Tapasztalataim

Macaroon, a gyerekkori barátaim,iskolatársaim közül szinte mindenkit vertek otthon.Mivel sokat járok haza,tudom követni a családi kapcsolatokat.Sokan vannak,akik pontosan úgy viszonyulnak az édesszüleikhez, mint te a nevelőapádhoz na meg anyádhoz. Most már öregek elesettek és a gyerekeiknek elég nehéz dolguk van most,amikor tisztelniük és támogatniuk kell őket.
A fizikai erőszakot sem lehet elfelejteni ugyanúgy nem,mint a lelkit.

Derill gyakran idézi Ranschburg Jenő versét, ami igy kezdődik:

„Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.”

Kérdem én, válófélben lévő apukának miért kellett megvernie a gyereket és miért kellett sarokba állítania mégpedig úgy,mint egy automata, hiszen közben ásított, nem érdekelte az egész, csak úgy érzelemmentesen tette "apai dolgát". /Elképzelem a képet és szerintem nem normális ember az,aki ásítva gyereket ver - mindenféle indulat nélkül./

A vers végén pedig kiderül, hogy apa lelépett és szegény kiskölök bűntudatot érez amiatt, hogy teljesen jogosan gyűlölte az apját,mert megverte,sarokba állította ásítva. A gyerek azt hiszi, ő tüntette el az apját. Pedig nem, a válóper tüntette el és nyilván az anyuka,aki várja azt a bizonyos jogerős papírt, mely szerint "oda kell adnia" a gyereket az apának.
De kérdem én, igy érezne az a szerencsétlen gyerek akkor is, ha az apja nem verte volna és ha a két szülője normális emberi módon elmondta volna neki, hogy mi történik?

Teljesen feleslegesnek tartom a lelki és a fizikai erőszakot összehasonlítani, az egyik rosszabb dolog mint a másik, mindkettő rettenetesen ártalmas és örökre megsebzi a gyereket.

Teljesen egyet értek, kinek melyik a fájdalamasabb, de mindkettő az.

Kisfiunk kb. egy éves volt,amikor anyja a kezére csapott mert valami szobanövényt piszkált. Nagyon nyomatékosan megkértem volt feleségemet,hogy soha többé meg ne üsse a gyereket.Nagy vitánk volt belőle,szerinte az ilyesmi nem árt a gyereknek, őt is verték, mégis felnőtt, na meg őneki nincs mindig türelme a gyerekhez. Persze sikerült meggyőznöm. Az anyósom szintén egyszer tett ilyet, őt könnyebb volt meggyőznöm, mert azt mondtam neki, hogy addig ne jöjjön a gyerek közelébe, amig úgy nem érzi, hogy képes a gyerekkel csapkodás nélkül foglalkozni. Anyós eltűnt vagy egy hónapra,de ő sem nyúlt többet a fiamhoz.
Könnyű belátni,mi sem éreznénk jól magunkat,ha nálunk háromszor-négyszer hatalmasabb lények üthetnének bennünket bármikor,ha valami nem tetszik nekik.

És egyébként tipikus példája vagyok az ilyen családban felnőtt gyerekeknek. Magam is türelmetlenné, agresszívvá, sokszor összeférhetetlenné váltam, ahogy a hsz is mutatja. Viszont nem is szültem gyereket!!! Saját döntésből!!! Exünk azonban lepotyogtatott hármat hasonló háttérrel, most meg szuperül követelőzik, hogy minden az övé. Csoda, hogy csak 3-at szült (szegény gyerekek), ha rajta múlik már 7!!!!!! lenne...az ilyenektől is kiver a víz többek között.

Abacs azért írtam le mert nálam működött a dolog. Én férfiaknak írtam javaslatot. Magam pedig nőként nyujtottam békejobbot volt férjemnek. pappa ismeri életem pár részletét és azok is akik olvassák írásaimat.
Nálunk a párom viszi láthatásra a gyerekünket és jól kijönnek a volt férjemmel. Igaz nem sokszor jön a gyerekért de akkor a mi asztalunknál kávézunk és bizony voltunk hármasban sőt négyesben néhány órát együtt a gyerekkel. Első pár alkalommal kicsit feszült volt a dolog de aztán feloldódtunk. Nem csak a gyereknek volt ez jó. Nekünk is az volt. Félretenni a múlt sérelmeit és emberként továbblépni.

pappa egyetértek Veled. Nem szabad bántani a gyengébbet. Főleg nem a saját gyermekünket.
Nincs rosszabb amikor egy kisgyermek szemében kihuny a bizalom.
Macaroonsajnos sok Hozzád hasonlóan felnőtt ember van. Mi tehetünk annak érdekében, hogy a mi gyerekeink ne így nőjenek fel.
Nagyon örülök, hogy a topikom ennyi tapasztalatot, életrészletet tartalmaz.
Sosem tudhatjuk kinek tudunk ezekkel a kis szikrákkal segíteni egy-egy probléma megoldásában.

Többek között ezért is pártolom annyira az inkábbválást, mint a gyerekek feje fölött csészealj röptetést.
Megtetézem azzal, hogy sok esetben még jót is tesz, mert a gyerek talpraesetebbé válik, többet lát az életből, nem nevelkedik burokban. Mint egy látszarszemét kapcsolatban, ahol minden hitét elveszíti.

Megint olvasgattam kicsit a forumot.
Nagyon megkedveltelek itt ismeretlenül is Titeket. Olvasva az írásaitokat együttérzek Veletek. Sok esetben bosszant, hogy valami amit akartatok nem sikerült, vagy nem úgy ahogy szerettétek volna.
Viszont őszinte leszek Veletek.

Zoltán György: Tudom, mennyire szeretnéd megkapni a gyerekeidet. Honnan tudom? Onnan amiket írsz.
De sokszor Te is olyan lüke dolgokat művelsz, hogy az már a butasággal egyenlő. Lehet, hogy megértél egy kis fejbe kólintásra.
Kérlek csapj már a homlokodra!
A volt nejed nem egy piskóta az biztos, az anyósod sem.
De lehetetlen nincs csak tehetetlen!!
Ugye ismered a mondást??
Két választásod van:
1.)Folytatod ezt a harcot így. (sok-sok butasággal és biztos, hogy vesztesz)
2.)Változtatsz a harcmodoron és nyersz.
Nem biztos, hogy az lesz nyeremény ha a gyerekek Nálad lesznek. Lehet, hogy az exeddel való normális emberi viszony is nyeremény lesz.
Gondolkodj el ezen kicsit.
És amikor eszedbe jut pár kifogás akkor a fenti mondást idézd fel újra!!!

Salimar!

Köszönöm, jól látod. Felajánlottem egy házat az elején, mindent elkövettem (érzésem szerint), hogy problémamentesen vészeljük át ezt az időszakot.
Most pedig, hogy normalizálódjon a dolog...

Köszönöm, még egyszer!

Z. Gy kísértetiesen hasonlít egymásra az ügyünk, szinte mindenben.

pappa: azt a verset olvasd el még egyszer. A papa nem lelépett. Anya azt mondta, eljön, ha véget ér a per. Nem mondhatja a gyereknek, hogy addig nem adlak oda, amig a biróság rá nem kényszerit. A többi jogos arról amit irsz a verssel kapcsolatban. És a gyerek tényleg nem igy érezne, ha tudná, nem miatta válnak, nem ő a hibás, és akkor láthatná a szüleit, amikor szüksége van rájuk (bármikor).

Macaroon: látod? Ez a tipikus esete a szülőkkel való szembefordulásnak. Én nem az ilyen mélységü verésekre gondolok. Nyilván, ezt senki nem felejti el. Engem apám egyszer "vert" meg, 9 éves voltam, a combomra csapott egyszer. Sosem felejtettem el. Nem tudom miért kaptam, már nem emlékszem, de anyuval vitáztam, csak nem tudom miről. Azt hiszem azért emlékszem rá ilyen élénken, mert engem nem szoktak bántani. De azt gondolom az érzelmi bántalmazás sokkal mélyebb sebeket üt, mint a fizikális.

„A családon belüli erőszakkal kapcsolatban pedig az a véleményem,hogy igenis, ki kell építeni egy olyan hálózatot,rendszert, ahol mindenki,akit bántalmaznak, segítséget kap,mégpedig azonnal, legyen az gyermek, nő vagy férfi.
De az nem áll és nem igaz,hogy az erőszakos cselekedeteket csakis férfiak követik el.A nők sokszor nem értik meg a férjeiket,követelőznek, folyamatosan provokálják őket, az otthon nem otthon,hanem hadszíntér, ahol a férfi nem pihenhet,hanem hallgathatja az asszonyt szünet nélkül. Az anyák nagyon nagy számban verik a gyerekeiket, nézz csak körül és úgy beszélnek velük,mint a kutyával sem. Mindenfajta erőszak, amit nők követnek el, bocsánatos bűn egyelőre.
Nem olyan egyszerű ez az egész,mint ahogy a nane egyesület beállítani próbálja. Szerintem ők is a gyerekek ellen dolgoznak, hiszen a nemeket próbálják szembeállítani: anyákat apák ellen stb., nem pedig az együttműködést szorgalmazzák.”

Ezzel tökéletesen egyetértek. Pár hónapja találtam valami jelentkezési lapot a családon belüli erőszakkal kapcsolatos továbbképzésre (sejtésem szerint a NANE szervezésében).

Jelentkeztem, kiváncsi vagyok ugyanis, hogy mit csinálnak pontosan. Volt kérdőiv, ki kellett tölteni, természetesen válaszoltam rá és mivel hosszu ideig nem kaptam választ, ugy gondoltam nem is fogok már. De kaptam, mult héten volt az első találkozó. Érdekes volt. Volt például egy kiadvány, aminek az volt a lényege, hogy a családon belüli erőszak áldozatai kizárólag nők és gyerekek, és persze kizárólag a férfiak bántalmazzák őket.

Próbálok rájönni, hogy ha már felállit valaki egy ilyen szervezetet, miért nem általában a jogsértetteket, a bántalmazottakat védi függetlenül attól, hogy az férfi vagy nő (hisz mindkettőnek a gyerek issza a levét), miért próbálja az emberekbe belesujkolni, hogy a nők az ártatlan sértettek, ezzel arra ösztönözni a nőket, hogy ha semmilyen konkrét indokot nem találnak a gyerekük apja ellen, akkor ehhez az eszközhöz folyamodjanak akkor is, ha mint anyák ők maguk mondtak csődöt? Mi ebből a hasznuk?

Ha majd rájövök, jelzem. Az tény, hogy összesen két pasi van ezen az összejövetelen, az egyik az, aki tartja. Kb. 25-30-an lehetünk egyébként.

Derill, igazad van! Tipikus helyzet: anya csak akkor engedi apának látni a gyereket, ha muszáj, ha a biróság majd rákényszeriti. Ez az "apróság" elkerülte a figyelmemet.

A baj ebben az, hogy ezt sok anya olyan mértékben tartja helyesnek, hogy ugy gondolja, hogy ő a világ legjobb anyája, aki megvédi a gyerekét az apától ezzel. És ebben biztos is. Aztán találkozom olyan anyákkal, akik megkeresnek, hogy a gyerekük 16 évesen pszichés fulladásos zavarokkal küzd, mert szeretné, ha az apja lenne bejegyezve vér szerinti apának a gyámhivatal pedig azt mondja, hogy már rendezett a gyerek családi jogállása, nem lehet (ami persze nem igaz, lehet).

Azok tudják igazán, mennyi kárt okoz ez az egész, akik ezen keresztülmentek, akik megsinylették.

A gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, akkor is, ha ez valakinek nem tetszik. Amikor ráadásul a szülők különmennek, a különélő szülő az egyetlen, aki igazán ellensulyozhatja a gondozó szülő gyermekkel kapcsolatos esetleges visszaéléseit, hiszen ő biztosan látja, neki a gyerek elmondja, ő az egyetlen adott esetben, akihez a gyerek tényleg fordulhat segitségért.

Ha pedig a gondozó szülő esetleg meghal, a különélőhöz kerül a gyerek, tehát méginkább az az érdeke, hogy vele jó kapcsolata legyen.

Érteni csak azt nem értem, hogy miért jó ez az egész sok nőnek, hiszen a saját életét is megkeseriti, tönkreteszi ezzel a hozzáállással. Mennyivel egyszerübb lenne, ha azt mondaná, hogy menjen, vigye, amikor kedve van, felhivná, amikor szüksége van rá, hogy vigyázzanak a gyerekre, normális baráti kapcsolatban maradnának? De nem kell nekem mindent érteni.

Vannak nagyon normális anyák, például a sajátom,aki hat gyereket tudott fölnevelni békében úgy,hogy egy erőszakos, ellentmondást nehezen tűrő,lobbanékony és robbanékony, az igazságérzete miatt vakmerőségeket elkövető,szóval néha még a család biztonságát is veszélyeztető embert választott a gyerekei apjának,és tényleg Édesanyánk választása volt,mert világszép leányként sok kérője volt. Sosem azt hangsúlyozta,hogy ő micsoda jó anya,hanem azt,hogy apánk micsoda jó apa!

Amikor egy nő rákezd,hogy ő a világ legjobb anyája és ő tud mindent a legjobban, akkor ott nagy baj van az anya személyiségével.Eleve kudarcot vallott,ha fényeznie kell magát.

Egyetértünk:)

„Érteni csak azt nem értem, hogy miért jó ez az egész sok nőnek, hiszen a saját életét is megkeseriti, tönkreteszi ezzel a hozzáállással. Mennyivel egyszerübb lenne, ha azt mondaná, hogy menjen, vigye, amikor kedve van, felhivná, amikor szüksége van rá, hogy vigyázzanak a gyerekre, normális baráti kapcsolatban maradnának?” - irod Derill.
Én azt hiszem, értem, miért jó ez sok nőnek. Azért, mert igy menekül meg attól,hogy szembenézzen önmagával és be kelljen vallania magának, hogy kudarcot vallott a párválasztás és az anyaság területén. Könnyebb az apát szidni, meg az anya természetadta előnyeivel plusz előnyöket szerezni, meg a gyerekre ráülni, meg az elvált apa életében kurkászni, mint átgondolni a gyerek szempontjából mindent és engedni szabadon azt a gyereket az apjával. Ezek a kudarcos nők az egész életüket arra teszik,hogy a kudarcuk ki ne derüljön még a saját számukra se.Életprogrammá válik ez náluk és eszükbe sem jut más megoldás.Ritka az a nő, aki nem kicsinyes és sértett és képes bevallani ha hibázott.

Hát ez igaz:)

Ritka az a nő is,aki nem gyerekmegvonással bünteti az apát azért mert az apának új kapcsolata van.Itt a fórumon is van jópár eset és látom-hallom a fiam iskolájában az elvált anyukáktól, mennyire nem birják elviselni az apa új feleségét. Bevetik magukat, mint nagyszerű,védelmező anyák, eljátsszák a nőstény oroszlánt mintha a gyereküket valamilyen veszély fenyegetné.
Többeknek mondtam már, hogy mi történne, ha mint nálunk is, a gyerek hirtelen az apjához és az új feleséghez kerülne. Kérdeztem,miért jó a gyereknek, hogy összezavarják és piszkálódnak a másik nő ellen. Értelmes választ persze még egyszer sem kaptam.

Ha az vigasztal, nem is fogsz. Nemhogy örülne a nő, hogy eggyel többen szeretik a gyerekét. Ha meg az uj feleség nem szeretné, az lenne a baj, tehát nem az uj feleséggel van a gond, hanem saját magával, nem tudja elviselni, hogy más boldoggá tudja tenni azt a férfit, akit ő nem tudott, illetve más meg tudja tartani azt a férfit, akit ő nem tudott.

Ezek a gondolatok most nagyon tetszettek:)

Derill kíváncsi vagyok a véleményedre egy üggyel kapcsolatban.
Talán emlékszel rá, hogy írtam egy rokonomról aki éppen válik a férjétől. A gyerekek nála vannak. Menekültek az apától mert verte őket. Az anyuka mégis megpróbált rendesen állni a dolgokhoz, engedte láthatásra a gyerekeket. Kéthetente hétvége.Telefonos kapcsolattartás stb. A férje nem fizet egy fityinget sem a gyerekek után hiába állapodtak meg. Szent meggyőződése, hogy nem kötelessége fizetni.
Van egy 18 éves barátnője és kijelentette az anyukának, hogy a leányzó teljesen alkalmas lenne felnevelni a gyerekeit.
A gyerekek kedvelik, az anyának sincs nagyon kifogása ellene, szerinte amúgy sincs köze ahhoz a férje kivel él miután külön vannak. Viszont a gyerekek annak ellenére, hogy kedvelik a leányt panaszkodnak is, hogy hisztizik ha ott vannak. Többször előfordult, hogy ellentmondásos helyzetbe kerültek miatta a gyerekek. Megengedett valamit aztán letagadta és panaszkodott az apának aki azután megbüntette a gyerekeket és csúnyán beszélt velük.
Előfordult, hogy (fültanúja voltam) telefonon beszélt az apa a gyerekekkel, ki volt hangosítva a telefon, hogy mindegyik gyerek hallja és beszélhessen. A gyerekek elujságolták, hogy milyen ruhákat, játékokat kaptak abban a hónapban. Az apa megjegyezte milyen jól megy nekik (eléggé rosszmájúan) a gyerekek közölték, hogy anya jól keres. Az apa erre megkérdezte, hogy akkor meg minek pattog a gyerektartásért? Az anya nyugodtan közölte, hogy azt nem neki fizeti hanem a gyerekeknek jár és azért jó lenne ha végre teljesítené a kötelezettségeit. Erre a leányzó közbeszólt, hogy "-Ez nem normális!!!!" Az anyuka megkérte, hogy ugyan fogja már be a száját mert semmi köze ehhez. Az apa szerint abba szól bele a csaj amibe csak akar.
parázs vita lett. Az anyuka jelezte, hogy a gyerekeinek nem kell ezt hallgatnia és ha a lány nem tud viselkedni akkor le fogja tenni a telefont. Majd kétszer annyi idős mint a lány és nem kötelessége végighallgatni a sértegetéseit és, hogy a gyerekei előtt alázza le.
Mi erről a véleményed?
Az ilyen dolgokat, hogy lehetne kivédeni? A gyerekek elmesélték, hogy gyakran nevezi az ő fülük hallatára az anyjukat a lány mindenféle hülyének, ku..-nak. Szidja őket ha csintalankodnak, hogy mert az a hülye anyátok nem tud megnevelni! Egyébként a gyerekek jó magaviseletűek, jólneveltek.Elevenek de jóérzésű kisgyerekek.

Derill biztosan kifejti majd a véleményét, addig az enyém:
tehát folyik a válóper, a végén az apának úgyis fizetnie kell visszamenőleg is, ha tetszik, ha nem. Nem tartja be a megállapodást, tehát az anya letiltást fog kérni. Ezzel megoldódik a dolog.
A problémákat a felnőtteknek nem a gyerekek füle hallatára kell megbeszélniük még akkor se, ha az apa rosszmájú megjegyzést tesz. Nem kell rá reagálni és akkor nem keletkezik parázs vita.
Apa primitiv nőt választott élete párjául, de hát ez az ő dolga. Az anya helyében négyszemközt megkérdezném a kis hölgyet,neki hogyan esne, ha az édesanyját szidná valaki.Megmagyaráznám neki, hogy ne csináljon ilyet, nem jó ez a gyerekeknek. De semmiesetre sem veszekednék vele a gyerekek előtt. Az nagyon jó, ha a gyerekek panaszkodnak otthon, bizalmuk van az anyjukban.
Az ilyen dolgokat teljesen nem lehet kivédeni, nem is kell az egésszel túl sokat foglalkozni.

A parázs vita abból lett, hogy a rokonom rászólt a leányra, hogy hagyja abba a csaj kiabálni kezdett az ex meg gúnyolódott. Amúgy kb 5 perc alatt lerendeződött a dolog. A hölgyrokonom eléggé jólnevelt nő. Elköszönés után bontotta a vonalat :)
Az apa amúgy nem engedné, hogy négyszemközt beszéljenek a lánnyal. talán fél, hogy előkerül pár "csontváz a szekrényből".

Tapasztalataim.

Nagyon sok olyan ember van aki kilátástalan vagy legalábbis számára kilátástalan, megoldhatatlannak tűnő helyzettel áll szembe.
Van aki a sarkára áll és megoldja a helyzetet. Jól-rosszul de mindenképpen törekszik a megoldásra. Legtöbbször a jó megoldást keresi. Problémái súlyosságának ellenére törekszik a mindenki számára megnyugtató megoldást megtalálni.
Van aki viszont tudja a megoldást de nem hajlandó megtenni a lépést inkább a sajnálatra, hazugságra épít és agresszivitása miatt amivel a saját törvényei szerint akarja a döntést kicsikarni a saját számára, minden dugába dől körülötte.

Próbáljunk jól dönteni. Mindenki számára jól.