Apa jogai??

Kitty K topiknyitó üzenetéhez hasonló helyzet alakult ki nálunk is, annyi különbséggel, hogy a gyerek gyakorlatilag teljes nyáron nálam van (jún. 1-től mostanáig 39 napot nálam volt, 9-et nála), az anyja csak a pénzért jön, nagyvilági életet él (görög nyaralás stb.)
Júniusban arra hivatkozott hogy dolgozik, ezért nem tud foglalkozni a gyerekkel, de júliusban szabadságon van, a gyerek mégis nálam van.

Azért azt is mérlegelni kell, ha egy apa viszi el önhatalmúlag a gyereket magával, azt a bíróság sokkal súlyosabbnak veszi, mintha ugyanezt az anya tenné. Különösen ha meggátolod, hogy kapcsolatot tartson vele. Ha elviszed, semmi nem gátolja meg az anyát, hogy visszavigye magával. Ha nem akarja elvinni a gyereket magához, vagy nem kér ideiglenes intézkedést, akkor nagyon jó előnyökkel indulhatsz a gyermekelhelyezés terén. Az tuti, hogy amire a gyermekelhelyezésnek vége lesz és nincs köztetek megállapodás közben, el fog telni szerintem 2 év legalább. Mit gondolsz hogy kihez fog jobban ragaszkodni ennyi idő után a gyerek???? Arról nem is beszélve, hogy nem szívesen veszi ki a bíróság abból a környezetből ahol van a gyerek.

Nálunk is ez a helyzet, hiába hozta ki a pszichológus, hogy mint apa alkalmasabb vagyok a gyerek nevelésére, a folyamatosság elve a feleség mellett szól, aki igaz hogy elzárt jó időre a gyerektől de most mégis vele van. És én sem tudom így 2 év távlatából bizonyítani, hogy ezelőtt 2 évvel hozzám ragaszkodott jobban a gyerek.
Persze én nem vagyok ügyvéd, csak egy jól meghurcolt apa, vedd így ahogy elmondtam. És ha meg akarod magad óvni az álmatlan éjszakáktól, most gondolkozz amíg még lehet és vidd végig ahogyan döntöttél és ne sajnáld ügyvédre a pénzt. Ja és még annyit, hogy azért sok apáról hallottam akinél elhelyezték a gyereket....

Cvb 56

Hát, én a helyedben nem várnám meg, amíg az anya elviszi a gyeremeket.
Inkább költözz el Te a gyermekkel!

Kiegészítés az előző hozzászólásomhoz:
Sokan azt mondják rám hiszekény vagyok, mert bízok az emberekben.
7 éven át minden pénzügyet az élettársam kezelt, ez azt jelenti, hogy ő megmondta mire mennyit költött és én ennek a felét kifizettem neki anélkül hogy bárminek is utánanéztem volna. Mindamellett a családi pótlékot ő vette fel és sehova nem volt beszámítva, azt is úgy kezelte mint a saját pénzét. 7 év után kezdődtek a problémák, amikor kiderült, hogy a gyermekünk számára takarékban gyűjtött pénzt is elköltöttte önmagára és miután ez kiderült és beszéltünk róla, még akkor sem volt hajlandó visszafizetni. Véletlenül derült ki az is, hogy amikor a villanyáram egyenleg rendezésnél kaptunk vissza pénzt, azt is eltette.
És még folytathatnám sokáig ...

Harmadik próbálkozásom, mivel a másodiknál amikor az utolsó mondatot írtam, elment az áram.
Tehát hasonló problémám van mint a topic megnyitójának, bár mi még együtt élünk, de éppen attól tartok, hogyha különválnánk, a gyermek nem kapna semmit.
Néhány információ, hogy mire is alapozom ezt:
Élettársammal állandó veszekedés származik abból, ha gyermekünknek valamit vásárolni kell. Mindamellett, hogy ő jobban keres mint én, ilyen helyzetben mindig anyagi nehézségekre hivatkozik. Nem értem ha nekem nem okoz gondot hogy a 80ezres fizetésemből a fiamra költsek, neki miért okoz ez gondot a 120-130ezres fizetéséből.
Egy konkrét példa:
Gyermekünknek cipőt kellett vásárolni, ami végülis 2600 Ft-ba került, tehát 1300 Ft fejenként. Õ elképzelhetetlennek tartotta hogy ő ezt az 1300 Ft-ot erre szánja, azt mondta, ez túl nagy anyagi teher számára. Következő héten 80.000 Ft-ért márkás robogót vásárolt magának, ami természetesen csak az övé, más rá sem nézhet. És azért kellett neki ezt megvennie, mert ahogy mondta többször is, ő nem égeti magát babettával, ami már megvan és használhatta volna ő is.
Idén megjárta Görögországot, egyedül elment az állatkertbe. Gyermekem akkor volt utoljára valahol, amikor még én el tudtam vinni. Azóta csak az édesanyja éli nagymenő életét. Ahogy mondani szokta"Én már megengedhetem magamnak". Csak úgy látszik azt nem engedheti meg magának, hogy a gyermekére költsön, igaz azt is kijelentette, az ő pénzével azt csinál amit akar, senkinek semmi köze hozzá. Valamint azt is mondta, a pénz akkor jó, ha el van költve, mert akkor van látszata. Ez természetesen csak olyan dolgokra vonatkozik, amikre aztán kijelentheti hogy az övé és senki másnak semmi öröme benne csak neki.
Újabban azzal fenyegetőzik hhogy elmegy és viszi a gyereket. Õ is tisztában van azzal, hogy miindenem a fiam és ezt használja fel aarra hogy zsaroljon. Mert ha nem az van amit ő akar, akkor elmegy.
Rágondolni sem merek, mi lenne a gyermekemmel, ha az anyja egyedül, minden kontroll nélkül nevelné, mit kapna vajon?
Ezért a gyermek érdekében kénytelen vagyok tűrni, hiszen így azért némi kontrollt jelentek számára, másrészt tudom azt, hogy amit a gyermekemnek adok, az tényleg az övé lesz.
Kérdésem az lenne, létezik-e valamilyen megoldás erre a problémára. Sajnos úgy tudom, döntő többségben az anyának ítélik a gyermeket és jelen helyzetben tény, hogy a munkabeosztásából adódóan jobban el tudja(ná) látni, mivel én teljesen rendszertelenül 2 műszakban hol éjjel, hol nappal dolgozom + hétvégén is. Mindemellett az utóbbi 10 évet munka mellett tanulással töltöttem, 3 szakmát, 2 nyelvvizsgát szereztem. A gyermek fejlődése szempontjából sem lenne jó ha az édesanyja nevelné, nem igazán tudná segíteni a tanulásban.
Köszönöm megtisztelő válaszukat.

OFF
Elküldés előtt érdemes kimásolni (kijelölés aztán ctr+c) a hosszabb hozzászólásokat, mert mostanában gyakori, hogy elvész a kíbertérben.
ON

Az előbb írtam egy hozzászólást, ami nyomtalanul eltűnt. Pedig nem kis munkámba került és nem biztos hogy mégegyszer úgy le tudnám írni.

?

A gyermekelhelyezés megváltoztatását csak akkor lehet kérni, ha a másik szülő alkalmatlan a nevelésre. Megváltoztatásnál tehát már nem elég az, hogy a megváltoztatást kérő szülő alkalmasabb. A gyermektartást az a szülő, akinél a gyermek van, a belátása szerint használja fel. HA a gyermek nélkülözésnek van kitéve, az már egy ok lehet az elhelyezés megváltoztatására, vagy arra, hogy a gyámhatóság közbelépjen, de önmagában az, hogy a tartásdíjat fizető szülő szerint a tartásdíj nem a legjobban van elköltve, nem.

14 éves kortól általában, de meg lehet hallgatni fiatalabb korban is.

Még egy kérdésem is lenne.
A gyermek hány éves korától számít döntőképesnek ahhoz, hogy tudja, valójában melyik szülővel szeretne élni?

Sziasztok

Közeli barátok történetét szeretném felírni, majd tanácsot kérni.
Az apának van két gyermeke a volt feleségétől.
Jelenleg is van felesége, és az új asszonytól egy gyermeke is.
A másik két gyermekétől 400km-re élnek.
A gyermektartást rendesen, tisztességesen fizeti.
Azonban, visszajutott a fülébe, hogy a tartásdíj nem a gyermekek részére van költve.
A kérdésem:
Egy apát ebben az esetmben milyen jogok illetik meg?
Kérvényezhetné-e a gyermekeket felügyelet alá?
Azt a pénzösszeget, melyet havi rendszerességgel juttat nekik, hogy tudná bebiztosítani, hogy valóban a gyermekek érdekeit szolgálja?