Érdekes családjogi probléma

Kedves mindenki!

Egy érdekes családjogi ügyben kérném hozzáértők (leginkább pszichiáterek és ügyvédek) segítségét. Az egész esetből csak részleteket közlök, akit bővebben érdekel kérem írjon a familyintrouble@freemail.hu e-mail címre.

A család:

Adott egy huszonéves, jelenleg egyetemista srác (ő az ügy fő delikvense); van egy harmincéves lánytestvére - aki jelenleg gyesen van két kislánnyal, és van egy 34 éves jól kereső férje; van egy dolgos, raktárosként nyugdíjba vonult, 65 éves apja (ő az ügy másik kárvallotja); illetve egy kissé fura, közalkalmazott hivatalnok anya (aki az ügy okozója).

Esetek:

* A srác anyja - vita hevében - tányért tőr szét ura fején/almával fejbedobja (pláne erőből, közelről)/egyéb agresszív cselekedetekkel zaklatja a birkatürelmű urát (aki természetesen NEM üt vissza).
* A kedves "feleség" lelkileg is zaklatja az urát (oly szinten, hogy más már lekeverne egy pofont) - és már ok nélkűl feljelentgeti (ügyvédhez, rendőrséghez). Tehát ha az apa kiborul (amit a srác - elmondása szerint - nemigazán tudna megállítani, hisz jó erőben van az öreg ;) ), nagy esély van arra, hogy börtönbe kerűl (családon belűl elkövetett erőszakért).
* Az anya (aki azért rendesen keres) nem főz (pedig tud, és van rá ideje), nem vásárol be, nem vesz a fiának ruhát, nem vesz részt a családi költségvetésben. Pláne vegyük hozzá, hogy a feleségnek van egy külön lakása (amit kiad), illetve a családi házon (amit a férj önerőből épített fel) túl van egy fél házrésze. A férjnek a fél házrészen kívűl csak egy kis telke van.
* A feleség valótlan dolgokat állít az uráról (pl: megcsalja a srác keresztanyjával, illetve hogy bordélyházba megy), alkoholista (a srác apja igen mértékkel iszik, ha iszik akkor lelassul, kótyagos lesz, de nem lesz aggresszív).
* A lánytestvér teljes mértékben egyetért az anyával, és nem hiszi el az otthon történteket. A lánytestvér ura ez ügyben semleges.
* A srác anyai ágú nagyanyja is hasonló attitűdű volt - nem igazán jött ki az urával, stb.
* A család környezetében élők (rokonok, szomszédok, ismerősök), a feleséget nem igazán kedvelik. Van olyan szomszéd aki be sem engedi.
* Az anya - közalkalmazott révén - jó kapcsolatban van ügyvédekkel, rendőrökkel, és egyéb, az ügy szempontjából jelentős emberekkel.
* Az ügy kb 1 éve fajult el odáig, hogy a delikvens pert fontolgat. A nyáron "poloskákat" helyezett el a ház különböző részein, képeket készített az esetről.
* Egyébként a srác a kedveséhez menekűl, az apa - ha teheti - a kis hobbitelkére.

Szóval, ebben az esetben mit ajánlotok? Az biztos hogy válás lesz az ügy vége, de hogyan érdemes lebonyolítani ezt?

Megjegyzések:

* Az eset - bármilyen hihetetlen - valódi, nem kitalált eset.
* Elnézést kell kérnem a fórum üzemeltetőitől/olvasóitól, hogy "családi szennyes kiteregetése"-jellegű üggyel terhelem szürkeállományukat.
* A fent leírtakat a delikvens beleegyezésével a nevek/helyek feltüntetése nélkűl tettem.

Válaszaitokat, hozzászólásotokat előre is hálásan köszönöm!

Szia Familyintrouble!

Én nem vagyok sem pszichológus, sem jogász; de szerintem e két professzió képviselői közül itt csak utóbbiakat (jogászokat) fogsz találni.

Igazából kissé furcsállom az általános jellegű megfogalmazást (pl. "adott egy", "delikvens", ), és nem igazán tiszta számomra az, hogy mi a te szereped ebben a történetben, milyen pozícióban vagy.

(Kívülálló, családtag, szomszéd, esetleg maga a "delikvens"; a nővér vagy annak "semleges" férje?)

Szerintem ez fontos, mert a kapcsolat jellegéből, fokából bizonyos következtetéseket azért le lehet vonni a történetből nyerhető releváns információkat illetően. Akár jogász, akár pszichológus, akár csak egy mezei kíváncsi fórumozó legyen is az illető.

Emellett nem igazán értem a problémát; pontosabban hiányolom a konkrét kérdést.

A 65 éves apa írta mindezt aki el akar válni, és az iránt érdeklődik, azzal kapcsolaban szeretne jogi jellegű tanácsot kapni, hogy hogyan jöhetne ki ebből a válásból a lehető legkisebb anyagi veszteséggel?

Vagy a huszonéves egyetemista fiú érdeklődik, aki érzelmileg erősen az apja irányába húz és az anyját - kissé erős kifejezést használok, de - egy jól kereső, indulatos, erőszakos semmirekellőnek tartja?

(És akinek az anyja nem vesz inget, holott azért a fiútól elvárható lenne az, hogy egyetem ide vagy oda: az ilyen jellegű plusz kiadásairól azért esetleg a saját keresetéből igyekezzen gondoskodni?)

" Az ügy kb 1 éve fajult el odáig, hogy a delikvens pert fontolgat. A nyáron "poloskákat" helyezett el a ház különböző részein, képeket készített az esetről."

Ki? Ki a "delikvens"? A fiú? Vagy az apa?

Ha a fiú: ő milyen értelemben "delikvens"? Jogilag? Vagy pszichológiailag?

Jogilag szerintem max. úgy lehet, hogy tanulmányi idejére az őt megillető tartásra igényt tarthat a szüleitől. (Úgy, hogy tőle telhetően a kiadásaihoz ő maga is hozzájárulni igyekszik. Mégha nappali tagozatra jár is.)

"Pszichológiailag" meg úgy, hogy édesanyja érdekében pszichológus szakember segítségét kéri.

(Persze ennek pozitív kimenetele úgyis reménytelen, ha maga az édesanya nem hajlandó belátni, hogy esetleges lelki problémái kezelése érdekében szakember segítségére van szüksége.)

Másrészt én nem nagyon hiszek abban, hogy ha véletlenül mégis egy pszichológus (pszichiáter) olvassa mindezt, akkor ő reális segítséget tud neked adni fórumbeli hozzászólások alapján.

Õ az édesanyának tud segíteni, ha abban megvan az akaratelhatározás és az felkeresi őt.

(Vagy ha az eset olyan súlyú, olyan súlyú jogi relevanciák is vannak benne: bírósági ítélet (kényszergyógykezelés) esetén akarata ellenére is. Persze, a konkrét esetben erre nem hiszem, hogy valaha is sor kerülne.)

Kinek kell segíteni és miben? A gyereknek mert nem kapja meg az őt megillető tartást? Vagy az apának, mert el akar válni?

Így nemcsak azt nem lehet tudni, hogy ki mit akar, hanem azt sem, hogy ki kinek az "ellenfele". Vagy ki kinek akar segíteni. (Ha egyáltalán akar segíteni.)

Ha te teljesen kívülálló vagy (pl. valamelyik fél - a fiú vagy az apa - barátja), akkor nekem az a véleményem, hogy abszolúte felesleges ebbe beavatkozni. Márcsak azért is, mert nincs meg az embernek a szükséges rálátása, mivel csak egy erős érzelmi szűrőn áthaladva eltorzult információtömeg jut el hozzá, és csak az egyik féltől. Másrészt ő is érzelmileg elfogult: barát.

Egy jogász biztosan tud segíteni abban, hogy családon belüli lelki-fizikai terror esetén milyen szervhez, milyen szakemberhez lehet fordulni.

Bár szerintem ezt igazából csak az érintett felek tudják egymással elrendezni. Ha máshogy nem megy: válással.

Ha meg annyira súlyos az eset, hogy csak válásról lehet szó: az, hogy az anya kiket ismer, legfeljebb annyiban lehet hátrány az apára nézve, hogy az anya esetleges anyagi-kapcsolati lehetőségei miatt jobb ügyvédet talál magának. De hát az sajnos nem egyedi eset, hogy az igazság háttérbe szorul a pénztárca meg a kapcsolatok mögött.

Egyébként úgy vélem, hogy ez az eset nem "hihetetlen", de mégcsak nem is "érdekes".

Mindennapos.

Sajnálatos módon.

Akkor is, ha adott esetben tényleg az anya "terrorizál".

Itt nem adunk pszichológiai tanácsokat.
Ha az apa válni szeretne, válóügyvédet kell felkeresnie.
A válóper sikerességéhez nem tudok tippeket adni, hiszen Ön nem írt a vagyonokról, így az ingatlanról sem.

Ha otthon helyrehozhatatlanul megromlott a viszony, akkor az okosabbikja fogja magát és elköltözik rokonhoz-, baráthoz- vagy albérletbe. Ezzel legalább a maga számára a továbbiakhoz viszonylagos nyugalmat biztosít. A bíróság a vagyon- ill. lakásmegosztást majd elvégzi.

Először is mindenkinek el kellene döntenie, hogy mit szeretne.

Ha a férj el akar válni, és ez biztos, akkor ne halogassa. Minden, amit bizonyitékként fel akar használni, felhasználható, a felvételek is.

Tisztázni kellene, hogy a lakás amit a feleség kiad és a telek, ami a férjé, közös, vagy különvagyon (tehát a házasság alatt szerezték közös pénzből?).

A fiu próbáljon meg saját lábára állni. Beszélje meg a szüleivel, hogy ehhez esetleg milyen anyagi segitséget tudnak adni peren kivül, és jobb, ha fenntartja a békét.

Kérdéses az is, hogy a lány miért tart az anyjával?

Nem egyértelmű, hogy az anya, aki dolgozik és elég jól keres (nyilván ezért nem keveset dolgozik), miért is lenne köteles otthon főzni és mosni, miért nincs otthon munkamegosztás, hogy mindig az csinálja, aki épp legjobban ráér. Tehát az apa és a fiu is (a lány ahogy kivettem nem ott él).

Az sem egyértelmű, hogy a családi költségvetés mitől családi, ha abban csak az apa vesz részt (a történetből legalább is ez derül ki)? Ki vesz részt benne, mennyivel, és ki részesül belőle, mennyire?

Mi az oka a vitáknak?

A történet nagyon sántikál, és nagyon egyoldalu. Szerintem nem ártana mindenkinek a saját szerepét megvizsgálnia, hogyan tehet ő maga többet azért, hogy a viták megszünjenek, a problémák megoldódjanak.

Kedves Fórum!

Én egy olyan kérdésben szeretnék választ kapni(mivel már ezt is azt is hallottam), h tehet-e apasági nyilatkozatot egy apuka házasságkötés után is. Az alapsztori az, h a kislányomat egyedülállóként vállaltam, de azóta férjhez mentem (nem a gyermek vér szerinti apukájához) és azt a tájékoztatást kaptuk az esküvőnk előtt, h semmi akadálya sincs, h a házasságkötés után vegye nevére a férjem a kicsit s mivel elég rövid idő alatt szerveztük meg az esküvőt azzal a nyugalommal esküdtünk meg, h ráérünk ezt elintézni. Ehhez képest tegnap azt az információt kaptuk a gyámügytől, h most már csak örökbefogadási eljárást lehet indítani. Ezek után szeretnénk megtudni,h mi az igazság.
Nagyon nagy köszönettel várjuk a választ.

35. § (1) A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban állt. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.
(3) Ha a nő a házasságának vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatának megszűnése után újból házasságot kötött, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített, az újabb házasságának vagy bejegyzett élettársi kapcsolatának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet vagy bejegyzett férfi élettársat (a továbbiakban: férj) kell tekinteni, ha a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése és a gyermek születése között háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.

36. § Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban, a gyermek apjának kell tekinteni

1. azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerte el, vagy
2. azt, akit a bíróság jogerős ítélettel a gyermek apjának nyilvánított, vagy

37. § (1) A teljes hatályú elismerő nyilatkozat az apaságot egymagában megállapítja.
(2) Az a férfi, akitől a gyermek származik, a fogamzási idő kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha

1. a törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni és
2. a gyermek legalább tizenhat évvel fiatalabb mint a nyilatkozó.

(3) Ilyen elismerő nyilatkozatot csak személyesen lehet tenni. A cselekvőképességében korlátozott személy elismerő nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja.

(4) A nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. Ha az anya, illetőleg a gyermek nem él, vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg.

(5) Az elismerést és a hozzájárulást anyakönyvvezetőnél, bíróságnál, gyámhatóságnál, illetőleg magyar külképviseleti hatóságnál jegyzőkönyvbe kell venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni.

(4) Az apaság bírósági megállapítását maga az apa, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója kérheti.

39. § (1) Ha az anya a gyermek születése után házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, férjét a gyermek apjának kell tekinteni, ha

1. sem az anya korábbi házassági köteléke, sem teljes hatályú elismerő nyilatkozat, vagy jogerős bírósági ítélet alapján nem állapítható meg, hogy ki a gyermek apja, és az apaság megállapítása iránt más férfi ellen per sincs folyamatban, feltéve, hogy
2. a férj a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb és
3. a férj a házasságkötést vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőzően az anyakönyvvezető előtt a gyermeket a magáénak ismeri el.

Üdvözlettel: a Fórum

:)
No igen. A kedves kérdező épp azt nem közölte, hogy van-e annak a gyereknek jogilag apja. Pedig ettől függ a válasz. (Mint az az általad idézett szabályokból kihüvelyezhető.)

Kedves _Wasp_!

Nagyon szépen köszönöm a választ! Sajnos ebből is az derült ki, amit már sejtettünk. Egyébként apasági nyilatkozatot mindenképpen csak akkor tehet egy férfi, aki nem biológiai apja a gyermeknek, ha a biológiai apa nem tette ezt meg. Máskülönben csak örökbe fogadhatná a kicsit. Azért köszönöm a hozzászólást.

Köszönettel:vbmiri

Kedves Kovács_Béla_Sándor!

Annyit még azért hozzáfűznék, h az Ön érzékenységét a kislányom sorsa iránt az is jól tükrözi, h "annak a gyereknek" hívta. Annak a gyereknek van egy édesanyja és egy csodálatos apja is, akik megfelelő választ kaptak _Wasp_-tól. Ennélfogva nem igazán értem, h pont családjogi kérdésekben, amikor gyermekek sorsáról van szó, miért kell valakinek ilyen stílusban írnia. Ha nekem szánta a választ akkor nekem kellett volna címeznie minimum és nem mellesleg nem annyira vicces a szituáció, mint ahogy az Önnek így kívülről tűnhet. Örülök, hogy Ön még nem volt ilyen helyzetben és így ilyen fölényesen tud nyilatkozni. Én személy szerint az ilyen embert több alázatra inteném.
Megint sokat tanultam. Köszönöm!

Üdvözlettel: vbmiri

Tisztelt Fórumozók!

A következő esetben kérném segítségeteket: 4-éve feleségül vettem akkori élettársamat, akinek volt egy kislánya. A kislányról a vér szerinti "édesapja" lemondó nyilatkozatot tett, tehát a születési anyakönyvi kivonatában "képzelt apa szerepelt". A házasságkötésünk előtt megkérdezte az anyakönyvvezető hogy az én vezetéknevemet viselje-e a gyermek, azt válaszoltam, hogy igen (nem emlékszem, hogy aláírtam volna nyilatkozatot ill. nem találok ilyet )A házasságot követően, az anyakönyvi kivonatába az én nevem szerepel mint apa._Wasp_ hozzászólásából úggy értelmezem, hogy úgymond örökbefogadtam a gyermeket.Abban kérném a segítségeteket, hogy jól értelmezem-e, és ha tettem ilyen nyilatkozatot, akkor hol járhatok utána.
Ilyen esetben mi történik akkor, (az érzelmeket félretéve), ha az évek folyamán megromlik a kapcsolat és vagy a gyermek, vagy a feleségem, vagy én úgy gondoljuk, hogy kerüljön le a nevemről.
Köszönettel:peti32

nincs olyan, hogy lemondó nyilatkozat.
neked kell tudni, hogy örökbefogadtad-e, illetve tettél-e teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot. Ha igen, akkor természetesen fizetned kell amíg a gyermeketek nem önállósodik.

A gyermek nevét megváltoztatni meg lehet, csak mi értelme, azon kívül hogy a gyermeknek ártanátok vele?

Peti nem tudom milyen lemondó nyialtkozatot tett a vér szerinti apa, mert az apaságról nem lehet lemondani. Teljes hatályú apasági nyilatkozatot csak abban az esetben lehet tenni, ha az apa ismereltlen.

Köszönöm a gyors reagálást, de csak most kerültem gépközelbe.
Az anya iratott vele a gyermek 2-3 éves korában egy nyilatkozatot, mely szerint lemond a gyerekről és a későbbiekben nem keresi. (Lehet, hogy ezért volt képzelt apa). Semmit nem kért tőle a születésétől fogva és azóta sem. Úgy gondolta, hogy ha az apa akarata ellenére megtartja a babát, és az apa nem volt kiváncsi a gyerekre éveken keresztül, akkor a későbbiekben már ne keressse. Úgy emlékszem nem tettem apasági nyilatkozatot se nem fogadtam örökbe, de akkor nem értem miként kerültem a születési anyakönyvi kivonatába. (Még egyszer utánanézek a papíroknak).

Peti, lehet hogy az anya iratott vele ilyen nyilatkozatot, de hogy ez érvénytelen, az biztos. Valószinűleg azért jegyeztek be képzelt apát, mert az anya azt mondta, hogy az apa ismeretlen. Kissé megvezettek téged, úgy látom...

Wtf?! Érti valaki, a kedves hölgy min kapta fel a vizet? Ha igen, mondja el nekem is.

Ami pedig azt illeti, hogy nem voltam hasonló helyzetben: rofl. Szarva közt a tőgyit.

kbs: nem tudom, ezen akkor én is elgondolkoztam

Peti32: ha benne vagy a születési anyakönyvi kivonatban, akkor nyilván te vagy az apa

OFF
Úgy emlékszem, te említetted a pókert valmikor. Játszol mostanában valahol? Vagy csak élőben?
ON

élőben inkább csak barátokkal, meg a munkahelyemen szerveznek időnként kis tétű partikat, de ott nincs igazán képem nyerni :)))

Élőben túl nagyok a költségek a nyereségességhez, igaz, hogy általában gyengébbek is a játékosok, és azt az ember szórakozásból is játssza.

Szóval inkább csak online pókerezek, de ha összejön a jó társaság, akkor beülnék szívesen! Pl egy jó kiskocsmába is lehet, ahol a fogyasztásunkat

meg online is össze lehet hozni, ha van skype-od, egy-két heads-up-ra bármikor vevő vagyok mondjuk 100 dollár alatti tétig (10 centtől felfelé) priviben ha rámszólsz, tudok menni :))

Az Index.hu-n van fent hogy egy magyar fiatalember lett a világbajnok! (70 M Ft-nak megfelelő dollárt kapott mellé.)

Traply Péter nevezetű.

"Bélabá"
ő egy ragyogó versenyjátékos, ha valakinek volt esélye erre, akkor az ő volt. Ezt mondjuk kb a kiutazásuk előtt is megmondtuk, szóval ennyit arról, hogy mennyire szerencsejáték a póker :)

OFF
Azért alapvetően szerencsejáték. L. bővebben Ed Miller hasonlatát a curlinggal. Viszont az is igaz, hogy a puszta szerencse se sokat ér - hosszú távon.
ON

na ezt majd élőben megvitatjuk. Én pl azt gondolom, hogy nem sokkal inkább szerencsejáték, mint a sakk...