Jogi Fórum - találkozó

„És igen, a „szakmák harca“ óvodában még menő, hogy „az én apukám ügyvéd, és jobb, mint a te apukád, aki orvos“, de általános iskola alsó tagozatban már ciki…”
Szerintem is, szakmák harcát én nem folytattam (akarva akaratlanul lett így félrevezetve, beállítva a téma), mindvégig arra utaltam, hogy ahogy az élet sok területén van és legtöbb területén szükséges (volna), a jogból sem kellene teljesen száműzni a mérnöki gondolkodást (megint írom inkább, hogy értsd ez alatta a természetes, letisztult, a természethez leginkább közel álló logikát, szemléletet, gondolkodásmódot), valamint a mérlegelés, összegzés hányára utaltam. Amíg nem látjuk, vagy tesszük mérlegre a végeredményt, valamint statisztika nélkül semmi nem ér semmit, az csak szövegelés, meg duma.
Végszóra (mármint Tőlem) egy nem kizárólagos és egyedüli saját és nagyon jó példa: Műszaki beállítottságom ellenére, illetve egy másik okból is, de 19 éves koromtól kezdődően érdekel a pszichológia több okból is akkor elsődlegesen azért érdekelt, mert szerettem (meg még most is) az emberek fejébe látni. Az utóbbi 4-5 évben pedig gyermekpszichológiával is foglalkoztam az apaságra készülvén, de ez talán még hasznosabb is volt, mivel a felnőtt társadalom jó része korábbi megdöbbenésemre nemcsak buta, hanem érettség, szemlélet, gondolkodásmód, viselkedésmód tekintetében egy értelmesebb 8-12 éves gyerek szintjén áll, valamint a tanult, értelmiségi réteg is viselkedik, vagy reagál különböző helyzetekben/helyzetekre nem is kevésszer gyerekes módon (ez itt a fórumon is jól megfigyelhető, részben ezért is olvasom, mert nagyon tanulságos – és ezzel most nem akarok senkit sem megsérteni itt). De a lényeg amiért írom ezt az egészet, hogy már még az e témában folytatott autodidakta módon történő tanulmányaim előtt is már olykor tapasztalt pszichológusokat „vertem” pl. személyek jellemzése terén, mára meg már rendszeresen jobb teszteredményeket érek el egy-egy területen mint jópár pszichológus ismerősöm akik csodálkoznak, hogy csinálom ezt, meg zseni vagyok, amikor sose tanultam, ők meg 4-16 éve ezzel foglalkoznak, és okos emberek, nem seggeléssel végezték el az egyetemet. A dolog kulcsa nem az hogy zseni vagyok (mindössze átlagon felülinek tartom magam (meg a tesztek is ezt mutatják)), hanem egyszerűen csak a „mérnöki” gondolkodásmódot, megfigyelést, elemzést akaratlanul (ösztönösen) alkalmazom itt is egyes esetekben (nyilván nem elsődlegesen, vagy kizárólagosan mielőtt megint így venné valaki), tehát láss csodát a „mérnöki” gondolkodást még egy olyan tőle teljesen távolálló területen is rendkívül jól lehet hasznosítani mit a pszichológia (és ezt már kezdik belátni, elismerni a pszichológus ismerőseim is, mert más mérnök ismerőseinek is voltak már nagyon jó meglátásai e területen, tanultak tőlük(!)), amit elsőre senki nem gondolna. És ez azért nem köztudott annyira, mert rendkívül ritka hogy egy mérnök komolyan kezdjen foglalkozni a pszichológiával (ha annó nem ér súlyos autóbaleset és ennek hatására nem kezdek el foglalkozni ezzel a témával, nálam se derül volna erre fény)