"Amennyiben tehát ilyenkor, amikor a gyerek azt mondja, hogy nem akar menni, ráhagyják, lehet, hogy épp neki ártanak a legtöbbet vele, hiszen nem a valós érzelmeit mondja, hanem azt a magatartást produkálja, amit elvár tőle az őt nevelő anya. "
Nálunk a tutkó módszer, az hogy a gyerek kéthetente megy a papához és nem érdekel akar-e vagy nem.
A végén úgyis jól érzi magát akárhová megy, ez igaz a családi kirándulásokra meg egyebekre is.
Nálunk is volt olyan ,hogy a gyerek nem akart menni, meg olyan is ,hogy nem akart visszajönni, aztán sikerült kihúzni a gyerekből ,hogy nem akarta az apját megbántani, de azt is sikerült kitalálnom ,hogy az anyját se más esetben.
Így mindenki azt a választ kapta amit hallani akart.
A nevelőszülőkról nagyon ritkán esik szó, pedig mivel ők "kívülről" látják a történteket sokkal érzelemmentesebben tudnak dönteni a bolond igazi szülök helyett.
A gyerek velem elbeszélget az apjáról, míg az anyja előtt megkukul, mert tudja hogy utálja.(Pedig már két éve nem szól róla rosszat, igaz mást sem.)
Mondjuk a kedves papánál ha az anya hívja egy tehénbőgés a csengőszó.....