a helyedben egy sort se pocsékoltam volna a kedves dija nevezetű hölgyre. Szemmel láthatóan egy kukkot se ért az egészből. De ez már a "MENJÜNK AZ UTCÁRA A GYEREKKEL?! " nevezetű, cseppecskét tendenciózus című topic-jából is kiderülgetett. Csak itt most nagyon.
Az a gáz az egészben, hogy a stílusa és a helyesírása alpján egy művelt, értelmes nőnek tűnik...

Zsolt

Dija!

Személyes érintetség miatt közlöm;
Amikor megtudtam, mi folyik a hátunk mögött, egy ideig szóvá sem tettem...

Amikor a szemébe mondtam, hogy tudok a hazugságairól, Õ volt, aki összeroppant. Annyira sírt, hogy a szemhélytetoválása lejött, újra kelett csináltatni. (Egy tetoválás nem esik le könnyen.) Pedig annyit mondtam;
"Olvasd el, én már elolvastam! Kimegyek a gyerekekhez."
Ezután kimentem a konyhából a gyerekekhez.

Három hétig tartott, amíg kiprovokálta, hogy felemeltem a kezem és 5, azaz ötször a combjára csaptam.
Másnap hajlandó volt végre felhívni a pasiját, hogy megkérdezze, mi a terve a közös jövőjükkel...
Addig mindennap zsarolt, hogy bármikor leléphet a gyerekeimmel...
A pasi persze elmondta, hogy nem kellesz, miből gondoltad?
Ezek után én vigasztaltam, megbocsájtottam, őszintén...
Visszafogadtam, mert szerettem.

Amit nem tudtak, itt...
A júliusi kibékülés után, augusztusban elutaztunk nyaralni a Velencei tóhoz. Ismerősöm vett egy kétszintes nyaralót 35.000.000.-Ft-ért, de neki nem annyira kell.
Szeptemberben Érd Önkormányzatától vásároltunk egy 90nm-es házat a központban. (Az ismerősöm fizette ki, azaz kölcsön adott...)
Saroktelken, betonút mellett, bővíthetően.
Amíg a házat újítottam fel, addig a mama lejárt hozzánk, pihenni pedig nem engedtek és kezdtem kikészülni fizikailag...
A Bíróságon azt mondta, hogy volt, amikor bementem a szobába és 3-5 perc múlva már aludtam.
Tisztelt Bírónő! Így igaz! A végletekig hajtottak, és csak akkor aludhattam, ha már összeestem, addig nem engedték. -válaszoltam.

Októberben felhozta oltásra a Matyikát, a Csabikával együtt. Másnap felhoztam Pestre a Gergőkét és odaadtam, hogy tudjam felújítani a házat.
Mikor mentem, hogy lássam őket este, közölték, hogy felejtsem el a gyerekeket, majd szoljak, ha kész a ház Érden!

Sőt, még a Bíróságon kérték a gyermekek elhelyezését a nagymamánál!!!
Majd két hónapig nem láttam a kisfiaimat, a Bírói Határozat ellenére.
Áprilisban 3.000.000.-Ft-ot kért az anyjára hivatkozva, készpénzben, azonnal. Mondtam, hogy nincs, de ha lenne sem adnék az anyjának egy forintot sem!
Ezért az ügyvédje írásban megismételte.
Visszaírtam, hogy nem tudok adni, de nem látom megalapozottnak a követelést sem!
Válaszlevelem április végén megkapták, azóta nem láttam a kisfiaimat!
Persze a gyerektartással nem lehet viccelni!!!

Ennyit arról, ki a Grál Lovag...

Dija!

Személyes érintetség miatt közlöm;
Amikor megtudtam, mi folyik a hátunk mögött, egy ideig szóvá sem tettem...

Amikor a szemébe mondtam, hogy tudok a hazugságairól, Õ volt, aki összeroppant. Annyira sírt, hogy a szemhélytetoválása lejött, újra kelett csináltatni. (Egy tetoválás nem esik le könnyen.) Pedig annyit mondtam;
"Olvasd el, én már elolvastam! Kimegyek a gyerekekhez."
Ezután kimentem a konyhából a gyerekekhez.

Három hétig tartott, amíg kiprovokálta, hogy felemeltem a kezem és 5, azaz öt

Szia derill!

Már ezer éve olvaslak itt :) Még a Grád könyvét is megvettem, mert te ajánlottad - bár mondjuk én nem dobtam tőle akkora hátast, mint te :)

A lényeghez:

1. Csakugyan nem vagyok képben, jómagam csupán egy egyszerű (de nagyszerű :) édesanya vagyok.
De:

2. Nyilván nem azt akartad mondani, hogy az anya fogja és föltárcsázza az illetékeseket, hogy vigyék a börtönbe. A gyakorlatban nyilván az apa az, aki feljelentést tesz vagy bírósági ügyet kezdeményez, amelynek esetlegesen a börtön lesz a következménye. Ez - így hogy elméletben beszélünk róla - a szavakon való "lovagolásnak" tűnik. De a tény attól tény marad, és a kisgyermek ezt a tényt fogja lefordítani a fejében. ("Apa elvitette a börtönbe anyámat.")

3. Teljesen mindegy, hogy én egyszer(!) milyen pasit választottam. Nézz szét más fórumokon is!! Másokkal (tömegével, és szinte kivétel nélkül) még az enyémnél is durvább dolgok estek/esnek meg. Sajnos. És a családjog sem alaptalanul, mindenféle tapasztalatok nélkül áll inkább az anyák, a nők mellett!

4. Biztosan vannak kivételek is. Nem is állítottam, hogy nincsenek. A személyes sértés pont az a kifejezés, ami nekem is eszembe jutott! Aztán gondold tovább nyelvtanilag! Sértettség. Sértett.
Zoltán György is elismerte a topikjában (és ez így korrekt), hogy nem volt egy grál lovag.

5. A jó, korrekt viszony megőrzésére, vagy kialakítására kell törekedni, mint azt már alant kifejtettem részletesebben.
Csak hát ugye ahhoz meg intelligencia kell.

Mert biztosan vannak, akik tudnak "kulturáltan" válni.

dija: "Szerinted mi következne azután, ha a gyermeked édesanyját - aki 9 hónapig hordta a szíve alatt, aki szoptatta, etette, nevelte, akivel mindezidáig napi kapcsolata volt - bezáratnád a börtönbe? A fiad jobban szeretne? Az alatt az idő alatt nem az anyja miatt szorongana végig, hanem veled dominózna önfeledten?

Megmondom, mi következne: a gyerek beleroppanna. És rólad soha többé hallani sem akarna. Mert a gyerek már csak ilyen: ha az anyja nem elvetemült, gonosz asszony, akkor a világon mindenkinél jobban félti és szereti őt - mert az egyetlen fix pont kezdetek óta az életében. Pláne, amíg kicsi."

Ugy látom nagyon nem vagy képben ilyen ügyekben. Nem az apa miatt zárnák börtönbe az anyát, hanem a saját viselkedése miatt, amellyel a gyermekét veszélyezteti azzal, hogy eltiltja az apjától. Az sem igaz, hogy a világon mindenkinél jobban félti egy nő a gyerekét, mert az apa ugyanugy félti. Lehet, hogy Te többnyire olyan pasikat választottál, akik elhanyagolták a családjukat, de a többség nem ilyen, tehát nem lehet sablont állitani. Épp Zoltán György például az, aki mindent megtett volna a családjáért, ahol az anya hagyta el a családot egy cseten megismert pasiért, aki persze csak szexpartnert keresett a három gyerekes nőben.

Sajnos az sem müködik, hogy az apa keresse a kapcsolatot, mert igen sok apa keresi, teljesen eredménytelenül, ugyanis megegyezés csak ott születhet, ahol mindkét oldal kompromisszumkész. A nők egy része nem ilyen, ha a pasi elhagyja, személyes sértésnek veszi, és mindent megtesz, hogy tönkretegye a pasi életét, illetve ha ő létesit ujabb kapcsolatot, megpróbálja az új társát apává "tenni", a vér szerinti apát pedig kiiktatni az életéből (ami ugyan természetes az ő szemszögéből, azonban ezzel nem a gyeremeke, hanem a saját érdekeit nézi, a gyermekére kimondottan káros ez a nézőpont, ezért is nyilvánitotta a törvényalkotó veszélyeztetésnek az ilyen magatartást).

Szia!

Korábban írtam, hogy már két mobilt is adtam, csak hogy hívhassam őket.
Új akumulátorral, amit le is formatáltam, nehogy elszúrja!
A matáv számukat megváltoztatták, nem adják meg. Az én számom negyedik éve ugyanaz, tudják...
A felajánlott segítségemet azért nem fogadja el, mert akkor a Bíróságon hivatkozhatom rá, hogy egyedűl nem képes ellátni őket.
Két kisfiunk volt még csak, és akkor is járt hozzánk alkalmanként gyermekfelügyelő...
Késöbb, a három kisfiúhoz is...
Te még nem tudtad; ... BALEK vagyok! :-)

A gyerek egy olyan kapocs, amely életük végéig összeköti a szülőket valamilyen szinten. Vagy legalábbis kellene!
Ezt sem érzi mindenki!!!

Járunk párterápiára, már amikor van kedve...

Nagyon jól látod a dolgokat és a hozzáállásod sem rossz (lehet javítani)!
Ezért megosztom VELED;

http://www.jogiforum.hu/…2750.0.0.1.1

Három és fél oldal, azaz egy-másfél óra olvasás...

Szép jó éjszakát!

Viszont ezt nem lehet jogszabályban előírni... Vagy: legyen kötelező párterápia válás után is? :)

Szerintem az egyetlen normális kiút ebből, ha korrekt marad, vagy korrektté válik a kapcsolat a két szülő között. És - asszem - ezt a normalizálást a távollevő szülőnek kell kezdeményeznie. Ha harag volt, ki kell békülnie a másik féllel.
Mert - ha tetszik, ha nem - az életük végéig a gyermekük kapcsán össze vannak kötve.

A helyedben én először a volt feleségemnek vennék mobilt. (Tudom, hogy elsőre "durva", de gondold végig innentől kezdve!) És hívnám rajta, hogy mi van a gyerekkel (mert azt csak ő tudja neked pontosan elmondani!), és néha megkérdezném, hogy miben segíthetek nekik. Az asszony is, meg a kissrác is nézne csak nagyokat :)
Asszem, ez sakk-matt lenne :) De legalább jó mindenkinek!

Valamit félreértettél!

1. Az adott cikkek nálam sokkal okosabb, tapasztaltabb, és hozzáértőbb emberek tollából került ki.
2. A kapcsolattartás elősegítésének jelenleg több szankcionális eszköze van.

Azaz egy esetleges elmaradt hétvégi láthatás után, hétfőn reggel nem fog kivonulni az RKSZ, és csuklyában elvinni a "gondoskodó anyukát".

3. A törvénytervezet is csak, mint lehetőség említi, de ha a BTK-t így módosítják, akkor is csak a "fenyegetés" eszközeként fog működni.

Célja; A kapcsolattartást akadályozó szülő jogellenes magatartásának megszüntetése.

Az az édesanya, aki szereti a gyermekét, nem használja (még időlegesen sem) eszközként, mint egy tárgyat!

A gyerek is élőlény, egy kis ember!!!

Ha láttál ultrahangfelvételt a magzatodról, akkor megérted miről beszélek.

Nem azt fogja nézni, hogy neki (vagy az anyjának) éppen mi az érdeke, hanem a gyerekének mi a szükséges!
Márpedig a gyerekeknek szüksége van a szülői szeretetre, mindkét szülőjétől! Egyik szülő sem csereszabatos!

Az a szülő, aki esetleg nem szereti, vagy nem tudja szeretni a gyerekét (mindegy miért), nem is fog harcolni a láthatásért.

Ismerek ilyen apukát is a környezetemben...

Szerinted mi következik azután, hogy hirtelen elveszti az egyik szülőjét???
A másik szülőt biztos hogy jobban fogja szeretni, nem szorongana végig, hanem dominózna önfeledten? Vagy beleroppan, ahogy mondtad?

A kezdeti elzárásokkor, Csabika asztmás rohamokat "produkált", ami a folyamatos elzárással együtt egyre súlyosbodott.
Miután kiengedték a kórházból (ahol semilyen fizikai, bakteriális, vírusos vagy egyéb okot nem találtak), és kezdett normalizálódni a kapcsolattartásunk Csabika is egyre jobban érezte magát.

Nem buta a gyerek, maximum tudatlan néhány dologban (korából adódóan), de érez...

Ahogy írtad: nincs két egyforma UJJlenyomat. Nem állítottam, hogy minden férfi ilyen, "csak" a többség :)

A lényeghez:

Szerinted mi következne azután, ha a gyermeked édesanyját - aki 9 hónapig hordta a szíve alatt, aki szoptatta, etette, nevelte, akivel mindezidáig napi kapcsolata volt - bezáratnád a börtönbe? A fiad jobban szeretne? Az alatt az idő alatt nem az anyja miatt szorongana végig, hanem veled dominózna önfeledten?

Megmondom, mi következne: a gyerek beleroppanna. És rólad soha többé hallani sem akarna. Mert a gyerek már csak ilyen: ha az anyja nem elvetemült, gonosz asszony, akkor a világon mindenkinél jobban félti és szereti őt - mert az egyetlen fix pont kezdetek óta az életében. Pláne, amíg kicsi.

Gondolj magadra! Te milyen kapcsolatban vagy az édesanyáddal? És miért? Te mit szólnál, ha vki bebörtönözné? (Mondjuk azért, mert szeret és félt téged.)

7. Egy pszichológust, gyermekpszichiátert is megkérdezhettek volna egy ilyen ... nagyívű elképzelés előtt! (De a gyerekről már megint nem esik szó...)

Úgyhogy ha a gyerekednek jót akarsz, más utat kell(ett volna) választanod hozzá.

dija!

A "jó anya" fogalmába nem tartozik bele az, aki a gyermekét félárvaságra ítéli, pusztán azért, hogy a másik szülőt érzelmileg zsarolhassa!

Vagy csak azért zárja el, mert úgy érzi;
A gyerek az ő "kizárólagos tulajdonát" képezi!

Ahogy nincs két egyforma újlenyomat, úgy két teljesen egyforma eset sincs!

Ha hiszed, ha nem; Szeretem a gyermekeimet, mindent megtettem, és meg is fogok tenni értük a jövőben is!

Fizetem a jövedelmem 50%-át, önkéntes teljesítéssel.

Ennek ellenére december elejéig nem, utána heti 2 órára láthattam a kisfiaimat a Kapcsolat Alapítványnál!!!

Április vége óta (amikor elutasítottam a 3.000.000.-Ft készpénz "igénylését") ismét semmilyen formában nincs kapcsolatom a kisfiaimmal.
Két működő mobiltelefont bocsájtottam a rendelkezésére (az egyikhez új akumulátort vettem, hogy mindíg elérhetőek legyenek), mert az ővé elromlott. Soha nem volt hívható! Állítólag neki nem működik egyik sem...

A Gyámhivatalban közölték, hogy a Bírósági Határozat betartására kötelezhetik a szülőket.
Viszont a Kapcsolat Alapítvány "tehetetlen volt az anyukával szemben" ezért visszaküldte az ügyet a Bíróságra, azaz a tárgyalásig nem láthatom a gyermekeimet.

Csak hogy tudd TE is; Sok kiskapu van, amit nem is sejtettem, amíg nem "csaltak csapdába"!

Nem akartam személyeskedni, de egy korábbi topic-ban vannak előzmények!

Nem volt vicc. A te esetedről, ha tényleg viccelni akarnék, azt írnám, hogy: mindenki azt kapja vissza - többé-kevésbé -, amit ad. De ez tényleg vicc lenne, nem komoly bántás.
Nekem is lányom van, de - és ez nem túlzás, elnézést, de nem találok jobb szót rá - rajong értem.

A lényeghez pedig még:

6. Ha a topik címében szereplő törvény megszületne, azért megnézném, hogy

• hogyan fér meg a többi vonatkozó jogszabállyal,
• miféle társadalmat építenek majd azok, akiknek az amúgy gondoskodó, törődő, szeretetteljes JÓ édesanyját börtönbe zárják. Akiben ez felmerült és meg is szavazza, annak az anyját is becsukatnám: ilyen gondolkozású gyereket nevelt.

dija!

Ez most vicc volt?
En no vagyok, es nekem speciel nem volt a mamammal semmifele elszakithatatlan tudomanyos tenyeken alapulo kapcsolatom. A papamert viszont rajongtam, es en speciel nagyon erzem magamon az osszes hatranyat annak, hogy elvaltak a szuleim es a mamam eltiltott engem az apamtol.
A lanyom is rajong az apjaert, es ugy tunik, hogy pont ugyanolyan szoros kotodesre van szuksege az apjatol, mint mint tolem. Mit ne monjak, nem az en nyakamba ugrik, ha megyunk erte pl. a nagymamahoz. :)