Tapasztalataim

Nos derill: én vagyok az élő példa arra, hogy kb másfél év után lett az első szikra, a gyermekünk megszületése után, minek pofon lett a vége.... Előtte, halovány jelét sem. Megbeszéltünk mindent, egyességeket kötöttünk stb. Így azt a mondatod is vitatom, hogy egyetlen percig sem lennék olyan emberrel, aki..., és, hogy nem szülnék neki gyereket..... Hittem benne, hogy nem lesz így többé, ahogy biztosan salimar is tette. Próbáltam beszélni vele, ahogy előtte a problémákról, de már nem lehetetlen volt. A te értelmezésed szerint én is beteg vagyok, de akkor most betegségnek nevezed azt, ha valaki hisz, ha valaki bízik, mert alapja van rá, hisz a múlt képezi az alapot....
Azt nem pontosan tudom, hogy a jól működő, mégis végetért partnerkapcsolataidban hogy nem lehettél áldozat, hogy tudtad összetartani, ha egyszer szétesett. Ha szétesett a kapcsolat nyilván oka volt, és valszeg személyiségbeli, összeférhetetlenségi válasszal, mi az idők menésével derült ki. Ugyanúgy ahogy salimar, vagy az én esetemben. Hogy mi az ami ki fog derülni, senki nem vállal garanciát. Lehet, hogy az, hogy terrorban fog tartani, de, lehet, hogy az, túlszeret...stb.

ÉS mégvalami: ha Te egy hétfői zöld fű miatti lila foltos verés miatt be mersz vállalni egy másnapi veserugdosást, azért mert elmondod másoknak, hogy mi a helyzet, és tudod azt is, hogy nem fogsz tudni elmenekülni, mert az ajtót rádzárja, ja és nincs is hová menned... hát csak gratula!

Hidd el, hogy mi akik ezt "túléltük", nem osztjuk a véleményed, mert a gyakorlat más, mint az elmélet, vagy, mint a vélekedések.

A lényege az egésznek, hogy Salimar ezt választotta, most már ezzel kell főznie, akár tetszik neki, akár nem. A kérdés csak az, hogy megtanul-e ezzel főzni vagy nem, és ezzel a saját élete mellett tönkrevágja a gyereke életét is.

Kérdezőné: igazad van, tényleg nem éltem át, és nem is fogom. Nem lennék hajlandó egy percig sem olyan emberrel lenni, aki terrorban akar tartani engem, de főleg olyan emberrel, aki a gyerekemet akarná terrorban tartani. Nem egy partnerkapcsolatom volt, de soha nem volt erőszakos, agressziv tipusu pasi közte, és főleg ilyen pasitól (azon felül, hogy soha nem lettem volna hajlandó ilyen pasival mégcsak járni sem) gyereket semmiképp sem szültem volna tőle, mert nem vagyok hajlandó a gyerekemet kitenni egy erőszakos pasinak, nem vagyok hajlandó a gyerekem részére erőszakos apát választani. Ez ilyen egyszerü.
Salimar nem ezt tette. Megismerkedett egy erőszakos pasival, és az még hagyján, hogy saját magát odadobta neki, de még gyereket is tőle vállalt. Ez megbocsáthatatlan bün, és semmiképp sem indok arra, hogy elzárják a gyereket az apától. Én is azt irom, amit irt pappa, hogy az az ember beteg, de az is beteg, aki ilyen embertől gyereket vállalt, mert normális ember megválassza, hogy kitől szül gyereket.
A nem tudja tartani a száját egészen mást jelent, mint amit Te gondolsz. Láttam nem egy veszekedést, amit a pasi már rég befejezett volna, de a nő nem, tovább szekálta a pasit, értelme sem volt már rég az egésznek, de a nő csak mondta, mondta, mondta. A legjámborabb pasi is kiborul ilyenkor, és két megoldás között választ - elrohan, vagy üt.

Szerinted miért van az, hogy én valahány partnerkapcsolatom volt, sosem voltam áldozat, sosem volt probléma az összetartás, sosem voltam zsarolva, fenyegetve? Ugyanakkor vannak nők, akik mindig áldozatok, mindig gond az összetartás, mindig zsarolva, fenyegetve érzik magukat?

Ez kizárólag személyiség kérdés. Rosszul választ, és ő maga is jelentősen hozzájárul a helyzet kialakulásához, sőt, azt kell mondanom, nem is 50 százalékban, hanem 70-80 százalékban.

Évszázadok óta a nő feladata volt a család összetartása, és egy nő igenis képes összetartani, de szétzilálni is egy kapcsolatot, egy házasságot.

A saját házasságomban is tudom, hogy ha a kapcsolatunk szikrát kapott, azért mindig én voltam a felelős, nem a férjem. És mindig rajtam mulott, hogy rendbehoztam-e és még az is, hogy milyen időtartam alatt.
Én épp azt irom, amit Te: „Mindegy, hogy ártatlan bárány vagy, vagy farkas... Személyiségbeli kérdés, és nem nemiségi”.
Jelen esetben Salimar személyisége olyan, ami miatt ez a helyzet kialakult, de nincs joga ezért a gyerekét büntetni. A gyereknek az apja, és az is marad, Salimar a hibás abban, hogy nem kellett volna ilyen apát választania a leendő gyereke számára.

„Amikor is nem mondhatod el, hogy ő bánt engem, vagy a gyereket, mert akkor utána kapsz! ” - ezzel meg aztán végképp nem értek egyet. Szerintem tök mindegy, hogy azért kapok, mert elmondom a külvilágnak, vagy azért, mert olyanja van. Akkor inkább azért kapjak, mert elmondom azoknak az embereknek, akik közel állnak hozzá, akik tudnak rá hatni. Azonban mint mondtam, ilyen helyzet elő sem fordulhat, mert ilyen pasival szóba sem állok, nemhogy gyereket szüljek tőle.

Nem fogadom el, hogy a személyiség egy-két év alatt változik olyan jelentősen, hogy ezek akkor derülnek ki. Az alapszemélyiség adott, az, hogy valaki agressziv tipus-e vagy sem. Ezen nagy változások már nem történnek. Nem véletlenül mondják az idősekk, hogy mielőtt hozzámész a pasihoz, itasd le. Ha akkor agressziv, jobb, ha nem mész hozzá, mert ez az agresszivitás alaptulajdonsága, amit ittasan nem tud kontrollálni. Ezen felül érdemes megnézni, hogy az előző kapcsolatai hogyan értek véget, illetve a családjában mi a konfliktusmegoldás módja, milyen sürün fordulnak elő konfliktusok, milyen a pasi más gyerekekhez való hozzáállása.

Ez szintén az amit irtam Salimarról. Nem a gyereke érdekeit nézte amikor párt választott, hanem a sajátját (tetszik a pasi, szereti, lila köd, és hozzámegy, sőt,, még gyereket is szül, nem gondolva a leendő gyerekére, hogy vajon a pasi apának is megfelelő-e).

Derill: Salimarnak adott válaszodból, mit a családon belüli erőszakról irsz, számomra egyértelmű, hogy Te magad, még sosem élted át sem a lelki sem a fizikai terror pillanatait. Azért ez nem olyan egyszerű! Azt írod a nő is tehet róla, ha áldozat. Hagy kérdezzem meg miért? Mert esetleg elmondja véleményét (te azt írod: nem tudja tartani a száját), vagy mert a fű zöld, vagy mert a labda kerek? Ugyanis ilyen, vagy efféle mondvacsinált indokok elegendőek az erőszak bármely formájának megvalósulásához.
Írod, hogy a nő képtelen összetartani a családot: nos az összetartás csak akkor valósítható meg, ha abban mindenki partner. Egy zsarolt, vagy önmagát fenyegetve érző nő vagy férfi, hogyan legyen partner? Vajon magától, vagy más kényszerítő körülménytől kell, hogy odatartozónak érezze magát? Vajon partenernek nevezhetem e magam, ha be kell, hogy fogjam a szám, ha valamiről más a véleményem? Vajon partner e az olyan ember, aki nem tiszteletben tartja, és nem a közös nevezőt keresi, hanem üt, vagy zsarol...?

Nem tudod, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor szikrát kap, és legfőképp nem tudod, hogy miért. Mindegy, hogy ártatlan bárány vagy, vagy farkas... Személyiségbeli kérdés, és nem nemiségi. Azt nem vitatom, hogy mi nők a férfiakat provokáljuk, és tudjuk is provokálni, de nem gondolod komolyan, hogy abból a célból, hogy megüssön, vagy fenyegessen? És, hogy mi nők is hibásak vagyunk azt is aláírom, de egyetlen magyarázatra: azért mert hagyjuk. És mert semmit nem tudunk, vagy nem tehetünk az ügyben. (Volt eset, mikor látleletem volt, tanukat tudtam volna állítani, de azt mondta az ügyvéd, hogy felesleges elindítani a pert....) Nincs, mert nem lehet kapcsolatod a külvilággal. Ha van, az csakis a terrorban tartó fél mellett. Amikor is nem mondhatod el, hogy ő bánt engem, vagy a gyereket, mert akkor utána kapsz! És hidd el, nem keveset! Fenntartod a látszatát a szép és jól működő családnak az előbb leírtak okán, vagy mert azért, mert te szégyelled magad.

Szóval ez nem nemiségi kérdés, ezt továbbra is fenntartom. Vannak nők és vannak férfiak is, hibás, eltorzult személyiséggel, mik lehet, hogy egy-két év együttélés ideje alatt nem érzékelhetőek pontosan, aztán egyszer csak hirtelen minden megváltozik.
No, száz szónak is egy a vége: ez nagyon bonyolult kérdés szerintem. Sőt azt is megkockáztatom, hogy nagy általánosságban nem lehet róla beszélni, mint ahogy annyi mindenről, mert teljesen egyedi minden ügy.

Salimar: egy picit egyetértek viszont abban derillel, hogy érzek benned agresszivitást, ezzel a csakazértis hozzáállassal, illetve bennem is felmerült a kérdés, hogy nem szól e jobban rólad, a te akaratodról az ügyed, semmint a gyerek és az apa kapcsolatáról. Én sem látom jó ötletnek az eltiltást! Sőt nagyon rossznak látom, viszont az is tény, hogy egyedül sem engedném a babámat (ahogy pappa írta). De mindenképpen tiszteletre tanítanám a gyerekemet az apja iránt, és ezt az apjától is megkövetelném. Beszélgetnék vele négyszemközt, sokszor, sokat. Biztosan megpróbálnám, hisz jelen fennálló helyzetben Te önhatalmúlag kiszakítottad őket egymás életéből. Egyik féltől, sem a gyerekedtől, sem az apjától nem várhatsz ezügyben türelmet, megértést, hisz joguk van egymáshoz. Tényleg rossz lépés volt, olyan, mi szítja a már amúgy is meglévő tüzet. És azt se felejtsd el, hogy a gyereked előtt ez példaként él! A fejedhez fogja -jogosan- vágni, hogy miért nem a korrekt megoldást választottad. Így azon is gondolkodj el, hogy amikor hívtátok, miért nem jött?

Derill, nincs köztünk vita: valóban, mint irtam is, figyelmen kívül hagytam a volt feleségem családjában előforduló jelenségeket. Úgy is lehet mondani: nem vettem észre, vagy nem akartam észrevenni.
Salimar történetéhez: ha bárki megverné a gyerekemet, még ha nem is olyan kegyetlenül, mint ahogy azt Salimar gyerekének apja tette, bizony én egészen addig, amig biztosítékom nincs arra, hogy ez nem fordulhat elő soha többé, bizony nem engedném meg, hogy a gyerekem felügyelet és védelem nélkül találkozzon az illetővel. Az az ember, aki egy hároméves gyereket ilyen módon bánt, az ki merem mondani, nem normális. Nem normális emberre pedig nem lehet gyereket bízni.
Mivel a gyerek apjáról van szó, aki semmiképpen sem kiiktatható a gyerek életéből, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az apából normális ember legyen, hogy olyanná váljon, akire nyugodtan rá lehet bízni a gyereket - de mi az, amit ennek érdekében tenni lehet a gyakorlatban? Hova fordul az ember ilyen esetben? Kik és hol segítenek?
Ugyanez a kérdés: mit lehet tenni, hol lehet segítséget kapni akkor, amikor az anya terrorizálja lelkileg a gyereket?

Albacs: nem konkrét Rád gondoltam, sok ilyen eset van. Sajnos ezek a nők teljes mértékben alkalmatlanok a gyerek nevelésére, azonban mivel képesek gondozni (mosni, főzni) a hivatalok, biróságok azt hiszik, ez elég. Közben a gyerek tönkremegy a személyiségét tönkreteszi az anyja. Én ha biró lennék, tuti elvenném az ilyen nőktől a gyereket, sőt az sem ártana, ha kezeltetni lehetne őket, mert biztos, hogy nem normálisak. Normális ember ugyanis ilyet nem tesz a gyerekével. Ez egy személyiségzavar, amiben azt gondolja a nő, hogy attól, hogy a gyerek jól érzi magát az apjával is, attól, hogy mást is szeret, őt már nem szereti. Ez a tipikus, ha az enyém nem lehet, ne legyen senkié.

Pappa: „figyelmen kívül hagytam a volt feleségem családjában sűrűn előforduló válásokat és a kibogozhatatlan okú ellenségeskedéseket.” Ha valaki ilyen családban nő fel, jó esélye van arra, hogy ő is ilyen, hisz ezt tanulta. Persze lehet, hogy ő más, azonban szerintem voltak jelei annak, hogy ilyen, csak Te nem vetted észre, vagy nem akartad észrevenni.

Salimar: „hány asszony és gyermek lett halálos áldozata a családon belüli erőszaknak” - Te is nézz szét, hogy ennek mi az oka. Olyan esetet nem találsz, ahol a nő az ártatlan bárány, a pasi meg a farkas. A nőn is mulik, hogy családon belüli erőszak áldozata lesz-e vagy sem. A gyerek viszont erről nem tehet, és a gyerek sürübben lesz a családon belüli erőszak áldozata az anya magatartásától, mint az apa magatartásától. A pasik igen ritkán teszik ki a gyereket évekig tartó lelki terrornak, annak, amit épp Te is leirtál, amit annyira preferálsz. Ez ugyanis jobban árt a gyereknek, mint a fizikális erőszak. Egy pofonra 5 perc mulva nem is emlékszik, de a megaláztatásokra igen. Évekig. Belevésődik a lelkébe, soha nem felejti el, és amint teheti, az ellen fordul, aki terrorizálja. Tegnap volt az ATV-n a Lukács ügy, ha nézted, hallhattad. A már felnőtt fiu kicsi korára visszaemlékszik, ahogy édesanyja mézesmázos hangon közölte vele, hogy "megdöglesz". Sosem fogja elfelejteni.
Ráadásul az a családon belüli erőszak, amiről Te beszélsz, általában kimondottan a nő személyisége miatt alakul ki. Képtelen egy családot összefogni, képtelen tartani a száját amikor kellene, és a legbirkább türelmü pasit is kihozza a sodrából a türhetetlen természete miatt.

Ezeket az erőszakos cselekményeket általában a nők provokálják, kivéve, amikor eleve erőszakos pasit választanak társul, de az ilyen nőkön viszont senki nem tud segiteni. Ezek ezt élvezik, különben nem választanának ilyen pasit - és ahányszor elválnak, mindig ilyet választanak - és nem h agynák évekig, hogy verjék őket. Te miért választottad, miért hagytad?

„Minden esetben gyermekem érdekeit fogom szem előtt tartani. ” Abból amit leirsz kizárólag a saját érdekeidet nézted. Ha egy agressziv tipusu pasitól gyereket szültél akkor azért, ha pedig nem volt agressziv amikor gyereket szültél, akkor melletted vált azzá. Mindez azonban még mindig nem indok arra, hogy megfoszd a gyerekedet az apjától, és eltiltsd. Azokból, amiket irsz, biztos vagyok benne, hogy a helyzet miatt Te legalább 50 százalékban hibás vagy.

„kívülről egy nagyon rendes családnak látszottunk. Én őriztem a látszatot” - minek? Ha tényleg bántotta a gyereket, miért tetted ki évekig annak, hogy bántalmazza őt és téged? Eleve miért szültél egy ilyen embertől gyereket?

„A gyereknek már nem annyira fontos az apja.” - ezt eléggé kétlem. A gyerek apját senki nem pótolhatja, még akkor sem, ha Te ugy gondolod.

Ezeket csak azért irom le, hogy lásd, Te ugyanugy felelős vagy azért ami történt, és ahogy történt. A gyerek érdekében más megoldást kellett volna keresned, az eltiltás nem volt jó megoldás. A cél ugyanis az lett volna, hogy jó kapcsolata legyen az apjával, ez eltiltással nem müködik, jelenleg nincs kapcsolata. Egyébként a távoltartás intézményével egyáltalán nem értek egyet. Nem távoltartani kellene, hiszen azért, mert mondjuk az apa elveri az anyát, a gyerek még szereti, és ő is a gyereket. Tehát ilyen esetekben nem távoltartanám a szülőt, hanem pszichológushoz küldeném. Ez ugyanis ugyanugy betegség, mint az eltiltás. Normális ember nem tesz ilyet.

Kedves Bovary!
Az én esetemben az történt,hogy megismertem egy kedves lányt,beleszerettem. Azután megismertem a családját és úgy éreztem,hogy ez a lány ennél többet érdemel.Kihozni a szegénységből (a házasságunkba egy asztalt és pár ruhát hozott),szeretetben élni,egy jobb családot alkotni,mint az övé volt.
Esküvő,rá 8,5 hónapra jött a gyerek. A baj a terhesség utolsó 2 hónapjában kezdődött.Mintha kicserélték volna.Innentől kezdve hullámzó volt a kapcsolatunk.Veszekedések-kibékülések.Nem volt hajlandó visszamenni dolgozni,leszegényedtünk (mert a pénzt viszont elköltötte)A gyerek 4 éves volt,amikor először beadtam a válópert.Meguntam,hogy 3 évig munkanélküli volt és nem is akart munkát keresni.A legfőbb ok: nekem jött karmolva,ordibálva,(bizonyos helyen)rúgva.Próbáltam lefogni,de őrült volt.(Súlyban x1,5/magasságban x1,2 vagyok)Féltem,hogy ha én is elkezdem,akkor baj lesz,így csak védekeztem.) A pici gyerek miatt akkor visszavontam a keresetet a tárgyalás előtt pár nappal.
Azután megismétlődtek ezek az esetek.A gyerek már 7 éves lett.Egy ilyen eset után otthagytam és beadtam véglegesen a válópert.Nagyot nyomott a latban,hogy anyós egyszer ezt mondta: "Maga meg miért nem adja már be a válópert?"(másnap beadtam)Egy agresszív nő lett belőle,mint ahogy az anyját megismertem.(Az apja meg alkoholista volt mindig.)

Most egy tündéri feleségem van,teljesen jó házasságom és 2 szép gyermekünk. Boldogok vagyunk,kivéve amikor az ex kitalál valamit és csak azért hogy mégse legyünk boldogok, elkezd piszkálódni valamivel (per,ügyvédi levél,gyerekláthatás betartás,gyerek kapcsolat ellehetetlenítés)

Az bánt,hogy szeretem a nagylányom és el vagyok szakítva tőle.A gyermekeimet úgy nevelem,hogy van egy féltestvérük is,akit szeretnek is.Õk sem találkozhatnak vele.
Én azt vallom,hogy minden gyermek eljut majd oda,hogy 15-16 éves korában átértékel mindent és kérdez.Utána már nem lehet bebeszélni neki mindent.Erre nem gondolnak ezek a "nők".

Bovary! Visszakérdezek!
Hogy lehet az szerinted, hogy immár 6. éve hogy különváltak útjaink exel. Azóta én házas lettem,boldog családapa vagyok. Az exemnek azóta sem volt egy épkézláb,komoly kapcsolata. Miért?

Salimar!
Ne haragudj,de te nem voltál agresszív abban a kapcsolatban? Adtál szeretetet a férjednek? Megbeszéltétek higgadtan,nyugodtan a problémákat? Vagy egyből letámadtad,amire ő védekezett és ebből lettek a veszekedések? Gondolkodj el ezen 1 napig és ne hirtelen válaszolj.
Bocs,hogy ilyet írok,de megérzés.

Huhh.
Sajnos manapság még mindig elfogadott dolog a gyerek verése, nem számít bűnnek csak attól kezdve ha maradandó sérülést okoz. Szerencse, hogy a sarokbavágásoknál nem történt nagyobb baj.
Tehát továbbra is hívod, keresed az apát, hogy jöjjön, tartsa a kapcsolatot a gyerekkel.

Elmesélem röviden a dolgokat. Sok évig éltünk együtt és kívülről egy nagyon rendes családnak látszottunk. Én őriztem a látszatot. Dolgoztam. Õ nem dolgozott. nem is akart. Amikor elvesztettem az állásomat ő nem keresett magának semmit, hogy segítsen. Majd megélünk a gyerek utáni segélyből. Ezt mondta. Azt meg elvette és elherdálta. Gyorsan lett szerencsére munkám. Anyagilag úgy ahogy megvoltunk. Mindenkivel elhitette, hogy ő a tökéletes apa. Elhitette, hogy mindent ő teremt elő. Nem mertem elmondani, hogy miket csinál. Megelégeltem. Elváltam. Történtek a dolgok ezalatt is. Elkövettem a hibát és hagytam a gyerekkel egyedül találkozni. Elvihette egy hétvégére. Újra elverte. Ekkor már nem bírtam tobább és jött a tiltás amit derill ellenez. A gyerekelhelyezés után még pár hónapig jött aztán elmaradozott. Mi hívtuk, hogy látni szeretné a gyerek. Nem jött. Azóta megismertem valakit és egy család lettünk. A gyereknek már nem annyira fontos az apja. Pedig a párom vinné láthatásra és fáj a szíve ha a gyerek várja az apját de az csak nem jön. A párom lett a gyerekem apja. Látom köztük a szeretetet. Mi kell még?? Semmi :)) Boldogság már van:))
Pedig, mennyire harcolt az exem a gyerekért. Ez lett a vége.

Ez borzasztó, így már érthető, miért csak felügyelettel engedted találkozni az apát a gyerekkel. És most már nem bántja?

Verte. Verte azért ha előtte evett. Verte akkor ha útban volt. Verte mindenért. Milyen bűnt tud egy 3 éves gyerek elkövetni amiért be kell vágni a sarokba? Nem lökni vagy zavarni!! Felkapni és bedobni a sarokba!!
Aztán elverni a gyereke anyját mert próbálja védeni a gyereket.
Hát ezt csinálta!!!!!

Salimar, hadd kérdezzem meg, hát mit tett a gyermeked apja a gyermekeddel?

"Nem értek egyet veled. Lehet hogy a Te eseted kirivó, de ilyen igen ritkán fordul elő szerintem. Viszont az, hogy az apa nem érdeklődött, nem véletlen. Egy apa évekig küzdött a gyerekéért, majd eljutott egy olyan pontig, amikor azt mondta, hogy ha nem kapja meg a gyereket, akkor hagyja az egészet, felé sem néz többet. Nem dacból. Azt mondta nem fogja kitenni a gyereket annak, hogy évekig a kapcsolattartás előtt-után otthon elővegyék, szekálják, ellene neveljék, hogy ne legyen egy nyugodt perce, hogy ne merjen boldogan rámosolyogni, hogy ne érezhesse jól magát vele, csak azért, mert az anya ettől kiakad."

Derill azt javaslom kicsit nézz szét a mi kis országunkban. Valamint kérdezd meg hány asszony és gyermek lett halálos áldozata a családon belüli erőszaknak. És majd azután mond nekem vagy bárki másnak, hogy az enyém és az övé csak kirívó eset. Mond neki majd nyugodt szívvel, hogy ne tíltsa a gyerek láthatását.
Látom itt van sok apa aki keservesen megkínlódik azért, hogy a gyermekét láthassa. Együtt érzek velük. De visszautasítom, hogy a nők lennének főleg a hibásak ebben. Ti kedves apukák ha bevalljátok ha nem bizony az erőtökkel próbáltok hatást és eredményt elérni, és a nők ettől félnek.
Inkább az a kirívó derill ha valamelyik férfi nem az erejét fitogtatja hanem kúltúráltan viselkedik. Ez a ritkább.
Ne éljetek álomvilágban.
10 esetből 6-ban az erőszakos férfi dominál.
Vannak mocskos eszközöket használ nők. Ez így van!! De nagyon sok férfi is van. Ezt pedig Õk ismerjék be.
Derill én nem terrorizáltam a gyerekemet amikor beszélni szeretett volna az apjával vagy éppen megvolt a láthatás. Ne forgasd ki amit írtam.
Én inkább mindannyiónknak megteremtettem a védelmet. Még annak az embernek is aki évekig bántalmazott minket.
Hogy is van a törvény????? Ha az A szülő veszélyezteti a gyermekét fizikailag, illetve tudomása van arról, hogy a B szülő veszélyezteti akkor az A szülőnek mindent meg kell tennie, hogy a veszélyeztető körülmény megszűnjön. Ellenkező esetben veszélyeztetésért eljárás alá vonható.
Sőt ha az orvos, tanár, szomszéd észleli ők is ezt teszik nem??? Megszüntetik a veszélyeztető tényezőt. Jelen esetben a B szülőt. Távoltarthatják igaz??? Ez pedig eltiltással jár igaz????
Sok esetben a törvény nem elég gyors. Sok esetben mire a segítség megérkezik addig sok baj történik.
Kitartok az álláspontom mellett.
Valamint továbbra is objektíven fogom kezelni volt házastársam és gyermekünk közötti dolgokat. Minden esetben gyermekem érdekeit fogom szem előtt tartani.

Hibát ott követtem el, hogy figyelmen kívül hagytam a volt feleségem családjában sűrűn előforduló válásokat és a kibogozhatatlan okú ellenségeskedéseket. Ezekben volt feleségem nem vett részt és a segítségére is voltam abban,hogy kimaradjon bizonyos családi ügyekből. Teljesen egyetértettünk abban,hogy nem a mi dolgunk ezekkel foglalkozni és jobb ha távoltartjuk magunkat. Nekem ezek a dolgok nagyon furcsák voltak, mert én szerencsémre egy nagyon összetartó családból származom és igazából nem is értettem kinek mi baja van ott a másikkal. Figyelmen kívül hagytam azt, hogy az ő gyerekkora békétlenségben és veszekedések, nagy haragok és egymással nembeszélések között telt és nem számítottam rá,hogy ezek a vonások fel fognak bukkanni és amikor számára megoldhatatlan helyzetbe kerül,akkor a mi kis családunkban, velem szemben ezeket az akaratlanul tanult "technikákat" fogja alkalmazni.
Csak rá figyeltem,a családját, azokat az embereket,akik között felnőtt és akik sok esetben őt gyerekként a saját céljaikra használták fel, egymás ellen játszották ki, nem néztem.

Szia kedves Bovary, ez a kedvenc kérdésem! :)
Hogy miért vettem feleségül gyermekem anyját? Azért, mert szerettem őt és a házasságot megelőző közel 7 évnyi együttélés során nem mutatott olyan személyiségvonásokat, mint később,amelyek lehetetlenné tették a további együttélést.A múltban kutatva sem tudok semmiféle előjelet megnevezni.A problémák a gyermek megszületésével kezdődtek és természetesen az a helyzet előre nem kipróbálható,ha 2 embernek gyereke van. Azt sem tudtam előre megállapítani,hogy számára igen megterhelő lesz lelkileg, ha gyerekről kell gondoskodni.
A felelősség részben természetesen az enyém azért hogy a gyerekünket nem tudjuk egy normális családban felnevelni. De arról sem én, sem más apák nem tehetnek,hogy az anyáknak nagyon sokminden meg van engedve és el van nézve, például az,hogy a gyereket fegyverként használhatják az apa ellen, akit elhagytak v. aki elhagyta őket. És sajnos a legtöbb esetben az anya mellett ott vannak a rossz tanácsadók, a kibicek, akik megakadályozzák a normális konfliktuskezelési kísérleteket, bármelyik oldalról is erednek azok.

Kedves Hozzászólók!
Én mindig csodálkozom a leírt családi konfliktusokon. Ilyenkor csak egy kérdés merül fel bennem? Miért vette feleségül azt a nőt?! Hát nem látta, hogy milyen személyiség?
Mert azt nem hiszem, hogy egyik napról a másikra változott meg az illető negatív irányba.
Kérlek benneteket, hogy szóljatok hozzá az elgondolásomhoz.

(Tudom, ez nem jogkérdés.)

Így van, saját tapasztalatok híján én sem hinném...

Abacs ha most nem lennék én is ebben a cipőben és máskor olvasom ezt a fórumot, biztos hogy hitetlenkedve olvasom az apák írásait. Egyszerűen hihetetlen milyen módon és ötletességgel tudják az anyák büntetni a volt férjet és a saját gyereküket. Gusztustalan....

Szia Derill,

Nem tudom kire gondoltál,de én a másodikat választottam. A lányom 2 hét múlva lesz 13 éves. Kérdeztem, hogy szeretné-e ha elmennénk kettesben kirándulni szülinapja előtt szombaton vagy vasárnap. Boldog volt az ötlettől, meg is beszéltük hogy merre megyünk (merthogy még nem járt ott és régóta szeretne)Csak egy félnapos kirándulásról lenne szó,megbeszéltük hogy az anyukáját kérdezze meg,hogy mehetünk-e.
A következő héten megjött a válasz az anyukától a lányom tolmácsolásában: születésnapját ünnepelik a hétvégén,ezért nem akarja hogy elvigyem.

Ilyen esetben melyik a megoldás?

• harcolni
• várni

(?)
A múlt évben kb. 4-szer találkoztunk szüleimnél 1-1 órára. A két gyerkőcöm (3 és 4 évesek)egyre nagyobbak és emlegetik a lányom,hogy mikor találkozhatnak vele(?).
Nem tudok erre mit válaszolni,mert magam sem tudom mit hoz a jövő. Azt látom,hogy ahogy mi szeretetre neveljük a két gyermekünket, szeretettel gondolnak a nagylányra is.A nagylányba viszont belenevelte az anyja,hogy én csak a kicsiket szeretem,őt nem.22-es csapdája.Anyuka miatt nincs kapcsolat,nem tudom bizonyítani hogy őt is ugyanúgy szeretem.Ajándékokkal sem tudom bizonyítani,mert anyuka kidobja az ajándékaimat,vagy még átadás előtt megmondja,hogy ki fogja dobni.

Nem értek egyet veled. Lehet hogy a Te eseted kirivó, de ilyen igen ritkán fordul elő szerintem. Viszont az, hogy az apa nem érdeklődött, nem véletlen. Egy apa évekig küzdött a gyerekéért, majd eljutott egy olyan pontig, amikor azt mondta, hogy ha nem kapja meg a gyereket, akkor hagyja az egészet, felé sem néz többet. Nem dacból. Azt mondta nem fogja kitenni a gyereket annak, hogy évekig a kapcsolattartás előtt-után otthon elővegyék, szekálják, ellene neveljék, hogy ne legyen egy nyugodt perce, hogy ne merjen boldogan rámosolyogni, hogy ne érezhesse jól magát vele, csak azért, mert az anya ettől kiakad.

Azt mondta akkor inkább vár 10 évet, utána megkeresi a gyereket, és megmutatja neki az iratokat, elmondja mi történt. Akkor, amikor a gyerek már döntésképes.

Nem tudom melyik a jobb:

• harcol évekig, csak azért, mert a döntési helyzetben lévők képtelenek észrevenni a kapcsolattartás akadályozását. Ezalatt az idő alatt a gyerek folyamatos össztüzben van, a gondozó szülő mindent megtesz, hogy valahogy elzárja a különélőtől.
• nem harcol, a gyerek felé sem néz, hogy ne tegye ki a gyereket az állandó lelki terrornak, ami a kapcsolattartás miatt a gondozó szülő részéről érné.

Ja azt hozzátenném: elvinni nem engedtem. felügyelet alatt találkozhattak és telefonon is beszélhettek.

"Ez amit irtál Salimar nem a gyerekről szól, hanem szegény rólad, aki aggódik, nem alszik, ezért mindent elkövet, hogy ne kelljen magát sajnálnia, akár azon az áron is, hogy a gyereket tönkreteszi. Neked kellett volna jobban megválasztani, hogy kitől szülsz gyereket. Ha már megtetted, ne a gyereket büntesd azért, mert rájöttél, hogy elrontottál valamit. Neki az apja és az is marad. Ugyanugy, ahogy az anyja pedig az anyja, és az is marad. Ezen utólag már nem lehet változtatni."

Nem magamat sajnálom hanem azt, hogy abból a férfiból akit megismetem milyen ember lett. Ést azt, hogy kihasználja a saját gyermekét, hogy legyen miből játszani. Nem ismertem azt akinek gyermeket szültem?? Azt akitől utóbb féltettem azt az embert nem ismerem. Ha én innék, ha miattam éhezne a család, ha én verném őket akkor mit mondanál? Mit mondanál a családomnak? Ha nem akarnék még értük sem megváltozni? Ha nem érdekelne a gyerekem kisírt szeme? Ha nem érdekelne a házastársam? Ne legyél derill mindíg ennyire jó. Ne akarj "engem" felmentenni ha ilyeneket "teszek". Mert bűnt követek el a társam és gyermekem ellen!!
Aki hibázik az meg is bűnhődik érte. Meg is kell bűnhődnie érte!! És ami a legfontosabb: Meg kell akadályozni, hogy tovább ártson!!!!
Még mindíg emberségesebb megoldás egy kis időre (amíg a jogi oldala tisztázódik) óvintézkedést tenni mint aztán ennek hiánya miatt harcolni.
Nem kell gyűlölni senkit. Nem kell túlzásokba esni ezt aláírom. De: meg kell tenni mindent ha már a baj megvan, hogy több baj ne legyen. Ne lehessen.
Én megoldottam. A válásom után és egy rövid idejű eltíltás után amikor már megvolt a jogi dolog oldva már nem is volt olyan fontos a gyerekem apjának, hogy jöjjön a gyerekhez. Képzeld akkor már nem volt fontos pedig csak 2 hónap volt a várakozási idő. Akkor már nem kellett neki.
Gondolkodj el egy kicsit...én azt tettem és azok után ami lett szerintem jól döntöttem.Nyugodt, boldog életünk van.

Hát nem nagyon osztom a véleményedet. Az eltiltás jobban árt a gyereknek, mintha néha nem ebédel. Ettől függetlenül az tény, hogy sajnos ezekre az ügyekre nincs jogszabály. Jogszabály hiányában pedig visszaéléseket szül a dolog. Általában az a szülő nyer, aki hatékonyabban tudja elzárni a másik szülőtől a gyereket, azonban a modern felfogásu biróknál ez éppenhogy vesztes pozició lesz. Ha én biró lennék, mindenképpen elvenném a gyereket attól, aki önhatalmulag elzárja a másik szülőtől, és azért küzdök, hogy ezt senki se tehesse meg. Ha viszont a gyereket ténylegesen bántalmazza a másik szülő, akkor tényleg müködjön a távoltartás.

Az a gond, hogy mindig a ló tuloldalára esnek át az emberek. Az, hogy a gyermekjóléti szolgálatokról ilyen lesujtó véleménye van mindenkinek, nem véletlen. Sajnos nekem is ugyanez a véleményem. Fogalmuk nincs mit kell csinálni egy családi konfliktusnál, sablonokat gyártanak, és megpróbálják ezeket minden esetre ráhuzni, holott minden eset más és más, épp ezért nehéz. A gyámhatóság az egyetlen, akinek például joga van a gyereket a szülő jelenléte nélkül meghallgatni. Egy gyermekjólétis családgondozó ezt nem teheti, tehát igen nehéz is neki olyan információhoz jutni, hogy a szülő bántalmazza-e a gyereket (főleg a lelki terror nehezen kimutatható és bizonyitható, ami viszont a nők eszköze).

Senkinek nem javaslom az eltiltást, még akkor sem, ha tényleg nem lehet a gyereket visszaszerezni. Iskolás, óvodás gyereknél ez nem is müködik, hiszen a másik szülő az iskolából, óvodából nyugodtan elviheti a gyereket. Ezen felül a gyerekben ellentmondásos érzések keletkeznek akkor, ha az egyik szülő a másikat brutális állatként állitja be. A gyerek ugyanis általában pontosan érzi, hogy mi az igazság, vagy később rájön. Az eredmény katasztrofális lesz, a gyerek inni, drogozni fog lásd. Gyermek ujraelhelyezés topic.

Senkinek nem javaslom tehát az eltiltást. A gyereknek ugyanis mindkét szülő fontos, még az is, aki bántalmazta adott esetben. Már sokszor betettem a fórumba Ransburg Jenő Mágia cimü versét.

Mágia

Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.

A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!

Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.

Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!

Ne kelljen egyetlen gyereknek se átélnie ezt.

Ez amit irtál Salimar nem a gyerekről szól, hanem szegény rólad, aki aggódik, nem alszik, ezért mindent elkövet, hogy ne kelljen magát sajnálnia, akár azon az áron is, hogy a gyereket tönkreteszi. Neked kellett volna jobban megválasztani, hogy kitől szülsz gyereket. Ha már megtetted, ne a gyereket büntesd azért, mert rájöttél, hogy elrontottál valamit. Neki az apja és az is marad. Ugyanugy, ahogy az anyja pedig az anyja, és az is marad. Ezen utólag már nem lehet változtatni.

Láthatás:

Sokat beszélünk arról, hogy egyik szülő hátrányos helyzetbe kerül amikor a másik szülő megtagadja a láthatást.
Arról azonban szót kellene ejteni, hogy mi történik abban az esetben amikor a szülő akinél van a gyerek már eleve a fizikai és lelki terrortól menekítette meg a gyerekét és saját magát is. Aztán még, hogy mivel a bíróság lazsál, fél, hogy a másik szülő szó szerint ellopja a gyereket ha engedi látni.

Egyáltalán nincs lehetőség a gyereket visszahozatni még rendőrséggel sem. Szó essen arról is amikor a kamasz gyerek használja ki a felfordult helyzetet és ezzel fegyvert adva egyik vagy másik szülő kezébe.

Hát javaslom bármelyik szülőnek aki fél ezektől a dolgoktól: Igenis zárja el a gyereket ha kell!!!!!
Jobb ha biztonságban tudja mint ha folyton attól kell rettegnie, hogy vajon jól van e a gyereke. Enni kap e rendesen? Nem fél e?
Mert sajnos jelenleg ha a gyerek a másik szülőnél van akkor simán bemegy a Tb re és a családi pótlékot átirathatja. Egyszerűen csak nyilatkoznia kell, hogy a gyerek nála van. És azért tudjuk mi is, hogy sok olyan szülő van aki nem a gyerekére költi ezt a pénzt hanem kocsmára, gépezésre stb.,

Ha kell, biztonságosabb a megvonás!!!

Ha a bíróságon kérdőre vonnak mond ezt el.

Lehet, hogy nagyon durvák azok a dolgok amiket leírok és amire bíztatlak Titeket.
Azt viszont tudom mert átéltem, hogy milyen az amikor az ex röhög a markába, én éjjeleket nem alszom mert azon gondolkodom mit eszik a gyerekem. Amikor a másiknak csokit veszek akkor kicsordul a könnyem, hogy vajon annak aki távol van jut e? Egy vasárnapi ebédnél felrémlik, hogy amikor legutóbb láttam akkor lila karikás volt a szeme, görcsöt kapott a gyomra a máskor megszokott ételtől.Aluszékony. Mocskos a ruhája, stb.,

Hát ezért kell inkább eltiltani!!!!

Folyt. köv.

Most vettem észre, hogy irományom hemzseg a helyesírási hibától. Bocs