továbbtanuló gyerek ?

Sziasztok Fórumosok !

Sokat böngésztem a fórumot de nem nagyon találtam a témában sok mindent pedig lehetünk néhányan hasonló cipőben.Tehát van egy huszon éves gyerek aki tanulmányokat folytat nappali tagozaton. Hogy milyen eredménnyel vagy hogy folytat e azt nem tudni mert nem hajlandó erről a tartást teljesítő szülőnek információt adni különféle kifogásokkal, és ha az index bemutatása kerül szóba vizsgaidőszak körül akkor a telefon lecsapva csúnya szavak kíséretében. A tartást teljesítő szülő lakásába nem hajlandó belépni és ha keresi a szülő akkor a kapunál beljebb jutni nem lehet. Levelekre nem válaszol sőt már át sem veszi. Esetenként felbukkan beugró alkalmazottként büfékben de a kérdésre hogy mennyi a jövedelme az a válasz nincs hozzá közöd. -Azt azért elmondanám hogy pár éve mikor hosszú szünet után megkeresett hogy segítsek rajta mert tanulni szeretne megtettem és amit kért azt meg is kapta a kötelezőn felül. De ahogy folyamatosan megjelentek az utalások a számláján úgy dönthetett hogy részéről a dolog lerendezve és nincs több tennivalója mert jön a pénz ( szerinte járandóság) nem kell már látogatni a szülőt és nem kell keresni sem,és a ballagásra meghívni sem, sőt ha a szülő keresi akkor "hát most épp nem érek rá" Szóval ezt megelégelve beszüntettem a fizetést néhány éve. Persze erre a válasz a bíróság lett és az történt hogy még annyit sem ítéltek meg mint amit magamtól korábban fizettem. De legalább megtudtam hogy hol tanul !
Szóval mi az a határ ameddig elmehet arcátlanságban a tartást teljesítő szülővel szemben ? Kell e adnia információt kell e tartania kapcsolatot ? Az érdemtelenség vonatkozásában nem sok konkrét dolgot találtam és tartok tőle hogy meg sem nyerném mert a "gyerek" jövője fontosabb lenne a bíróságnak mint a mi pénzünk. Pedig az az elmúlt nyáron jogosítványra lett költve tanulás helyett. Meddig kell eltűrjem ezt a viselkedést azért a pénzért cserébe amit azokra is költhetnék akik tisztelnek megbecsülnek ?

Az érdemtelenséghez az én tapasztalatom szerint a bírói gyakorlat szerint mindez kevés. Ezzel nem értek egyet, de ez a tapasztalatom. Felsőbb bírósági útmutatást nem ismerek, alsóbb bíróságokon ezt a kifogást elutasítva láttam.
Ha viszont bizonyíthatóan van saját jövedelme, az csökkentheti a tartás mértékét.

Az érdemtelenség jogi kommentárja:

„A főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatásához fűződő egyéni és társadalmi érdek a gyermekre is kötelezettséget ró, nevezetesen a tanulmányait köteles a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni annak érdekében is, hogy a jogszabályban biztosított kedvezményeket (tandíjkedvezmény, ösztöndíj stb.) kiérdemelje, s ezzel a szülő tartási terheit enyhítse. Megfelelően együtt kell működnie a gyermeknek és szülőjének abban is, hogy a továbbtanuló gyermek a társadalmi ösztöndíj lehetőségét igénybe vegye. A gyermeknek mindezzel kapcsolatos felróható magatartását a terhére figyelembe kell venni, és az nemcsak a tartásdíj összegének a megállapítására hathat ki csökkenőleg, hanem adott esetben a tartási kötelezettség megszüntethetőségére is vezethet.

A családi kapcsolatból eredő jogok és kötelezettségek vonatkozásában - így a tartás jogát és kötelezettségét illetően is - különös jelentősége van az erkölcsi követelményeknek. Erre is tekintettel mondja ki a Csjt. 60. §-ának (3) bekezdése, hogy nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A törvény azonban közelebbről nem határozza meg, hogy milyen körülmények fennállása esetén lehet az érdemtelenséget megállapítani.
Az említett erkölcsi követelmény szem előtt tartásával az összes körülmények beható mérlegelésével kell megítélni a továbbtanuló gyermeknek a tartásra kötelezett szülővel vagy vele együttélő közeli hozzátartozójával szembeni nem megfelelő magatartását is. A nagykorú gyermektől fokozottabban elvárható, hogy a tartásdíjat fizető szülőjével szemben ne csak követelést támasszon, hanem a tartás alapjául szolgáló családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson, mert e tekintetben már van olyan belátása, amellyel magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak következményeit kellően értékelni tudja. A törvényen alapuló tartásra ezért nem méltó a főiskolai, egyetemi tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermek, ha neki felróhatóan a tartásra kötelezett szülőjével vagy vele együttélő közeli hozzátartozójával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít. Gondosan vizsgálni kell azonban, hogy a magatartást milyen ok és körülmény váltotta ki, különösen azt, hogy a kötelezett magatartása idézte-e elő, végül, hogy az a gyermeknek a társadalmi felfogás szerint valóban súlyosan felróható-e.

Nem köteles a szülő tartani azt a nagykorú munkaképes, továbbtanuló gyermeket, aki tartásra nem méltó: az érdemtelenség megállapításánál azonban a legnagyobb gondossággal kell eljárni. Erre hívta fel az eljáró bíróság figyelmét a Legfelsőbb Bíróság egyik törvényességi határozatában, amikor előírta, hogy az új eljárás lefolytatása során vizsgálni kell, hogy a gyermek magatartását milyen ok és körülmény váltotta ki, különösen pedig, hogy azt nem a kötelezett magatartása idézte-e elő. Így az alperes gyermekeivel szembeni magatartását, kapcsolatának alakulását is értékelni kell. Az érdemtelenség általában nem csupán az adott magatartás értékelése, hanem a jogosult és a kötelezett között kialakult viszony alapján bírálható el. Az iránymutatás szerint nem mellőzhető a tényállás megállapítása érdekében a nagykorú gyermek tanúkénti meghallgatása, az apa és a gyermeki kapcsolat tisztázása, továbbá annak vizsgálata, hogy a felperesi szülő magatartása mennyiben hatott közre az apa és a gyermek kapcsolatának megszakításában.
A nagykorú gyermek tartásra való érdemtelenségének vizsgálatánál kizárólag a tartásra jogosított gyermek nagykorúsága idején tanúsított magatartást lehet figyelembe venni, még akkor is, ha a szülő és a gyermek közötti kapcsolat megromlása már a gyermek kiskorúsága idején megkezdődött.
A nagykorú gyermek érdemtelenségét (vagyis az annak alapjául szolgáló súlyosan kifogásolható magatartást) a tartásra kötelezettnek kell bizonyítani, míg annak bizonyítása, hogy azt a kötelezett felróható magatartása váltotta ki, a tartásdíj iránti igénnyel fellépő felet terheli.”

Nekem laikusként ez a véleményem az üggyel kapcsolatban:

1. A gyereknek minimum azt fel kell mutatnia a tartását - nagykorúsága idején folytatott tanulmányai idejére részben vagy egészben - finanszírozó szülő számára, hogy a tanulmányait folytatja, hogy azt nem szakította meg. Konkrétan: minden szemeszter elején egy-egy tanulmányi jogviszony- ("iskolalátogatási") igazolás, amely bizonyítja, hogy a gyerek a főiskola/egyetem (egyéb szakirányú képzést ill. végzettséget nyújtó intézmény) beiratkozott hallgatója, tanulója. Ugyanis a nagykorúsága idejére ezen az alapon kap tartást a tanulmányok végzése hiányában a tartását egyébként finanszírozni nem köteles szülőtől. Az, hogy milyen eredménnyel folytatja tanulmányait: úgy vélem, hogy az általános erkölcsi vélekedés szerint a szülő érdekkörébe is tartozik. De nem hinném, hogy konkrétan befolyásolná a tartási kötelezettség létét ill. mértékét, hogy a gyermek milyen eredményekkel folytatja a tanulmányait; addig, amíg a tanulmányi jogviszonya fennáll. (Amíg "átmegy".) Tehát az Index időnkénti bemutatása az általános erkölcsi vélekedés szerint lehet egy indokolt és megalapozott kérése a szülőnek, de nem hinném, hogy a jog ezt akárcsak a jogi szabályozás szintjén is támogatná. A kikényszerítésről-kikényszeríthetőségről már nem is beszélve.
2. Ha a tartási kötelezettségét teljesítő szülő kételkedik abban, hogy a kötelezettségének alapul szolgáló körülmény egyáltalán fennáll (nevezetesen, hogy a gyermeke nagykorúsága idején a szakma- ill. végzettségszerzéshez szükséges tanulmányokat folytat) : tartási kötelezettség megszüntetése iránti pert kezdeményezhet a bíróságon. Véleményem szerint itt 2 dologra is hivatkozhat. Az egyik az, hogy megalapozottnak látja azon vélekedését, hogy gyermeke a tanulmányait indokolatlanul félbeszakította (vagy tanulmányai folytatására sikertelen vizsgái miatt nincs lehetősége, a tanulmányok folytatására képtelen) ; mindenesetre, hogy már nem áll fenn tanulmányi jogviszonya. Ekkor, gondolom - a bíróság irányából érkező kérelem esetén - a főiskolának/egyetemnek (egyéb oktatási intézménynek) adatszolgáltatási kötelezettsége van az őt e célból megkereső bíróság felé; legalábbis minimum egy tanulmányi jogviszony-igazolás formájában. A másik dolog meg az - amire véleményem szerint a szülő hivatkozhat -, hogy a tartási kötelezettség alapjául szolgáló kapcsolat minimum azt megköveteli, hogy a gyermek a szülő számára a tanulmányok folytatását valószínűsítse (bizonyítsa). Ha ennek többszöri felszólításra sem tesz eleget, akkor ez - egyéb releváns körülményekkel együtt, azokkal összefüggésben - alapjául szolgálhat a tartásra való érdemtelenségre hivatkozásnak.

(Személy szerint én úgy érzem, hogy ez (a tanulmányok folytatása igazolásának megtagadása, illetve az ezzel kapcsolatos bizonytalanságban tartás) olyan súlyú körülmény, hogy önmagában is alapjául szolgálhat a tartásra érdemtelenség kimondásának. Egy kiskorúnál a szülő felőli tartási kötelezettség ezer szállal kapcsolódik az eltartotthoz annak zsenge életkorából, szellemi-fizikai érettségének hiányából fakadó körülmények miatt: nevezetesen, hogy önállóan nem képes irányítani illetve finanszírozni az életét. A nagykorúnál a tartási kötelezettség már nem egy sűrűn szőtt védőháló, hanem egy mankó, amelyet az embernek azért tesznek a hóna alá, hogy az alatt a 4-5 év alatt, amíg megtanul "járni" (amíg szakmát, végzettséget szerez) : azt használhassa, arra támaszkodhasson. De emellett jogosan elvárható, hogy az ép lábával segítse a saját mozgását, és ne teljesen a mankóra nehezedjen. Másrészt meg amíg a védőhálóra abszolút módon támaszthat igényt; a mankót csak feltételekkel és megszorításokkal kapja: ha igazán szüksége van rá, mert másnak is kellhet az a mankó. Ha az állami szerveknek történő - vagy szerződéskötéssel összefüggő - adatszolgáltatási kötelezettség megtagadását, ezzel kapcsolatos tévedésbe ejtést jelenthet releváns adatok szándékos eltitkolása, és ennek következménye lehet szankció (bírság) vagy a szerződéssel előállt jogviszonynak a másik fél részéről történő megszüntetése; ... akkor miért ne illetné meg hasonló jogi védelem a tartásról gondoskodó, de a tartási kötelezettség alapjául szolgáló körülményekkel, adatokkal kapcsolatban semmiféle tájékoztatást nem kapó szülőt? Miért ne adna ez okot érdemtelenség megállapítására? Pláne figyelembe véve azt, hogy a másik oldalon önmaga, illetve családja tartását a körülmények mérlegelése esetén legalább olyan szintű jogi védelem illeti meg mint amit pl. az államháztartás bevételeihez fűződő érdek jelent. Másrészt meg amíg egy kiskorúnál a köteles tisztelet minimum-követelménye nincs összefüggében a tartási kötelezettséggel; ez egy nagykorúként tanulmányokat folytatónál igenis összefüggésben lehet. A köteles tiszteletnek pedig a nem-átverés az alapja.

3. A 2. pontban vázolt logikai eszmefuttatást nem a bíróságon kell kezdeni, hanem a gyerekkel közölni, kérve minimum a tanulmányi jogviszony-igazolás bemutatását. Ha erre nem hajlandó (vagy akár ezen kérést meghallgatni sem hajlandó) : akkor jöhet a bíróság mint legvégső esetben a legutolsó eszköz. (Az megint más kérdés, hogy nincs egyszerűbb dolog, mint egy tanulmányi jogviszony-igazolást beszerezni. A Tanulmányi Osztályok munkatársai sok helyen futószalagszerűen dolgoznak, fel sem pillantva arra, aki az igazolást kéri; nemhogy leellenőrizve az igazolást kérő személyazonosságát és tanulmányi jogviszonya tényleges fennállását.)
4. Ha a gyerek tanul, akkor - szerintem - nem nagyon lehet rajta számonkérni azt, hogy konkrétan mire is költi a tartását finanszírozó, az őt eltartó felől érkező összeget. Pontosabban: erkölcsileg számon lehet; jogilag nem nagyon. Még pontosabban: ha ez a bíróság által megállapított "minimum tartási finanszírozás". Ha a szülő ennél többet ad: a "többletet" vonja vissza, ha úgy érzi, hogy ezt nem megfelelően használja fel az eltartott. Vagy ha bíróság beiktatása nélkül, megállapodás alapján folyik a finanszírozás: meggyőződése alapján tegye ugyanezt, esetleg annak felvállalásával, hogy az eltartott ezt nehezményezni fogja, bírósági ügyet csinál belőle, a bíróság meg az összeget korrigálja.

Mint az elején is említettem: ezt csak mint laikus mondom, akinek a nyitó-hozzászólásban vázoltakkal összefüggésben véleménye van.

Elvileg a tanulmányi eredmény is számít, mert az LB egy irányelve értelmében vizsgálni kell, hogy miért is nem kap ösztöndíjat a gyermek, vagyis ha a saját tartásához hozzájárulhatna, miért nem teszi ezt meg. Na, az alsóbb bíróságok viszont ezt nemigen szeretik vizsgálni, rendszerint nem is teszik.

A 2-es pontot annyiban kell helyesbíteni, hogy az alperes kötelessége annak bizonyítása, hogy a tanulmányokat folytatja, másrészt viszont az érdemtelenséghez a gyakorlatban ez igen kevés, hogy nem tájékoztatta a másik felet.

Obuda! Köszi a helyesbítést.

A tanulmányi eredmény - saját tartáshoz hozzájárulás - tartási kötelezettség mértéke összefüggést abszolút jogosnak tartom. (A szó hétköznapi értelmében jogosnak.)

Igazából én azért érzem visszás helyzetnek azt, hogy a jog nem fűz semmiféle hátrányos következményt az eltartott terhére a tanulmányok folytatásával összefüggő tájékoztatás elmaradása esetén, mert a másik oldalról - tudtommal - a szülő a kérésére nem kap semmiféle tájékoztatást a főiskolától/egyetemtől. Legalábbis úgy gondolom, hogy a tanulmányi jogviszony-igazolást magának a nagykorú főiskolai (egyetemi) hallgatónak szolgáltatják ki. (Meg esetleg erre jogosult hivatalos szerveknek.)

Így ha a szülő - a gyermek felé a jogviszony-igazolás felmutatására irányuló kérés megtagadása esetén - nem akar totális bizonytalanságban lenni akár 5 éven keresztül, akkor indít egy tartási kötelezetség megszüntetése iránti pert, ahol az alperesnek (eltartott gyermeknek) kötelessége igazolni a tanulmányi jogviszonya fennállását. És én úgy látom, hogy a szülőnek ilyenkor csak ez az egy - igen végletes jellegű - lehetősége van: hogy pert indít a saját gyereke ellen.

Gondolom, hogy minden pernek költsége van, akkor is, ha az szinte csak addig tart, hogy a gyerek meglobogtatja a tanulmányi jogviszony-igazolást a bíró orra előtt. (Illetve az egyetemtől beszerzik.)

Ilyenkor ki viseli az eljárás költségét? Az apa? Ez nonszensz lenne, mert ő jogosan (a szó hétköznapi értelmében) akart szabadulni egy hosszútávú, totálisan bizonytalan, lélekölő helyzetből, aminek az anyagi kihatásain kívül a lélektani mozzanatai talán még jelentősebbek. (Nevezetesen a gyermek sorsáért aggódás.) Ha viszont a gyermek viseli a költségeket, akkor meg az merül fel az emberben, hogy miért kell a jognak a bíróság gépezetének felesleges megmozgatását egy utólagos szankcióval honorálnia (én úgy gondolom, hogy a költségviselésre kötelezés egy kvázi szankció), amikor azt egyébként akár a gyerek részéről az igazolás eltartó felé történő bemutatására kötelezéssel, akár az eltartó részéről az igazoláshoz más forrásból (egyetem/főiskola) történő hozzáférési jogosultság biztosításával sokkal ésszerűbben, célszerűbben, olcsóbban meg lehetne előzni. (A harmadik lehetőséget: hogy esetleg az állam viseli a költségeket, szintén nonszensznek érzem, mert nehogy már ne legyen valami szankciója annak, hogy egy ilyen ügyben teljesen feleslegesen mozdították meg a bírósági gépezetet.)

Bár lehet, hogy ezt az egészet rosszul gondolom. Abból indultam ki, hogy a szülő a TO-tól (Tanulmányi Osztály) közvetlenül nem kaphat igazolást; legfeljebb a gyereken keresztül. A másik ilyen kiindulási pontom meg az, hogy a gyerek totális ellenszegülése esetén a bizonytalan helyzetből szabadulásra csak perindítással van lehetősége a szülőnek.

Lehet, hogy mindezt rosszul gondolom. De abban biztos vagyok, hogy lali-bátyo esete nem egyedi. Egy 18-23 éves emberke még nagyon sokszor a serdülőkor összes kellemetlen tünetét produkálni tudja a haragszomrádtól kezdve a csakazértis-ellenkezésig.

Ma körül néztem a döntvénytárban és ott sem nagyon találtam kapaszkodót. Talán ami érdekes lehet a sok negatívumban az hogy egy éve kértem a segítségét hogy a nyáron a szünetben amikor neki megfelel segítsen nekünk mert festés mázolás lesz. Visszautasított és ezt le is írta hogy azért nem mert nem hajlandó a lakásba és az udvarra sem belépni. Ez azért lehet érdekes mert a korábbi tárgyaláson amikor engem pereltek tartás emelésért a 3. fordulóban visszavontam az érdemtelenség megállapítását hogy adnék még esélyt a dolgok rendezésére. A bíró sokat foglalkozott ezzel és szembesítésre is majdnem sor került az eltérő vallomások miatt. Akkor tagadta hogy nem hajlandó belépni a lakásba egy év múlva már le is írta ezt. A szembesítés és bizonyítás akkor elmaradt mert visszavontam kérelmem.Szóval nem hiszem hogy ez rokoni kapcsolatnak nevezhető hogy a tartásra kötelezett laklásába nem hajlandó az eltartott belépni és nem hajlandó az eltartót a sajátjába beengedni. Sőt kifejezett kérésem ellenére sem hajlandó szülőjének nevezni szólítani. Már pedig ha ez a bírói gyakorlatban is azt jelenti hogy ez nem rokoni kapcsolat akkor talán mégsem kellene rokon tartást fizetnem. Csak ez a Csjt. 60. §-ának (3) bekezdése nagyon gumiból van és ami megfontolásra késztet hogy szerencsétlen esetben járhatok úgy hogy akár a mostani sarc három szorosát is kivethetik rám és az nagyon rosszul esne ebben a helyzetben. Tehát biztosra szeretnék menni mert meggyőződésem hogy amint lépek egyből emelést fognak kérni.
Egyébként vzolinak teljesen igaza van hogy a peren kívül nincs más lehetőség megbizonyosodnom arról amit tudnom kellene. Szerintem az emberek többsége az enyémhez hasonló helyzetet úgy fogja fel hogy azt a kicsit ami még hátra van kibírom valahogy és lehet hogy nekem is ezt kellene tenni !

Lali-bátyo!

Amikor valaki pert indít: véleményem szerint kívülálló harmadik személyek nagyon sokszor azt gondolják róla, hogy egyben totális harcot indít az általa perbe vont alperessel szemben. Ha meg ezt a gyerekével szemben teszi az ember: a környezete (illetve az ügyet kívülről látó, arról tényleges információval nem rendelkező személyek) egy önző, csak magával törődő, a "vérét megtagadó sátán-fattyát" látnak benne.

Közben meg elfeledkeznek arról, hogy van, amikor már nincs más eszköz arra, hogy a gyerekét észhez térítse az ember: hogy normális embert neveljen belőle. Éppen az ő érdekében, az ő későbbi életére, jövőjére gondolva. És ha a gyerek a jövője rendezésére szánt támogatást nem arra használja fel, amire kellene (nevezetesen: a tanulmányai sikeres befejezésére) : akkor mit fog megtanulni a jövőre nézve az alatt az akár 5 év alatt amíg sikeresen gyakorolja a semmittevést a szülői támogatásba kapaszkodva? Azt, hogy másokat kihasználva, erőfeszítések nélkül is boldogulni lehet. És lehet egy bizonytalan életet élni, mert azért nem lehet mindenkit a végtelenségig kihasználni, és elfogyhat azok száma is, akiket kihasználva munka nélkül vígan lubickolni lehet az életben.

És igen, abban is biztos vagyok, hogy sok ember azt gondolja, hogy 1-2-3-4-5 év nem a világ, és ha a gyerek meg sem érdemli, ha magasról tesz a szülő fejére, ha minden kapcsolattartásra irányuló próbálkozását visszautasítja, megalázza, elmondja mindennek: a szülőnek akkor is támogatnia kell, mert ő végzettséggel, állással, jövedelemmel rendelkezik, tehát kvázi "jobb helyzetben van".

(Persze ilyenkor elfeledkeznek arról, hogy esetleg az eltartásra kötelezett szülőnek van egy új családja, amelynek tagjai sokkal inkább megérdemelnék a pénzt. De akár ő maga is sokkal inkább megérdemelné azt a pénzt, hiába a gyerekéről van szó.)

És abban is biztos vagyok, hogy a bíró előtti eljárásban is sokkal inkább "bejátszik" az, amit az első és harmadik bekezdésben írtam; mintsem a második bekezdésben foglaltak józan mérlegelése.

Tisztelt hozzáértők!
Böngésztem a hozzászólások között de sehol nem találtam választ a kérdésemre.
Az világos hogy amig a gyermek nappalin tanul fizetni kell az első diploma megszerzéséig. De ugyanez vonatkozik arra az esetre is ha a gyermek már 21 éves és nappalin tanul ugyan ,de egy szakiskolát képtelen elvégezni?

Hát én nem nevezném magam hozzáértőnek de ha jól értelmezem a kérdést akkor talán meg kellene nézni hogy alkalmas e a tanulásra !
Lehet hogy ez segít valamit :
„A tartásdíj feltételei

Külön szabály rendelkezik arról, hogy rokontartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.

A Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú Polgári Elvi Döntése kifejezetten a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik.

A szükséges tanulmányok körébe tartozónak tekinti az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamok, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányok elvégzését.
A szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatosságának tulajdonít alapvető jelentőséget, nem érinti azonban a folyamatosságot az indokolt megszakítás.
Rendelkezik arról is, hogy milyen esetekben mentesül a szülő a tanulmányait folytató, egyébként munkaképes nagykorú gyermeke eltartása alól, így, ha a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan, vagy a tartásra kötelezettel illetve annak együttélő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség), illetve, ha ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
A munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításával a gyermek indokolt szükségleteit és a kötelezett teherbíró képességét kell alapul venni.
A kialakult ítélkezési gyakorlat a középiskolai tanulmányok végzésének idejére a (gyermek)tartásra való jogosultságot és kötelezettséget változatlanul fennállónak tekinti az esetben is, ha a kiskorúság idején megkezdett középiskolai tanulmányok befejezése valamilyen okból a gyermek nagykorúságának elérése utáni időre is átnyúlik.”

pillango!
Nem áll fenn a tartási kötelezettség a nagykorú gyermek felé, ha az alkalmatlan a folytatott tanulmányok elvégzésére. Bíróságon lehet kérni a megszüntetést.

Köszönöm a választ!

Sikerült egy szóbeli halovány ígéretet kicsikarnom az index bemutatására. Nagy valószínűséggel csak fénymásolat lesz. Szeretném megtartani a fénymásolatot viszont a másik fél előre közölte hogy nem hajlandó kiadni a kezéből. Lehet hogy nem véletlenül ! Szóval részéről ez igazolása hogy tanulmányokat folytat mert nem akar sikerülni a tanulmányi osztály igazolását beszerezni a "hosszú sorbanállás miatt"? Van e jogom ezt a fénymásolt indexet megtartanom ? Ha elkérem a fénymásolatot oda kell e adnia ?

Nem neked kell igen - nem alapon véleményezni annak a fénymásolati példányú indexnek a valóságtartalmát, hanem azt majd a bíróság megteszi.

A mai koszerű irodatechnikával bármely okmányról nevet lehet kiretusálni ill. oda egy másikat beírni - és ezt a hamisságot a fénymásolaton már nem lehet észrevenni.

Te csak add be a bírósághoz a tartási kötelezettség megszüntetése iránti kérelmedet - minden különösebb további otthoni vita nélkül -, és az ügyben a bíróság majd eljár.

Ha bármi kétely merül fel az okmány valódíságát illetően, ők majd hivatalos levélben megkeresik az oktatási intézmény Tanulmányi Osztályát, és ők kötelesek lesznek hitelt érdemlően tájékoztatást adni a fiatalember tanulmányi eredményeiről stb.

Lali-bátyó!

Szerintem Monalisa1-nek abszolút igaza van a fénymásolati példány valódiságával kapcsolatos kételyeit illetően. Egy elkért Index segítségével, a név (ill. a kapcsolódó személyes adatok) letakarásával-átszerkesztésével egy nem túl ügyes ember is 1-2 óra alatt össze tud hozni egy olyan fénymásolati példányt, amelynek nincs tényleges eredetije.

(Ha meg a számítógépet is beveti az illető a hamisítás érdekében: egy másolati példánynál szakértő legyen a talpán, aki el tudja dönteni azt, hogy az hiteles-e.)

Ha jól értem: a gyerek csak az Indexének a másolati példányát hajlandó megmutatni neked, és azt is csak szinte "messziről". Csak a bemutatás szintjén. (Nehogy egy alaposabb átnézés kiderítsen valamit?) Ez nekem több, mint gyanús.

Persze, lehet, hogy csak azért van, mert szégyelli a jegyeit, vagy szerinte nincs közöd a jegyeihez. Ami egyébként nem így van, mert mint Obuda említette (2006.06.08. 20:56:40) : ez azért az megszerzett (megszerezhető, ill. meg nem szerzett) ösztöndíj (mint a saját tartáshoz hozzájárulás) összefüggésében - legalábbis elméleti szinten - kihatással lehet az eltartó eltartási kötelezettségének mértékére.

Monalisa1 a bíróságot említette. Én a helyedben azért nem rohangálnék rögtön a bírósághoz. Mégiscsak az ember gyerekéről van szó, meg azért szerintem nem itt kell kezdeni.

A te érdeked az, hogy kétséget kizáró módon megbizonyosodjál arról, hogy a gyereked folyamatos tanulmányi jogviszonyban áll az adott oktatási intézménnyel.

Én csak vélelmezem azt, hogy ha felhívod az intézmény Tanulmányi Osztályát, megmondod, hogy miért lenne szükséged ezen adatra, akkor talán annyit elárulnak neked, hogy a 2005/2006-os tanév 2. szemeszterében az intézmény beiratkozott hallgatója volt-e a gyereked. (Nem hinném, hogy ez különösebb védelmet igénylő személyes adat lenne; persze, lehet, hogy tévedek.) Ha viszont ez működik: akkor ezt minden szemeszter elején, a beiratkozási időszak lezárta után "el lehet játszani".

Ha viszon erre nincs lehetőség: azt kell meghatározni, hogy mi az, ami számodra a kétséget kizáróság szintjén bizonyító erejű.

Számomra semmilyen másolat nem lenne az. Sőt, a tanulmányi jogviszony-igazolás eredetije sem, mert - véleményem szerint - azt csak az nem kapja meg, aki nem kéri. Számomra az Index-fénymásolat Tanulmányi Osztály által lepecsételt példánya sem igazán bizonyíték, mert azt "bemutatásra pecsételik": nem nagyon vetik össze az eredetivel.

Az eredeti Index az, amiből minden kiderül. Az utolsó kitöltött oldalak tetején kell megnézni a tanév/szemeszter bejegyzést, az aláírásokat, a pecsétet az alján.

Nem hinném, hogy ezt egy átlagembernek mersze lenne meghamisítani. Amennyire tudom: közokirat-hamisítás, ami szabadságvesztés-büntetés szankcióval járhat. Szerintem a tanulmányi jogviszony-igazolásnál is ez van; illetve az ezekről készült másolatoknál is, ha azok megtévesztésre alkalmasak. (Pecsét, aláírás; pl. név átírva, stb.)

Én elbeszélgetnék a gyerekkel (már ha ez egyáltalán még lehetséges). Ha az egyetemtől szerzett információk segítségével nem tudok megbizonyosodni a tanulmányi jogviszonya fennállásáról: kérem az (eredeti) Indexet. (Most vizsgaidőszak van, ami még tart egy-két hétig. Ha jól tudom: legkésőbb szeptember elején kell leadni az Index-eket, a következő szemeszterre való beiratkozás előtt. Különösen, ha valakinek még van utóvizsgája szeptemberben.)

Tehát ha nincs is ideje a gyereknek sorbaállni a Tanulmányi Osztályon jogviszony-igazolás ügyben (buta kifogás, mert egy vizsgaidőszakban minimum 2-3 - de általában több - alkalommal ezt meg kell tennie egy hallgatónak; és különben is: a fénymásoláshoz nem kell sorbaállni, ha meg maga csinálja az ember, nem jár időveszteséggel?!), egy biztos: az Indexéhez hozzáfér, az nála van.

Én azt kérném bemutatni; jelezve, hogy sokkal inkább a tanulmányi jogviszonya fennállására, mintsem a jegyeire vagyok kíváncsi.

Ha nem hajlandó bemutatni, és már "minden kötél szakad": akkor jöhet a bíróság, mint legvégső esetben legutolsó eszköz.

Mivel laikus vagyok, nem tudom, hogy a perköltségek viselése hogyan alakul ilyenkor. De nekem a jogérzékem - lehet, hogy hamisan - azt súgja, hogy ha neked nincs módod máshogy megbizonyosodni a tanulmányi jogviszony fennállásáról, csak a gyereked közvetítésével, az általa bemutatott dokumentumok alapján, és a gyerek következetesen nem hajlandó azokat bemutatni: akkor legalábbis a perköltségek egy részében őt, a gyereket fogják marasztalni, mert te abszolút okkal indítottad el az eljárást.

És itt nem két fillérről van szó. Ha jelzed a gyereknek, hogy ha nem hagy neked más választási lehetőséget, akkor bíróságra mész, és ott - legalábbis a költségviselés szintjén - ő, a gyerek rosszul járhat: esetleg megfontolja azt az Index-bemutatást. (Bár az is igaz, hogy bizonyos értelemben az ő pénze is a te pénzed, mert - legalábbis részben - te tartod el.)

Mindenesetre, ha mégis megelégszel másolati példánnyal: legyen rajta az intézmény pecsétje. Ez egy fokkal többet ér. És ne elégedj meg a "bemutatással". Követeld, hogy az nálad maradjon. És esetleg jelezd, hogy a közokirat-hamisításnak milyen következményei lehetnek. Bár az lehet, hogy ez csak olaj lenne a tűzre.

Szerintem a jog nem rendelkezik arról, hogy konkrétan mi az, amit a gyereknek oda kell adnia a tanulmányi jogviszonya igazolásául; illetve, hogy egyáltalán oda kell-e adnia (be kell-e mutatnia) valamit neked. Illetve, hogy te mit tarthatsz meg és mit nem.

Vagy sikerül megegyezned a gyerekkel, hogy ő ezt magától tegye meg, vagy - ennek hiányában - egy bírósági eljárás során szerzel erről bizonyságot.

De - véleményem szerint - fontos a sorrend. A gyerekkel először meg kell próbálni elbeszélgetni, aztán - ha ez nem megy - jelezni neki, hogy milyen jogi lépésekre számíthat, erre rá nézve milyen jogi következményei lehetnek; majd ha ez sem vezet eredményre: akkor jöhet a bíróság.

Nem is annyira erkölcsi megfontolásokból említettem a sorrend fontosságát, hanem pl. a (per)költségviselésben marasztalás szempontjából. Bár lehet, hogy ezzel kapcsolatban hamis elképzeléseim vannak.

Tartásdíjjal kapcsolatos jogvita tárgyi költségmentes.

Valóban az eredeti index-et kell megnézni kellő alapossággal, és végül is nem az esetleges 1-esek és/vagy 2-esek sokasága itt a lényeges most...

Az hogy "beiratkozott" egy-egy szemeszterre, az valóban csak arró jó igazolás, hogy a BKV kedvezményes diálbérlet megváltható legyen általa.

Igen nekem is aggályaim vannak a fénymásolt példánnyal és amiért meg akarom kapni az hogy ha kiderül hogy simli van akkor lesz egy papír a kezemben ami....bármikor letagadható hogy ő adta. Szóval egyre inkább úgy érzem hogy a bíróságon fogunk kikötni mert a beszéljük meg és a jó lenne az itt már régóta nem segít. Sajnos az iskola nem hajlandó információt adni nekem sőt van olyan ismerősöm aki a kiskorú gyerekéről sem kapott információt mert olyan hírek jártak hogy kicsapták a gimiből és arról szeretett volna meggyőződni. Egyszerűen elküldték és majd hivatalos megkeresésre válaszolnak.
Egyszer anno felhívtam a gyerek osztályfőnökét mert a szülői értekezletekről sosem sikerült időben információt szereznem. Nekem szerencsém volt mert szóba álltak velem ott akkor és szerencsére jót is hallottam. Igaz ez csak egyszer történt meg mert anyuka felhívta az osztályfőnök figyelmét hogy nem én vagyok a gyerek törvényes képviselője és ne adjon nekem információt továbbá engem hogy ne is keressem az osztályfőnököt többé és gondolom hogy a későbbiekben a névazonosság se legyen meg a negyedik osztályt már más néven is fejezte be a gyerek.
Szóval az én esetemben a kifejezett azért sem dologról van szó és szankciók kilátásba helyezésével semmire sem mentem és megyek mert amit adnom kell az szerintem csak zsebpénz kiegészítésre megy. Legalább is a flanc alapján annak tűnik. Végül is Vzoli-nak igaza van hogy mégis csak a saját gyerekem és az ember nem szeretne"vérét megtagadó sátán-fattya" képben tündökölni. Minden esetre meglehetősen elszomorító hogy a jog nem sok kötelezettséget ró az eltartottra és azt is úgy fogalmazza meg hogy mindenki azt ért ki belőle amit akar.

Sziasztok,
nálam is hasonló a helyzet. Tarkitva azzal, hogy az elvaditott gyerek nem is közölte velem, hogy idén felvételizett, hová, milyen karra... Nos, irtam neki kedvesen, hogy ezt tegye meg már, különben októbertől nem fizetek, de ő nem válaszolt, helyette az anyja kezdett levélben gyalázkodni, hörögve ügyvédezni.
Tehát a kérdésem: mit kell kérnem tőle, hogy valóban hiteles legyen a bizonyiték arra nézve, hogy de facto beiratkozott? Aztán az anyja követeli, hogy rajta keresztül menjen a kommunikáció, amihez már semmi kedvem, azaz, kérhetem, hogy a gyerekem lépjen az ügyben?
És pl. a nyárra - az érettségi/felvételi időszakra járt volna rokontartási dij?
Köszönöm előre is. Stillwater

Stillwater! A felsőfoku tanitézetek szeptemberben adják ki a beiratkozásról az igazolást - legjobb tudomásom szerint tanumányi félévenként. Tehát arról neked az ex-ed köteles egy fénymásolati példát adni, melyről megtudod hogy milyen karra is vették fel az elvadítottat...

Sajna komminikálni az anyjával fog kelleni továbbra is, mivelhogy a tartásdíj őneki megy - ha csak nem havonta kp. adtad át az előzőekben a járandóságot a gyereknek.

A "rokontartási" díj dolgával kapcsolatban nem tudok hozzászólni, bár vélem, hogy mivel munkája/jövedelme az érintettnek nem volt ezen nyári időszakban - legalábbis veled nem közölték -, a tartásdíj egész évre vonatkozóan folyamatosságú kötelezettség.

A fentiek egy laikus hozzászólása voltak.

Nem az anyának megy. Ebben ő is ugyanolyan eltartó mint a férj. Mégegyszer hangsúlyozom ez már nem gyermektartás, hanem rokontartás. Nagykorú gyermekről van szó. Az anya már nem is törvényes képviselő. Példának okáért, ha perelne a leány mindkét szülőnek alperesi oldalon pertársaságban kellene lennie.

Elhiszem ill. elfogadom: Te vagy a jogász! Azért csak annyit, hogy itt a Jogi Fórumban mind ez idáig szülőtartásról-, asszonytartsról- és gyerektartásról lehetett olvasni, így tehát mostantól bővült az ismeretem a rokontartás kifejezéssel. (Haladunk a korban.)

Ugyanakor halkan jegyzem meg: ha a bár már nagykorú, de nem minden esetben "érett felnőtt" egyetemista a saját számlájára kapja a tartásdíjat, akkor könnyen előfordulhat hogy hóközben már egy petákja sincs. ..

Tehát azért valamiféle felnőttebb ember kontrollja csak kellhet ill. kellene a pénz szükséges/indokolt beosztásában.

A fentiek csak mint laikusi közbeszólás.

Ott kellene ülni az anyával a vádlottak padján? Hej, ez az érzés biza megérné, Istenem! Még elképzelni is szép! Köszönöm a válaszokat, eddig erről a fórumról nem tudtam, és nagyon rokonszenves emberekkel kerültem össze.

Az anyának IS ott kellene ülnie a vádlottak padján...

Polgári perben nincsen vádlotak padja.
Bírótól jobbra vagy bírótól balra...