Gyerektartás és láthatás

Kedves Sió!

Látom, még mindig nem érti, és a levele alapján komolynak látszik az esély, hogy soha az életben nem is fogja megérteni az alábbiakat. Az Ön által leírt jelenség létezik és elítélendő. Igen, rengeteg, a gyermekét egyedül nevelő szülő (ők többnyire az anyák, de hasonló élethelyzetben ugyanilyen hajlamosak erre az apák is) igyekszik elidegeníteni a gyermekét a másik szülőjétől. Senki sem vitatja, hogy ez ellen a jelenség ellen elsősorban a gyermek érdekében fel kell lépni, aminthogy ezt magam is és Kaméleon is megtesszük, amikor ilyen helyzettel találkozunk, nap mint nap pereskedem ilyen élethelyzetekben a gyermek érdekében.

Azonban ez NEM jelenti azt, hogy valamiféle csőlátástól vezéreltetve minden gyermekét egyedül nevelő szülőben a másik féltől vakló elidegenítési szándékot kell látni olyankor is, amikor józan kívülállóként ennek semmi jele. Talán hallotta már a régi mondást, hogy akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek néz. Mindenki érti, hogy Ön ilyen élethelyzetben volt/van, akadályozzák a saját gyermekével való kapcsolattartását. Ez az érzelmi bevonódottság emberileg érthető okból, a válaszai objektivitását azonban láthatólag lerontó módon torzítja az Ön esetében a valóság hatékony érzékelését. Sajnos Önön kívül minden kívülálló számára nyilvánvaló módon Ön akkor is ezen jelenséget véli felfedezni, amikor ennek kívülálló számára semmi nyoma, mintegy "belehallja" ezt a levélíró mondataiba. Ez a legjobban azon mérhető le, hogy Ön a hozzászólásai gyakorlatilag 100%-ában ezt látja, holott józan ésszel talán Ön sem képzeli, hogy Magyarországon az anyák 100%-a el akarja idegeníteni a gyermeket az édesapjától.

Mindezzel pedig miként utaltam rá, pontosan az ellenkezőjét éri el annak, mint amit szeretne: ahelyett, hogy változtatna bármin is, az emberek elkönyvelik monomániás őrültként, aki a rögeszméit hajtogatja, és akinek el sem érdemes olvasni a beírásait. Most még leállíthatja magát, később tartok tőle, hogy késő lesz. Félreértések elkerülése végett az Ön érdekében szóltam, bár látom Önben a monomániásokra jellemző hajlamot, akik minden eltérő véleményt vagy jószándékú figyelmeztetést velük szembeni agressziónak, pl. "cseszegetésnek" vélnek. Éppen ezért előrebocsátom, hogy ha ezt a levelemet amolyan utolsó próbálkozásnak szánom, ha erre is ekként reagál, azt jelzésértékűnek tekintve a jövőben egyszerűen átugrom én is a hozzászólásait. Örök optimistaként azonban még látok némi reményt a józan belátásra. Üdvözlettel:

Sio!
Nem "talalkozok anyukaval", hanem talalkozom anyukaval attol fuggoen, hogy alanyi vagy targyas ragozas.
Ezt most a diplomasok mellett irtam.

A fő probléma, hogy dobálják egyesek a diplomákat, mint a tanyasi gyerek a kukoricát.

Nem egymást kell rendreutasítani, hanem a kérdezőknek kell segíteni.
A kérdezők java része nem arra kíváncsi, hogy ki másoddiplomás, hanem arra hogy épkézláb választ kap e a kérdésére.
Magam azt hiszem jó pár év tapasztalata után képes vagyok leszűrni egy-egy beíró elejtett szavából, vagy akár egész mondatából, hogy mi a valódi motivációja.
Naponta találkozok olyan anyukával” aki arra kér hogy segítsek abban, hogy ne láthassa apa ebben az életben a gyerekét.
Naponta látom a gyermekük életéből kizárt apák lelki kínlódását, amint megpróbálnak emberként idomulni egy-egy sokszor emberi ésszel felfoghatatlan élethelyzethez.

Tehát ez a szívleljem meg és pont az ellenkezőjét érem el vele szöveg kissé demarketizálja a válaszadók táborát.
El kell dönteni, hogy mi a valódi cél.

Meghallgatni egy ide beírót, és olyan választ adni neki amilyet hallani akar, vagy őszintén leírni, hogy amit csinál az ellentétes szülő a gyerek érdekeivel, az enyhén szólva is…

Mindkét út rögös, s egyik sem jó megoldás.

Viszont mindenki a maga módján, és szintjén megoldást kínál.

Mindkét verziónál jelen van, hogy ma Magyarországon a bíróságok nem töltik be a feladatukat.
Gyakorlatilag be lehetne őket zárni, és kiírni hogy emberek ököljog van. Harcoljatok meg a gyerekért, és akinél van annál lesz később is!
Ez az állapot tarthatatlan, nem beszélve arról, hogy a nő felsőbbrendűsége a bíróságon, és a gyerek-elhelyezési perben vezető szerepet tölt be.
Sokszor egy egy ügy, amibe belekapcsolódunk, hemzseg a nőktől, az apa rajtam kívül az egyetlen férfi, és esetleg a gyerek, ha fiú.

A férfiak jogai messze menően sárba vannak tiporva, és messzemenően le vannak igázva!
Mielőtt bárki rám vet bármilyen címen bármilyen követ a szavaimért leírom, hogy semmilyen szinten nem azonosulok az elvált apák fórumán lévő, emberekkel, és nézeteikkel.
Tisztelem a nőket, és szeretem is őket, azonban nem támogatom a gyerek-nő kizárólagosságot.

A család misztériuma 3 személyes, akár tetszik akár nem.

A fentiekből kiindulva nem fogok asszisztálni egyetlen gyerek apátlanírásában, akár kezdeti, stádiumban sem.

A véleményemet leírom, és sosem bántó szándékkal, mindössze megpróbálok rávilágítani, hogy miért nem mérvadó egy-egy beíró kérdése, ha pl. azt írja hogy mindent megtesz az apa gyerek kapcsolatért, aztán két mondattal később azt is eírja hogy „(igazából féltem a gyerekem, és ő se szeretné, ha egy számára idegen ember csak úgy napokra elvinné) ”

Ez olyan disszonancia, amit szerintem nem csak én veszek észre.
Minden másoddiplomásnak észre kellene vennie.

De ha nem veszi észre az sem baj, hiszen elsiklunk a dolgok felett, ilyenek a dolgok, ha felületessen nézzük őket sémákba burkolva, könnyedén megvezetik a szemünket.

A legfontosabb a gyerek érdeke tehát, és a legfontosabb az hogy ilyen kérdés után akár az általam nagyra becsült kaméleon, vagy ön kedves tanár úr, ne egymás torkának essünk, ne dobálózzunk úgy a diplomákkal hogy nem tudjuk kihez vágjuk hozzá a sajátunkat, hanem akár más ösvényen is de eljussunk oda hogy megtanuljuk kielemezni a beíró kérdését, és egymás vállát támogatva adjuk meg a választ.

Na nem képzelem hogy olyan nagy király vagyok, és én is tévedek bizony hiszen esendőségem nyilván építkezik az általam tapasztalt nagy számok törvényére épített mai magyar valóságból.

Azt hiszem mindent leírtam, immár sokadszorra is.

Azért bevallom, tetszik kaméleon saját játszmája amit az alábbi mondatával:

„Olyan saját problémájukat megoldani képtelen emberek maradnak és kezdenek tanácsokat, illetve véleményt osztani, akik néha a saját nevüket sem tudják helyesen leírni, majd hihetetlen összetűzésekbe keverednek, és csak csodálni tudom, ha ilyen beírások után még van idegen, aki kérdezni mer.”

Prezentál, és próbálja segítségül hívni a közt, mint támogató erőt. A motivációt sem értem a megvalósítást végképp nem. Nekem kissé átlátszó. És nem a lényegre koncentrál.

Azt a sok erőfeszítést, amit ez ilyen retorikailag rendkívül összetett mondat megfogalmazása jelentett a gyerekek jogainak érvényesítésére kellet, volna fordítani. Ők megérdemelnek egy ilyen szép hosszú írást, az én személyem itt ezen az oldalon semmiképpen sem.

Tehát kérek mindkettőtöket ne egymást cseszegessük.

Kedves Sió!

Másoddiplomás pszichológusként kénytelen vagyok jelezni, hogy mindenben egyetértek Kaméleon (szokás szerint) visszafogott és bölcs szavaival. Magam is sokszor észleltem már mindazt, amit leírt, de eddig nem szóltam, valószínűleg nem is tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni. Kérem, hogy szívlelje meg, vegye figyelembe, hogy mindazzal amit csinál, pontosan az ellenkezőjét éri el annak, mint amit szeretne! Üdvözlettel:

Kedves Sió, hogy miről beszélek? Egy jelenségről, amit valószínűleg Te is felfedeztél már.
Tudod, milyen nehéz változást elérni abban, hogy a közgondolkodás ne tartsa természetesnek, hogy a családnak a férfi nem része, ha folyton olyanok hangoskodnak az ügyben, mint „regászbukta”, „Tamás123”, vagy olyan nők akarnak segíteni, mint aki a fejébe vette, hogy elintézi, a nő ne dönthesse el egyedül is, megtarthatja-e a gyermekét, ha terhes, stb.?
Hónapokkal ezelőtt beszéltünk már erről, és elismerted, attól, amit Te szenvedsz el az exfeleségedtől, nem tudsz elvonatkoztatni. Tudom, hogy értelmes ember vagy, ezért azt gondolom, gondoltam, belátod, egy határon túl nem használ, sőt árt, ha valaki mindig és mindenütt kihasználja a lehetőséget, hogy előhozakodjon a „nagy igazságtalansággal”, amit személyesen tapasztalt. Légy szíves, ha valóban azt szeretnéd, hogy az elvált férfiak becsülete nőjön, akkor a változást ne abba az irányba indítsd, amelybe a gyerekes személyeskedés belefér! Nem úgy gondolod, hogy ha a véleményem kizárólag az elidegenített apák sérelmei körül forog akkor is, ha a kérdés konkrét, és másról szól, akkor nem biztos, hogy meg kell fogalmaznom ugyanazon fórum minden egyes oldalán? A kérdező nem arra kíváncsi, őt nem viszi előbbre, a többiek pedig már milliószor olvasták. Elnézést kérek, hogy viszonylag személyes vizekre eveztem, és a vélemény nem esett jól, de ettől még a probléma fennáll, és ha a saját esetedben nehéz is tisztán látni, biztosan észreveszed ugyanezt a jelenséget másoknál. Olyan saját problémájukat megoldani képtelen emberek maradnak és kezdenek tanácsokat, illetve véleményt osztani, akik néha a saját nevüket sem tudják helyesen leírni, majd hihetetlen összetűzésekbe keverednek, és csak csodálni tudom, ha ilyen beírások után még van idegen, aki kérdezni mer.
Attól pedig mindannyiunknak tartózkodnia kellene (hacsak nem pszichológus), hogy megfejtse, ki mit vetít ki, mit miért tesz, stb. Marhaságokat mondhatunk, amíg a jogról van szó, van aki kijavítson, és a kezdőlapon ott a figyelmeztetés is, de a pszichológus szerepét diagnózisok felállításával ne vegyük már át!
(Nem volt szándékomban vitát indítani, mindössze a hozzád méltatlannak tartott válaszodra reagáltam.)

„(igazából féltem a gyerekem, és ő se szeretné, ha egy számára idegen ember csak úgy napokra elvinné) ”

Tehát te félted, az hogy ő mit akar a te félelmed kivetülése. (ha ő mondta akkor belebeszélése!)
Én nem keverném ide sem az előzetest, sem azt hogy eddig nem látta.
Most apa akar lenni, és te nem engeded, ezt látom.
Miért nem empátiával közelíted meg.
A gyereknek apa kell, és te a legjobbat akarod a gyereknek. (2 szülőt)
Tegyél próbát, lehet hogy beválik. Esélyt mindenkinek kell adni!

Kedves Sutoandi!

A jogerős döntést a kapcsolattartásról igazából csak egy másik jogerős bírósági határozat írhatná felül, de ha megállapodnak két tanú előtt, ez arra legalábbis jó, hogy ha utóbb az apa mégis bírósághoz vagy a gyámügyhöz fordulna, akkor legyen bizonyíték a kezében, hogy a változtatáshoz ő is hozzájárult. Ha viszont Ön szeretné korlátozni a kapcsolattartási jogát, azt a jogerős határozat után két éven túl a gyámügytől kell kérnie. Üdv:

Kedves Fórumozók!
Egy olyan kérdésem lenne, hogy apuka nagyon régóta nem él a láthatással, előzetesben volt, de nem igazán tudok erről semmit. előtte se látogatta, a gyerek nem is emlékszik rá. Most előkerült, és élni akar a kapcsolattartási lehetőséggel. Én kérhetek-e valamilyen korlátozást a gyámügytől a nem megfelelő erkölcsi nevelésre hivatkozva (igazából féltem a gyerekem, és ő se szeretné, ha egy számára idegen ember csak úgy napokra elvinné) Vagy ha közösen megegyezünk, és két tanú aláírja, ez elég-e ahhoz, hogy utána ne reklamáljon a korlátozott láthatás miatt?
Köszönöm.

Tündér4!
Én írtam,mindvégig jeleztem apukának,hogy mikor nem tud jönni a gyerekekért,Ő 5 hónap alatt ezt egyszer sem tette meg.Nem mehetek a gyámügyre,mer csak apának van ehhez joga,hisz egy folyamatban lévő gyerekelhelyezési perben a gyámügy nem avatkozik bele a Mi részünkről,csak az apa feljelentésével áll modjukban foglalkozni.Ez a jog.:)
Nem akartam tovább mérgesíteni a kapcsolatot,Én ezért nem is jelentgetem fel,mikor tehettem volna.
Nem most köszönik meg ezt a gyerekeink sem Nekem,sem Neki,hanem majd ha felnőnek és úgy is gondolkodnak!
Minden évben Télapótól kapják meg az ajándékot ez most elmarad.Új mesét találtam ki pont ezért.A Mikulásnak tavaly leégette a pipájából kieső parázs a szakálát ezért volt neki műszakála,hogy ne okozzon a gyerekeknek csalódást.Reklamált a kisebb,hogy műszakála volt a Télapónak.:)
Az idén eltörte a lábát,pihen otthon és csak a kis manók hordják szét az ajándékokat,hogy ne legyenek a gyereke csalodottak.
Minden íratot lefénymásoltam és elküldtem a bírónak,majd dönt a saját belátása szerint.5 éve nevelem a gyerekeinket,mert neki nem kellettek,túl kicsik voltak és majd,ha nagyobbak lesznek elveszi Őket.Eltelt az idő.
kaméleon!
A jog nem engedi a Mi részünkről beleszólni a gyámhivatalt.Ezt gondolom tudod.Mivel folyamatban van a per.Csak Apa részéről avatkoznak bele a feljelentései után.
Nem Nekem kell,hogy jó legyen,hanem a 2 okos és szeretnivaló gyerekeinknek!!Ha Én ezt be tudom látni,jogosan várom el az apától is.
Én nem Kati,Marika,meg Sára vagyok,"csak 2 fiú anyukája":)
És pont!

A kaméleon fej-törzs-hossza 20-30 cm., farokhossza 20-30 centiméter. Nyelve akár 30 centiméter hosszú is lehet, a vége bunkó alakú és ragadós. Nyelvével villámgyorsan tápláléka után tud kapni. A kaméleon képes egymástól függetlenül mozgatni a szemeit, és ezáltal két különböző képhatást észlel egyszerre.

Saját szomorú tapasztalat? Miről beszélsz? Véleményt nyilvánítottam, ami nem egyenlő a szomorú tapasztalat behozásával!
Monalísának lejött, amit írni akartam, neked nem.
Kár.

Kaméleon!

Ott a pont!

T.

Kedves 2 fiú anyukája!
Úgy tűnik tévedtem. Talán sok időt hagytam ki a fórum követéséből, és talán más írásaidból többet láttam volna.
Sajnos, az utóbbi megnyilvánulásaid inkább támasztják alá azt az általad említett, itt megfogalmazott negatívabb véleményt, mint azt, amit én feltételeztem.
Szurkolok, hogy előbb ismerd fel, hová vezetnek a gyermekekkel és az apjukkal kapcsolatos megnyilvánulásaid, mint hogy már túl késő lenne!
A Te dolgod, hogy ha az apa nem jelenik meg, akkor jelezd a gyámhivatalnak. Nem kell 6 havi kiesés az újraszabályozáshoz! Ha nem teszel semmit, akkor hibás vagy, és nem magyarázhatod másképp. Ha az apa nem jön a mikulás hétvégéjén és nem veszi át a fiait pont a számára biztosított időben – gondolom, péntek este 6 óra – akkor minden további nélkül mehetsz a fiúkkal az ünnepre, hiszen később már nem vagy köteles odaadni őket. Ha képes vagy erre azt mondani a gyermekeknek, amit nekünk, és azt is hagyod, hogy „az apjuknak köszönjék”, egy fikarcnyival sem vagy jobb szülő az általad megvetettnél.
Fájdalmas ilyesmit olvasni, tudom, de nem Te számítasz! Ezt neked is tudnod kell. Különben, miért is definiálnád magad egyéni nicknév helyett úgy, hogy „2fiúanyukája”?

2fiúanyukája!

Szerintem Te sem teszel meg mindent a leírtak alapján, hogy béke legyen:
"köszönjük meg apukának" mondat sok mindent elárul...
Állj a sarkadra, és ne csak sajnáltasd magatokat!
Az sms-beli kommunikációt elintézed annyival, hogy kivitelezhetetlen, meg sem próbálod!
Én nem hagynám ilyen miatt elrontani a tervezett mikulásos programomat. Ha meg eredetileg is csak a csizmába "jön a télapó", akkor meg nincs mit megköszönni apukának.

Másrészt: ha a gyerekeket pár éve már nálad helyezte el a bíróság, ezen nem fog változtatni, csak ha valami oltári nagy gonoszságot követtél el velük szemben. Ezen ne is idegeskedj. Én kezdésnek elküldeném a bíróságra az összes apukáról írt véleményt, pszichológustól, családsegítőtől, védelembe vételi dolgokat, és kérném, hogy tekintsenek el a gyerekek meghallgatásától.
Ne hagyd magad!

T.
laikus hozzászóló

Tüdér4!
Nem naív a gondolat,csak kivitelezhetetlen az,hogy sms-ben kommunikáljunk.
Igen kötelezve vagyunk minden esetben 48 örával a láthatás elött értesíteni a másikat,ha változás áll fenn.Ha betegek a gyerekek Én mindig szóltam Ő 5 hónap alatt nem jelezte egyszer sem,hogy nem jön.
Kellemetlen minden egyes alkalommal valakit idecitálnom,hogy legyen tanúm az eseményekről,de ezt mindig megtettem,mert tudtam,hogy apuka majd jön Andersen mesékkel:)
Megvártuk,hogy megjelenjen és feljelentsen a helyi gyámügyi hivatalban.Nem rohangásztam,írtam,hogy bezzeg apuka 5 hónapig azt sem tudta van 2 csodálatos fia.
Most januárban minden eldől,el akarja venni a fiúkat.
Sok sikert kívánok Neki ehhez,hogy meghúrcoltatja megint a gyerekeinket.Hisz minden fórumon elmarasztalták,gyerekjóléti szolgálat,a helyi jegyző,gyámhivatal.4 hónapon keresztül hallgatták meg a fiukat,hol itt,hol ott,mikor hol és ki.Őt az sem érdekelte,hogy pszihologus lett a vége a fúknál.
Most megint kezdjük elöről.
Egyszer csak vége lesz a gyerekes bosszújának!Mi csendben megvárjuk.
A Tálapó az idén meg nem lesz személyesen jelen a gyerekeknél,hoz csomagot a csizmácskába és ennyi.
Majd megköszönjük apukának.

2fiúanyukája!

Lehet, hogy naiv gondolat, de mi lenne, ha sms-ben megkérdeznéd apukát, jön-e a hétvégén?
Egyik válasz lehetőség: azt írja jön és tényleg. Ez jó a fiúknak.
Ha azt írja nem jön, így szervezhetsz programot.
Ha azt írja, hogy jön, de mégsem ér oda: gondolom a határozatban le van írva, mikor és hol van az átadás. Ha pl szombat 10 óra, akkorra odahívnék valami jó családi barátot, szomszédot, beszélgetnék vele kb egy órát. Ha apuka nem jelenik meg a határozat szerinti időben, akkor vessen magára, délutántól szerveznék programot a gyerkeknek. Nem hiszem, hogy neked egész hétvégén készenlétben kellene állnod a fiúkkal. A mulasztására tanúd is lenne.
És ha másként nem megy fel kell venni a harcot, és menni családsegítőbe, gyh-ba. Ez így nem élet, hogy állandóan rá vártok hiába! A határozatban kellene lenni pl. értesítési kötelezettségnek is a láthatással kapcsolatban.

T.
laikus hozzászóló

Tündér4!
Most is van határozar és még sem működik.
A kiskapukat apuka és az ügyvédjei megtalálják,Mi meg várunk szép csendesen a fiukkal.
Meg sem említettem a Télapó műsort a gyerekeknek,mert minek?!Hisz úgy sem tudunk menni!
Nagyobb fiam kórustag sok fellépéssel ebben a hónapban.Apuka meg sem kérdezi,mikor,hol tudná megnézni.
Büszke vagyok a fiunkra,mikor énekel.Ő miért nem kíváncsi rá?
Neki joga van és pont.
Nekünk nincs.És pont.

2fiúanyukája!

Ha Ti az apukával nem tudjátok a kapcsolattartást megoldani, akkor nem lesz az a gyh vagy bíróság, ami megteszi ezt. Mert a jogszabályok csak egy keretet biztosítanak, a tartalom a szülőkön múlik, kiskapuk már pedig mindig lesznek és bosszúálló szülők is.

T.

kaméleon!
Köszönöm a reális hozzászólásod.Nekem van lelkiismeret fúrdalásom,mikor nem jön apuka és azt mondom egész héten a gyerekeknek,hogy jön.Kiszámíthatatlan,mikor jön.A múlt alkalommal 5 hónapig nem jött,nem rohantam a gyámügyre,hogy feljelentsem.Megjelent és közölte,el sem akarja vinni a fiúkat.Majd írt egy szívszaggató levelet a a helyi gyámügyi hivatalnak,hogy nem adom oda a fiúkat.Andersen hozzá képest elbújhat:)Mert ne felejtsük el Neki telik ügyvédre és kiokosították,hogy ne várja meg a 6 hónapot,mert akkor a láthatási joga módósulhat.
Talán ne várja el senki sem Tölem,hogy megfenyegetett,elvágja a torkom,mert tudja ám hol lakom.Ezek után mit kommunikáljak vele?!
Most nem megyek a fiukkal Télapó ünnepségre,mert apás hétvége jön!A gyerekektől veszem el ezt az élményt is-pedig elidegenítő anya vagyok:)-mert optimistán azt gondolom jön a fiukért.
Egy valamit megtanultam.Apának joga van!!Sem Nekem sem a fiainknak nincs.
A gyerekek jegyzői védelemben vannak,mert nem lehet apukával megoldani a kapcsolattartást.Én adnám a fiainkat,ha lenne akinek odaadjam.
Senki sem hibátlan,hisz gyarló emberek vagyunk,köztük Én is.De....
Tündér4!
Nem az a célom,hogy folyamat csalódjanak a gyerekek egy olyan személyben,akit szeretnek.Nem lehet csökkenteni a láthatást,hisz szerintem így is keveset kap apuka-elméletileg-a gyerekeiből.4 nap 1 hónapban!
Nem hitegetem a gyerekeket szándékosan,csak azt szeretném,ha működne ez valahogyan.De nem fog sajnos.
Majd jönnek az okos bíró és eldöntik mi jó a gyerekeknek.Mert ez máshogyan nem óldodik meg.

Kedves Kaméleon és Többiek!

Köszönöm a válaszokat.
Én most nem is akartam a probléma részletes kifejtésébe bocsátkozni, inkább kvázi jogértelmezési, alkalmazási kérdést tettem fel.
Én is úgy magyaráztam ezt a jogszabályhelyet, hogy a különélőt is bírságolhatják, csak megingatott két családjogi ügyvéd is....
Abban is igazat adok, hogy a gyh-k nem állnak éppen a helyzet magaslatán - tapasztalat.
Valakinek a gyakorlatában egyébként volt már erre példa?

Másrészt, amit Kaméleon 2fiúanyukájának írt, azzal is maximálisan egyetértek! Ha ez így megy és valójában nem működik a kommunikáció, csökkentessék le a láthatási alkalmak számát és ne hitegesd kéthetente a fiúkat. Mert ez tényleg nem jó így.

T.

Bár a hozzászólások stílusa, tartalma sok mindent elárul az emberről, a fórumozók személyiségéről és életviteléről nem lehet halálbiztos diagnózist adni. Lehet, hogy elidegenítő anya vagy, és lehet, hogy hibátlan. Annak azért nagyobb az esélye, hogy amit teszel, abban sok a jó, és vannak hibák is.
Ha tudod, hogy az apa rendszertelenül jön, de Te mégis minden alkalommal arra készíted a gyerekeket, hogy apa jön, hű, de jó lesz, eleget tettél a jogszabályi követelményeknek, nem lehet felelősségre vonni. Azért érzed, hogy mit jelent az, amit ilyenkor teszel?
Igen, szerintem becsapod és elidegeníted a gyermekeidet. Nem hiszem, hogy szándékosan, de ártasz nekik. Nem az apjuknak.
Ez nem menti fel az apát. El tudom képzelni, hogy nem lehet vele beszélni, azt is, hogy nem is akarsz. Viszont, a gyermek érdeke az első, tehát, ezt a helyzetet rendezned kell. Nem vagyok tévedhetetlen, de azt gondolom, a helyes folyamat az lenne, ha első körben ezt megpróbálnád az apával tisztázni. Ha szóban nem megy, akkor levélben. Vagy, esetleg meg lehet próbálni a helyi gyermekjóléti szolgálaton keresztül elérhető mediátort is. Ha ez sem változtat a helyzeten, akkor marad a lehetőség a kapcsolattartás újraszabályoztatására. Gyámhivataltól (ha két évnél régebbi a szabályozás) kérni, hogy olyan új szabályozás szülessen, amit az apa is tartani tud, és vállal is. A fiúknak, és neked is jogod van ahhoz, hogy pontosan tudjátok, mire számítsatok, hogyan szervezzétek az életeteket. Hogy ne legyen csalódás. Ha ezt végigjárod, mondhatod, hogy nem az apa elleni harag, hanem a fiúk érdeke vezet.

Tiszteletem!
Észrevételem lenne amely egyben kérdés is.
Bár majd kapom az osztást:)
Minden láthatás előtt egész héten készítem fel a gyerekeket,hogy szombaton jön apuka és kelünk időben,reggeli,összepakolunk,mit visztek stb.
A gond az,hogy hónapokig a tájunkra sem jön.Nem is jelzi a fiúk meg csalódnak minden alkalommal.
Bár Én elidegenítő anya vagyok:) mások szerint itt.
Csak azt kérdem,hogy a gyerekek már 3 hónap után nem érdekli ez az egész ,csak azt látják-amit mindenki-hogy várjuk apát,készülünk és nem jön.
Most ott tartunk,hogy 2 hónapja várjuk és a fiuk már nem akarják,mert azt érzik,hogy be vannak csapva.
Nem hazudok,mikor felkészítem Őket,hogy jön apa,-mert elméletileg jönnie kellene-és még is úgy jön már le,hogy Én verem át Őket.
Én nem jelentgetem fel apukát,mert azzal nem oldodik meg a kapcsolattartás!Szerintem.
Szerinte igen.Mert ezt csinálja.Tehát?!

Kedves Tündér4!
A kapcsolattartásra vonatkozó határozat minden félre nézve kötelező. Ahogy a gondozó szülőt akár bírsággal is kényszeríthetik arra, hogy teljesítse az abban előírtakat, úgy a kapcsolattartó szülőt is.
„A gyermek fejlődését veszélyezteti, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást rendező egyezségben, illetve a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozatban foglaltaknak önhibájából ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, és ezáltal nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást.169 ”
„A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a már megállapított kapcsolattartási jogot a gyermek érdekében - kérelemre - korlátozza, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. Visszaélésnek minősül az is, ha a jogosult nem a szabályozásnak megfelelően él kapcsolattartási jogával, illetve ha ezen kötelezettségének önhibájából 6 hónapig nem tesz eleget.156 ”
A rendelkezés egyértelmű, ami a válaszok különbözőségének hátterében lehet, az, hogy a gyámhivatalok ügyintézői egyrészt gyakran (tisztelet a kivételnek) nincsenek a helyzet magaslatán, másrészt – bár az előzőből adódóan – vagy olyan sokáig húzzák a végrehajtási eljárásokat, hogy közben az egész értelmét veszti, vagy, még akkor sem akarják a bírságot alkalmazni, ha világos, hogy egy-két ilyen szankció után elindulhatna egy pozitívabb folyamat. A kényszerítő eszközök alkalmazásában persze a fokozatokat tartani kellene, de sokszor előfordul, hogy valahol elakadnak, vagy valamit átugranak (pont a bírságot).
Monalisának igaza van abban, hogy a hivatalban meghallgatják az érveket, de arra azért szigorú szabályok vonatkoznak, mit lehet elfogadni kifogásként. Nem utolsó sorban, igazolások is kellenek, illetve, a feleknek előzetes értesítési kötelezettségük is van egymás felé, aminek elmaradását utólag nemigen tudnák kimagyarázni. Ma még – az általános ügyintézési szokások mellett – feltétlenül szükséges, hogy az ilyen gondokkal küzdő szülő pontosan tisztában legyen a jogaival és a kötelezettségeivel, és maga segítse elő a megfelelő eljárást. Ez van.

(Kedves Sió! A kérdés nem volt sarkos, és nem indokolta, hogy saját szomorú tapasztalatokkal hozakodjunk elő újra. Még mindig rajtad van a szemellenző, ilyenkor nem ártana néhány légzőgyakorlat a válaszadás előtt. Meg ne bántódj, nekem sem megy mindig.)

Egyetértek veled, vagyis hogy sok esetben a gondozó szülő mérgesíti el a helyzetet.

monalisa1

Csak észrevételként.
Ez így elég sarkos. A kérdés is.

A pénzbüntetésre költés helyet inkább tartsa a gyerekével kapcsolatot, véleményem szerint nem kizárólag a különélő szülőnek felróható. Gondolom te is így gondoltad.
Van olyan helyzet, amikor a gondozó szülő lehetetleníti el a kapcsolatot, és a különélő szülő akkor sem tudná tartani a kapcsolatot, ha akarná. Sok olyan eset van, ahol gyakorlatilag simán kikészíti a különélő szülőt a gondozó szülő, aztán amikor lelkileg össze van törve a különélő szülő, és már nem képes, (igen nem képes!) a kapcsolatot tartani, akkor feljelenti a gondozó szülő. Tipikus sapka nem sapka eset.
Persze mielőtt bárki rám vetné az elfogultság kövét, nem kívánom védeni a gyermekét elhanyagoló, nem törődöm szülőt.
Csak egy gondolat volt az egész.

Nem kizárt, de előbb behívják és meghallgatják miért is a kapcsolattartás mellőzése. (Rá kell bírni az apát hogy inkább a gyermekre költse a pénzt mintsem a pénzbüntetésre.)