Hogyan hivatkozható az elévülés?

A fizetési meghagyás elleni ellentmondás kritériumait nem a magyar értelmező szótár határozza meg, hanem a hatályos joganyag. Ha a jogban annyira számítana a nyelvtan, akkor valaki "felé" fennálló tartozások nem lennének érvényesíthetők, mert mi az, hogy "felé"?
A bírósági eljárás nyelve ugyan a magyar, de a nyelv nem ismerete vagy rosszul tudása miatt senkinek még a haja szála sem görbülhet meg. Ez nem zárja ki, hogy nem szabad szépen és helyesen fogalmazni a bírósági eljárásban, de egyáltalán nem alapkövetelmény (ugyanakkor nem is hátrány). Ugyanígy az "ellentmondás" szó definitív értelmezése sem támaszthat kételyt senkiben, hogy ellentmondással igenis meg lehet támadni egy elévült követelés érvényesítés iránti szándékát.

Köszönöm az észrevételeidet!

Ha nem terhes számodra, lenne még valami...

• Az "elévülési kifogás" és a meghagyásos eljárásban előadható "ellentmondás" viszonya

A Pp.229.§ (1) szerint "A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódjait is – egymás ellen új keresetet indítsanak vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék."
A fizetési meghagyásról szóló törvény a kötelezett részéről történő jogorvoslat lehetőségeként egyedül, az "ellentmondást" biztosítja.
A fogalom, „ellentmondás” értelmezése:
„Két egymást kölcsönösen föltevő és kizáró jelenség olyan viszonya, amelyben az egyik fogalom vagy ítélet tagadja azt, amit a másik állít.”
Amennyiben a fizetési meghagyásban nincs elévültségre vonatkozó tényállítás, úgy tagadni sem lehet azt! Azt állítom, hogy csak olyasmit lehet tagadni, ami állításként már elhangzott!
A fizetési meghagyásban azért nincs az elévültségre történő utalás, mert ha lenne, úgy az eljárás során hivatalból is figyelembe veendő kellene hogy legyen és ennek következtében sérülne a Jogosultnak a követeléshez való alanyi joga.
Az alanyi jog pedig - a Jogalkotó szándéka szerint – akkor is megmarad, ha a követelés amúgy elévült.
Az alanyi jog pedig - a Jogalkotó szándéka szerint – akkor is megmarad, ha a követelés amúgy elévült.
(emiatt nem lehet "visszakérni" az elévült követelésre történt korábbi teljesítést!)
A helyzet az, hogy az elévülési kifogást azért lehet a meghagyásos eljáráson kívül felhozni, mert olyan tényalapra támaszkodik, amely még szóba sem került az eddigi eljárásokban.

„miért van benne a „jogviszony létrejötte” meg a „követelés lejárata” rubrika?”

A jogviszony létrejötte a szerződéskötés időpontja. Mivel elévülni csak a követelés tud, a jogviszony nem, ezért itt akár húsz évvel ezelőtti időpont is állhat, annak akkor sincs jelentősége. Ha közben el is évült, a jogviszony fennmaradt, és ha a végrehajtandó követelést végrehajtandó határozat az egyébként folyamatosan fennálló jogviszony jogcíménél fogva keletkeztette, akkor ez utólag aligha vitatható.
A követelés lejárta számomra nehezen értelmezhető fogalom, mert ha egy követelés fennáll, akkor mitől lenne lejárt? A követelésnek esedékessége van, meg teljesítési határidő, ami eltelt, de a "lejárat" egy nagyon képlékenyen értelmezhető elnevezés. Valószínűleg a fizetési határidőt kell alatta érteni. Egyáltalán: kötelező ezt a rubrikát kitölteni? És ha ott is van a lejárat ideje: az is lehet 15 évvel ezelőtti, és egyáltalán nem biztos, hogy elévült.
Ha pedig ezek az adatok egy vh-lapon szerepelnek, ugyan mit számít, mikori dátumok vannak rajta? Jogerős és végrehajtható. Innentől inkább a követelés beazonosítására jók ezek az adatok, hátha emlékszik még az adós, kitől vett fel 6 évvel ezelőtt 3 millió Ft kölcsönt. Hát nem szoktak emlékezni, még a kölcsönadó nevére sem.

Mondjuk a Ptk. a követelés elévülésének megkezdését a 6.22.§ alatt, míg a megszakító történéseket a 6.25.§-ben taglalja.
„c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott”
(ez pl. a 6.25.§-ban van...)

Köszönöm, értem! (eddig ez volt a legmeggyőzőbb magyarázat...)
Amennyiben a követelés „levetkezi” a múltját és új életet él, valóban helyre áll a koherencia...
Persze én szeretnék mást hinni, de ez nem kívánságműsor...
A végrehajtási lap mondjuk megtartja a követelés jogcímét de hát ez érthető, hisz ahhoz még - a vh eljárásban is – kapcsolódnak joghatások. (pl. épp az elévülés)
No, de miért van benne a „jogviszony létrejötte” meg a „követelés lejárata” rubrika? (7.pont)

A 2. pontbeli rögeszméddel nekem csak az a bajom, hogy a végrehajtandó követelést nem az (elévült) előzmény keletkezteti, hanem a jogerős végrehajtandó határozat. K. mindegy, hogy az a követlés korábban elévült, vagy jogtalan, vagy eleve létre sem jött (mert ilyen is létezik), ha a végrehajtandó határozat szerint létezik, mitöbb, végre is hajtható.
Az elévült követelést ugyanúgy vitatni kell a bíróság előtt, mint a jogtalan vagy eleve létre sem jött követelést, különben a végrehajtandó határozat (nevezzük nevén: fizetési meghagyás) keletkezteti azt, akár tetszik, akár nem, és utólag ez már nem támadható sikerrel.

Köszönöm a figyelmeteket!

A kérdés pusztán jogelméleti...

Amennyiben igaz a 4 axióma, úgy a bevett joggyakorlat nem koherens!

Az ajánlatotok (nem vagyok hülye, én is a kisebb ellenállás felé mozdulok) jó persze de a jogi anomáliát nem oldja meg. (gerbera jól látja, belefut a 2-be)

Na de jó ez így...?

Azt írja, az is eltelt már.

Ügyes!
A Vht. 41. § útján elismerteted a vh-kérővel az elévülést. Ha nem ismeri el, végrehajtás megszüntetése iránti pert kell indítani. A perben természetesen előadhatod a 2. pontbeli ötletedet, miszerint egy követelés nem évülhet el kétszer, de csak akkor javaslom, ha minden áron akadályt akarsz gördíteni az egyébként sikerrel kecsegtető indítvány útjába.

Majd ha végrehajtási cselekmény nélkül eltelik az elévülési idő, akkor hivatkozhatsz rá.

A tudományos gondolkodás metódusa, előbb axiómákat állít fel, majd azokra épített a logikus okfejtéssel következtet a tényekre...
Alapvetések:

1.) A követelés, azt kiváltó cselekmények nélkül, objektív körülmény (késedelembe esés) hatására kezdődik meg és szintén objektív körülmény (időmúlás) hatására teljesül be.

2.) A követelés csak egyszer tud elévülni, amennyiben ez már egyszer bekövetkezett, úgy befejezett dologként kell tekinteni rá, újból elévülni tehát már nem tud.

3.) Idézet a Vht.-ból:„57.§ (1)A végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el.”

4.) Pénzkövetelésre vonatkozó elévülhetetlen (örök életű) végrehajtási jog nem létezik.

… és most a kérdés:

A múltban már eltelt az elévüléshez szükséges idő, azonban az fmhtv szerinti „ellentmondás” lehetőségével nem éltem.
Azonban most a végrehajtási szakban, két végrehajtási cselekmény közt is eltelt az elévüléshez szükséges időtartam...

Tehát mit és hogyan tegyek ahhoz, hogy az elévültség joghatását érvényre juttassam?