Gyerektartás és láthatás

Kaméleon, azt hiszem, nincs teljesen igazad. Az első fokú tárgyalások során ugyanis a férjem arra hivatkozott több alkalommal, hogy én nem akartam a gyerekekkel lenni, én akartam, hogy az apjukkal legyenek, a gyerekek pedig hozzá akartak menni stb.stb., és erre hivatkozva kérte, hogy nála legyenek elhelyezve, miközben a valóságban voltak olyan helyzetek, hogy például az iskolában szabályosan összeverekedett a fiunkkal azért, mert ő velem szeretett volna hazajönni (és természetesen én is mindigis ragaszkodtam és ragaszkodom hozzájuk). Szerencsére a bíró az egyéb vallomásokkal egybevetés után rájött, hogy a férjem hazudott, és nem hitte el. Ilyen helyzetben is azt mondanád, hogy lökjem oda a gyerekeket addig, amíg nincs jogerős szabályozás? Én eddig is azt gondoltam, és lejjebb is más aspektusból írtam már, hogy pont hogy akkor, ha lesz jogerős szabályozás, fogok tudni sokkal engedékenyebb lenni, mert akkor már nincs akkorra tétje mindennek, mint most. Mindezzel együtt, rengetegszer átengedtem én is a gyerekeket csak azért, hogy ne legyen vita, de ennek volt az eredménye a férjem fenti véleménye. (És minden apapárti kedvéért megjegyzem, hogy elvileg ugyan az apjuk is képes ellátni a gyerekeket, a gyakorlatban azonban nem túlságosan, rendszeresen elkésnek például az iskolából, továbbá nem hiszem, hogy egy kistinédzser lány fizikai és lelki problémáit az apjával kéne elsősorban megbeszélnie (akinek például a női dolgokról elég sajátos, vagyis nem sajátos, csak kifejezetten férfiközpontú elképzelései vannak), ha van jobb alternetíva is. Vagyis teljes meggyőződésem, hogy jobban járnak, ha nálam vannak elhelyezve.)

Ilyen háttér-információval azért kissé módosul a helyzet. Ha tényleg sokat rágódsz azon, hogy mi a jó, elidegenítően viselkedsz-e, stb., az már biztatató. Másrészt, ha eljárás folyik az elhelyezés miatt, akkor nem annyira érdekelne, hogy mit mond a jog, hanem (min. egyelőre) 10-szer olyan engedékeny lennék a helyedben, mint amit a másik fél elvár, és 100-szor engedékenyebb, mint amit a szabályozás elvár. Nem keveset nyom a latban, mi várható a döntés után, azaz, a majdani gondozó szülő mennyire támogatja, vagy akadályozza majd a különélővel a kapcsolatot.

Kaméleon: "Nem értem igazán, a bírói ítélet, ami a kapcsolattartást megszabja, még nem jogerős, miközben már eddigi nyarakon és karácsonyokon is voltak eltérések a kapcsolattartásban? Volt „ő ideje”, stb.?"

Persze, ez nagyon egyszerű. A közös lakásunkból évekkel ezelőtt kizárt (igen, beadtam birtokvédelmet, minden létező szinten megnyertem de jure, de ez a tényeken nem változtat semmit), és azóta kell minden egyes napon egyezkedni, hogy ki mikor kinél van, ami persze nem megy vita nélkül. (És amikor még nem zárt ki, akkor is elhurcolta a gyerekeket máshol aludni, csak nehogy velem lehessenek, de akkor legalább nem minden nap volt ez.) Pontosan azért voltak nála a gyerekek időnként többet, mert hihetetlen agresszivitással nyomul minden létező helyen, és volt, sőt, most is előfordul, hogy a gyerek azt mondja, hogy inkább elmegy apával (bár ehhez amúgy nincs kedve) csak ő hagyjon már békén engem. De mindezzel együtt az idén tavasszal született részítéletben nálam helyezték el őket, és szeptember óta lényegesen többet vannak nálam a gyerekek, mint nála, előtte pedig ez nem volt így. Természetesen fellebbezett a gyermekelhelyezés ellen, így jogerő még nincs, egyedül annyi van, hogy a gyerekek mögött van egy hivatalos vélemény, amely megkönnyíti az ő hozzáállásukat. Egyébként egyetlen megoldás van: a gyerekek előbb-utóbb felnőnek és akkor aztán tényleg oda mennek, ahova akarnak. Csak itt jön elő az egésznek az eleje: hogy mennyire vagyok elidegenítő anya én akkor, ha a gyerekek látják, hogy az apjuk nem képes normálisan viselkedni velem szemben, és ezért mellettem állnak ki? Ezen sokszor rágódom, és nem tudom eldönteni, hogy a sok rossz közül melyik a kevésbé rossz nekik.

Köszönöm kaméleon a segítséget.Megpróbáltam.

Kedves 2fiúanyukája, ha a fönt, a nick-neved mellett, a „beállítások”-ra kattintasz, akkor a „fórumaláírás” menüpontban ki tudod törölni az ottmaradt ismétlődő mondatodat.

Kedves GNapocska!
(Nem értem igazán, a bírói ítélet, ami a kapcsolattartást megszabja, még nem jogerős, miközben már eddigi nyarakon és karácsonyokon is voltak eltérések a kapcsolattartásban? Volt „ő ideje”, stb.?)
Én nem tartok attól, hogy idővel nem fogod átlátni ezt a valóban nem könnyű dolgot, és nem fogod tudni megoldani a problémákat. Ha megtanulod, mit lehet és mit nem, és miután a gyakorlatban megtapasztalt hibák alapján képesek lesztek egy működőképesebb szabályozást kialakítani, sokkal könnyebben megy majd.
Ha van szabályozás, akkor attól csak úgy lehet eltérni, hogy a másik hozzájárulását – igazolhatóan – megszerzitek. Ha cserét kérsz, a másik nem mondhatja, hogy egy hétvégéért kettőt kér cserébe, akkor hozzájárul. A csere az arányos. Ha nem, nem vagy köteles hozzájárulni. Ha alaposan megtanulod a szabályokat, megtalálod a kiskapukat is, hogy az esetleges „zsarolással” szemben úgy védekezz, ahogy a gyermeknek a legjobb. (Nem akarom leírni itt, hogy mikor nem vagy köteles odaadni a gyermeket, csak később pótolnod kell, hogy az szabályos legyen. De! Egyet-egyért, és akkor nem vagy az olyan szíves hozzájárulásra szorulva, ami méltánytalan feltételeket szab. Gondolom, meg fogod érteni. Sőt, idővel az ex is.)

Tiszteletem!
GNapocska.
a téli szünetes láthatás nálunk a bíró annak idején nagyon konkrétan és szerintem mind két fél részere jól meghatározta.
A szünetek fele mindig az apáé a szenteste felváltva minden évben fordulva oszlik meg és ugyan így a 25 és 26 is.
Bár ez nem biztos,hogy megoldás lehet mindenkinél,de meg kell próbálni.
Nagy távolságnál biztosan nem járható út ez sem,mert a gyermek utazással tölthetik a karácsonyt.

Köszi a biztatást, meg fogom oldani, és nyilván szenteste és karácsony nem azon a napon van, amikor a naptár azt diktálja, hanem akkor, amikor mi úgy gondoljuk, hogy megtartjuk, csak három dolog zavar. Az egyik az, hogy a határozatunk nem jogerős, tehát az apa kizárólag arra hivatkozik állandóan, hogy neki mi jár, de eddig egy betűt be nem tartott abból, ami őt kötelezné. És ilyenkor az ember erősen elgondolkodik, hogy melyik ujjába harapjon, mert valóban nagyon könnyű tudatosan nem is odafigyelve elidegeníteni a gyerekeket a másik szülőtől. Mégiscsak én neveltem őket sok-sok évig, ergo rám hallgatnak jobban, nem az apára, aki csak pár éve vesz egyáltalán részt az életükben. És iszonyatos erőfeszítés arra odafigyelni, hogy a gyerekek ne azt lássák az anyjukon, hogy legszívesebben elkívánná valahova máshova az apát.
A másik, ami zavar az, hogy én úgy szerveztem már novemberben a (kiterjedt, nem a közelben lakó, és több lekötöttséggel, például ügyeleti munka stb. rendelkező) rokonságot, hogy 25-én vannak nálam a gyerekek, mivel az ítéletből indultam ki, hogy 26-án lesznek az apjuknál. A volt férjemnek a városunkon belül lakó, egyedülálló anyján kívül nincs olyan rokona, akivel szóba állna, és az élettársának is csak szülei vannak, testvére nincs, mégis tegnapelőtt (utólag) már arra hivatkozott, hogy ő 25-ére szervezte a rokonságot, ezért sem akarja odaadni.
A harmadik általánosabb jellegű: nyilván nem én vagyok az első (és utolsó), akinek problémát okoz a kapcsolattartás szabályozásának ez a nyilvánvaló anomáliája, mégis akkor hogy-hogy nem változott meg már évtizedekkel ezelőtt az ítélkezési gyakorlat ebben a részletkérdésben?
(Ja és az apa természetesen abszolút kompromisszumkész, ő bármikor odaad nekem egy napot a saját idejéből, épp csak eddigi átlagban úgy kb. 4-5 napot kért 1 napért cserébe, legyen szó akár karácsonyról, akár nyári szünetről (az eddigi három nyárból kizárólag az apa követelésére kettőn nála voltak többet a gyerekek, mielőtt Sió a fejemhez vágná, hogy miért nem engedem el őket még többet), akár egy szimpla hétvége-cseréről lenne szó. A probléma tehát kizárólag velem van, én nem vagyok hajlandó egyezkedni.)

GNapocska,
Van megoldás, ne kizárólag a legrosszabb lehetőséget nézd!
A kapcsolattartásnak elsődlegesen a gyermek érdekeit kell szolgálnia. Nem nagyon lehet vitás az, hogy ha az egyik szülő az átgondolatlanul született egyezség/határozat betűjére hivatkozva megfosztja a gyermekeit egy ilyen fontos családi ünnep minden napján a másik szülőtől, az nem a gyermek érdekét szolgálja. Nyilván azért kerül általában a határozatokba, hogy ünnepek második napja a kapcsolattartóé, mert az a cél, hogy az ilyen ünnepeket a gyermek mindkét szülővel megoszthassa.
Ettől függetlenül, a határozatotok a megváltoztatásig valóban érvényes.
Fordulj most a megfelelő szervhez a szabályozás végrehajtható, és a gyermekek valós érdekeit szem előtt tartó megváltoztatásáért. Biztos, hogy ha nem tudtok megegyezni, akkor legalább az ünnepek miatti anomáliák kijavításra kerülhetnek, és a jövőben kevesebb lesz a gond ezzel.
Most, közölném az apával, hogy elindítom az újraszabályozást, ha nem egyezkedik, nem látja be, hogy nem veled, hanem a gyermekekkel tol ki, amikor nem engedi, hogy karácsonykor az anyjukkal is legyenek, az eljárásban nyilvánvalóan a hátrányára fogják értékelni. (Valamint, amit ő ad, arra számíthat majd tőled is.) Gondolja át, kíván-e ilyen pillanatnyi és pirruszi győzelmet. Talán már most is sikerül meggyőzni. Ha a gyermek elmúlt 14 éves, akkor arra hivatkozással, hogy az ő önálló akarata, hogy az ünnepet megoszthassa veletek, ezért nem megy el apával – az újraszabályozás elindítása mellett –, kérelemre, a kapcsolattartást fel is lehet függeszteni.
Vannak szabályos megoldások, csak meg kell ismerni a lehetőségeket, és ügyesen kell élni velük.

:-)
Siónak annál az egyszerű oknál fogva van igaza mert a magyar jogrend az esetek 99%-ban az anyánál helyezi el a gyermeket így 99%-ban csak az anya lehet elidegenítő....

Köszönöm. Megtaláltam végül a magyarorszag.hu jogszabálykeresőjében is, csak OKM van most és nem OM :-)

Nem én adtam az apának a szünet első felét, hanem ezt ítélte a bíró. Meg kéne nézzem a jegyzőkönyveket, de nem emlékszem, hogy azon kívül, hogy kértem, hogy legalább a felét megkapjam a szüneteknek, különösebben specifikáltuk volna, hogy melyik felét. Nekem az volt a természetes, hogy az ünnepnap nagyobb prioritású, mint a szimpla "tanítás nélküli munkanap".

Megteheti az apa, hogy nem ad a karácsonyból egy napot sem, de utána tökéletes anya legyen a talpán, aki meg bírja magyarázni a gyerekeknek, hogy ez így volt helyes. Köszönöm szépen, akkor inkább maradok elidegenítő anya, mint a többiek.

Az előző hosszas bejegyzésnek meg a lényege csak az akart lenni, hogy miután a sokadik anyába sulykolta Sió, hogy mi mindent tett rosszul, ráébredtem, hogy ha mindazt nem is tettem meg, amit konkrétan a többiek írtak, de vannak pontok, ahol én sem jól csinálom. Sió hozzáállásával inkább az a baj, hogy azt nem veszi figyelembe, hogy tipikusan nem csak az anyák nem kezelik jól ezeket a dolgokat, hanem az apák sem, és a kettő sokszor ördögi kört alkot.

„akkor rájöttem, hogy Siónak többször van igaza, mint ahányszor itt megadják neki”
Kinek-kinek az igénye szerint. Azért, azt mondjuk – a saját érdekében – nem javaslom senkinek, hogy valóban szóról szóra azt kérje a bíróságtól, amit az ilyen tanács tartalmaz:
„Kérd a bíróságot a bölcsődei tájékoztatási kötelezettség végzésben történő tiltására.”

A bónuszra: ha a keresőbe beírod, hogy „tanév rendje 2010”, stb., rátalálsz a megoldásra.

Nnna, minthogy sió szereti annak az ellenkezőjét tanácsolni, amit én mondok, nem biztos, hogy elfogadod a válaszom. Ettől függetlenül, sajnos igaz lesz.
Meggondolatlan dolog volt a téli szünet első felét apának adni, hiszen a karácsony mindig oda esik. Sajnos, kapcsolattartása csak apának van, a határozatotok csak az ő idejét szabja meg, így igaza van. Ha nem akar, karácsonyból semmit nem enged át neked.
Kérd a kapcsolattartás újraszabályozását, ha nem hajlandó arra, hogy ezt az ünnepet megossza, és ha új szabályozás születik, onnan kezdve nem viheti el joggal a gyermekeket úgy, hogy karácsonyból neked semmi nem marad. (Két éven belüli szabályozásnál a bíróság, két éven túlinál a gyámhivatal lesz illetékes.)
Ha egyébként maradnátok ennél a szabályozásnál, csak az ünnepekből szeretnél Te is részt, úgy is lehet alakítani, hogy leírjátok, egyik évben itt a gyerek az ünnepen, másikban ott, vagy, egyik évben első nap veled, stb., stb. Ti írjátok a történetet, csak a szabályos utat végig kell járni, ha egyezkedni nem tudtok.

Kicsit visszaolvastam :-)
Sokaknak igaza van abban, hogy Sió megnyilvánulásai az anyákat inkább elijesztik erről a fórumról. Az elején én is megijedtem tőle, de kíváncsi és kitartó természetű vagyok, továbbolvastam. És amikor sok beírást (azaz az elmúlt néhány hétnyit) elolvastam már, akkor rájöttem, hogy Siónak többször van igaza, mint ahányszor itt megadják neki. Igen, én is elidegenítem a gyermekeimet az apától, ugyanis nem verem a fejükbe azt, hogy az apjuk úgy jó, ahogy van, és úgy kell mindenestül szeretni, ahogy van, ezzel szemben elég nagyok ahhoz, hogy kb. a negyedét (bármilyen mértékegység szerint is :-) ) felfogják annak, amit az apjuk ellenem tesz. Megtehetném, hogy ezt mind letagadom és eltitkolom előlük, de valahogy az esetek 100%-ában nem vagyok erre képes, csak néha. Azt hiszem, a probléma megoldása nem az, hogy kiokosítjuk az anyákat arról, hogy tessék mindent megtenni az apukák kedvéért, hanem inkább az lenne, ha például a bíróságon nem tartana 4-5 évig egy válóper, amivel az a legnagyobb gond, hogy bármit teszel ezalatt, mindent felhasználnak ellened. Ha van Rajtad kalap, azt, ha nincs, azt. Az én volt férjem írásban megmondta, hogy presztízskérdés neki az, hogy a gyerekek nála legyenek elhelyezve, és az olyan blamázs lenne, amit nem engedhet meg magának a társadalom előtt, és lényegében csak ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a gyerekek nála legyenek elhelyezve, és ezért egy kanál vízben hajlandó megfojtani. Az az apróság, hogy tíz évig előtte rájuk sem nézett, nyilvánvalóan senkit nem érdekel, engem sem kell érdekeljen, hiszen ha erre hivatkoznék, akkor nyilvánvalóan csak azért tenném, hogy elidegenítsem a gyermekeim (és ez most csak kicsit volt ironikus, kicsit meg komolyan gondolom). Szóval ha lenne jogerős, betartatható ítélet, akkor sokkal könnyebben engedhetnék meg ahhoz képest bármi pluszt az apának, mint így, hogy mindent csak azért tesz, hogy rajtam bosszút álljon.

Bocsánat, közben megvilágosodtam, hogy a karácsony az nem oktatási szünet, hiszen az amúgyis ünnepnap és munkaszüneti nap, vagyis a "téli szünet" első fele az kizárólag a munkanapokra vonatkozik. A bónuszkérdésem viszont állt, jó lenne tudni, hogy vita esetén (mer' úgyis csak az van minden egyes hétköznapon és nem hétköznapon) mire hivatkozhatok. Arról nem beszélve, hogy ha a rendeletben netalántán csak egy karácsony előtti kezdőnap, és egy újév utáni utolsó nap szerepelne, akkor hiába hivatkozom arra, hogy se 25-e, se 26-a nem "oktatási szünet". :-(

Kedves Fórumozók!

Sürgős segítséget kérek. Az ítéletünkben az szerepel, hogy rendkívüli kapcsolattartás címén a téli szünet első fele és a páros ünnepek második napja az apáé. Erre hivatkozva a gyerekeim apja azt állítja, hogy a karácsonyból egy percet sem kaphatok meg, hiszen feketén-fehéren az áll az ítéletben, hogy az mind az övé. Mit lehet ilyenkor tenni? (Bónuszkérdés: hol találom a szünetek időtartamára vonatkozó OM-rendeletet, a magyarorszag.hu-n nem sikerült.)

japanbirs

Az adóhatóság (is) köteles annyi pénzt hagyni a számlán amiből a t.díj mindenkor gond nélkül teljesíthető. (Persze előbb tudatni kell velük hogy a számláról ezen célra rendszeres kifizetés történik.)

A t.díj minden egyéb kötelezettséggel- letiltással szemben elsőbbséget élvez.

Az apától kérheted a februári stb. teljesítést, és legyen hozzá szerencséd!

Ha nem fizet küld rá a végrehajtót, ő már tudni fogja mit és hogyan.

Egy adóhatósági vizsgálódás nem egyik napról a másikra való ténykedés.

Kérd a bíróságot a bölcsődei tájékoztatási kötelezettség végzésben történő tiltására.

Azonban egyéb eljárást nemigen vesznek figyelembe, hiszen azért folyik hogy megállapítsa az esetleges bűnösséget. Amíg nem ért véget, és nem nyert egyértelműen bizonyítást, addig aki ellen folyik az nem bűnös.

A bölcsödét ha zaklatja, akkor feljelentéssel lehet élni.
Ha a gyereke iránt érdeklődik, akkor nem helyes a zaklatás szó használata, mivel nem létező történésre kategorizál.

A különélő szőnek joga van érdeklődni a gyermek fejlődése felől, hacsak a vonatkozó végzés ki nem tér rá, vagy nem tiltja azt kifejezetten.
A bölcsődének kötelessége felvilágosítást adni, ha kifejezett a gyerekre vonatkozó érdeklődéssel kereste meg a különélő szülő, (pl. a gyermekorvos is tájékoztatási kötelezettséggel bír).

Joga van megkérdezni hogy ki viszi, ki hozza, és hány órakor, a bölcsődén múlik hogy felvilágosítást adnak e erre vonatkozólag, mivel ez kissé ingoványos talaj nekik is. Nézőpont kérdése hogy ez beletartozik e a gyermek fejlődéséről adandó válaszokba.

Nincs joga, nem is fog neki válaszolni a bölcsőde.

Sió!
Nem elég neked az itteni pökhendiség ? még személyesen is megakarod tapasztalni ?

Túl optimista voltam. :-)

Tisztelt tanár úr.
Beírása még önhöz mérten is rangon aluli. A személyeskedő, bratyizós majd ön megment engem tartalom nem varázsol el, bármenyire is szeretné. Az amennyiben nem reagálok rá az önnek megfelelő tartalommal akkor nem hajlandó válaszolni rá enyhén gyerekes, és kis játszmájára enged rávilágítani.
Ezért érdemben semmilyen módon nem kívánok reagálni rá.

Ha nem bánja továbbra is észre fogom venni azonban az elidegenítő szülőt, és mivel önnel ellentétben nem innen szerzem a megélhetésmet jelentő havi 1 kuncsaftot, így pártatlanul tudok tanácsot adni annak, aki rászorul.
Ha figyelmesen tudott volna olvasni, akkor sikerülhetett volna kategorizálnia a válaszaimat, amiben nem egyértelműen monomániásokra jellemző módon kb. 50 % ban pártatlanul voltam jelen, és adtam hangot nézeteimnek.

Azt pedig hogy nem tartozok az imádói közé, akik ha csak egy vonalat is húz, máris hajlongnak ön előtt, szintén bocsássa meg nekem.
Amitől el tudnék ájulni, az valamilyen szakterületen való olyan mérvű szaktudás volna, amire felnéznék!

Utolsó bekezdésként példának említem önnek monalisa 1 nevű felhasználót, aki legjobb tudásom szerint laikus, mégis fényévekkel használhatóbb, és emberibb tanácsokat ad mint pl. ön. Önnek, mint volt bírónak és most, mint ügyvédnek, messze több tudás áll rendelkezésére, mint itt sok embernek, mégis olyan megnyilatkozásokat tesz sokszor, ami enyhén …
A jogi fórum találkozón szívesen elbeszélgetnék önnel, és talán diploma versenyt is tarthatunk.

Tiszteletem!
Amit itt olvastam furcsa számomra.
Én szeretném megköszönni kaméleon értelmes és nem személyeskedő rávilágítását arra,miben és hogyan hibáztam.
Ugyan ez elmondható a Tanár Úrról is.
Megoldottam a saját problémám úgy,ahogyan remélem nem sértem meg a gyermekek apához való hozzáállásukat.
Tehát Télapó lemondva bár apuka ismét nem jött.
Reggel készülödéskor vártuk apát,de kimagyaráztam a nem jövetelét útviszonyok,dolga lehetett stb.
Bár a gyemekek ismét csalodtak 2 hét múlva ismét várjuk.Remélem ideér,hisz közeledik a karácsony.