Gyerektartás és láthatás

timi13

Nagykorú gyermek esetén a bíróság megszünteti a tartásdíj-fizetési kötelezettséget, ha a gyermek érdemtelen a tartásra. Kérdés, hogy ebben az esetben mennyire súlyosa a gyermek magatartása, és emellett a bíróság vizsgálni fogja azt is, hogy mi vezetett ide, apának nem volt-e ez felróható.

„Ugyancsak kötelező elvárás felénk ilyen esetben, hogy konkrétan ki legyen mondva a többnapos ünnep egyik napja az anyáé, másik az apáé. ”

A Fővárosban és Pest megyében a gyámhatósági és a bírói gyakorlat az, hogy ha az ítélet kimondja, hogy a kettős ünnep első/második napja a külön élő szülőé, abból következik, hogy a másik nap a gondozó szülőé.

A következő lenne a problémám, remélem, tud vki hasznos tanácsot adni:
Adott egy apa, aki már hosszú évek óta rendesen fizette a gyerektartást gyermeke után, aki az anyjával él ( csúnya válás volt, az apát kisemmizték). Kicsi korában nagyon ragaszkodott az apjához, de mostanra már alig akarja megismerni, szóba sem akar állni az apával, megkeresèseire nem reagál. Most fogja befejezni a középiskolát, és folytatni akarja tanulmányait. De az apját hibáztatja, hogy nem tud drágább, jobb főiskolára menni.
A kérdésem az lenne, hogy van e lehetőség arra, hogy ne kelljen tovább fizetnie az apának a tartásdíjat, mert besokalt a gyerek viselkedésétől, aki még a saját kistestvérére sem kíváncsi. Az apa nem szívtelen, szereti ezt a gyermekét is, de ez nem kölcsönös a gyerek részéről, Ő csak pénzeszsáknak nézi az édesapját. Nehéz döntés. Szóval tudtok vmi lehetőséget, vagy ilyen helyzetben is csak nyelni kell tovább, és fizetni?
Rami

A korábban idézett EMMI rendelet soron következő bekezdései:
(4) Az iskola az (1)–(3) bekezdésben meghatározott szünetek mellett – a tanítási év kezdő és befejező napjának változatlanul hagyásával – más időpontban is adhat a tanulóknak szünetet, valamint a szünetek kezdő és befejező napját módosíthatja, ha – a köznevelésről szóló törvény 30. § (2)–(3) bekezdésében meghatározottak megtartásával – a heti pihenőnapon tartott tanítási nappal ehhez a szükséges feltételeket megteremti.

(5) A nemzetiségi oktatásban részt vevő iskolák az (1)–(3) bekezdésben meghatározott időpontoktól eltérhetnek, továbbá a (4) bekezdésben meghatározottak szerint a tanulók részére szünetet adhatnak, ha azt a nemzetiségi hagyományok vagy az anyanemzet hagyományai indokolják.

A felénk követett gyakorlat szerint, ha ez a gyermek számára hosszabb szünetet eredményez, akkor a szünet napjait ezen rendelkezések alapján kell megállapítani, és az így kapott napok oszlanak meg fele-fele arányban a szülők között.
Ugyancsak kötelező elvárás felénk ilyen esetben, hogy konkrétan ki legyen mondva a többnapos ünnep egyik napja az anyáé, másik az apáé. Ugyancsak elvárás, hogy a szünet fele-fele felosztása ennek figyelembe vételével legyen meghatározva.
Ugyancsak gyakorlat felénk a bírósági döntés szó szerinti értelmezése.

Ha ilyen szitu áll ellő, mint ebben az esetben, az megfelelő indok a kapcsolattartás újraszabályozására, március 15. után megváltoztatására.

Szívem szerint tökéletesen igazad van ebben az esetben.

„ A hétvége általad javasolt elcserélése nem megoldás, hiszen nem a hétvégéről, hanem a táborról kell egyeztetnünk.”"
Azt gondolom, egyértelműen jelzi a mondat, hogy az adott szülő nem érti sem azt, hogy mit jelent a „gyermek mindenek felett álló érdeke”, sem azt, hogy mit takarnak az ő jogai és kötelezettségei a kapcsolattartásban.
Mivel nem az apa a gondozó, nem az övé a szülői felügyelet joga, nem ő dönt a gyerek táboráról. Ahogy az ilyen eseteket ismerők pontosan tudják, a jogszabály pontosan meghatározza, mely esetekben van a szülői felügyeleti joggal nem rendelkező szülőnek is beleszólása a gyerek életébe. Nahát, a tábor nem tartozik ide. Ennyi. (Ne menjünk abba bele, hogy mi mikor és kinél sajnos, mi nem.)
A szabályozás szerint a gondozó szülő biztosítja a zavartalan kapcsolattartást, ha akadály merül fel, lehetőség szerint értesíti a másik szülőt és pótlást biztosít. Ez is ennyi. Ennyit várnak el tőle, és ha teljesíti, rendben van. A legtöbb különélő ezt sem kapja meg, a megosztott infók szerint pedig ez az eset azt sejteti, hogy itt a különélő szülő visszaélésszerűen gyakorolná a jogait. De, amiről megint sokan megfeledkeznek, a kapcsolattartás elsősorban a gyermek szempontjából lesz jog, nem lehet úgy gyakorolni, hogy az az ő nyilvánvaló érdekeit sértse, stb. Ha az történik, amit anya leír, akkor itt biztosan sérti. Annyiból, amennyit tudunk, nem nagyon lehet más következtetést levonni.
(Az meg, hogy ki hogy legyen „anyaszívű”, nem értelmezhető tanács ilyen bonyolult helyzetekben.)

Off:
Örömmel látom, hogy a fórum már a személyiségfejlődés egyik legcsodásabb terepe. Vannak, akik unaloműző olvasókból egyszerre jogásszá és analitikussá is válnak. Hagynék lehetőséget a megfelelő válaszban való kibontakozásra, de nem tudom, meddig illene rá várni. Így, hacsak a szokásos „ajjaj”-on, vagy más gorombaságon kívül más nincs, groszfater utólagos engedélyével bátorkodnék az eddigi gyámhivatali és bírósági döntések alapján a válaszolni:
Tehát ON :)

Kedves Tordesillas, nem azért írok mást, mert nem értek egyébként egyet veled. Az általad írtak egyébként sok jogász és más szakemberek szerint is igazak és logikusak is (ahogy lehetséges, hogy jobb helyeken e szerint is járnak el). Sajnos, döntéshelyzetben a gyh. és a bíróság van, ők meg (legalábbis pl., Pest Megyei Kormányhivatal és régiója) másképpen gondolják.
A szüneteknél a rendeletben kiadott időszakot lehet figyelembe venni, mindegy, hogy adott iskola ettől eltér-e. (Ebben egyezünk.)
Az ünnepeket is tartalmazó szüneteket viszont a legtöbb gyh I. és II. fokon is úgy értelmezi, hogy az ünnepnapokat a szünet összes napszámából ki kell vonni, és kizárólag a maradékot felezni. A kettős ünnepek első napját akkor is anyához utaltnak tekintik, ha a kapcsolattartási határozatban csakis a második napról van rendelkezés. Szerintük ez a szövegből "következik". Ezt sajnos a II. fokú határozatok utáni bírósági döntésekkel is megerősítették.

Ezt véve figyelembe, adott esetben a kérdező tökéletesen értelmezte a szünetet a 03.30.10-13-as beírásában. Pont úgy, ahogy a hivatalok is tennék. (Akkor is, ha így rémes, hiszen itt az apás időszak rettentően szétdarabolódik, és ha történetesen messze laknának egymástól, egy rakás kidobott pénzt, időt és fölös utazgatást
is jelent.)

47/2013. (VII. 4.) EMMI rendelet
a 2013/2014. tanév rendjéről

4.§ (3) A tavaszi szünet 2014. április 17-től április 22-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap április 16. (szerda), a szünet utáni első tanítási nap április 23. (szerda).

Ha az Ön által beírtak helyesek, akkor az apáé április 20-21-22. napok, április 20-án reggel 9.00 órától április 22-én este 18.00 óráig. Tehát Húsvét mindkét napja az apáé. Ha netalántán az apának a húsvéti hétvégén folyamatos kapcsolattatása is lenne, akkor az most nincs.
Az Öné április 17-18-19. napok és az apa április 20-án reggel 9.00 órától viheti el a gyermeket magával.

Zenetáborral kapcsolatban, az kötelező iskolai program a gyermek részére vagy nem?

Úgy látom, elsikkadt a másik kérdésem.

Egy hozzártő legyen szíves abban segíteni, hogy kell felosztani a tavaszi szünetet, ha a bírósági végzés szerint a kapcsolattartás a következők szerint alakul:

A tavaszi, őszi, téli szünet második fele, kezdő nap 9:00-től záró nap 18:00-ig, karácsony, húsvét és pünkösd másnapján 10:00-18:00.

A kérdés az lenne, hogy ez pontosan mit jelent az idei húsvéti szünetre vonatkoztatva.

Köszönöm.

Kedves monalisa és többiek,

11 éves oda megy, ahova küldik - de azért talán érdemes meghallgatni a véleményét.

Tényleg kisgimnazistáknak hívják őket az iskolában. Amúgy nem volt pontatlan a megfogalmazás, a gyerek valóban gimnáziumba jár.

A történet folytatásában felajnálottam apukának a hétvégék cseréjét, hogy ne az ő idejében menjen a gyerek.

A válasz :"Határozottan visszautasítom, hogy X zenei táborához hozzájárulásomat adtam volna. Ismételten közlöm veled, hogy nem járulok hozzá, hogy X ebben az időintervallumban ebbe a táborba menjen. Jelzem, hogy X tanárnőjének hozzájárulása, melyről vele személyesen is konzultáltam szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy X elmehessen. A hétvége általad javasolt elcserélése nem megoldás, hiszen nem a hétvégéről, hanem a táborról kell egyeztetnünk."

Nincs magyarázat, semmi.

A beleegyezését, 02.27-én küldte el, szintén e-mailben.
"A gyerek táborozását - a fentiek megismerése függvényében - figyelembe véve, hogy a hétvégén X motivációját személyesen is megismerem, feltételesen támogatom."

Előzőleg, 02.26-án megírtam neki, hogy 03.05-ig kell választ adni a táborra, mivel ha a gyerek nem megy, felajánlják másnak a lehetőséget a várólistáról.

Mivel 03.05-ig nem írt mást, szerintem joggal feltételeztem, hogy a gyerek mehet. Minden kérdésére válaszoltam, 03.05 előtt volt lehetősége a gyerekkel beszélni, mivel pont láthatás volt (megjegyzem szóba sem hozta a tábort a gyerek elmondása szerint)

Ilyenkor mi a teendő szerintetek?

kaméleon !

Igen,így még-inkább Ajjaj ! Két betű megfelelő sorrendben ilyen kitörésre ingerel,...
Látszik gyerekkorodban sok verést kaptál.

"Gimnázium" alatt az emberek nagy része középiskolát ért, ez a 4+8 év suli mint tanítási forma nemigen közismert. / A kérdező pontatlanul fogalmazott: "kisgimnazista" olyan nincs.

Szóval a történetben szereplő 11 éves kisdiák az még GYEREK, oda megy ahová a szülei engedik. Vagy nem megy...

Részemről így utólag csak ez és ennyi.

Jaj, bocsáss meg, most találtam tanácsot is:
„„Nem kell neked eldöntened minden csata sorsát.
Egy gimnazistának már lehet saját akarata, ha mindenképpen el akar menni elmegy és vállalja a döntését az apjával szemben””

Nna. Csak azt kérném, tessék elgondolkodni a tartalmán, de úgy hogy azt is figyelembe veszed, a kapcsolattartásban az anya a kötelezett. Köteles azt biztosítani, elősegíteni. Bár az ilyen ügyektől irtózó ügyintézőknek, és – az itt kérdezővel szemben – a gondozók nagy részének, jó kifogás valóban, hogy a gyerekre tolják a felelősséget, akár már 12 éveseknél is láttunk ilyet, azért a 11 éves kor még nekik is kevés lesz ehhez.
Mint a gyermekért aggódó "groszfater"-nek, a másik dolog: a gyereknek biztosan nem érdeke, sőt, számára egyértelműen rossz és hatalmas pszichés teher, ha magának kell a másik szülővel bármit is „lebokszolni”. Egy jó szülőnek ettől pont meg kell védenie a gyerekét, nem beszélve arról, hogy adott esetben olyan apáról van szó, aki keményen szankcionál is. A gyerek érdekeinek védelme elsősorban a szülő feladata. Ha a kettő között nincs egyetértés valamiben, akkor belépnek a gyv. szervek, de az első kör a szülőké.

Még mielőtt bele lehetne kötni:
„gyerek mindenek feletti álló érdeke” helyett természetesen a „gyermek mindenek felett álló érdeke”

Kedves hivatásos fórumhuhogó groszfater, akitől sértő, kritizáló megjegyzéseken túl hatékony tanácsot még nem sikerült meglátnunk!
Lehet neked „ajjaj”, másoknak meg hadd legyen valóban a gyv. jogszabályok alapját képező „gyerek mindenek feletti álló érdeke” az elsődleges. Ha a mások életébe leskelődésen, valamint a fórumozókkal szembeni beszólogatáson, sértegetésen túl, érdemi munkára is hajlandó lennél, a kapcsolattartásra vonatkozó jogszabályokban is megtalálnád, vagy, ha ismernél ilyeneket, gyh. végzésekben, bírósági határozatokban is láthatnád, hogy ez a gyermeki érdek felülír bizonyos lefektetett szabályokat is.

Persze, mivel csak odamondogatni szoktál, tanácsot nemigen adsz, sem rosszat, sem jót, illetve, bár szörnyen durva és közöd sincs hozzá, más, jó szándékú fórumtársad gyermektelenségét folyamatosan teregetve azt is elárultad, hogy a sajátjaid rég felnőttek, házasságban élsz, tehát ráadásul neked, magadnak ezekben az ügyekben nem csak szakmai, de tapasztalati tudásod sincs, a tanácsot várók remélhetőleg megfelelően szűrni tudják, mire érdemes odafigyelni, és mire nem.
Hogy mit tesznek végül, az egyébként is saját, remélhetően felelős, döntésük lesz.

(Az külön érdekes, hogy ugyan miért gondolja úgy egy átlagférfi, már nagyapa, hogy önmagában az, hogy maga több gyermeket nemzett, akik fel is nőttek, elegendő jogosítvánnyal szolgál a bonyolult kapcsolati, de főként már gyermekvédelmi, jogi esetekben a tanácsadások minősítésére. Bár, ez legalább valamennyire érthető. Az már nem, hogy ugyanezen „értékek” okán a többi fórumozót – legyen az laikus segítő, tapasztalatait megosztó egykori jogkereső, gyvédelmis vagy ügyvéd, személyében, de válaszainak szándékában, tartalmában is fikázgatja. Ezzel tán maradjunk meg otthon, már, ha ott ez a menő.)

Ajjaj !

Akkor viszont, azt gondolom, nálam életbe lépne a „gyermek mindenek felett álló érdeke”, ami felülírja az összes többi szabályt. Pontosabban, ügyesen megoldanám, hogy a gyerek eljusson a táborba. (azért az, hogy nem én szerveztem, hanem iskolai program, önmagában nem elég meggyőző különben, de feltételezem, hogy meg tudod ítélni, mi lenne tényleg jó a gyereknek)

Igaz, hogy a gyh-k eljárásai eltérőek, de nagyon nem tartanék attól, hogy amennyiben a gyerek érdekeinek és kívánságának megfelelően jártam el, ráadásul az apa előre „behülyítette” a gyereket, és még pótlást is hajlandó vagyok akármikor biztosítani, különösebb szankcióra kellene számítanom.
(Egyébként, köszönöm a felajánlást (beszélgetés), szívesen is venném, ha a végre egy anya szemszögéből is nézhetném a kapcsolattartási problémákat, illetve, amiben tudok, szívesen segítek is, ha írsz a mail-re.)

Groszfater,

az apjuk meg én felnőttek vagyunk, majd feldolgozzuk, vagy nem, a mi dolgunk. De a gyerekek, amin átmennek, az nem jó. Ők szenvednének egy békés válásnál is, hát még így. Ők azok, nem tehetnek semmiről, finoman szólva sem ezt érdemlik. Senkitől.

Kaméleon,

mediáción már túl vagyunk, 2 próbálkozás, mind a kettő sikertelen. (mármint 2 különböző ember, jópár alkalom mindegyiknél, nem összesen 2 alkalom)

A zenetáborba beleegyezett, amikor választ kellett adni, pontosan az általad felsorolt okok miatt kerestem meg azonnal és csak a pozitív visszajelzése után adtam választ a tanárnak.

Ezt a döntését most megváltoztatta.

Amúgy ezt a programot nem én szerveztem, hanem iskolai program

A gyerek meg azért éli meg tragédiaként, mivel eredetileg beleegyezett és most vonta vissza.

A kiskapukat ismerem, legalábbis néhányat (interneten sokmindent találni), de nem szeretnék trükközni, se a gyereket hazugságra bíztatni. Eddig sem erre neveltem őket, nem ebben a helyzetben kell elkezdeni.

A gyámügyi tárgyalásra behívták a legidősebbet. Akkor is annyit mondtam neki, hogy csak az igazat mondja, amire ő emlékszik és ahogy történt. Ha lesz pszichológus szakértői vizsgálat, ott ugyanezt fogom mindegyiknek mondani.

De nagyon nehéz, amikor azt meséli a gyerek, hogy ma sem kapott ebédet. Az apja a 2 kicsit elvitte étterembe (a 2 nagyot nem), a másodiknak vitt ebédet, a legnagyobb nem kapott enni semmit. Büntetésből, mert tiszteletlen volt. A szomszéd adott át neki a kerítésen ennivalót :( én meg nem mehetek oda, mert azzal zavarom a zavartalan kapcsolattartást,amihez az apukának joga van.... Tényleg inkább magánban valók már ezek. Szívesen beszélgetek veled is, mert ami nálunk megy, az túlvan a normálison, vagy a szokásoson sajnos.

Aha, csak a link így nem működött. Kimásoltam:
http://hatalapitvany.wix.com/ezhat!medici/cr6y

Kedves Iboly4, esetleg megpróbálkozhatnál a mediációval. Bár nem tudom, hogy csak a fővárosban-e, de van most pl. ingyenes lehetőség:
„Az Otthon Segítünk Alapítvány pályázati programja lehetőséget biztosít mediáció szolgáltatás ingyenes igénybevételére. Ezen a linken elérhető egy jelentkezési lap, valamint egy rövid leírás a szolgáltatásról.”
Talán hasznotokra lehetne, ha egy kívülálló, de képzett személy segítő jelenléte mellett beszélhetnétek legalább a gyerekek dolgáról.

Az eredeti kérdésedre az a válasz, hogy mivel a kapcsolattartások ideje pontosan szabályozott, azokat előre tudod, az apa időszakára te nem szervezhetsz a gyereknek programot, de nem is engedélyezheted az apa helyett, hogy akkor elmenjen.
A kapcsolattartás célja az, hogy a különélő szülőnek ilyenkor élő, személyes kapcsolata legyen a gyerekével. Ha az ő időszakában a gyerek máshol van, akkor nyilván nincs kapcsolattartás. Ha másban egyeztek meg, az meg nem végrehajtható, tehát, ha nincs bizalom, akkor nem akar/mer mást elfogadni. Ilyen esetben, még mielőtt a gyerek beleélhetné magát a programba, a gondozó szülőnek az a feladata, hogy elmagyarázza neki, most az apukájával kell ezt megbeszélni, ha ő elengedi, mehet, ha nem, akkor sajnos nem. De nem volna szabad, hogy ezt a gyerek tragédiának érezze, akkor sem, ha nem engedik el, ebben csak te tudod segíteni.

Igazat adni bárkinek, bajos lenne ismeretlenül, hiszen valszeg apa is nagyon jól meg tudná indokolni a döntését, aztán azt sem tudni, mekkora része volt a gyerek menni akarásában az anyai ráhatásnak (pl. a kitörő öröm, a tábor szépségeinek ecsetelgetése stb.
is az).

Sok anya van, akit ebben a helyzetben nem érdekelne ennyire a dolog, az, hogy téged izgat, szerintem melletted szól. Nem szívesen mondom, de előbb-utóbb magad is megtapasztalod úgyis a lehetséges kiskapukat, amiket ilyenkor kihasználhatsz, bár, a viszony normalizálása nélkül, ezek tovább fogják rontani a helyzetet. Ezért javasoltam, hogy próbálkozzatok mediációval. Remélhetőleg sikerül jót kifogni.

iboly4 !
Házasságban élek, nekem is van négy,de Ők már nagyok !
Igen, a gyerkőcöknek a legrosszabb !

Monalisa,

felajánlottam a cserét/plusz hétvégét, amelyiket gondolja. Várom a választ.

A gyerekeket viszi, mindig, amikor láthatás van -mióta megvan az ideiglenes intézkedés. Előtt, hagyjuk... Gondolom, a tárgyalás végéig ez így is marad.

Most nem tudom, miben reménykedjek. Az lenne a legjobb a gyerekeknek, ha ez így is maradna, csak ahhoz az is kellene, hogy a láthatások ne úgy teljenek, ahogy most.

Groszfater,

nyomás alatt tartanám? Én költöztem el a gyerekekkel albérletbe,mert tarthatatlan lett a helyzet otthon, kivette alólunk a kocsit, letiltotta a telefonokat, kipucolta a bankszámlát -mert megtehette. Húzza a válást, minél később kerüljön sor a vagyonmegosztásra, mert addig ő ül mindenen (inagatlan, ingóság, pénz).

Bekamerázta a házat, hogy ne tudjunk visszamenni, holott közös tulajdon. És ő sem lakik ott, de hiába kérem, minket nem enged vissza, azzal fenyeget, ha mi megyünk, azonnal jön ő is, meg hozza anyóst/apóst/barátnőt/bárkit,akihez kedve van. Így nem merek visszamenni, újra kezdődnének a cirkuszok. Kértem kizárólagos lakáshasználatot, még nem került sor erre a kérdésre a tárgyalások alatt. Mellesleg ő is kérte.

Az már szinte mellékes, hogy neki lett szeretője még bőven az együttélés alatt. Amikor a legkisebb gyerek alig múlt egy éves...

Hidd el, 4 db, akkor 10 év alatti gyerekkel, akiből az egyik még 2 se volt, nem jókedvemből ugráltam. Azért ehhez a lépéshez nagyon sok mindennek kellett történnie.

Amúgy teljesen igazad van, nekem szól. Tulajdonképpen minden nekem szól, mivel nem tudja megbocsátani, hogy el mertem költözni, ott mertem hagyni (holott párszor kértem, menjen ő, különben én megyek) és "életben maradtunk nélküle", nem kullogtam vissza hozzá.
De ez már nem ennek a fórumnak a témája, ha gondolod, szívesen beszélgetek vele erről magánban, mivel gondolom, te a másik oldalon vagy (elvált apuka, nem anyuka :) ) és érdekel minden vélemény. Ami nálunk van, az nagyon rossz a gyerekeknek.

groszfater, csak neked: majd' minden negyedik gyermeket nem a vér szerinti apa neveli fel. / Azért mert nálad jól sikerültek a dolgok nem kell a másikat folyton folyvást leszólni., igazából mit tudod te azt?!

„meglásd nem fog élni a lehetőséggel..”
A gyermektelenségnek is megvan a maga "bája" könnyű elképzelni egy elvált apa helyzetét és jogi tanácsot adni !

iboly4 !
"Beszéltem X tanárnőjével a zenetáborról. Az információkat összegezve NEM járulok hozzá, hogy X ebben az időben (4/22-4/28) erre a táborra menjen.
Ez nem a helyzetnek szól hanem neked !!
Úgy tűnik folyamatosan nyomás alatt tartod a "pasit",
helyzeteket teremtesz arra kényszeríted rossz és rosszabb döntéseket hozzon...