ObudaFan
2011.05.30. 20:51
„Ez azonban nem zárja ki, hogy eredmény is legyen egyben,”
Jaj, Istenem. Na, tényleg én vagyok a hülye, hogy leállok veled vitatkozni.
Követelés átruházása, átadása
guba
#
2011.05.30. 19:46
„Hogy lebutítsam a dolgot: a szóhasználatodból - szerintem jogosan - úgy gondoltam, hogy célzatos bűncselekménynek tételezed a csődbűncselekményt.”
Azt azért még elfogultságod ellenére is belátod talán, hogy a "szerintem jogosan úgy gondoltam" az nem egy jogi érv. Nem hiszem, hogy nekem kellene magyarázkodnom egy olyan alapjaiban hibás következtetés miatt, amely az én szavaimból nem következik. A te következtetésednek a helyességéről a bizonyítás téged terhel, de ezzel eddig adós maradtál. Mert én a szakzsargonra való hivatkozást sem tekintem jogi érvnek. :) De nyugodtan idézd be, ha ezen kívül bármi érdemi elkerülte volna a figyelmemet.
„
Mivel azonban a lényegben végre egyetértünk: a csődbűncselekményt el lehet követni eshetőleges szándékkal, és a felszámolási/csődeljárás megindulása nem eredmény a tényállásban, így a magam részéről ezt az újabb céltalan vitát befejeztem.”
Ebben valóban egyetértünk, biztos sok más dologban is csak nem ez volt amit vitattál. Ez az összefoglalás így nem korrekt, mert valami olyasmit sugalmaz, hogy te ebben a vitában bármilyen eredményt fel tudsz mutatni, netán engem sikerült bármiről meggyőznöd, vagy bármilyen tévedésemet kijavítanod. Láthatólag, végleg feladtad azt az ambíciódat, hogy ebben a vitában jogi érvet is kifejtsél az álláspontod alátámasztására, és ilyen szánalmasan farolsz ki. Ezen kívül, a stílusomat kritizálva próbálsz ha más nem a vita erkölcsi győztesévé válni.
„
A másik tévedésedről meg egy ideje nagy a csönd.”
Mi a másik tévedésem? Szerintem egy sem volt. :) Úgy gondolod, hogy ha arról kezdenénk el vitatkozni, hogy a csőd, vagy felszámolási eljárás megindulása eredmény-e, akkor jobban jönnél ki? Nem eredmény, hanem objektív büntethetőségi feltétel, amely szigorúbb követelmény mint az eredmény, mert nem kell vizsgálni az okozati összefüggést. Ez azonban nem zárja ki, hogy eredmény is legyen egyben, és a kérdésben felvázolt helyzetben pontosan az. Mivel a kérdező által előadott tényállásból egyértelmű, hogy a (3) és (5) bekezdéses csődbűncselekmények fel sem merülhetnek, ezért a kiegészítésed merő provokáció.
Tulajdonképpen egy eredmény az is, hogy végre beláttad, hogy a céltalan a vita, és befejezted végre, csak szerintem okosabb lett volna, ha el sem kezded.
ObudaFan
#
2011.05.30. 16:34
Hogy lebutítsam a dolgot: a szóhasználatodból - szerintem jogosan - úgy gondoltam, hogy célzatos bűncselekménynek tételezed a csődbűncselekményt. (Továbbra is úgy gondolom, hogy azért így fogalmaztál, mert célzatosnak is tételezted, de mindegy.)
Erre az a védekezésed, hogy annak nem tételezted, de abban jogosan javítottalak ki, hogy nem is feltétlenül csak egyenes szándékkal lehet elkövetni.
A másik tévedésedről meg egy ideje nagy a csönd.
Mivel azonban a lényegben végre egyetértünk: a csődbűncselekményt el lehet követni eshetőleges szándékkal, és a felszámolási/csődeljárás megindulása nem eredmény a tényállásban, így a magam részéről ezt az újabb céltalan vitát befejeztem. Hogy saját korábbi mondataidat hogy magyarázod, és egyáltalán minek magyarázgatod, az a te dolgod.
guba
#
2011.05.30. 15:42
„Elegánsabb lett volna ezt elismerni, ez a vita el sem kezdődött volna.”
Te is tudod, hogy megint mellébeszélsz. Egyébként, ha úgy tetszik most harmadjára ismeretem el, hogy pontosabban fedte volna a jogi helyzetet, ha az "irányul" helyett a "kiterjed" kifejezést használtam volna. Erre azonnal rákaptál mint a gyöngytyúk a meleg takonyra, és most ezt projektálod, hamis színben, teljesen inkorrekt módon. De ötödjére is kérdezem, hogy ennek mi köze is lenne a célzathoz? Emlékeztetlek, hogy te azzal próbáltál engem kijavítani a legelején - ha nem emlékszel rá ajánlom, hogy lapozz vissza - hogy én abban tévedtem volna, hogy a csődbűncselekményt célzatosnak tételeztem fel. Erre durrant az agyam első körben. Ez viszont alapvető hiba volt a részedről, amiből nem lehet jól kijönni. Ha tehát valaki tartozik egy vallomással, akkor az te vagy, az eleganciáról ezek után kár szót is ejtened, azt meg, hogy semmi humorérzéked nincsen, ne nekem rójad fel.
ObudaFan
#
2011.05.29. 17:40
Tévedtél két dologban. Elegánsabb lett volna ezt elismerni, ez a vita el sem kezdődött volna. Ehelyett ismét sikerült magadat adnod. A két komoly tárgyi tévedés után arra, hogy az álláspontodat szakmailag majdnem tökéletesnek tekinted, különösen pedig az indokolatlan fellengzős stílusodra pusztán ennyit: mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik (Lk. 14,10).
guba
#
2011.05.29. 14:50
„Jaj, olvass már vissza. Az a szóhasználatod, hogy "irányult" célzatra utalt. Az elejétől fogva ezt kifogásoltam. Végül te is beláttad, hogy ökörséget írtál.”
Szerintem ilyesmire akkor hivatkozzál, ha be is tudod idézni, hogy ilyesmit beláttam. Ha azt írtad volna, hogy Kedves Guba Mesterem, alázatosan kiegészíteném az egyébként szakmailag majdnem kifogásolhatatlan hozzászólásodat azzal, hogy a csődbűncselekményt eshetőleges szándékkal is el lehet követni, akkor még meg is dicsértelek volna, hogy milyen szemfüles vagy és jól figyeltél, mert valóban, az "irányult" kifejezés csak az egyenes szándékra utalt.:)))
De könyörgöm, te arról beszéltél, hogy én abban tévedtem, hogy ezzel célzatosnak tételeztem a csődbűncselekményt. Csakhogy ez ebből nem következik. Mit is láttam be akkor? Talán azt, hogy megint színészkedsz itt, mint valami rossz ripacs.
„
Bocsánat, nem tudtam, hogy a magyar nem az anyanyelved. Ebben az esetben természetesen minden kritikámat visszavonom, ahhoz képest, hogy számodra idegen nyelven vitatkozol, ez nem is rossz teljesítmény.”
Ez már a humorod? Elég színvonaltalan, de azért a kínlódást értékelem.
Újdonság számodra, hogy nem minden célra irányuló magatartás célzatos a szó jogi értelmében? A célzat az elkövetőnek a törvényi tényállásban értékelt célját jelenti.
ObudaFan
#
2011.05.29. 14:07
„amikor meg szembesítelek vele, hogy amiből te erre következtetsz, abból ez nem következik, akkor már ilyen megállapításod nem is volt.”
Jaj, olvass már vissza. Az a szóhasználatod, hogy "irányult" célzatra utalt. Az elejétől fogva ezt kifogásoltam. Végül te is beláttad, hogy ökörséget írtál.
„az egyenes szándék és a célzat a büntető jogban két eléggé eltérő tartalommal használt kifejezés”
Ez így van.
„sem olyan szóhasználat, amely egy célra irányuló magatartást törvényi értékelés nélkül célzatosnak tekintene”
Bocsánat, nem tudtam, hogy a magyar nem az anyanyelved. Ebben az esetben természetesen minden kritikámat visszavonom, ahhoz képest, hogy számodra idegen nyelven vitatkozol, ez nem is rossz teljesítmény.
guba
#
2011.05.29. 14:05
„Szerintem az ne zavarjon téged, hogy nem azt írtam, hogy következik. Pusztán annyit, hogy a kérdező ezen megnyilvánulása és az, hogy saját bevallása szerint a követelések között vannak olyanok, amelyek megtérülése inkább csak idő kérdése, nem azt mutatja, hogy felesleges lenne a kérdezőt figyelmeztetni ennek a törvényi tényállásnak a létére.
”
Nézd, ha nem következik belőle szerinted sem, akkor ennyi erővel a lopásra is figyelmeztethetted volna, mert az is csúnya dolog. De mivel a kérdező világosan leírta, hogy nem fedezethiány van, hanem likviditási probléma, ezért az átmeneti pénzzavart kell kezelni. Erre javasolt Kacsa több kézenfekvő megoldást is.
guba
#
2011.05.29. 13:51
„csak ki állította, hogy célzatos lenne?”
Egészen pontosan te. Ezt írtad: „és még ebben az esetben is bizonyítani kellene tudni, hogy a vezető szándéka a hitelezők kielégítési alapjának elvonására irányult,”
Hát, ez azért érdekes! Amikor azt kérdezem, hogy ki állította, hogy célzatos lenne, akkor az a válaszod, hogy egészen pontosan én ezt állítottam, amikor meg szembesítelek vele, hogy amiből te erre következtetsz, abból ez nem következik, akkor már ilyen megállapításod nem is volt. Az a legszebb ebben, hogy keresed, hogy mibe köthetnél, eközben egy kis pontatlanságot kijavítasz egy igazi nagy baromsággal. Aztán izzadságosan magyarázod napokon keresztül...
„Olyan megállapításom azonban igen, hogy az "irányul" szó az szándékra vonatkoztatva célzatra utal a magyar nyelvben (és a magyar büntetőjogi szakzsargonban), annál inkább.”
Egyre mélyebbre süllyedsz az ingoványba.:) A szakzsargonra hivatkozni, jogi vitában meg már a legalja...
Na, most az egyenes szándék és a célzat a büntető jogban két eléggé eltérő tartalommal használt kifejezés. Egy szemléletes példával illusztrálva:
Egy cselekmény célja lehet maga az emberölés is, vagy akár más eredmény, amelynek az eléréséhez szükségszerű a sértett megölése. Mindkét cselekmény szándékos lesz, függetlenül attól, hogy mi volt az elkövető célja. A tettesnek nyilván mindkét esetben volt célja, de azt az alaptényállásban a jogalkotó nem értékeli, ezért nem célzatos a bűncselekmény. És a jogirodalomban, meg a szakzsargonban sincsen sem olyan elmélet, sem olyan szóhasználat, amely egy célra irányuló magatartást törvényi értékelés nélkül célzatosnak tekintene. Ez egyszerű mellébeszélés.
ObudaFan
#
2011.05.29. 13:17
„Ez viszont tévedés. Ha az "irányult" helyett a "kiterjedt" kifejezést használtam volna,”
Csakhogy az "irányult" szót használtad. Örülök, hogy, felismerve tévedésedet, korrigálni próbálsz. Ennek mondjuk úriemberek között nem ez lenne a módja, de ez mellékes.
„Azzal a megállapításoddal, hogy minden egyenes szándékú cselekmény feltétlenül célzatos is kellene”
Ilyen megállapításom nem volt. Olyan megállapításom azonban igen, hogy az "irányul" szó az szándékra vonatkoztatva célzatra utal a magyar nyelvben (és a magyar büntetőjogi szakzsargonban), annál inkább. De mivel álláspontodat ha a sajátos stílusodban is, de korrigáltad, így ennek sincs már sok jelentősége.
„Az idézett hozzászólásodat nekem ebbe nem sikerült illesztenem, de biztos azért, mert vitaképtelen vagyok.”
Valóban ezért. A Btk. 290. § (6) ugyanis a többségi álláspont szerint nem eredmény, hanem a büntethetőség objektív feltétele. Ebből adódóan nem szükséges, hogy a kifejtett magatartás és a felszámolási eljárás megindulása között legyen okozati összefüggés.
„Ha már a tiszta logikánál tartunk, akkor csak mellékesen jegyzem meg, hogy még ebből sem következik, egy csődbűncselekmény.”
Szerintem az ne zavarjon téged, hogy nem azt írtam, hogy következik. Pusztán annyit, hogy a kérdező ezen megnyilvánulása és az, hogy saját bevallása szerint a követelések között vannak olyanok, amelyek megtérülése inkább csak idő kérdése, nem azt mutatja, hogy felesleges lenne a kérdezőt figyelmeztetni ennek a törvényi tényállásnak a létére.
guba
#
2011.05.29. 13:08
„ki volt az, aki beetette neked ezt az egész csődbüncselekmény baromságot?”
Obudafant a legkevésbé sem érdekli, hogy rajta kívül eddig mindenki más baromságnak értékelte ezt a véleményt.:)
„
„Viszont A cégben kezdenek felgyűlni olyan szállító tartozások, amit nem feltétlenül szeretnék kifizetni ””
Ha már a tiszta logikánál tartunk, akkor csak mellékesen jegyzem meg, hogy még ebből sem következik, egy csődbűncselekmény.
guba
#
2011.05.29. 12:57
„Egészen pontosan te. Ezt írtad: „és még ebben az esetben is bizonyítani kellene tudni, hogy a vezető szándéka a hitelezők kielégítési alapjának elvonására irányult,””
Ez a megállapításod abból a feltételezésből indul ki, hogy ha egy magatartás egyenes szándékból következik be, akkor az feltétlenül célzatos is. Ez viszont tévedés. Ha az "irányult" helyett a "kiterjedt" kifejezést használtam volna, akkor kétségtelenül az a szándékosság mindkét fokozatát felölelte volna, de ebből még a legmerészebb absztrakcióval sem következik, hogy akkor a csődbűncselekménynek szükségszerűen célzatos bűncselekménynek kellene lennie. Azzal a megállapításoddal, hogy minden egyenes szándékú cselekmény feltétlenül célzatos is kellene, hogy legyen, viszont elkövettél egy újabb dogmatikai szarvashibát.
„Ha elindul a felszámolási eljárás, akkor mindegy, hogy ez a magatartás volt-e az oka a fizetésképtelenségnek. Csak az a lényeg, hogy induljon meg, és hogy egyébként a magatartás az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes legyen és az a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkentse, valamint ezzel a társaság hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítsa.”
A csődbűncselekménynek három alapesete van: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzeteben elkövetett[(1) bekezdéses], a fizetésképtelenséget előidéző [(2) bekezdéses], és a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekmény[(3) bekezdéses]. Az idézett hozzászólásodat nekem ebbe nem sikerült illesztenem, de biztos azért, mert vitaképtelen vagyok.
ObudaFan
#
2011.05.29. 12:19
Kedves Kacsa,
azért a kérdező tett néhány olyan kijelentést, ami alapján azért ennek a törvényi tényállásnak a létére nem árt felhívni a figyelmét. Többek között: „Viszont A cégben kezdenek felgyűlni olyan szállító tartozások, amit nem feltétlenül szeretnék kifizetni ”
Kacsa1111
#
2011.05.29. 11:52
Kedves kalmi,
az egész problémád arról szól, hogy az egyik cégednek likvidás problémája van, és ezt a másik céged fogja orvosolni...
ki volt az, aki beetette neked ezt az egész csődbüncselekmény baromságot?
komolyan azt gondolod, hogy a fenti probléma megoldásához a csődbűncselekménynél nincs fontosabb végiggondolni való???
Kacsa11
ObudaFan
#
2011.05.29. 11:38
„csak ki állította, hogy célzatos lenne?”
Egészen pontosan te. Ezt írtad: „és még ebben az esetben is bizonyítani kellene tudni, hogy a vezető szándéka a hitelezők kielégítési alapjának elvonására irányult,”
Az eshetőleges szándék nem irányul.
„akkor büntethető, ha a csődeljárást megindították, vagy a felszámolást elrendelték, illetve a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.”
Csakhogy te nem ezt írtad, hanem: „Ezen túlmenően pedig eleve kizárt a csődbűncselekmény, ha nem eredményezi a magatartás csőd, vagy felszámolási eljárás megindulását,”
Ha nem látod a különbséget a kettő között, akkor ismét csak megerősíted, hogy teljesen felesleges vitatkozni veled. Egyszerűen vitaképtelen vagy, és ezt ismételten puszta rossz modorral próbálod ellensúlyozni.
guba
#
2011.05.29. 11:22
„Újabb tévedés. A csődbűncselekmény nem célzatos bűncselekmény és eshetőleges szándékkal is elkövethető.”
Kedves Kis Barátom ObudaFan, a csődbűncselekmény nem célzatos bűncselekmény, amit csak egyenes szándékkal lehetne elkövetni, ebben még igazad is van, csak ki állította, hogy célzatos lenne?
Eredményt viszont értékel, tehát az eredmény vonatkozásában is meg kell tudni állapítani a szándékosságot.
Javaslom, mielőtt engem akarsz kijavítani, lapozz bele mind a különös, mind az általános részi tényállásokba, mert lassan alulmúlod azt a színvonalat, ami fölött vitatkozom.
„Guba is úgy értette. Csak néha pongyolán fogalmaz. :P”
Béla, neked kb ugyanezt tanácsolom, és nem fogalmaztam pongyolán:
290. § (1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén
- a tartozása fedezetéül szolgáló vagyon elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
- színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével,
- az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezdéssel, illetve annak továbbfolytatásával, vagy
- az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon
vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben írt magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége esetén hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését az (1) bekezdésben írt magatartások valamelyikével részben vagy egészben meghiúsítja.
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott cselekmény a gazdasági életben súlyos következményekkel jár.
(5) Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6) Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott cselekmény akkor büntethető, ha a csődeljárást megindították, vagy a felszámolást elrendelték, illetve a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.
Kovács_Béla_Sándor
#
2011.05.29. 10:48
„Ha elindul a felszámolási eljárás, akkor mindegy, hogy ez a magatartás volt-e az oka a fizetésképtelenségnek. Csak az a lényeg, hogy induljon meg”
Guba is úgy értette. Csak néha pongyolán fogalmaz. :P
ObudaFan
#
2011.05.29. 10:41
A hitelezői érdekeket nem feltétlenül veszélyezteti, ha a végrehajtás alatt álló követelést a cég megtartja, hiszen a kérdező szerint inkább csak idő kérdése a megtérülés egyes követelések esetén.
„Ezen túlmenően pedig eleve kizárt a csődbűncselekmény, ha nem eredményezi a magatartás csőd, vagy felszámolási eljárás megindulását,”
Tévedés. Ha elindul a felszámolási eljárás, akkor mindegy, hogy ez a magatartás volt-e az oka a fizetésképtelenségnek. Csak az a lényeg, hogy induljon meg, és hogy egyébként a magatartás az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes legyen és az a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkentse, valamint ezzel a társaság hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítsa.
„és még ebben az esetben is bizonyítani kellene tudni, hogy a vezető szándéka a hitelezők kielégítési alapjának elvonására irányult”
Újabb tévedés. A csődbűncselekmény nem célzatos bűncselekmény és eshetőleges szándékkal is elkövethető.
guba
#
2011.05.29. 07:16
A csőd bűncselekmény hangsúlyozása ebben az esetben szerintem egy teljesen felesleges félelemkeltés. Ha fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben van a cég, a vezető kötelessége mindent megtenni, a hitelezői veszteségek elkerülése érdekében. Ez így helyes. Ha el tudja adni - ésszerűen nyilván diszkontálva - egy vagy több követelését, akkor ez éppen a hitelezői érdekeket is szolgálja, szemben azzal, ha feltartott kézzel várja be a fizetésképtelenséget.
Ezen túlmenően pedig eleve kizárt a csődbűncselekmény, ha nem eredményezi a magatartás csőd, vagy felszámolási eljárás megindulását, és még ebben az esetben is bizonyítani kellene tudni, hogy a vezető szándéka a hitelezők kielégítési alapjának elvonására irányult, illetve, hogy az ügylet az ésszerű gazdálkodás szabályaival ellentétes veszteséget eredményező volt.
Hát ez a gyakorlatban nagyon ritkán sikerül az ügyészségnek, úgyhogy csődbűncselekményben kb annyi vádemelés születik, mint pénzmosásban. Kb elhanyagolható számú.
kalmi
#
2011.05.28. 18:05
Bár még kérdés a mikor, ha csőd vagy felszámolás előtt van ilyen tranzakció 1-2 hónappal. Pl: hogy elkerülhető lehetők legyenek az események. Az gondolom nem minősíthető csőd büntetnek.
Továbbá, ha vissza követelése van az adósnak, akkor hogyan lehet bizonyítani a jogosságát? Ilyen elméleti alapon 100%-os követelés nem létezik.
Ez egy érdekes kérdés, kinek milyen bizonyítási lehetősége van a B. jogosultnak. Pl: beleköt az adós pl. hibás teljesítésbe, vagy szerződésbe, stb...
ObudaFan
#
2011.05.28. 10:05
Az adós, ha fizetett, de később úgy gondolja, hogy tartozatlan volt a fizetés, attól követeli vissza, akitől fizetett.
A cég ügyvezetője pedig azon túl, hogy vigyáznia kell, hogy ne legyen csődbűncselekmény, arra is figyelemmel kell, hogy legyen, hogy ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállása után nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján végzi a tevékenységét, akkor teljes magánvagyonával fog felelni a cég tartozásaiért.
Általánosságban nem lehet megmondani, hogy mennyit ér egy ilyen lejárt tartozás, függ attól, hogy mennyire reális a megtérülése.
kalmi
#
2011.05.28. 08:28
:)
Köszönöm a sok hozzá szólást!
Kiegészítem a kérdésemet, hogy azért használom fel, mert szeretek előre látni és általánosságban tájékozódni, ha éles a dolog természetesen már konkrétabb segítséget is igénybe veszek.
Példa:
A. cég ami veszélyben van.
B. Új cég.
A cégnek sok olyan ügye van ami már VH alatt van (A cég, mint jogosult a VH ban), de a hosszadalmas procedúrák miatt nem biztos, hogy meg tudja várni a VH. pl: Van olyan ügy ami már több, mint egy éve VH alatt van ingatlan VH joggal, de az adósnak mindig van egy munkahelye, de mire tiltás lenne nincs.
2. példa magán személynek nem találnak semmit, de szerintem elképzelhetetlen, hogy egyszer csak ne legyen (munkahely, stb...). Ráadásul ezen kintlévőségben összegben nem nagy, hanem inkább sok a számuk.
Mivel ezen kintlévőségek nagyban hozzá járulnak A cég megrendülésében, nem igazán szeretném ráhagyni.
Viszont A cégben kezdenek felgyűlni olyan szállító tartozások, amit nem feltétlenül szeretnék kifizetni (maradjon a közösben).
Ami az eredeti kérdés, hogy a B cég csődbűncselekmény nélkül, hogyan veheti át az A cég kintlévőségét.
Kérdés, hogy mi szokott lenni a reális piaci értéke az adósságoknak (általánosságban, hogyan lehet értékelni) és gondolom utalva érdemes kifizetni...
Még érdekes kérdés (csavar), hogy az ügy jogutódlása is velejár-e az adósság engedményezéssel. Pl. VH után az adósnak eszébe jut, hogy ez nem volt jogos hiába ismerte el a tartozást (pl. szerződés ellenére jogalap nélküli gazdagodás), és viszont FMH-t indít az ügyre...
Ide-oda pereskedés esete.
Kérdés B cégnek ehhez van-e köze vagy ez az A cég problémája?
Kacsa1111
#
2011.05.27. 19:59
Kedves xdri,
szerintem ott kalmi úgy értette, hogy a cég kérte vh-t...
de lehet, hogy tévedek...
Kacsa11
xdri
#
2011.05.27. 04:31
...."ha netalántán a cég nem bírná ki a cég a végrehajtási procedúrát"
ismerős?
www.drhalasz.eoldal.hu
Kacsa1111
#
2011.05.26. 12:33
Kedves xdri,
„csak végrehajtás van ellene?”
ezt honnan veszed?
Kacsa11
