a végrehajtás rendszerének átalakításáról

Az okejtésed arra alapul, hogy a végrehajtás önköltsége sok.
Csakhogy ez nem igaz!
Látom figyelmen kívül hagyod amit korábban a "3 változós képletről" írtam...

Van, persze. Az egyszerűséget nem véletlenül hoztam fel: aki még nem dolgozott végrehajtásban, fel nem foghatja, mitől olyan drága az. A végrehajtó jövedelme apró töredéke annak, amibe maga a végrehajtás kerül.
Ha állami kézbe kerül a végrehajtás, ezeket a költségeket az állam nem fogja tudni kigazdálkodni, és a végrehajtás a törvényszéki végrehajtók jelenlegi szintjén fog menni, ami nagyjából a nullával egyenlő. Ez nem lehet a cél.
Ha viszont továbbra is az adósokkal kell a végrehajtást megfizettetni, az kellemetlen, sőt kínos, sőt terhes lesz az államnak-kormánynak-igazságügynek, amire minden épeszű politikus (ha létezik ilyen) azt mondaná, hogy akkor inkább legyen kiszervezve a végrehajtás, és égjen inkább az önálló végrehajtók pofája a magas díjak miatt.
Ha pedig valaki a kiszervezett végrehajtást támadja, mondván, hogy több állami kontroll kell, akkor ott van a Répási beidézett válasza - mert az a válasz.

:))) ugyan gerbera! nem gondolhatod, hogy meg tudsz bántani...

szóval komolyra fordítva, van valami érdemlésre méltó gondolatod?

„Nem irigység, hanem egyszerű...”

A végrehajtó díjazásának vitatását kétféle dolog motiválhatja: vagy az irigység, vagy az eccerűség. Nincs harmadik ok. Úgy látom, te már válaszottál.

A példában a végrehajtó effektív munka nélkül gazdagodik. (igen, ez baj...)

Jelen korban a felborult megállapodások utáni új megállapodások időszakát éljük. (felesleges olyat követelni az adóstól amit soha életében nem fog tudni teljesíteni...)

Azonban a vh költség ellenirányban hat. (igen, ez baj...)

A vh költségek rendszere és mértéke 2001-es szabályzás.
(jellemzően ügyértékkel progresszív)

Akkoriban 3 változó szerint kalkulálták a végrehajtók "tisztes megélhetést" biztosítását:

• végrehajtói kinevezésének db száma
• végrehajtási ügyek db száma
• általános ügyérték

Nos, a háromból kettő több tízszeresére nőtt, miáltal a végrehajtói jövedelmek a sztratoszférába emelkedtek.
(a matek szerint...)

Nem irigység, hanem egyszerű praktikum mondatja velem: nem erre van szükség, hanem az új egyezségekre, melyek a vh kérőnek a legnagyobb térülést és az adós "szabadulásának" optimalizálását tűzik célul.

Lassan mondom: a nagy vh költség mindenkinek rossz! (a végrehajtókat kivéve...)

Ez nem egyedi eset, sőt, akár hétköznapinak is mondható.

Amit te kitaláltál, azért nem lehetséges, mert akkor minden végrehajtás úgy fog befejeződni, hogy a(z állami) végrehajtó elvégzi a szükséges munkát, felkutatja az adós vagyonát, végrehajtás alá vonja, kikényszeríti a teljesítést, amit az adós kifizet a vh-kérőnek, aki bejelenti a végrehajtónak, hogy köszöni szépen a tevékenységét, és viszont látásra. A Vht. 34. § (5) azért van, hogy a végrehajtási költség is behajtható maradjon, és ne gondold, hogy majd pont állambácsi fogja azt annyiban hagyni.

„Te tudod miként fejeződött be?”

Nyilván nem végrehajtási kifogással, meg a végrehajtó elmarasztalásával, ugye? Valószínűleg megegyezett az új vh-kérő a végrehajtóval, de hogy ingyé' nem lett kiengedve az ingatlan, az szinte biztos.

érdekes, Te tudod miként fejeződött be? ott voltál? akkor halljuk...

Persze ez a dolog nem így fejeződött be, ezért a végét is le kellett volna írnod.

Látom, csak a lényeg kerüli el a figyelmeteket...
A végrehajtási rendszert azért kell állami szektorba vonni, hogy a jutalékos rendszertől, a végrehajtók magas jövedelmétől (mely éket ver vh kérő és adós új megállapodása közé) mentesíthető legyen.

Ím egy példa (megtörtént eset):
Megtörtént eset:
Anyának és felnőtt fiának külön külön ingatlana van, mindketten önálló háztartásban élnek.
Az anya pénzügyi válságba került, a zálogjogosult bank kérte a végrehajtást.
A fiú mikor erről értesült, - hogy mentse az anyját - a saját, tehermentes lakására vett fel kölcsönt és a pénzből – némi alkudozást követően - megvette az anyjával szembeni követelést, így az a szokatlan helyzet állt elő, (a jogutódlást követően) hogy a gyerek lett a végrehajtást kérő az adós anyjával szemben.
El is ment az eljáró végrehajtóhoz, hogy – nagy boldogan – közölje vele, ő nem kéri a zálogjog érvényesítését, a végrehajtó szüntesse meg az eljárást.
A végrehajtó (széles vigyorral a képén), először megköszönte, hogy megkímélik az elvégzendő munkától, majd kijelentette, hogy adjanak neki 1,7 mft „munkadíj+behajtási jutalékot” különben árverezi az anya lakását...

Nekem ebből a spotból éppen az ellenkezője jött le, mint a közlőnek, sehol nem látom a "se köpni se nyelni" szindrómát.

Patyi a végrehajtói konferencián nagyon kemény volt, igazi bicskanyitogatós hangulatot sikerült teremtenie. Ezzel szemben a Répási válasza és a szavazás eredménye már korántsem tükrözi a néhány héttel ezelőtti feszült viszonyt. Egyértelmű, hogy a normalizálódott kommunkációnak köszönhetően, a számok és a tények tükrében a Patyi-féle irány megváltozott, és - néhány melléktörekvés mellett - az maradt a főtörekvés, hogy a végrehajtók is legyenek doktorok. Egyébként eszük ágában sincs államosítani vagy mást tenni a végrehajtással, de nem is nagyon tehetik meg, mivel kb. 2 évre megbénulna a végrehajtás, majd pedig az 1994-es szinten folytatódna, ha ezt meglépnék, nem beszélve a tízmilliárdokról, amibe mindez kerülne.

A dr. honatya pedig jobban tenné, ha a parlamenti felszólalásait nem a kurucinfón közzétett hamisítványokra alapozná, mert ez mindenek előtt őt és a doktorátusát minősíti, majd a frakcióját és pártját és annak híveit és választóit, legvégül pedig azt az eszmét, amit képvisel. És ez most nem dicséret volt.

Gyerünk vissza az 1989-es időszakra. A végrehajtói munka elenyésző volt. Nem igazán volt magán tulajdon, nem igazán volt mit végrehajtani. Mivel teljes foglalkoztatás volt ezért a munkabérből lehetett végrehajtani azt a kevés OTP tartozást.
A végrehajtók ezért un. sportállást töltöttek be. Vették fel a fizetést semmire. Mikor az 1994-es törvénnyel ez már nagyon jól fizető helyzet volt, ezért a jogilag képzetlen emberek hipp-hopp több milliós jövedelemre tettek szert.
Rájött közben a jogalkotás, hogy kellene jogi tudás ehhez a tevékenységhez, így előírta. Annyira nem volt bátor, hogy azt mondja ki, hogy mostantól csak jogvégzett lehet végrehajtó, hanem meghagyta az eddigieket. Pozitívum, hogy a mostani végrehajtók sorra iskolázzák be gyermekeiket a jogi egyetemre.

Ja, és ez az okos ember is dr. Újabb adalék ahhoz, hogy mit fog segíteni a helyzeten a jogi végzettség kötelező előírása.

Egyébként pedig el kellene dönteni, hogy akkor most a végrehajtás az adósokat kivégző "vágóhíd", vagy a végrehajtást kérők érdekeit semmibevevő, erélytelen és eredménytelen szarság. A két álláspontot egyszerre képviselni komoly tudathasadás nélkül nem lehet.

Már a kérdés is demagóg marhaság. Eddig azt hittem csak vicc, hogy "az se igaz, amit kérdez".

Dr Staudt Gábor parlamenti interpellációja lényeges kérdést boncolgat.
A Fidesz (Répássy) "köpni, nyelni" nem tud...