Láthatás / kapcsolattartás

Mondjuk itt Budapesten az általam ismert bírói gyakorlat még nagykorú gyermek esetében sem tekinti elégségesnek az érdemtelenség megállapításához azt, ha a gyermek nem hajlandó az apával tartani a kapcsolatot. Különösen úgy nem, hogy az okokat nem ismerjük. Ha egy 16 éves gyermek nem megy el a kapcsolattartás idejében az apjával, az apa tulajdonképpen semmit nem tud tenni.

Félreértés ne essék, nem értek egyet ezzel a gyakorlattal, de ezt tapasztalom.

9Sziasztok BBetty vagyok!
Azt szeretném tudni, hogy köteles vagyok -e engedélyezni a láthatást az apának a megadott idöpontban, ha többszöri megbeszélés, egyeztetés után sem rendezett körülmények közé viszi a 9 éves fiamat(egy ágyban alszanak hárman, fürdési-tisztálkodási hiányosságok vannak).Nagyon rossz már ez a helyzet, mert egyszerüen nem veszi komolyan amit mondok, amit kérek töle, és nem gondol bele, hogy ezzel a gyermeknek mit árt.
Köszönöm elöre a segitséget!

Ebben az esetben is köteles vagy addig biztosítani a kapcsolattartást, amíg annak megváltoztatásáról a gyámhatóság, vagy a bíróság nem dönt. Ha az elmúlt egy évben bíróság döntött erről, akkor bírósági hatáskör, ha nem, gyámhatósági hatáskör ez. Ha bírósághoz kell fordulnod, kérj ideiglenes intézkedést. Ne a kapcsolattartás megszüntetését kérd, hanem azt, hogy ne vihesse el a gyermeket, hanem a családsegítő szolgálat helységében találkozhasson vele.

BBetty: nem hiszem, hogy nagyon ártana azzal, ha egy ágyban alszik a gyermekével. A gyereknek sokkal jobban árt, ha nem találkozhat az apjával. Ne a kapcsolattartás korlátozását kérd, hanem azt, hogy vizsgálják az apa körülményeit. Ezt kérheted a Gyermekjóléti Szolgálattól és kérheted a jegyzői gyámhatóságtól. Ha a körülmények tényleg veszélyeztetnék a gyermeket, akkor kérd a korlátozást.

betty15: épp most született egy ügyben olyan döntés, hogy érdemtelenség okán a felnőtt koru gyerek részére az apának a továbbiakban nem kellett a tartásdijat fizetnie. A lány kicsi kora óta el volt zárva az apától és az apa ellen volt nevelve, emiatt nem tartotta vele a kapcsolatot felnőttként sem. Szerintem gondolkodj el azon, hogy miért is utálod az apádat. A férfiak kicsit mások mint a nők, nem babusgatják agyon a gyereket, de örülnek annak, ha ott van körülöttük. Nézd meg a Wasaby-t, hátha segit:)

valy79: látatlanban igen nehéz tanácsot adni, tul kevés az info. Azonban önmagában az a tény, hogy a gyermeket bántalmazta, nem biztos, hogy indok a kapcsolattartás szükitésére, attól is függ ugyanis, hogy hogyan bántalmazta. Egy pofont sokan értékelnek ugy, hogy az szükséges rossz. Én ezzel nem értek ugyan egyet, de az egy pofonnál rosszabb, ha a gyermek nem tudja, ki az apja. Baj az, ha a jelenlegi párodat tekinti apjának, ugyanis ha Veled valami történik, nem biztos, hogy a jelenlegi párod fel fogja őt nevelni, valószinübb, hogy az apjához kerül. Ha pedig az apjával nem megfelelő a kapcsolata, az neki dupla törés lesz (elveszit Téged, és olyan helyen kell élnie, ami számára idegen). Márpedig bármikor bárkivel történhet valami. A gyerek viselkedése és az, hogy hogyan éli meg a kapcsolattartást függ attól is, hogy az anya hogyan éli azt meg. Ha Te a hátad közepére nem kívánod, ő is azt fogja tenni, és rémálmai lesznek minden kapcsolattartástól, de nem biztos, hogy az apja miatt, lehet, hogy miattad. Persze előfordulhat az is, hogy tényleg komolyan bántalmaz valaki egy gyermeket. Ez esetben viszont mondd meg a gyerek apjának, hogy ha még egyszer bántja a gyereket, feljelented, és tényleg jelentsd be a gyámhatóságon, ha bántja.

Kovács_Béla_Sándor: A Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint bárki hozzájárulhat a gyermeke örökbefogadásához az örökbefogadók adatainak ismerete nélkül, ha a gyermek még nincs 6 éves és egészséges. Ez esetben a szülői felügyeleti joga megszünik, a szülői felügyeleti jog megszünésével pedig (elviekben) a tartási kötelezettsége is megszünik, mivel a Cstj. szerint a szülői felügyelet körébe esik a tartási kötelezettség is.
Csjt. 75. § (1) A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék.
A családjogi törvény nem tesz feltétellé semmit a nyilatkozat megtételéhez, tehát nem feltétel a gyermek örökbefogadása. Több száz nő "mondott le" eddig a gyermekéről ily módon, azonban a bíróságok igen rosszul viselik, ha mindezt férfi teszi. Jelenleg van egy ilyen per folyamatban, a bíróság első fokon elutasította a tartási kötelezettség megszüntetése iránti kérelmét, azzal az indokkal, hogy a gyermeket nem fogadták örökbe, másodfokon pedig azzal, hogy rájuk nézve nem kötelező erejü a gyámhatósági határozat, tehát szerintük a szülői felügyelet mégsem szünt meg. Meglátjuk mit mond a Legfelsőbb Bíróság, mivel kissé diszkriminatív, hogy nők lemondhatnak, férfiak meg nem.

Kata81: szólj neki, hogy forduljon a gyámhivatalhoz, tegye meg a "lemondó nyilatkozatot" a Csjt. 48. § (2) bekezdése alapján, aztán adja be a biróságra a tartásdij megszüntetése iránti kérelmét, Te meg ne ellenezd a kereseti kérelmét. Hasonló ügyben már született ilyen döntés, az is jogiforumos volt, a bíróság jóváhagyta az egyezséget.

gabicska: kell, a Pk. 284-es állásfoglalás szerint, ami ugyan nem jogszabály, és kissé Alkotmányellenes is szerintem, de még hatályban van (kértem a megsemmisitését, de még nem született döntés). E szerint a gondozó szülő bármikor viheti nyaralni külföldre a gyereket, nem kell hozzá a különélő szülő engedélye, azonban a különélő szülő csak a gondozó szülő hozzájárulásával viheti külföldre (van kivétel, de az most hosszu lenne).

monik: a birság most már 500.000,-Ft-ig terjedhet, és tényleg alkalmatlan az a szülő, aki a másiktól indokolatlanul elzárja a gyereket, de elég szélsőséges álláspontokkal találkozom gyámhivatalnál és biróságoknál egyaránt ebben a kérdésben. Évekig tartó kapcsolattartás akadályozása esetén is igen nehezen helyezik el a különélő szülőnél a gyereket, még olyan esetben is, amikor az anya ellen már folyik a büntetőeljárás a kapcsolattartás akadályozása miatt.

lamencik: nem marasztalnak el konkrétan, ha nincs szabályozva, azonban a biróság szemében rossz ómen. Önmagában az a tény, hogy a gyerek kicsi, ma már nem indokolja, hogy az apa ne vihesse el kapcsolattartásra, sőt, 2006. január 01-től módositották a Gyer-t, ami szerint nem tagadható meg az elvitel joga, ha nem bizonyitott, hogy a különélő szülő veszélyezteti a gyereket. Ezt meg igen nehéz bizonyitani, ráadásul a veszélyeztetés büntetőjogi fogalom, tehát belefuthatsz egy hamis vádba ha sikertelen a bizonyitásod. Tehát ezzel óvatosan. A szoptatási időközökben simán el tudja vinni a gyereket, 13 hónaposan pedig nem árt már elkezdeni rendes étkezésekhez szoktatni a babát. Ez lehet a kapcsolattartás idején pl.

Anyci: mindkettő igazat mondott. Az elviteli jog a különélő szülőre vonatkozik jogszabály szerint, azonban általában a nagyszülőnek is biztositani szokták, főleg, ha az anyának és az apai nagyszülőnek (netán saját szüleinek) rossz a kapcsolatuk egymással. Ilyen esetben különösen indokolatlan az anya jelenlétében történő kapcsolattartás, sőt kimondottan káros a gyerekre. Azonban gyámhivatala válogatja, van amelyik azt mondja, hogy nem engedélyezi, van amelyik azt mondja igen. Ismerni kellene az ügyet, a nagyszülőket. Tény, hogy a gyereknek az a jó, ha mindenkivel, aki a családhoz tartozik jó a kapcsolata és szeretik őt.

RDani: az emailek semmit sem bizonyitanak. Vigyél két tanut, az az egyedüli bizonyiték, de láttam már olyan esetet, amikor az apa két tanut vitt, kihivta a rendőrséget is, a gyámhivatal azonban az anya két tanuját fogadta el. Tapasztalatom szerint sajnos sok esetben előfordul: amit az anya állit azt tényként kezelik, mig az apának mindent bizonyitania kell. Szerencsére vannak igen jó gyámhivatalok is, de sajnos vannak olyanok is, akik szerint nem kötelezettségük a tényállás tisztázása pl. annak ellenőrzése, hogy hogyan lehetséges az, ha egy gyerek minden második héten a kapcsolattartás idejére lesz beteg, és erről orvosi igazolás is van mindig. A Ket. ugyan előirja, hogy köteles a gyámhivatal a tényállást tisztázni, de tapasztalatom szerint az ügyintéző/vezető képzettsége, logikája és intelligenciája dönti el, hogy mi tartozik szerinte a tényállás tisztázás körébe. Ilyenkor csak az segit, ha az apa ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz kiskoru veszélyeztetése miatt, mert vagy az veszélyezteti (sőt sérti a gyermek testi épségét), hogy kéthetente beteg lesz, hiszen ha nincs olyan virus, ami kéthetente kapcsolattartásra támad, nyilvánvalóan valaki szándékosan megbetegiti a gyereket, vagy az, hogy a gyerek mégsem volt beteg, és ez esetben a kapcsolattartást akadályozták (ez esetben felmerül ilyen esetekben az okirathamisitás, hamis tanuzás, hamis tanuzásra felbujtás).

(olvasói kérésre törölve)

tehát a kapcsolattartás újraszabályozását szeretnéd?

A gyermektartás végrehajtását, bj eljárást nem?

(csak hogy lerövidítsük a dolgokat. A történeted emberileg érdekes, de jogi szempontból itt ott irreleváns)

(olvasói kérésre törölve)

Üdv,
érdeklődnék, hogy ha újra szeretném szabályoztatni a láthatást, mit kell tennem? Kell hozzá ügyvéd, vagy magam is beadhatom, illetve lesz tárgyalás, vagy csak döntés születik?
A heti 2×-i láthatást szeretném lecsökkenteni heti 1×-re. Az apa havonta jelentkezik, mielőtt megkövezne valaki...
Milyen esélyeim vannak a számomra kedvező döntés megszületésére?
köszönöm a válaszokat!

2 éven belül bírósághoz, 2 éven túl a gyámhatósághoz kell fordulni, nincs kötelező jogi képviselet. Az esélyeket talán majd a szakvélemény birtokában lehet megbecsülni, tárgyalás lesz.

Zoltán GYörgy
Örülnék neki ha felfednéd ki vagy, mivel az e-mail címemben ne szerepel a nevem.Nem túlzás ez egy kicsit?

Kedves Fórumozók!
Először is: Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a lapra!!!
Segítő válaszokat a következőkhöz várnék:
Élettársi kapcsolatból léptem ki a kisfiammal. Mivel a láthatással-kapcsolattartással problémák voltak - Bírósághoz fordultam. Ítélet nemrég született. Az exem azonban nem hajlandó az időszakos kapcsolattartásra (pl. nyári szünet) - azt mondja rá: Neki nem kell!!! A folyamatossal (kéthetenkéntivel) azonban él.
Kérdéseim a következők:
Az ítéletben lefektetett kapcsolattartás megtartása kötelező érvényű-e? Vagy csak élhet vele, ha éppen kedve van hozzá? Joga van ahhoz, hogy megválogassa, hogy neki melyik kényelmesebb és azzal él? A többit meg oldjam meg, ahogy tudom?
Csak mert akkor nem sokra mentem az ítélettel...
A másik pedig, hogy állandó vita van abból, hogy milyen ruhákat pakoljak oda a gyereknek. Köteles vagyok a gyerekkel ruhatárat adni? Aztán meg mosni? stb.
Megköszönném a segítő vagy kiokosító válaszokat... :)

mindfoglalt:
A kisfiút a bíróság nálad helyezte el, tehát alapból az év 365 napján neked kell gondoskodni róla. Kötelező erővel nem lehet rátukmálni a szünidő tartamára - hogy némi szabadságod legyen. Ha csak két hetente hajlandó elvinni akkor ennyi a kapcsolattartás, van aki még ennyivel sem él...

Annyi ruhát vagy köteles bepakolni amennyi a távol töltött időre kellően elegendő bármely helyzetre, helyszínre. (Ha kevesli, vegyen neki a tartásdíjon felül!...)

Én csak mint laikus hozzászóló.

És annyit még, hogy javaslom olvassad vissza az ezen témában előzőekben folytatott levélváltásokat - sok hasznos dolog tudható meg.

Köszönöm a választ :)
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy - az apuka hozzáállásából megítélve - nálunk is csökkenni fog még ez a kevéske kapcsolattartás is. Csak azt nem tudom elfogadni, hogy neki vannak választható dolgai, de ami nekem elő van írva, az meg kötelező. Ha neki nincs kedve a nyári szünetben előírt kapcsolattartásra, akkor az rendben van. Az, hogy én hogy oldom meg emiatt az egész nyarat, az már az én felelősségem és dolgom teljes mértékben. Ja, és folyamatosan azt hallgatom, hogy így meg úgy imádja a gyerekét. Érdekes, ha ezért szabit kellene kivennie a nyáron, akkor mégsem imádja a gyereket annyira, hogy megtegye érte. Azonban a horgászatokra és haverokra mindig tud kivenni szabit. Aztán meg azt hallgatom, hogy feljelent, mert sokat van a szüleimnél a gyerkőc. Hát ez rendjén van? Csak egy kis szerevezést igényelne a részéről, és még enyje-benyje sem jár érte, hogy nem törtekszik a max. kapcsolattartásra? A gyerek szereti őt, szeretne vele lenni. Én meg hazudozzak, hogy miért nem viszi az apja? Csak, hogy ne hangoljam ellene? (mert akkor ismét engem marasztalnak el)
Hozzáteszem, imádom a kisfiamat, megoldok mindent!!!

Mindfoglalt: át kellene gondolnod, mi jelent a felelősség. Elérted, hogy a bíróság nálad helyezze el a gyereket, tehát az apa kapcsolattartó szülővé vált. Lehetett volna másképp is: megegyezhettél volna az apával a gyerek közös nevelésében.
Egyáltalán nem kellene azzal foglalkoznod, mit csinál, vagy mit nem csinál a gyereked apja. Hidd el neki, hogy imádja a gyerekét és könnyítsd meg számára a kapcsolattartást azzal, hogy nem kicsinyeskedsz (például a gyerek hazahozott szennyesének kimosásáról szót sem ejtesz, csak kimosod és kész), nem avatkozol bele, hogy logopédiáznak vagy nem, amikor együtt vannak.
Gondold át, mire és kinek lenne jó, ha ejnye-bejnye járna az apának, ha nem viszi el hosszabb időre a gyereket.
Általában gondolkozz el rajta, mi jó a gyereknek, mert az biztos nem, hogy a saját elrendezetlen dolgaidat rávetíted.

monalisa1 és pappa: Õszintén szólva nagyon nem tetszettek a válaszaitok.
Talán nem véletlen kerültek bele az ítéletemben a következők:
A kapcsolattartási joggal való VISSZAÉLÉSnek minősül, ha az alperes - különélő szülő - nem a szabályozásnak megfelelően él a kapcsolattartás jogával.
A Csjt. 92.§ (1) bekezdése szerint a gyermekétől különélő szülő joga ÉS KÖTELESSÉGE, hogy gyermekével kapcsolatot tartson, vele rendszresen érintkezzen.
A bíróság álláspontja szerint a gyermek érdekét alapvetően a minél folyamatosabb, rendszeres érintkezés, kapcsolattartás biztosítja a különélő szülővel, ugyanez a különélő szülő alapvető joga ÉS KÖTELESSÉGE IS.
Az alperes KÖTELESSÉGE biztosítani azt, hogy az egyes kapcsolattartások során a gyermek ELLÁTÁSÁT, GONDOSKODÁSÁT miként biztosítja.
A kapcsolattartás célja hogy a gyermek és a szülő közötti családi kapcsolatot fenntartsa, továbbá az arra jogosult szülő a gyermek fejlődését, nevelését folyamatosan figyelemmel kísérje, TÕLE TELHETÕEN ELÕSEGÍTSE.

Lehet hogy már a házasságkötés előtt is egy pecárgató, sörözgető volt inkább, mint később gyermeket érett (?) gondolkodással és felelőséggel vállalni tudó fiatalember.

Jól döntöttél amikor hozzá mentel?
Nem hiszem, lévén később elváltatok...

Az hogy a bíróság az itéletben a "kötelesség" szót alkalmazta az alperessel szemben - sablon szöveg.

És ha nem végzi a kötelességét példásan az apa akkor mit tehetsz: tán kéred a kapcsolattartás megtiltását?...

Nézd, egy nő elsősorban önön magának szüli azt a gyereket (!), tehát ismétlem: az év 365 napján alapvetően az ő dolga- gondja törődni vele, gondoskodni róla.

Persze, ettől függetlenül gondolkodhatna másként is az exed.

„Nézd, egy nő elsősorban önön magának szüli azt a gyereket (!), tehát ismétlem: az év 365 napján alapvetően az ő dolga- gondja törődni vele, gondoskodni róla. ”

gratulálok! NEM SEMMI!!!!

Hááát.... nem tudom hol tartanánk, ha mindenki így gondolkozna...
Bár már így is elég gázos ez a világ...
Most már tudom miért!

Monalisa!

Apukák, csak tenyészcsődörök???
Ezért küzdünk??? Köszönöm a megértést és az őszinte mondatod!

nem hinném, hogy ez lett volna Monalisa mondanivalója.

Én speciel megpróbálom magamra venni: a gyereket magamnak csinálom :)
ha rám marad, nem panaszkodom, hanem örülök neki.

Úgy látom nagyon nem sikerült megértetnem magam...

Szerintem az igazság valahol félúton van. Az teljesen természetes, hogy egy jó szülő a lehető legjobbat akarja a gyermekének. A gyermek - ill. egészséges testi-lelki-szellemi fejlődése - számára létfontosságú, hogy a másik szülőjével is tartsa a kapcsolatot (tehát azzal, akinél nem helyezték el). Vagyis egy jó szülő szorgalmazza azt, hogy a gyermek a másik szülőjével is - lehetőleg minél sűrűbben - találkozni tudjon. A másik oldalról viszont nem hiszek abban, hogy bárkit is a jog eszközeivel (nevezetesen szankcionálással) jó szülővé lehetne nevelni.

Mert lehet, hogy egy esetleges szankcióval fenyegetettség terhe alatt sűrűbben járna a gyerekhez (illetve vinné magához), de igen valószínűnek tartom, hogy ettől még ez a láthatás csak amolyan "kényszerláthatás" lenne, aminek csak a gyerek inná meg a levét; hiszen ha valaki saját érzelmeitől vezérelve, saját akaratából (ill. ennek hiánya folytán) még a szülővel szemben támasztott minimum-követelményeknek is képtelen megfelelni, akkor egy szankcionálási rendszer is legfeljebb csak a szülöi kötelességek teljesítése látszatának szintjéig lehet hatásos. Attól biztos nem lesz jobb apa valaki, ha bírságolják.

Monalisa1 szerintem csak azt akarta kifejezni, hogy ha egy nőnek egy ilyen férfihoz van "szerencséje", akkor az szinte teljesen mindegy, hogy élettársi kapcsolat, házasság (vagy volt élettársi kapcsolat, volt házasság) áll fenn a felek között: a nő azt a gyereket bizony magának szülte, és az élettársától/férjétől/exétől a gyakorlati megvalósulás szintjén sokkal többet nem várhat el, mint hogy a férfi anyagilag hozzájárul a gyerek felneveléséhez.

És elég ezt a családjogi fórumrészt megnézni ahhoz, hogy bárki számára világos legyen, hogy rengeteg olyan nő van, aki bizony magának szülte a gyerekét, gyerekeit, ... akkor is, ha - a gyerek érdekében - kézzel-lábbal tiltakozik ezen helyzet ellen.

Ha az ember már vezetett 50-100 órát: onnantól a vilás legegyszerűbb dolga az autóvezetés. Mégis egy komplex vizsgarendszernek megfelelés és jogosítvány kell hozzá. Gyereket csinálni viszont jogosítvány nélkül is lehet, és ez a helyzet a jövőben sem fog változni. Marad annyi, hogy az ember a lehető legalaposabban megpróbálja megválogatni, hogy kit is akar a jövendő gyereke apjának/anyjának. Mert az, hogy ki a gondos és jó szülő: az igazából már egyfajta fogantatás előtti körültekintést is feltételez. A jog meg gondos szülővé nevelni senkit nem tud, mert vályogházra 10 emeletet felhúzni nem lehet.

Továbbra is tartom, hogy vannak nők akik TÉNYLEG maguknak szülnek gyereket, mert AKAR egyet, de a párkapcsolata valahogy nem jön össze...

És vannak olyan szerencsétlen sorsú anyák akiknek többszörösen fogyatékos a gyereke, és az év 365 napján TÉNYLEGESEN gondoskodni kell a SZERETETT gyermekről. És évtizedeken keresztül, egyetlen nap lazítás lehetősége nélkül!

Te pedig, kedves mindfoglalt, felróvod az ex-ednek, hogy nem vállalja be a nyár két/három hónapjára akár csak egy hétre sem - ez az ő dolga, lelkiismerete...

Én valahogy azt olvasom ki bejelentkező soraidból: 06.19. 00:13:12, hogy azon kívül hogy a gyereket nem viszi nyaralni stb., leginkább a saját szabadidőd meg nem valósulása a problémád...

A kezedben lévő bírói itéletben az apára nézve a "kötelező" kifejezés nem kikényszeríthető., az az itélet csak rádorgál az apára, különösebb következmények nélkül.

Miért is?
Mert 1. a tartásdíjat fizeti, 2 a kapcsolattartást két hetente biztosítja. Tehát úgy nagy általánosságban mondhatni minden rendben.

Jut eszembe: nem egy olyan szálloda van ahol a 4 és/vagy 6 éven aluli gyereket ingyen vagy féláron fogadnak, de 12 éven aluli is kap töb-kevesebb kedvezményt.

Ha nem viszi el az ex-ed, vidd el te nyaralni a gyermekedet! Legfeljebb erre az időre kérj tőle "megnövekedett" költségek címén némi többlet apanást arra a hónapra.

És vélem némi kimozdulás otthonról neked is jól esne, hát még ha ez közös nyaralásod a gyerkőccel. Tehát ha módodban áll áldozz a pénzedből - igaz, mosni ez idő alatt is csak neked fog kelleni...

Kedves Monalisa1!
Még nem is "ismersz "és máris kialakítottál rólam egy véleményt... Kicsit sértő gúny érződik soraidból...
Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák...
Ugye te nem a jogi hozzáértésed miatt vagy itt?