Válni szeretnék.

Kedves derill!

Sajnos a férjem néhány napja bejelentette, hogy válni akar, és ezt a szándékát nem kívánja megmásítani, hiszen talált magának valakit. 8 éve vagyunk házasok. Két gyermekünk van, 4 és 7 évesek. A lakás a kettőnk nevén van 50-50%, van egy autónk és sok hitelünk, melyek közül egynél én mint adóstárs szerepelek.
Az egyik kérdésem az lenne, hogy mi az, amire a férjem igényt tarthat?
A közös vagyont meg kell felezni? Tehát nekem ki kell fizetnem a lakás árának a felét, ha maradni szeretnék? A két gyerek nálam marad.
Másik kérdésem pedig a hiteleket érinti. Több hitelt is vett fel - és még akar is felvenni - amiről én nem tudok, nélkülem intézte. Ezek a tartozások válás esetén terhelnek engem?
Gondolom az, ahol adóstársként szerepelek igen, bár ahhoz a pénzhez sem volt semmi közöm.
Nekem sajnos jelenleg nincs munkám, ígyhát teljesen el vagyok keseredve, és fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk.
A választ előre is köszönöm.

Holla

Azért azt figyelembe kell venni, hogy a Kommentár szerint is a kérelem csak akkor járhat sikerrel, ha a vagyonközösség megszüntetésének fontos oka van. "Ilyen fontos ok , ha a másik házastárs káros vagyonjogi hatásokat is eredményezô magatartása miatt a vagyonközösség fennállása a kérelmezô részére méltánytalan hátrányt jelentene (pl. folyamatosan nagy kockázattal járó és veszteséget eredményezô tevékenység folytatása, jelentôs anyagi kiadással járó szenvedély stb.), vagy ha valamilyen objektív ok miatt - pl. a házasfél gondnokság alatt állása, csekély jövedelem melletti végleges munkaképtelensége - méltányolható a kérelmezô igénye."
Tehát a keresetlevélben erre utalni kell, és ezt bizonyítani kell tudni.

Viszont egy előrehozott megosztás esetén neki is hamarabb merülhet fel a tartás iránti igénye, ha az megalapozott. Ezzel együtt is valószínűleg érdemes kérni a megosztást.

Csjt. 31. § (1) A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti.

(2) A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását.

tehát igen, az elköltözés jó megoldás. lehet párosítani levélírással.

a vagyonmegosztást pedig, ami egy külön történet, bíróság előtt vagy jogosult igényelni, ha nem tudtok róla megállapodni. ha úgyis váltok, ez ott rendeződik.

egyébként a súlyos klinikai depresszió megalapozhat munkára képtelenséget. az más kérdés, hogy a felezett vagyon alapján a tartásra esetleg nem fog rászorulni. egyébként, ahogy így nézem, mindjárt korkedvezményes nyugdíjba mehet a férjed. szóval nincs szó évtizedes kötöttségekről, még ha kötelez is a bíróság férjtartásra.

Vadalma

Itt korábban derrill írta, hogy "íratnék egy levelet a férjemnek, hogy a mai naptól a vagyonközösséget megszakitom vele". Én is nagyon szeretném, ha már a mai naptól nem lenne vagyonközösségünk. Szóval minél előbb szeretnék pénzügyileg is függetlenné válni. Megoldás-e erre ez a fent említett levél, vagy minél előbb el kellene költöznöm, vagy mi szakíthatja meg a vagyonközösséget?

Köszönöm, ObudaFan!
Még egy kiegészítő kérdésem merült fel a válaszod alapján.
Az önhibáján kívül rászoruló kifejezés mit jelent konkrétabb értelemben?
Férjem egészséges, dolgozni képes, de arra hivatkozik, hogy elszokott a munkaviszonytól, dperessziós lett a gyermekneveléstől, kiesett a munkából, és 50 év felett nem talál állást. Ezért nem is keres munkát, nem akar elmenni dolgozni. Azt gondolom, hogy ez nem tartozik az önhibáján kívüli kategóriába, mivel én is 50 felett vagyok, és tudok dolgozni, ha akarok. Azon kívül ha a fél vagyon az övé lesz, akkor azzal saját belátása szerint gazdálkodhat, nem? (Felélheti, befektetheti, dolgozhat vele.)

Ha a közösen vagy külön-külön, a házasságkötés elôtti élettársi kapcsolat során szerzett, közösen használt vagyontárgyakat a felek a házasságkötés után is közösen használják és kezelik, vélelmezni kell a (házastársi) közös vagyonba utalást. A bíróigyakorlat szerint a házasságot megelôzô együttélés vagyonjogi vonatkozásban a házassági életközösséggel egységbe olvad. A vagyonközösség kezdete tehát a tényleges életközösség kezdete. Nem lehet viszont a változatlan közös használat és a közös kezelés miatt a közös vagyonba utalást vélelmezni a házasságkötést megelôzô élettársi kapcsolat ideje alatt szerzett azon vagyonra, amely házastársak esetén különvagyonnak minôsülne.

A kölcsönnel terhelt ingatlan törlesztőrészleteit hiába te fizetted, mert a házastársi közös vagyonból fizetted. Viszont a bintás után már fele-fele arányban kell fizetni, de a tulajdonjog is fele-fele.

A házastárs köteles a különélô és önhibáján kívül rászoruló házastársát - ha arra nem érdemtelen - különvagyonából is eltartani, amennyiben házastársa megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni, és a tartás nem veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak megélhetését, akinek eltartására házastársával egysorban köteles. Ez a rendelkezés arra az esetre is irányadó, ha a házastársak között vagyonközösség nincs. A házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó házastárs magatartását is.

Házasságot kötöttünk 1983-ban, elváltunk (bíróság előtt) 1989-ben. Ezután együtt éltünk (élettársakként) 2002-ig, amikor megint házasságot kötöttünk, ami jelenleg is fennáll. 3 gyermekünk van.
Én most válni szeretnék, de a férjem nem akar. Erre elég jó oka van, mert (közös megegyezéssel) a gyerekek születése után ő maradt otthon velük. Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, (kb. 7-8 évvel ezelőtt) szerettem volna, ha ő is elmegy dolgozni, de különböző kifogásokkal húzta az időt, és soha nem ment el dolgozni. Én jól kerestem, és mindent a családnak adtam, minden kívánságukat teljesítettem. Végül is túlságosan sokat vállaltam magamra, és komolyan megbetegedtem. A családom részéről a kimondott elvárás az volt, hogy minél előbb gyógyuljak meg, és keressek sok pénzt. Beláttam, hogy valahol nagyot hibáztam, de szeretném megváltoztatni a helyzetet. Úgy érzem, nem akarom tovább eltartani a férjem, ezért válni szeretnék. Egy gyermekünk még kiskorú (16 éves), egy 20 éves, de még nem érettségizett le, a legnagyobb már férjhez ment.
Megkérdezném a kiskorút, hogy kivel szeretne élni, de bármit választana, mindenképpen meghagyom a lehetőséget a bármikori változtatásra. Szeretném őt segíteni bármivel (pénz, tanács, fészek) amire szüksége van, de nem akarok ráerőszakolni semmit. Szeretném harc nélkül megoldani a dolgot, de a férjem úgy tűnik, nem partner ebben.
Kérdésem az lenne, hogy az együttélés, (tehát a jogilag nem házasságban töltött) idő alatt a teljesen az én keresetemből, de az ő nevére vásárolt ingatlanokkal mi a korrekt eljárás a vagyonmegosztás során.
Félreértés ne essék, nem szeretném kisemmizni őt, de arra hivatkozik, hogy ő tette lehetővé, hogy én jól fizetett pozícióba kerüljek a karrierem során, mivel vállalta, hogy ellátja a gyerekeket. Ez valóban így is volt az gyermeknevelés első tíz évében. De az utána következő időszakban, mikor a kéréseim ellenére nem ment el dolgozni, és semmivel nem járult hozzá a család bevételéhez, (a pénzt azonban többször olyan dolgokra költötte, amelyekről vagy nem tudtam, vagy nem értettem vele egyet) úgy érzem, hogy nem lenne igazságos a fele-fele osztozkodás. Van egy lakásunk, amely (személyi) kölcsönnel van terhelve, a részleteket ’természetesen’ én fizetem. És van egy szántóterületünk, amely több helyrajzi számból áll, amelyek vegyesen az ő és az én nevemen vannak.
Halványan célzott arra, hogy nekem ’férfitartást’ kellene fizetnem neki, mivel ő feláldozta magát értem, de én el szeretném szakítani az összes szálat, ami hozzá fűz gazdaságilag. Szívesen találkozom vele, beszélek vele, nem haragszom rá, de nem akarok sem vele élni, sem hozzákötni magam egy ilyen tartási kötelezettséggel.
Segítenétek-e valamilyen irányelvekkel, hogy korrekt megegyezési javaslatot tudjak kialakítani?

Természetesen nem lehet kényszeriteni. Azonban a gondnoknak a gondnokolt érdekeit kell képviselnie, és amennyiben a gondnokolt pszichiátriai betegek otthonában van, és várhatóan onnan nem fog kikerülni az egészségi állapota miatt, a gondnok (és a gyámhivatal) köteles megfontolni azt az ajánlatodat, hogy megváltanád a haszonélvezeti jogát.

Természetesen amennyiben viszont jó esélye van arra, hogy rövid időn belül meggyógyul ( 17 éves gyámhivatali pályafutásom alatt egyetlen alkalommal láttam példát arra, hogy egy gondnokolt meggyógyult), akkor el fogják a kérelmedet utasitani.

Kedves Derill!

Még azt szeretném megtudni, hogy milyen módon és indoklással tudom megoldani a haszonélvetet megszüntetését. Lehet-e a hasonálvezőt kényszeríteni, hogy erről lemondjon? ( esetleg függetlenül a válástól? )

Köszi: Jeles

Hát én először is azzal kezdeném, hogy ügyvédhez fordulnék, iratnék egy levelet a férjemnek, hogy a mai naptól a vagyonközösséget megszakitom vele. Ez azzal jár, hogy már nem tartod el, hiszen a saját tartásáról ő köteles gondoskodni, egyben fizetni köteles a ház rezsijének a felét és a tartásdijat a gyerek után.

A tartásdijigényt is bejelenteném felé, megjelölve, hogy milyen összegre tartok igényt. Ezután elkezdeném a válópert.

Gyors válóperre ne számitsd, de azért előbb-utóbb el fognak választani, ha elkezded, ha viszont nem kezded el, akkor sosem szabadulsz tőle.

Az, hogy minden közös, annak az ára, hogy eddig mindezt hagytad igy elfajulni.

Előbb kellett volna lépned, akkor már rég tul lennél rajta, de "jobb később, mint soha".

Egy ügyvéd tájékoztat arról is, hogy kb. mi vár ható, mennyibe kerül, meddig tart a legrosszabb és a legjobb esetben.

Kedves Derill!

Úgy érzem, hogy válás esetén nagyon rosszul jövök ki ebből a szituációból, de nincs más választásom. 20 éve házasodtunk és közösen építkeztünk a férjemmel úgy, hogy az anyósomék is eladták a lakásukat ( 2 szoba összkomfort)és a felével beszálltak az építkezés költségeibe. A ház egyötödére együttes, holtig tartó haszonélvezeti joguk van. Ma már csak az apósom él, és sajnos nagyon elviselhetetlen az öregúr, így nem fogom tudni megvárni azt a 8-10 évet, ami még hátravan az életéből. A haszonélvezetet alapító szerződésben az áll, hogy kötelesek vagyunk gondoskodni a lakhatásáról. A legjobb megoldásnak azt látnám, ha a férjemmel együtt költözne, de nem tudom,hajlandó-e ilyesmire, mivel nem túl együttműködő. Sajnos az az érzésem, hogy mindenképpen anyagi veszteséggel jövök ki a dologból, mert évek óta többszöröse a jövedelmem a férjeméhez viszonyítva, jog szerint azonban mindennek a fele az övé.
Van egy közös gyermekünk, aki már 15 éves és csak velem hajlandó együtt élni, az apját, sok ok miatt nem tudja elviselni. Még azt sem látom, hogy hogyan tudok gyorsan elválni egy olyan férjtől, aki ennek érdekében semmit nem hajlandó csinálni, mert neki így jó, hogy félig tulajdonképpen eltartják. Szabadulnék, de hogyan tegyem...?Hol kezdjem?

Kedves vagy Ildikó, de mindent leírtál:)

Vani: Én azt gondolom, ha a férjed rádöbben, hogy vége, és tényleg válni akarsz, tehát sehogysem tudja a házasságot fenntartani, akkor az évekig tartó igen drága pereskedés helyett, jobban fog hajlani a megegyezésre, feltéve, hogy erről (a költségekről) pontos felvilágositást kap. Az ajánlatod igen fair, ha olyan ügyvédhez fordulsz, akinek nem az a célja, hogy minél tovább pereskedjetek (hogy ő minél tovább megéljen belőletek), akkor szerintem jó esélyed van. (Az ingatlan miatt mindenképpen kell ügyvéd az egyezséghez.) Esetleg Ildikót próbáld meg, ő ügyvéd, és igen jártas válóperekben.

Kedves vani!

Ha megengeded kiegészíteném Jolly válaszát.

Amennyiben nem közös megegyezéssel váltok el, úgy a bíróság elkülöníti a házassági bontópert a vagyonmegosztási pertől.

Álláspontom szerint a házassági bontópert nemigen lehet elhúzni (persze vannak kivételek) de szerintem nem ez a jellemző. Amennyiben nem megegyezéssel váltok el, akkor okfeltárásos válás szükséges. Ebben az esetben a bíróság meghallgat tanúkat, akik arra tudnak nyilatkozni, hogy a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Álláspontom szerint, ezt egyik fél kérelmére is megállapítják. Magyarul, ha valamelyik házastárs a házasság felbontását kéri a bíróság 99%-kal felbontja, annak ellenére, hogy a másik fél ellenzi. A házasság felbontásával nem lesz gond.

Nagyobb gond a közös vagyon megosztása, ezen belül is a a közös lakás kérdése.

Három lehetőség van:

1. vagy te váltod magadhoz az ő részét
2. vagy ő váltja magához a te részedet
3. értékesítitek a lakást és osztoztok fele-fele arányban.

Én úgy látom, hogy neked itt van egy kis előnyöd. Álláspontom szerint a két gyermeket nálad helyzik el, és akkor jó esélyed van arra, persze ha ki tudod fizetni, hogy magadhoz válts az ő tulajdoni részét. Sőt, mivel te biztosítod a két gyermek lakhatását, ehhez neki is hozzá kell járulnia így álláspontom szerint a lakás értékének az 50 %-át sem kell kifizetned, hanem csak kevesebbet.
A megosztható lakáshasználat: csak addig tart amig a közös ingatlan sorsát nem tudjátok rendezni.
Dióhéjban ennyi. Ha valami nem volt világos abból amit írtam, kérdezz nyugodtan.
Derill meg majd kiegészít! :-)

Köszönöm a válaszodat. Sajnos ettől tartottam Én is.

Derillnek mostanában nagyon sok dolga lehet, megpróbálok segíteni. De mivel nem vagyok családi jogász, ezért még várd meg Derill véleményét.Elég gyakori eset, hogy az egyik fél bosszúból húzza a pert, évekig is eltarthat a válóper. Fel kell készülnöd, ha a férj nem akar elválni. A bírónak köteles lesz eldönteni, hogy ez a kapcsolat valóban visszafordíthatatlanul tönkrement-e vagy még van-e rá esély. Két per lesz, az egyik a házasságbontó, a másik a vagyonmegosztási per. Ha a ház eladásába nem akar beleegyezni, akkor fizetheted neki az 50%-át. A férj kérheti a bíróságtól a ház használati jogának gyakorlását is, ha a ház megosztható.

Kedves Derill!

Szeretnék elválni a férjemtől, viszont Õ nem hajlandó a közös megegyezésre, egyáltalán nem akar válni.
Van két kiskorú gyerekünk 7 és 3 évesek valamint egy közös vállalkozásunk illetve egy 50-50%-os tulajdoni részesedésű családi házunk.
A kérdésem az lenne, hogy az Õ beleegyezése nélkül is eltudok-e válni?
A házunk eladásába nem egyezik bele, a házra felvett hitelnél Én adóstárs vagyok, de mivel Õ már 6 hónapja munkanélküli ezért mindent Én fizetek.
Én azt szeretném, ha a gyerekekkel a házban maradhatnánk, átvállalnám a hitelt és Neki pedig vennék egy lakást az 50%-os tulajdoni része - a hitel ráeső rész különbözetének megfelelő értékben.
Van lehetőségem erre, vagy ha Õ nem akar elmenni a házból, akkor mit tudok tenni, mert a ház megosztható lenne használat szempontjából, de Én ezt semmiképpen nem szeretném.
Nagyon szépen köszönöm a választ.
Judit