András,
ha önmagában nézed a lemondást, akkor talán mondható emberellenesnek (egy időben én is úgy gondoltam, hogy az Egyház tanítása természetellenes), de a lemondás nem önmagáért van, hanem valamiért, sőt itt inkább valakiért.
Ez már itt fórumon többször szóba került, hogy ha valakivel jól kijössz, de nem jó vele a szex, akkor mit teszel.
Ha jól látom, a Te választásod az lenne, hogy otthagyod.
Az én választásom az lenne (a szándékaim szerinti legalábbis), hogy vele maradok (mert a személye annyira vonz, hogy nem is tudnék mást tenni), és együtt meg lehet oldani sok mindent (ha mégsem lehet megoldani, akkor pedig így jártunk).
Namost ha az lenne a választásom, hogy otthagyom, akkor könnyen elképzelhető, hogy sok nővel ki kellene próbálnom, milyen, mire megtalálnám a "megfelelőt". Hosszabb távon ez a gyakorlat odáig vezethet (elég jó eséllyel), hogy ha érzelmileg ki nem is égek, sokkal kevésbé fogom becsülni a szexet, ami így már nem valaminek (mondjuk a kapcsolatnak) a beteljesülése, hanem a velejárója lesz. És tegyük fel, hogy egy idő után a választottal sem lehet szexelni valamilyen oknál fogva (pl. megbetegszik stb.), akkor mit csinálsz? Vele maradsz? Miért?